Dombóvári Hírlap, 1922 (6. évfolyam, 1-58. szám)

1922-05-28 / 23. szám

VI» évfolyam Dombóvár, 1922. május 28 23. szám Előfizetési árak: félévre 50-— K, négy szóm ára : 3 korona egész évre 100'— K, edévre 25’— K. Egyes ; pályaudvaron 3 K. tasaBmmmnkSBmswBammämitmmtsmSmaa^isaaxsizaaa iTi^.rih-^aMiaHrwiiMi1 -s POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Szení-László-tér 18. sz. Kiadóhivatal és nyomda: Esterházy-utca 17. szám, Saját ház. (Telefon : 40. szám.) Három dombóvári iparost csendőrfedezet mellett, péntek vir­radóra, a hajnali órákban elhurcol­tak. Ez a rideg tény. Pártpolitikától függetlenül, a lelkiismeret szavára felfigyelve, ez a hatalmi tultengési mánia minden dombóvári választó­ban kiváltotta azt a letagadhatatlan bizonyosságot, hogy ilyen előké­születek mellett s ilyen fegyverek alkalmazásának igénybevételével, tiszta választásról szó sem lehet. Azok a dombóvári polgárok, akik az iparosság körében, de egész Dombóvár előtt is osztatlan jóh.r- névnek örvendenek, ha az infor­mációnk nem csal, ellenzéki poli­tikai szereplésük miatt kerültek a hatóság kezére. Ez a három derék dombóvári iparos lehet, hogy kö­vetett el a választási rendelet értel­mében valami szabálytalanságot, de még ekkor is az a mód, ahogyan ezt a szabálytalanságot el szerették volna intézni, egyenesen megdöb­bentő. Hát kérdezzük a nagykö­zönség élő lelkiismerete előtt, ki biztosítja ezekuíán valamennyiünk egyéni szabadságát? Ki tudhatja közülünk, hogy virradóra nem a karcer magánya köszönt-e bennün­ket? Ki mondhatja el magáról, hogy szabadsága teljes megóvása mellett, politikai meggyőződésének kinyilvánításakor sértetlen marad s gerincességéért, hajlithatatlan po­litikai hitvallásáért nem kell e ott hagynia családját, hitvesét, gyerme­keit, foglalkozását? Ilyenformán min­denki előtt, aki politikai felfogás tekintetében ellene mond az egy­séges párt »nemzetmentő« ideoló­giáinak, ott sötétlik a börtön hű­vössége s az éjjeli sötétben ott csil­log a szuronyok hegye. Ki ad ne­kem ezekután, mint hű és igaz ál­lampolgárnak garanciát arra, hogy holnap nem rám kerül- e a sor ? Ma elvittek csendőrfedezet mellett három derék, becsületes, magyar érzésű dombóvári iparost, holnap lehet,hogy rám,reád, mindannyiunkra rázörget a hajnali órák szürkületé­ben a'szurony. A napokban épen az ellenzéki politika megvallása mi­att zárkában töltött egy egész hosz- szu éjjelt az ellenzéki képviselője­lölt egyik embere, holnap ki tudja, kit ér ez a megtiszteltetés? Ezekhez pedig csak annyit fű­zűnk, hogy az ellenzéki párt vezető­ség személyes szabadság megsértése miatt a feljelentést az elfogató pa­rancsot kiadó hatóság ellen megteszi. Választási pszichológia. Midőn a szenvedélyek íolviharzanak, a kedélyek rendes hétköznapiságukból ki­emelődnek, izzóbb lesz a levegő, akkor a normális viszonyokat csendben kihasználó, | az életet feltűnés nélkül lepergető ember | megmutatja igazi arcát. A nyugalom ide- j jében báránynak látszó, jámbor hálándó- ! bői kiütközik a farkas, a tegnap még tu- I dományért, kultúráért küzdő nemes em- i borbarátból előtörnek kis önző érdekszem- | pontok, a veszélytelen pillanatokban vak- I merősködő, ellenfél nemléte esetén vitéz- kedő hős egyszerre átváltozik sóhajtozó 1 és imába mélyült remetévé, a becsületére ' kényes, szavatartó lovagban egyszerre ket- ! tótörik a sokat emlegetett gerinc és ellen- j ség lesz a jóbarátból, ki tegnap még örök ; hűséget fogadott. Ezeket az átváltozásokat lehet látni | minden kritikusabb helyzet előálltakor, ! ezek a metamorphosisok mutatkoznak meg ilyenkor, választásod idején is. Te dombóvári polgártárs, aki holnap az ország sorsának intézéséhez kicsiben, a leadott szavazatoddal hozzájárulsz, né­zel-e körül néha, látod e a pálfordulásokat magad körül ? Levonod e a következteté- l seket azokból a megnyilatkozásokból, a I melyeknek ebben a nem közönséges idő- i szakban tanúja lehetsz ? Avagy még mé- ! lyebbre tekintve, ráeszmélsz-e embertársaid | gyarlóságára, akik talán egy pohár borért, | vagy egy vacsoráért dudásokká lesznek? Nézz körül és látni fogsz hangoskodó politikusokat, erőszakoskodó korteseket, a kik úgy változtatják meggyőződésüket, a hogyan azt apró céljaik elérésére legjobb­nak gondolják; akik ma fehérnek látják | még a fehéret, holnap talán sárgának, hql- ! napután pedig egyenesen feketének. És gondolkozz, vájjon megérdemli e, hogy embernek nevezzék, aki