Dombóvári Hírlap, 1922 (6. évfolyam, 1-58. szám)
1922-04-30 / 18. szám
2. oldal. omovARi hírlap Kereszténynek nevezi ugyan magát ez a párt, de ott látjuk az októbristák maradékait. Kacsingat a liberálisok felé anókül, hogy azt nyíltan be merné vallani. Kisgazdapártnak, agrárdemokrata pártnak nevezi magát, viszont az ország más részében egyszerűen ókonzervatív politikát üz. Az ország egyik részében azt hangoztatja, hogy az 1920 : I. t.-c. alapján áll, másik részében pedig, hogy legitimista. Ez egyszerűen politikai szélhámosság. A kormány úgy változ tatja meggyőződését, ahogyan a vidéknek kedves, a többség megszerzését nem alapíthatja másra, mint erre a kétszínű játékra. Beszédét a kormány külügyi politikájának bírálatával fejezte be. Két szomorú törvényt hoztak, — mondotta, — az egyik a trianoni béketörvény, a másik a detro- nizációs törvény. Én ezeket a törvényeket nem fogadtam el, mert az a meggyőződésem, hogy ezt a szerződést következetes és kitartó ellenállással javíthatták volna. A detronizációs törvény ellen az alkotmányosság minden eszközével fogok küzdeni, hogy rátérjünk az egyedüli alapra, a jogfolytonosságra, amely visszaadja Szent István koronájának régi fényét és visszahozza régi határainkat. Pallavicini őrgróf lelkes éljenzéssel fogadott beszéde után Grieger Miklós állott szólásra. Két évvel ezelőtt csatlakozott a keresztény és nemzeti irányzathoz, mert megvan győződve, hogy az országot a romlásból egyedül a Krisztus példája képes kivezetni. De csalódott, mert ez nem volt keresztény kurzus, hanem kurzu30s kereszténység. Támadja a párhajozó minisztereket. Szóvá teszi a katolikus autonómia kérdését. Ennek megoldását a kormány nem is vette a programmjába. Majd* foglalkozik a földbirtokreformmal. Szükségesnek tartja, hogy végrehajtassák, de a Nagyatádiék késedelmes eljárásában nem látja az őszinte szándékot. Kifogásolja a mai adórendszert. A fogyasztási adóknál, amelyek pedig az államkincstár fő jövedelmét alkotják, nincs meg a progresszivitás. Sürgeti a drágaság kérdésének megoldását. A kormány nem foglalkozik ezzel komolyan. Tűrte, tenyésztette a panamát. Idézi Vass miniszter mondását, hogy máma, Magyarországon a gazság van megkoronázva. Nagyatádi Szabó István a kormány markában van. A miniszterelnök mindig magával viszi és mutogatja, mint az oláh cigány a medvét, szóval politikailag kiuzsorázza. Bőven tárgyalja a választójogi rendeletet. A kormány későn terjesztette a javaslatot a nemzetgyűlés elé, hogy ne lehessen letárgyalni s rendeleti utón választhasson. 67 óta ilyet még kormány egyetlenegyszer sem mert tenni. Ezzel a rendelettel másfél millió embert fosztottak meg választói jogától. Különösen óriási igazságta • lánság ez a volt katonákra nézve. Hive a a nemes fenekelési mesterséget elvégezte, majdnem, hogy kimerült, úgy esett ki kezei közül a fiú, mint a rongy. Hanem azért annyi sütnivalója még maradt a múltból a gyereknek, hogy ilyen fenekelési művelet után — az ismétlődhetés kizárása okából — igén alkalmatos találmány a láthatárról minél hamarább való eltűnés. Darvas Kálmán szörnyen fölhevült volt már, amikor Jenőt „kibocsátotta“ a kezei közül. (Valószínűleg Jenő is.) Hanem azért, ahogy Sándort