Dombóvári Hírlap, 1922 (6. évfolyam, 1-58. szám)
1922-06-04 / 26. szám
2. oldal. 1922. junius 4. fintoritások és diadalmas mosoly jelentik az arcokon a pártbeli hovátartozandóságot. No, majd elválik estére. S kitörnek a kérdések : — Mikor tudunk bizonyosat? Mikor lesz a záróra? Lehet 8 előtt zárás ? Mikor hirdetik ki az eredményt ? Igaz. hogy csak reggelre tudunk biztosat? 2 óra. Jönnek a délutáni szavazók. Főleg asszonyok. De az érdeklődés sehol sem fut nagy. A kiváncsiak tömege a pártirodák előtt verődik össze. A Horváth-pártban nagyhangú dicsekvés, biztoa győzelem reménye, a Pallavicini irodában teljes bizonytalanság. 4 óra. Újabb röpcédulák: vidéki összesítés Dombóvárral együtt: Horváth 3900, Pallavicini 3100, Balogh 1310 Hihetetlen számok. Mi ebben az igaz ? De a pótválasztás már bizonyosság. Végre öt óra felé szerez az ellenzék is biztos értesülést. Kiszögezi a vidék eredményét : Pallavicini 1728, Balogh 910, Horváth 750. A pártirodában mozgalmasodik az élet. Berreg a telefon. — Hőgyósz bemondja a helyzetet: Horváth 89, Pallavicini 650. Duzson Horváth 11, Pallavicini 247. Derülnek az arcok. Azok a svábok igazán jó magyarok! Emberek jönnek, elmennek és helyükbe újabbak csoportosulnak. Mind hírre éhes. Pedig már esteledik. Itt a vacsora ideje. A szavazás mindenütt befejezve. Este 10. Állandó telefonálás. Csengetés. Gsend- reintés. Az asztaloknál mindenki iázasan jegyzi a bemondott eredményeket és idegesen adja össze a számoszlopokat. Pallavicini vezet. Horváth lemarad. Döbrököz 791 szavazattal előreviszi Baloghat, Kik között lesz pótválasztás? Hőgyész végeredményt mond be: Pallavicini 116, Horváth 91. Éljen Hőgyész ! Este 11. Az mtcákról eltűnik a nép. 8 óra után felfüggesztették a szesztilalmat, siet kiki a hosszú nap szomjúságát oltani. Csak néhá- nyan maradnak a pártirodában. De hírnök jő: _ Horváthék mindent kifizettek és cs omagolnak ! . — He mondja ! Igaz ? Újabb összesítést hoznak a hivatalos adatok alapján : Pallavicini 3806, Balogh 3788, Horváth 3570 Összehasonlítások. Vitatkozás. Kavarodásban telefoncsengetés. — Halló! ... Hogy ma nem? . . . Igen, holnap lesz kihirdetve . . . Értem . . . Még sok nem érkezett be . . csak táviratilag. Értem. Igen. Mehetünk haza. A Neuwirth-vendéglő felé megyek. Minden kivilágitva, de minden üres. Az ajtó előtt a titokzatos fekete autó. Néháey ember a kivilágított ablakok mellett lázasan csomagol, ügy látszik, ezek nem akarják megvárni a reggelt. Jól is teszik. Minek ? A színháznak rége. Holnap kezdődik az újabb felvonás . . . Faluhelyen is tudják már a régi polgáremberek, hogy valódi DIANA-sósborszesz kenegfités kell a kifáradt testnek, mert a fájdalom magától ki nem áll, ha nem teszüuk ellene semmit. Járnak is tömegesen vásárolni DIA N A-sósborszeszt. Kapható mindenUtt! Gyártja : a Diana Kereskedelmi R.-T. Budapest, V. Nádor-utca 30. mm hírlap fllEGHlVÓ. a dombóvári nyomda: ÉS PAPÍR KERES IC. R.-T. f évi rendes közgyűlésé!! vasárnap, 1922. évi junius hó 18~áá délután 5 órakor tartja a Dombóvári Társaskör helyiségében, fi melyre a részvényeseket tisztelettel meghivjl Dombóvárott, 1222. junius hó l-éjj ; mAz igazgatóit Tárgysorozat: 1. Két jegyzőkönyvhitelesitő kiküldése. % 2. Az évi jelentés előterjesztése. > 3. Az évi mérleg bemutatása. 