Dombóvári Hírlap, 1922 (6. évfolyam, 1-58. szám)
1922-04-23 / 17. szám
2. oldal. kalmazottainak üdvözlését s legyen vezetőjük i jóakaró támogatóiak úgy a hivatalban, mint a hivatalon kívül. Mindnyájan azon lesznek, hogy odaadó munkássággal erre a jóakaratu támogatásra érdemessé tegyék magukat. Kenézy főszolgabírót láthatóan meghatotta ez az üdvözlés s szívből jövő szavakkal megköszönte a fogadtatást, Ígérve, hogy a maga részéről mindent elkövet, hogy a személyéhez fűzött várakozásnak minél jobban megfeleljen. Dombóvár községnek s az egész járásnak nevében a főszolgabírói hivatalt zsúfolásig megtöltő közönség élén Illés Gyula főjegyző köszöntötte a főszolgabírót kedve? szavakkal. Ezt a járást — mondta — huszonhat év óta tekintetességed elődei böl- cseséggel és jóakarattal kormányozták és vezették, mi csak arra kérjük az első alkalommal, hogy ezzel a bölcseséggel és jóakarattal vezesse uj főszolgabírónk is járásunkat. Tegye magáévá szive egész melegével járásunk ügyeit s a jó Isten adjon ehhez a nagy és nehéz munkához erőt és kedvet. Kenézy László meghatottan mondott köszönetét ezért a nem várt szives fogadtatásért. Azzal a biztató szavakkal bocsátott ©1 az alispán ur — válaszolt a küldöttségnek — hogy olyan járásba megyek, melynek a kötelesség teljesítésében legpontosabb jegyzői kara van. Ezt a jó viszonyt akarom én mint hivatali főnök a jövőben is megtartani, Erre kérem önöket is, hogy a dombóvári járásnak ez a jó renoméja és jóhir- neve ezután is fennmaradjon. Ezután jöttek az egyes üdvözlések, a községek képviselőtestületei, a dombóvári egyesületek, a csendőrség, az Ipartestület, a főgimnázium, a hitközségek stb. köszöntötték az uj főszolgabírót hivatalában. Mig az üdvözlések tartottak, azalatt Szévald Oszkár vm. főjegyző lakásán gyülekeztek a járás ve/ető emberei, hogy szeretett volt főszolgabírójuktól búcsút vegyenek. A dombóvári járás nevében Győrfy Zoltán kocsolai főjegyző mondott a távozónak utolsó Istenhozzádot. — Szeretett volt főszolgabíró urunk — kezdte el búcsúzó szavait — engedje meg, hogy ezt az alkalmat használjuk fel búcsú, zásra. A hivatali érintkezés, de meg az a szeretetteljes, barátságos viszony is, mely ön és járása közölt kifejlődött működése alatt, olyan mély érzéseket hagyott bennünk, hogy most a bucsuzáskor emiatt a mély érzések miatt nehéz Istenhozzádot mondani. A legválságosabb időben, a háborúban vette át hivatalát, amikor a nehéz viszonyok emberfeletti munkát követeltek mindenkitől, de különösen egy járás vezetőjétől. Mi örömmel láttuk, hogy ebben az emberfeletti munkában szeretett volt főszolgabírónk mindig előljárt. A főjegyző ur nemcsak első tisztviselője, de első munkása is volt a járásnak. Épen emiatt csak barátokat és tiszteazzal a furcsa felirattal. Ide is elkísér, most már mindig csak ezt látom : Meghalt 27 éves korában. Élt 8 napot. Megrázkódott megint. — Nem az én sorsom-e ez az asz- szonysors ? Éltem három napot, Isten látja sorsomat, nem volt több boldog napom. Most a halálnak kell jönnie ! Az élet nem jöhet, az élet nem szeret engem. — Bohó, — cirógatta meg az ember — menjünk a szobánkba. Magát e csendben és sötétségben rémlátások üldözik. Vitte az asszonyt. De odafönn a kis hotelszobában is szótlan és szomorú maradt a hervatag virág. Hirtelen előszedte a fia képét. — Ugy.e szereted ? — ölelte át a kép fölött az ember nyakát. — Ugy-e szereted a ő is szeret majd téged? Ugy-e? A Szűz Anya hét