meglátta, — a második felvonásra való kilátás esélyeitől tartva — mérsékeltebb hangon förmedt az egyenesen, szinte szoborszerüen álló Sándorra : — Mutasd a bizonyítványodat. Az Írnok széke vészjóslóan reccsent. A torka is összeszorult szegénynek, de köhinteni nem mert, hanem kidagadt szemekkel csak bámult, csak bámult, hogy mi lesz most ? Sándor pedig egész nyugodt hidegvérrel benyúlt kabátjának a belső zsebébe, egy mozdulattal kivette onnét a bizonyítványát és átnyújtotta apjának. Darvas Kálmán vészjóslóan maga mellé állította a pipaszárat, nyilván a legközelebbi használat okából. Újból leült női választójognak. A nők szeretetet visznek bele a politikába. A legnagyobb sérelem azonban a titkosság eltörlése, különösen igazságtalanság a vidékkel szemben. Meggátolják ezzel, hogy a gazdaságilag függő emberek lelkiismeretük szerint szavazzanak s hogy a választások után ne lépjenek fel újabb békétlenségek. Figyelmezteti a választó-közönséget, hogy ilyenkor sokat szoktak Ígérni, itt úgy hallja, valami házépítésről van szó, de résen kell lenni: a választások előtt tett Ígéretek jégre irolt szerződések. Jönnek rágalmakkal és jönnek pénzzel is. Ne üljenek fel. A választókat kéri, hogy tartsanak ki őrgróf Pallavicini György meiiett s a hallgatóság frenetikus tetszésnyilvánítása mellett fejezi be beszédét. A Hadviseltek Országos Pártjának nevében Mocsáry Lajos budapesti kiküldött szólalt még fel, aki szintén ajánlotta Palia- vicinit, mint aki a párt programúját szir- vel-lélekkel magáévá tette. Lelkes szavai után Dobszay pártelnök zárta be az impozáns gyflést s a Himnusz hangjai mellett a győzelem biztos reményével oszlott szét a mintegy 1500 embert számláló hallgatóság. Kezdő kisasszony irodai állást keres. ^ Qm a kiadóhivatalban. Értesítés. Tisztelettel értesítem Dombóvár mélyen tisztelt közönségét, hogy a Szenti ász I ó-tér 12. számú házban mészáros-üzletemet folyó hó 29-én megnyitom. Igyekezni fogok, hogy elsőrendű hus-áruimmal mindenkor bőven ellátva, a mélyen tisztelt közönség igényeit a legmesszebbmenőleg kielégítsem. Szives pártfogást kér mély tisztelettel: WÚLF LAJOS. nr Egy tanonc felvétetik -ob székére, feltette orrcsiptetőjét, messzire eltartotta magától fia bizonyítványát és újból belemerült a tanulmányozásba. Az előbb még zord arc lassan kezdett szélesedni, derülni, míg a vége boldog mosolygás lett. Ledobta a bizonyítványt, leejtette az orrcsiptetőt és fölugrott a székről, •ttől meg a pipaszár dőlt el. (Nem baj, nem volt már szükség rá.) Boldogan kapta karjai közé Sándort és a szegény fiút majd megfojtotta nagy szeretetével. De a fiú csak állt, „nézte apját, akadozott, a torka összeszornlt, még az sem hatotta meg, ahogy apja becézve, újra székébe ült. — Drága Sanyikéin. Hát tiszta jeles. Tiszta jeles. A fiú nyelt; szólni akart; állt apja előtt, mint valami groteszkül elhelyezett utszóli szobor. Keresett szavakat, bukdácsolt, vörös volt már az arca egészen. Darvas észrevette fia vergődését. És megsajnálta. — No, mit akarsz mondani Sanyi ? Sanyi elszántan tett egy rövid lépest apja felé ! — Édesapám ón nem akarok tovább tanulni. 