4. A felügyelőbizottság jelentése és határozat*« •| hozatal a felmentvény megadása iránt. p 5. Az igazgatóság megválasztása három évré 6. A felügyelőbizottság választása. 7. Esetleges indítványok. Az évi mérleg — a részvényesek által -# az üzlethelyiségben megtekinthető. 'X, ■ , t L X M, ■ W*0**W*****VmAAA**V*V***¥*V** Hz iskola és az utca. irta; Pirt#» Fereno. Minden időknek legnagyobb és legkényesebb problémája volt és lesz a gyér mekuevelés nehéz feladata A minden idők pedagógusai lelkűk egész erejével, tudásuk teljével képességeik egészével arra törekedtek, hogy megtalálva a gyermeki lélek rejtekeinek kulcsát a társadalmat, nemzeteket, az egész világot oda formálják vagy reformálják, hogy áz a teremtés koronájának, fenséges hivatásának megfeleljen. Tudósok, nevelők, lélkiismerők mindenkor akadtak, de többen voltak a gáncsoskodók, akik a jogtalan és oktalan kritikának voltak előharcosai s ha munkára került a sor, kámforként eltünedeztek. Maga a társadalom is szívesen beszél arról, hogy mit nem csinál az iskola vagy hol követ el baklövést a család, de vajmi kevesen vannak, akik a dolog velejére hatva rászánják magukat, arra, hogy nem elégedvén meg az okozattal, megpróbálják az okot is megkeresni. Nem célom most a család erényeit vagy hibáit feszegetni, vagy az iskola, tanító hi- vatottságát bírálat tárgyává tenni, hanem azzal akarok foglalkozni, ami a szemünk előtt teszi semmivé a család és iskola erkölcsös nevelését és szegődik az emberi természetben gyökerező, az állati ösztönökön alapuló, a lel két \ eltorzító s a nevelés virágait megfogyasztó szenvedelmek istápolójává. Ez az utca. Kevesen vannak, akik az utca ezen munkájával, átkos szerepével foglalkoznának. A legtöbb ember végigrója az utca kövezetét ; legfeljebb azt figyeli meg, hogy kinek van ,,Palma“-gummisarok a «ipőjén s nem azt, hogy itt teremnek azok a palánták, amelyek tönkre képesek tenni az egyéni életét, a társadalom bolgogságát s nemzetek létét. Tegyünk csak egy sétát a családtól az iskoláig. Közben van az utca, ez a hosszú-hosszú ut, amelynek megszámlálhatatlan fertőző ereje van, nevelő hatása kévé». Az ut kezdetétől ne beszéljünk. A kis ajtóból szeretettel kiséri a gyermekét annak boldogságáért aggódó szempár. Kiséri addig, míg egy kanyarulat el nem takarja. S ekkor következnek a kaleidoszkópszerü képek. Itt egy dülöngő atyafi. Az alkohol rabja, aki a napnál is fényesebben bizonyítja, hogy vannak pillanatok, amikor az ember egy lépésnyire van csak az állattól. Mulató gyermekek állják körül. Kacagnak trágár szavain, hallgatják káromlásait s nem ritkán közerkölcsbe ütköző szavak és cselekedetek fül- éi szemtanúivá lesznek. A boldogtalanok veszik észre, miként csapódik feléjük az erkölcsi pocsolya sara s szenyezi he lelkűket, amelyet annyian és annyiszor szeretünk fehér lapnak nevezni. Odébb idillikus képpel találkoznak. Kisodort bajusza gavallér éppen most mondja vallomását a feltört ujja konyhatündérnek s a boldogtalan gyermek naiv kíváncsisággal nézi, mint ölelkeznek avagy hallgatja a korszellem nyomait magán viselő szerelmes szavakat. Távolabb egy kocsi áll, törött kereke a porban hever, gazdája fejvakarva mondja el a huszár miatyánkot, baka-üdvözletet és a tüzér hiszekegyet vagy ha jobban tetszik a mindenszentek fordított