tőre ... Sírásba siklott a hangja. Szép szóra, eirógatásra alig alig vigasztalódott. Éjszaka, mikor az ember elszunnyadt, kisurrant a szobából. Lenn a parton, a fák között mélabusan orgonáit a szól. Ide oda imbolygott a parton, mint a sötét árnyék. Lelkében néha végigsiklott valami kétségbeesett hang; löket szerzett s ezek a barátok mondanak most utolsó búcsúszót a távozónak. Szévald Oszkár könnyes érzések közt köszönte meg a küldöttség vezetőjének me- legszavu, működését honoráló szavait. Az elfogódottság és a meghatottság átragadt a küldöttség tagjaira is, akik szintén könnyes érzések közt hallgatták a főjegyző bucsuzását. — Hálásan köszönöm, — beszélt a főjegyző — hogy ilyen ragaszkodók voltak hozzám, nagyon köszönöm, hogy e ragaszkodó szeretet kisér további utamon is. Csakugyan nehéz időben jöttem, de hogy az akkori nehéz és súlyos helyzetet meg tudtuk oldani, ezt a dombóvári járás tisztviselőinek köszönhetjük s mindannyiunk együttműködésének eredménye. Most, hogy utoljára szólhatok önökhöz, az utolsó szavam se lesz bucsuzás, mert remélem, ezután is fennmarad köztünk az a baráti jóviszony, melynek ápolására dombóvári működésem alatt mindent elkövettem. Kérem tehát, őrizzenek meg emlékükben s olyan szeretettel gondoljanak rám, mint aminő jóérzések közt emlékezem én önökre a távolban is. Az Isten önökkel. Szévald Oszkár búcsúszavai után kedves és szeretetreméltó nejével együtt kedélyesen elbeszélgetett a küldöttség tagjaival a távozásig. A Menekültügyi Hivatal gyermeknyaraltatási akciója. A waggonlakás keserveitől elgyötört, menekült tisztviselő-családok jó levegőre és falusi magyar vendégszeretetre vágyó gyermekei részére nagyszabású akciót tervez az idei nyárra az Orsz. Menekültügyi Hivatal. Dombóváron is megkezdődött már ilyen irányban a propaganda és folynak a megbeszélések a gyermekek elhelyezésére vonatkozólag. A nyaralás Julias 1 tői augusztus végéig tartana; á résztvevők menekült úri családok, tisztviselők 8 és 15 év közötti korban lévő gyermekei lesznek az elhelyezés lehetőségéhez igazodó létszámban. A vendéglátó családok szabják meg, hogy fiút, vagy leányt óhajtanak-e magukhoz venni. A kívánságok alapján összeállított csoport ideszállitását és visszavitelét a Menekültügyi Hivatal vállalja magára. Ha a csoport 10 gyermekből áll, egy a felügyelettel megbízott tanitónőt is ki fognak rendelni. Nem tudjuk, aa egész fáradozás mily eredményt fog elérni, de mindenesetre kívánatos volna, ha a dombóvári köaönbös- ség egyszer valahára végetérne és a közönség magáévá tenné a menekült gyermekek ügyét. Mi az akciót teljes figyelemmel fogjuk kísérni, mert nem hisszük, hogy ne akadna még a sápadt kis gyermekek számára egy kis szeretet,[meleg otthon, falnsi levegő és jó tejecske. — Fiam, fiam, miért nem tudsz meg- bocsájtani. Ne emeld rám vádló tekintetedet. Hirtelen leszaladt a kikötőhöz. A csónakok táncolva ringatóztak a haragvó vizen. Belelibbent egyikbe. Eloldozta a cölöptől. Szinte kővémeredten szegezte tekintetét a veszprémi partok felé. A hold ide-oda hajló aranyhidat vert a vizen. A féktelen csónak libegve hintázott, nyargalt hegyre föl, szakadékba le. De az aranyhidat sohasem érte el. A váltóőr most ballagott hazafelé a parton. A holdvilágnál messze belátta a vizet. Megdermedten állt meg a tekintete a veszendő csónakon s az asszonyon. Haja lobogott már a szélben. Felzörgette a parti halászokat. Mire kicihelődtek, parányi folt volt csak a csónak. Az asszony ... Az összehunyoritott halásztekintet is hiába kereste a csónakon. A halászok összenéztek. Megrántották a vállukat s lekonyult a fejük. A váltóőr betekintett a sötét vízre. — Hát nem ostobák az asszonyok ? — motyogta. Aztán csend lett. Csak a szél orgonáit a sirdogáló parti fák közt . . . 