1922. április 30. VASÁRNAPTÓL—VASÁRNAPIG. Bemulatunk egy érdekes politikust. Lehet, hogy nem itt tenyésztette a magyar államhatalom, hanem valahol Bergengóciá- ban. Nem is érdekel minket, hanem maga a típus. Ezt a típust pGdig jellemzi a két- kulacsosság szörnyű kedvelése. Gerinc, jellem, magyar őszinteség, oh ezek mind elférnek a kétkulacshoz címzett Ielkiismeret- ben, sőt belefér még jja gerinctelenség is és egymással a legszeretetteljesebb egyetértésben vannak. A kétkulacsos embernek két arca is van. Ha az egyik arc mosolyog, a másik bizonyos, hogy haragszik. A kétkulacsos embernek két zsebe is van. Az egyikbe — mondjuk a példa kedvéért — belerejti a hivatalos jelölt lisztái?, a másikba ugyanakkor a nem hivatalos, de titkon szeretett képviselő jelölt urnák jelölő- lisztáit dagja. Ha hivatalból gyűjti az aláírásokat, akkor előkerül a hivatalos liszta, ha a kebelbarátok társaságában időzik, akkor gyűl az aláírás s nem hivatalos listán. És mindezt a legnyugodtabb flegmával gyakorolja a kétkulacsos politikus. Mikor leplezi le a közvélemény az efajta szédelgőket és gerinctelen alakokat? Vagy már a magyar politikai élet annyira lezüllött, hogy az ilyesmi nem árthat nívójának ? Mi van az építkezésekkel, a mansard lakásokkal, a tornyos villákkal ? Mi van a nemes valutájú kölcsönnel ? Mi van a dollárral, a svájci frankkal, a holland forinttal vagy ezekkel egy színvonalon álló nemes valutájú kölcsönnel ? Kérdezzük és sóhajtjuk e3ti lefekvéskor minden áldott nap. S közben múlnak a hónapok s itt lesz a nyár s csak nem akar ez a rég óhajtott építkezés megindulni. Mi lebet az oka? Kölcsön- hiány ? Oh, az a külföld, az a külföld! Az építkezésekkel kapcsolatban felszínre került a kormány hivatalos jelöltjének, br. Horváthnak is neve, akitől sokat vártak a dombóvári építkezők. Mi a magnak részéről már a hir elindulásakor kétkedve fogadtuk azt a lehetőséget is, hogy a kormány államtitkárja ez irányban bármi határozott Ígéretet tett volna a dombóváriaknak akkor, amikor a pesti építkezések sem tudnak megindulni szegénységünk és kol- dusságunk miatt. Feltevésünkben megerősített minket magának br. Horváth államtitkárnak az az őszinte kijelentése, hogy a dombóvári építkezési akció személyével semmiféle vonatkozásban nincs. — Gyerünk csak mégegyszer ©lő azzal az építkezési kortesfogással ! Darvas elképedt. — Ne . .. nem ... akarsz ... tanulni ? — I . . . igen . . . n#m. — Megbolondultál ? — Édesapám. Nem akarok tovább ... — Nem akarsz ? Hát mit akarsz ? — Lakatos inas akarok lenni. Ipari pályára akarok menni. Nem akarok úri mesterséget tanulni. Darvas csak nézett, hápogott, a szája mozgott, de hangot nem tudott adni. A pipaszár után nyúlt, de mivel az messze volt tőle, egy erős lendülettel kivetette magát a szókból. Vésztjósló tekintettel állt meg mozdulatlanul álló fia elótt. — Sanyi, ne bolondozz. Tudod, hogy nem ismerem a tréfát. — Édesapám, iszen, én azt gondoltam . . . lakatosnak lenni nem bűn, nem rossz emberek azok. Becsületesen meg lehet élni a tisztességes munkából is. Darvas úgy esett vissza a székbe. A szemei kápráztat. Eltűnt előle a fia, az Írnok, a szoba, minden, minden s ö úgy érezte magát, mint a hajótörött, aki a rengeteg Óceán hullámhegyein bukdácsol egy picurka kis csónakocskában. Egyedül és elhagyatva.
