Dombóvári Hírlap, 1922 (6. évfolyam, 1-58. szám)
1922-06-18 / 30. szám
2. oldaL 1922. junius 18, Őrgróf Pallauicini György ünneplése. Társasvacsorák a képviselő tiszteletére. — Háromszáz terítékes bankett Dombóváron. — Hőgyész és Szakály ünnepe. E hét keddjén érkezett meg az esti gyorsvonattal örgróf Pallavicini György nemzetgyűlési képviselőnk Dombóvárra, — A község vezető emberei, az intelligencia, az iparosság és a polgárság küldöttei fogadták a pályaudvaron a megérkező képviselőt, kit a párt részéről Dobszäy János elnök üdvözölt, Horváth Bözsike pedig szép csokorral kedveskedett. — Este 300 terítékes társasvacsora volt a Müller-féle vendéglő kerthelyiségében. A nagyszámban összegyűlt résztvevők megtöltöttek minden helyet. Osztatlan lelkesedésben együtt láttak ott a község vezető embereit és valamennyi társadalmi osztályát, különösen azonban az iparosságot, tekintélyes számban. Pallavicini beszéde. A kedélyes és lelkes hangulatban elköltött vacsora folyamán Dobszay János pártelnök nyitotta meg a pohárköszöntők sorát, néhány őszinte, meleg szóval köszöntvén a kerület újonnan megválasztott képviselőjét. A hosszan tartó éljenzés után örgróf Pallavicini György emelkedett szólásra : — A dombóvári választás — mondotta — egyike volt azoknak a választásoknak, amelyek legjobban tükrözték vissza az ország mai képét és egyike volt a legnehezebbeknek a sok nehéz, küzdelemteljes választás közül, ahol az elv, a hazaszeretet, a Magyarország múltjához és történelméhez való hűséges ragaszkodás szembeszállott a mai időknek még ki nem forrott, meg nem állapodott kormányrendszerével, mely kormányrendszer még ma is az októberi forradalom gyümölcseit próbálja életbeléptetni. A dombóvári választás az elvek harca volt szemben a hatalomnak, a demagógiának minden eszközével. A dombóvári választóközönség megmutatta, hogy a józan magyar belátás, az összetartás, bátorság és gerincesség szembe tud szállni mindezekkel az erőszakos eszközökkel és győzelemre tudja vinni a meggyőződését a legtisztább eszközökkel. Az ország képe a választások után nem mutatja azt a képet, amelyet várhattunk. A választásokon alul maradtunk. Tudtuk, hogy felhasználják ellenünk mindazokat az eszközöket, amelyek a régi Bánffy -féle választásból örökségképen maradtak, de nem hittük, hogy újakat is fognak feltalálni. De az ország hangulata mellettünk van. (ügy van !) mindinkább mellettünk lesz és nem szabad elcsüggednünk a látszólagos sikertelenség miatt. Mert mi nem buktunk meg, a mi eszméink nem buktak meg. Mi az ezer éves Magyarország eszméjével mentünk a harcba (ügy van !), ezért az eszméért küzdöttünk, a kormány pedig a hatalomért küzdött és tagjai rendre buktak. Majd boncolja az »egységese párt ösz- szetételét. Az ókonzervatív, arisztokrácia és az agrárdemokrácia egyesülése nem lehet őszinte. Azon az alapon, melyen a kormány eddig állott, lehetetlen tovább kormányozni, — folytatta. Én sok helyen végig néztem a választási harcot és tapasztaltam felemelő, lélekemelő momentumokat, de láttam azt is, hogy ez a választási harc sok helyen erkölcsrontó volt. Amit nagynehezen építettünk két esztendő alatt, azt lerombolták, sőt még mélyebbre sülyesztették. Megemlékezik a választási harcok egy tragikus áldozatáról, dr. Horváth István titkárról, de vannak ennek a küzdelemnek más áldozatai is. Elestek a választási harc ban igen sokan, de a nemzet főbb politikusai mégis bejutottak. Pedig a kormány az államhatalom minden fegyverével megindította a küzdelmet a keresztény ellenzék ellen. Szociális reformok szükségességét fejtegeti s utal a lelkiismereti szabadság biztosításának fontosságára. A titkos