litániáját. Micsoda nyomok ezek a fehér gyermeki leiken. Valóságos barázdák, amelyeknek nyomán ijesztő mérvű gyorsasággal nő a gyom, a bűn gyomja. Az egyik utca sarkán éppen egy túlterhelt ko- cäi kanyarodik be. A szegény párák sze- mükdülledve húzzák a nagy terhet. A kocsis pedig nem átalja korbácsát végigsuhogtatva káromkodni az iskolába járó gyermekek lelkének nagyobb épülésére. Ennyi és ennél még több történik a szülői háztól az iskoláig hosszú hosszú utón, az utcán. Induljunk el most az iskolától. Talán ugyanazon az utcán megyünk végig, mégis uj ké* pékét látónk. Sajnos ezek sem szolgálnak az erkölcsi nevelés javára. Egy eldugott sarokban nyerészkedő játékot játszanak más iskolábajárók. Az eldugott kártyák azt bizonyítják, hogy iskolakerülők is vannak közöttük. Hogy a lelki épülés teljes legyen, verekedőkkel is találkozunk, akik kézzelfogható módon bizonyítják a maguk igazát nem törődve azzal, hogy egymás bőrén foüy- tono sági hiányt produkálnak. Elvégre ez is produktum. Igaz, hogy nem szolgál az er- kölcsnemeaedés javára, de kinek mi köze az erkölcsnemesedéshez. Ott van a sok taniíó, tanár, pap stb. Tulajdonképpen ez a társadalom legnagyobb betegsége: a nemtörődömség. Ez tűri meg, hogy dülöngő emberek tarkítsák a járó-kelők divatban túltengő sorait, akik az önkívületi állapot hatalmas köpönyege alá bújva amellett, hogy megbotránkoztatják a jobb érzésű, az erkölcs iránt érzékkel bíró, a társadalom műveltségére valamit adó individuumokat, megfertőzik legnagyobb kincsünknek, az újabb generációnak lelkét. Azt megértem, hogy a társadalom elnéző egyben-másban, de az meg- bocsátbatlan bűne, hogy eltűri, hogy akadjanak valakik, akik állatias ösztönükből vezérelve rombadöntik azt, amit a nemesebb lelkek fáradozva építenek. Semmivel sem különb a* kapuban enyelgő pár eset. A modern ember sok mindennel dicsekszik, amivel a zsinóros nadrágu, csizmás őseink nem dicsekedtek, de kényesebbek voltak rá. A modern áramlat egymásra dobta az eti- kette-szabályokat s a modern jelszó alatt biztos lépéseket tett az erkölcsi romlás feló. A legsajnosabb a dologban az, hogy az ezáltal sült vakságukban negédességnek nevezzük sít, ami parasztbajszálnyira van az erkölcstelenségtől. A negédes kocsis bátran ölelgeti konyha-ttidérét, mert hiszen minda- ketten modernek. Mit mondjak a törött kocsiról ? Hiszen régi mondás az, hogy káromkodni magyarul lehet legszebben. Talán mégis annyit, hogy vannak országok, ahol az utcán káromkodókat börtönbüntetéssel sújtják. Nem is azért, mert a közcsendet háborítják, hauera talán inkább azért, mert a gyermeki lélek szent előttük s annak megsértőjének bűnhődnie kell. Az állatvédelem is nagyobb újság nálunk, semhogy sokan ügyet vetnének rája. Pedig az állatkínzót csak egy lépés választja el az erabergyil- kostól. Mennyi időnek kell elmúlania, hogy a társadalom hathatós pártfogásába vegye az illatokat, mikor a gyermeki lélekre sem tudnák vigyázni. Pedig e kettő némi rokonságban van egymással. Essék néhány szó a nyerészkedő gyermekekről. Itt is a korszellem. Mindenki keresni akar s eközben sokan lélekkufárságtól sem rettennek vissza. A gyermek is utánzó természeténél fogva ÍWWAAWWAWVWWWWWWWWWVI Egy kisebb ház 2—3 szobás megvételre kerestetik Ajánlatokat a Kiadóhivatal továbbit.