ma még az egyik párt gyűlésén éljenez, holnap a másik je­lölt ívét Írja alá, holnapután pedig a har­madik aspiráns bankettjén dikciózik? Ember az ilyen? Férfi a neve? Nem becsüli az efajta átváltozó bű­vészeket az ellenfél, de fél tőlük a barát is, mert nem tudhatja, melyik percben hagyja cserben s pártol át az ellenséghez a sok bizonytalan, gerinctelen fregoli. Ez alól, sajnos nem sokan, mégis van­nak dicsérendő kivételek. Vannak ideálisan gondolkodó emberek, akik az önbecsülést is értéknek tartják, vannak, akik előtt az adott szó szent, akik a kimondott, vagy kinyilvánított véleménytől tapodtat sem vonulnak vissza. Vannak ilyenek is és nem hihetjük, hogy ezeket a csupa gerinc em­bereket az ellenség ne becsülné többre, mint máról holnapra megváltozott tulajdon párthivét. Tekintheti ellenségnek, küzdhet ellene, de becstelennek, árulónak, szósze­gőnek nem mondhatja. Ismerünk egy nagy tekintélynek ör­vendő, számbelileg és minőségileg egy­aránt súlyos testületet Dombóváron. Ezek­ről halljuk, hogy egyhangúlag, egyakara- tulag visszautasították az ingyenvacsorát. Elmentek, de megfizették az árát. Köszöntjük e szerény sorokban a munkástestületet. Köszöntjük egész Dom­bóvár társadalma nevében, köszöntjük azok helyett is, akik ennek a cselekedetnek az ellenkezőjét várták. Köszöntjülr e testület minden tagját, azt is, ki nem a mi célja­inkért küzd, azt is, ki fegyvertársunk a harcban, mert ebben a becsületes megnyi­latkozásban egyek voltak és ebben tanu- jelét adták, becsületérzésüknek és politikai érettségüknek. Tekints szét majd körül dombóvári magyar testvérünk és nézd meg jól, ki mit mond és hogy; n cselekszik. Most lá­tod meg ebben a puskaporos, választási csatakiáltásoktol hangos, jelszavaktól meg- részegült, forrongó hangulatban, hogy ki az igazi barát és ki a titkos ellenség. Magyar testvérünk ! Nézz és láss ! Az Orsolya rendi zárda növendékeinek íánckoszerueskája. Kedves szórakozásban volt része a nagyszámban egybegyűlt közönségnek f. hó 25-én délután az Orsolya zárda “akácillatos tágas udvarán. A zárdái növendékek tartot­ták tánctanfolyamukat berek.-szíő ünnepé­lyes táncpróbájukat. A fehér-ruhás leányse- reg nekipirult arccal táncolta a májusi kék ég alatt á. szebbnél szebb táncokat. Általá­nossá..bau el keil ismernüak, hogy összhatá­sukban bájosak voltak a táncok, simán, készséggel, lányos kedvességgel táncolták el a növendékek a nehezebb táncokat is. A gazdag műsort a hatásos Hungária tánc nyi­totta meg. Kiemeljük elsősorban az örökszép magyar táncokat : a Magyar-kettest, Rákóci- körmagyart. Magyar érzés, lélek nyilvánult meg ezek előadásában, jól esett látnunk, hogy a derék tánctanár, Herk Dániel, ezek betanítására nagy gondot fordított. Megem­lítjük a Menuet Gavoite-öt, melyet Koruzsán Sylvia, Szabó Gabriella, Horváth Lea, Gia- nits Ilonka lejtettek szép összhangban és változatos fordulatokban. Kedves gólt a Cserkész-toborzó, melyben Thész Ilonka, Schréter Ilonka, Szántó Ilonka, Schar! Manci gyönyörködtették a vendégeket ügyes, köny- nyed táncukkal. A Graciana fülbemászó zenéjével, változatos táncával tűnt ki. A Francia-négyes meglepő biztonsággal ment. A hosszú léiekze’ű nehéz tánc változatos figuráival, a szép felvonulásokkal igazán hatásos volt. Graciózus, szép tánc volt a nipp szobrocskák szalon-balleitje. A húsz szersplő bájos volt. Virág csokorral kezük­ben fintm mozdulatokkal lejtették a keleties táncot. Szép volt minden, amit láttunk. Tápéból bővea jutott a táncolóknak, akik erre annyival inkább is érdemesek voltak, mert a férfi táncszerepét is meg kellett ta- nulniok, amit épp oly könnyedén táncoltak, mint a nőszerepet. Ai ünnepélyt táncegy- velag zárta be, melynek végén a növendé­kek szép csokorral lepték meg tánatanárukat, ki köszönő szavaiban a magyar lánc szere- tetét és felkarolását ajánlotta a tanítványai figyelmébe, mert a magyar tánc nem leg­utolsó sorban ébrentartója a magyar érzü­letnek és nevelője a régi, nemzeti tradíci­ókat táncában is tisztelő jövö nemzedéknek. — A vendégek vidám hangulatot, egy ked­ves délután emlékét vitték magukkal az Orsolya zárdából. A nagyszámban megjelent szülőkön kí­vül ott láttuk: Üőry Hagóékat, Szévald vm. főjegyző családját, Dömötör Mihálynét, Börzsönyi Gyulánét, Veszelei Zsigmondnét, Pál Józsefnét, Varga főgiranáziumi igazga­tót, a főgimn. tanárikar több tagját és a sok vidéki vendéget.

Next

/
Thumbnails
Contents