választás nem hozná a szociáldemokráciát a nyakunkra, de igenis a polgári társadalom szervezetlensége az oka, hogy mindazon helyeken, ahol a választásokon szervezett munkássággal állott szemben, mindenütt a szociáldemokraták győztek. Ez intő szó kell, hogy legyen a mai kormány férfiai előtt is. Annak a reményének és óhajának ad kifejezést, hogy múljék el a gyűlölet, ébredjen fel a hazaszeretet s ez legyen is érezhető a jövő nemzetgyűlés kezdetén. Köszönetét fejezi ki a választóknak a szeretetért és ragaszkodásért, mely őt győzelemre vezette, majd igy folytatja : — Én nemcsak azoknak vagyok képviselője, akik rám szavaztak, hanem az egész kerületnek. (Helyeslés.) És amint nem tudom, ha valakinek jót tettem, úgy el fogom felejteni azt is, ha valaki ellenem cselekedett. Távol áll tőlem, hogy ezt valakinek felrój] am. A lelkes női tábor buzgóságáért mondván köszönetét, szűnni nem akaró éljenzés közben fejezte bt beszédét. Utána Offenmiiller Zsigmond szentszéki tanácsos, r. k. plébános emelkedett szólásra és általános tetszéssel fogadott, rendkívüli hatású beszédében azt fejtegette, hogy a választási győzelem a különböző társadalmi osztályok együttműködésének és megértésének volt az eredménye. Majd dr. Pethő Sándor, a »Magyarság* munkatársa kezdett osztatlan figyelem mellett az ünneplő közönséghez szólani: támad hirtelen, mintha valami nagy-nagy templomban volnék. Hiszen talán templom ez is. A természet temploma. A természet gyönyörű templomában a szőnyeg a sok himes virág; a korinthusi oszlopok az óriási fatörzsek s a baldachin meg egyenesen kettős: az egyik a dus- lombu, teljesen záródó faóriások lombkoro- aái s a második az égbolt azuros kupolája. Ilyen dómot csak a Teremtő tud alkotni. Ide csak kevesen járhatnak lelki üdülésre. Ebben a gyönyörű dómban orgona is szól, énekhang is terjeng. Az orgona: a szél játéka a fák lombjai között és a kigyózva foly- dogáló patak csobogása. Az énekhangot a levegő ezernyi apró szárnyas énekese adja. A tömjénillatott a himes mező virágszőnyege nyújtja. Fölemelő hangulat rejlik ez átérzésben, ebben a tudatban s bizonyos önérzet, bizonyos büszkeség lesz úrrá az emberen, amikor tisztában lesz azzal, hogy ennek a nagy, ennek a hatalma* természeti következetességnek és közvetlenségnek nemcsak egyszerű, szimpla élvezője, hanem láncszeme, bele és hozzátartozó. Az ember, az önző és önhitt ember erre azt mondja vagy gondolja, hogy mindez érette van, miatta létezik minden. Pallavicini győzelme keltős diadal volt. Először legyőzte a brutális erőszakot^ a pénz és terror fegyvereit, a pótválasztásoa pedig megsemmisítette a demagógiát. A magyar társadalmat az utóbbi években ez a két veszedelem fenyegeti. Az egyik a magyar társadalom gyávasága, amely hajlandó meghajolni, a másik a demagógia, amely szintén elhullott a dombóvári derék polgároktól megvívott választási küzdelemben. Dombóvár példája valósággal eklatáns példája annak, hogyan kellett volna megállni az egész magyar társadalomnak a kettős front között, amely közt a magyar ellenzéknek a maga harcát meg kellett vívnia. A szabad magyar turulmadárnak két szárnya van : az egyik a magyar nemzeti gondolathoz való ragaszkodás, a másik a királyhoz való hűség. Ha ezt nem tudjuk kibontani, akkor üresen csattogtatja félszárnyát, de felszállni, de repülni nem fog sohasem. Ezek az igazságok örökérvényüek és hivat- vák, hogy a magyar nemzet fejlődésének irányt szabjanak. Dombóváron Pallavicini elhintette a nemzeti gondolathoz való ragaszkodásnak és a királyhüségnek magját és ha nem hagyjuk el, a kikelt fa idő múltán megerősödve meg fogja hozni az egységes, integer, szabad, boldog Nagymagyar- országot. A beszédet frenetikus erővel kitörő taps és éljenzés követte, alig engedték szóhoz a következő felköszöntőket. Szeitz József, kurdi plébános üdvözölte a vidéki falvak nevében a képviselőt. Kovács János a kocsolai polgárság hódolatát ’és tiszteletét juttatta kifejezésre. Farkas Imre, a „Dombóvári Takarékpénztár Rt.