1922. április 23. Kezében van a hódítás fegyvere: a szépség, ha vesz egy doboz valódi DlfINfl~ PUDERT és 1 doboz valódi DlflNa~KRÉMET Mindenütt lrapliató 2 Gyártja: a Diana Kereskedelmi R.-T. Budapests V., Nádor-utca 50. HAM**************************** VASÁRNAPTÓL—VASÁRNAPIG. A Budapesti Hírlapból vesszük ki az alábbi közleményt. — A fiatal Esterházy Pál herceg központi főtitkárja utján egy kör- iratot bocsátott ki összes alkalmazottaihoz, amelyben kijelenti, hogy a közelgő választások alkalmával semmi irányban sem óhajt befolyásolni senkit választási joga gyakorlása tekintetében, hanem szabadon csatla- kozhatik mindenki olyan párthoz, amelyikhez politikai meggyőződése fűzi. Egyet kér csak s ez az, hogy alkalmazottai s mindazok, akik az uradalommal összefüggésben vannak, csakis jellemes s olyan emberekre adják a szavazatukat, akikről feltehető, hogy mint országgyűlési képviselők, csak az ország érdekeit fogják szem előtt tartani. ítéletük megalkotásakor pártpolitikai jelszavakkal ne hagyják magukat a valóban méltó ember kiválasztásától eltántorítani. Másfelől az uradalmakat pártpolitikai viszályokba semmi szín alatt se engedje egyik hitbizományi közeg se belekeverni. — Eddig a cikk. Mit tegyünk hezzá? Nézzük a dolgok sürgős menetét s közben kérdezzük, hát Uramisten mi is valósul meg Dombóváron a fiatal herceg köriratából, mely tele van bölcs gondolkozással és elhatározással ? Mi valósul meg ? ügy gondoljuk, nem szükséges ezt részletezni, úgy is látja mindenki. Meglátja s reméljük, hogy meg is jegyzi. Uraim, vezető uraim, meddig hagyják még az én honfiúi aggodalmaimat a kétség háborgó hullámaiban hánykolódni ? Uraim, ez őrület s ha sokáig tart, egészen, elvesztem s velem együtt elveszti annyi sok dombóvári felebarátom az egységbe vetett rendíthetetlen hitét. Hogy tudnak ilyen kegyetlenek lenni ? Miért nem rukkolnak már ki az egység egyetlen jelöltjével ? Múlt héten már kissé megnyugodtam, amikor a kormány nemes szándéka sok vajúdás után kipattant s a szándékkal a türelmes dombóvári házak falára került a lepedő nagyságú Éljen Jövendőbeli Miniszter Képviselőnk kellemes szavú hirdetménye. Mindenki elképzelheti, hogy szivemből mennyire örültem ennek a glorifikálásnak s az elsimított ellentéteknek, szinte ujjongtam a plakátokkai együtt, hogy éljen mindenki, de legkivált az egység. És képzeljék el, mi történt velem ? Tegnap a vacsorámnál beront hozzám egyik választó felebarátom, aki szintén az egység hőstenorja s szörnyű csatakiáltással fájdalmasan elkezdi fuvolázni: megbuktunk, nincs egység, kétség van, akarom mondani kelten vaunak az egységben, illetőleg az egység széthullott, no, nem jól mondom, az egységet ketten támogatják agyon . . . De hát mi történt? — kockáztatom meg remegés közt a kérdést. — Hát nem is tudod ? Hát hol élsz te ? A dzsungelben ? Hát nem tudod, hogy az egység első harcosa nem vonult vissza, illetőleg minket tisztel meg bizalmával ? . . . Uraim, politikus uraim, sorsunk kormányosai, könyörüljenek meg rajtam most már s ne rombolják le bennem az egység szeretve becézett hitét. Uraim, egységet adjanak!