“ vezérigazgatója kölcsönös megértésre, szeretetre és összetartásra buzdított. Németh György dombóvári polgár a királyt éltette. Szőke Márton koppányszántói gazda falujának üdvözletét tolmácsolta. Kovács István,” nyug, vasutas, a máv. személyzete nevében szólott. Dr. Piu- kovich Sándor és Vér Vencel szónoki sikerekben gazdag felköszöntői után őrgróf Pallavicini György képviselő reflektált az elhangzott üdvözlő szavakra. Fejtegette a falu és város viszonyát és utalt arra a kapocsra, amely a föld szeretetében gyökeredzik. Fejtegette a választások idején tett erkölcstelen ígéretek mivoltát, majd szép szavakban foglalkozott az irredentizmus kérdésével: — Okos, céltudatos külpolitikát követelünk — mondotta —, nem háborúval, nem az osztrák uralom visszahozásávaí akarjuk a kérdést megoldani. Mi nem osztrák császárságot, hanem független magyar királyságot akarunk. (Lelkes éljenzés.) Mi Szent lstván"koronájának régi dicsőségét és független királyságát akarjuk és fogjuk is visszaszerezni. A tomboló lelkes éljenzéssel fogadott beszéd után Pallavicini még sokáig együtt maradt a kedélyes és lelkes társasággal. A jó hangulatnak a hajnali záróra vetett véget. _______1__________________ Sa nda önzéssel és kisajátítási készséggel szeretné meghazudtolni hivatását és rendeltetését, ami pedig azonos, egyforma minden teremtett földi lényév 1. Itt aztán (nemeslelkű és finoman művelt embereknél) előbukkan az egyéniség. Meghatározó, értékjelző, sulymérő az emberi érték szempontjából. Az ember egyénisége az egyedüli és igazi értékjelzö. Az egyéniségünk : minden, a más egyéb már csak másodrangu fontosságú kérdés. Egyéniség, egyéniség! Ki élhet a mai társadalomban egyéni életet? Ki az a vakmerő, aki emancipálja magát a társadalmi különléle megkötöttségek és kötelezettségek alól ? Vannak, sokan vannak ilyenek is, bár őket gunykacaj kiséri, de ők ezzel nem sokat törődnek. Vajjoníni- kor jönnek rá annak a nagy igazságnak a felismerésére az emberek, hogy: »az embert csak a maga gondolatai, érzetei és a maga akaratának mozgásai foglalkoztatják közvetlenül: — a külvilág dolgainak csak annyiban van rá hatása, amennyiben ezeket előidézik«. Hol keressük hát az egyéni életet, a lelki szépség és harmónikus együttérzés birodalmát? Hiába mondják ki a nagy bölcselők a gyönyörű igazságokst ? ügy lászik : hiába. ♦ Roppant mgy a forróság. A nap még magasan áll, messze van még az alkonyat. Messziről, távolról idekéklenek még az erdők, hegyek. Méhek zümmögnek, a békák csúnyán brekegnek és nem messze tőlem egy hosszúlábú, *tarkatollu gólya gondolkodik, spekulál egy kis patakocska partján. Irigylem ezt a szép madarat a szabadságáért, az egyéni életéért és nagy nyugalmáért. Ó, hogy szeretnék cserélni vele egy egész emberi életet. Szívesen megcserélném vele ezt az emberi rab-életet, hogy lerázhassam magamról a rengeteg köteles ragaszkodást a tradíciókhoz és embergyűlöletet s élhetném az ő szabad életét, a szabad lég, szabad puszták, szabad mezők boldog, megelégedett életét. Nem bántana senki, mindenki óvna, mindenki szeretne. Nem lehet cserélni. Fölkelek a zöld, puha, réti pázsitról; fölöttem bucsuzóra integetnek a fürtös akácvirágok. A mézes illat messze szállong s a nap hevében fehéren izzó levegőben boldog, büszke, szabad dirvak úsznak el fölöttem. h.
