Dombóvári Hírlap, 1922 (6. évfolyam, 1-58. szám)
1922-04-16 / 16. szám
2. oldal. 1922. április 16. Gazdasági szakoktatás a dombóuári iskolákban. Most, hogy eljutottunk a földreform végrehajtásához, azt hisszük teljesen időszerű, ha felhivjuk az illetékesek figyelmét arra az égetően fontos kérdésre, hogy vár- megyeszerte életbeléptessük, illetőleg kifejlesszük a népoktatásnak a gazdasági szakoktatásra vonatkozó rendeletéit. Csonka- magyarországnak többtermelésre van szüksége s ezt csak úgy érjük el, ha már az elemi oktatás fokán, a gazdasági ismétlő* iskola keretén belül — képzett szaktanítók utján — megtanítjuk a gyermekeket mindazokra az ismeretekre, amelyekre neki a gazdasági életben feltétlenül szüksége lesz a amely ismeretek őt a vagyonosodás útjára vezethetik. Mert, valljuk meg őszintén, a világversenyben a magyar csak úgy fogja megállhatni a versenyt, ha az ősöktől örökölt gazdasági ismereteit igazi szakismeretekkel bőviti ki. Minden jó gazdának alaposan ismernie kell a talaj különféleségeit, a földművelést és növénytermelést, konyhakertészetet, gyümölcstermelést, szőlőművelést és borászatot, az állattenyésztés különböző ágát, a méhészetet, a selyemhernyótenyésztést, a gazdasági háziipart. — A gazdaság más ágaiban való kiképzés a leendő anyákra ró nemes feladatokat. így a gazdasági ismélő iskolák a leányok otthon szerzett ismereteit kibővíti a konyhakertészetben, a gyógyitó növények termelésében, a tejkezelésben, a baromfi és sertés tenyésztésben, a selyem- hernyó tenyésztésben, a háztartástanban, a bázi iparban s a női kézimunkában. Nagyon természetes' hogy a gyakorlati ismereteket az ugyanott bővített elméleti ismeretek is támogatják. Kérdés már most, hogy a jelenben a gazdasági ismétlöiskoláknak megvan e a módjuk arra, hogy a megfelelő gyakorlati kiképzést megadhassák vagy pedig a megjelelő szakerők hiányában, vagy mert nem állanak az iskoláknak a szükséges területek rendelkezésre — inkább az elméleti oktatásra szorítkoznak ? A dombóvári piacnak mostani csekély kínálata már most figyelmezteti a gazdatársadalmat a konyhakertészet erősebb ki- fejlesztésére s az erősen fejlődő Dombóvár jövendő szükségletének megfelelő kielégítése már most figyelmeztet bennünket a gazdasági ismeretek alaposabb és intenzivebb elsajátítására s ez alapon arra, hogy a földreform végrehajtásakor gondoskodjunk az iskoláknak megfelelő gazdasági területekkel való ellátásával, vagy esetleg egy időben menjünk egy lápéssel tovább is s már most biztosítsunk egy területet a leendő földműves-népiskola részére. —• Aki a sikeres lépéseket megteszi, az méltán számiihat Dombóvár elismerésére és hálájára. kel, várakozva a helyes lábocskákra. De mindhiába, nem köszöntött be vevő hozzájuk, pedig hej, de leste-várta Dani az első vevőt, az első megrendelőt, aki után megindul majd a többi is. Napjában vagy tízszer, ki-kinyitotta a harmadfél arasznyi ablakát s kidugta rajta nagy fejét, leselkedett fölszeg és alszeg irányában. De biz más eredménye nem lett a dolognak, minthogy a hamis, feketeszemü Bokor Katica, szép leányzó, elnevezte Ka- kuk Daninak s e csufnóv rajta száradt; az egész falu népe igy hívta. Idővel az igazi nevét el is felejtették. A falu népe, leányok és menyecskék is, nem fogadták még el a cipő viselését, szilárdan, makacsul kitartottak a csizma mellett. Csupán a hetyke Kondor Pistáné kopogott vasárnaponkint a templomba szép, fényes zergebőr cipőben. (Én ugyan kötve hiszem, hogy zergebőrből készült volna a kis menyecske cipője, de hát ő úgy dicse- kedte az ismerőseinek.) Igaz ugyan, hogy a kis menyecske sem Hantó Daninál csináltatta a cipőjét, hanem a városban szerezte. De hisz meg is mondta az öreg bólongaló Kis Bandi a maga véleményét, mikor meglátta a begyeskedő menyecske iábán a cipőt. — No, nézze meg az ember az areátA hépuiselótestület fauaszi rendes közgyűlése. _ DÍJÍW7ARI'HÍRLAPFolyó hó 10-én délután tartotta Dombóvár község képviselőtestülete rendes közgyűlését, a tagok nagy érdeklődése mellett. A 22 pontból álló tárgysorozat letárgyalását 2 órakor kezdte meg a közgyűlés Illés Gyula főjegyző üdvözlő szavai után. A nagy mun kakört felölelő tárgysorozatból csak a fontosabb és aktuálisabb pontokat emeljük ki. A közgyűlés választás utján kiküldötte a községi választók névjegyzékének elkészítésére a választmányt, melynek tagjai Farkas Ferenc közs, bíró, Szemenyei Mihály és Veszelei Zsigmond lettek. Közérdekű tárgya volt a közgyűlésnek a földigónylők ügyében megalakított bizottság, melynek tagjai leszuek hivatva előzetes tárgyalásokba bocsátkozni a földet adókkal. Illés Gyula főjegyző előterjesztésére elfogadta s jóváhagyta a közgyűlés az 1919-ben eladott Dombó Pál-utcai ingatlanok szerződését, ugyancsak tudomásul vette a községi földek s a helypónzszedési jog haszonbérbeadását is. Tudomásul vették a főjegyző referálását a főgimnázium ügyében. Illés előterjesztésére a viták és felszólalások eloszlatása után elfogadták, hogy a község maga vegye kezébe a forgalmi adók kezelését, amint ezt más városok kérték és meg is kapták. Egyben felhatalmazta a közgjü- lés Illés főjegyzőt, hogy ez irányban tégy® meg a lépéseket. Szőnyegre került az elesett hősök emlékművének ügye is s úgy határoztak, hogy föltétlenül ragaszkodik a képviselőtestület az emlékmű felállításához, sőt az anyagi támogatástól sem riad vissza, de az összeget csak akkor szavazza meg, ha már a gyűjtés befejeződött. Fontos s Dombóvár fejlődésében aktuális kérdés volt a második gyógyszertár felállításának ügye, amelyet az Ipartestület beadványára tárgyalt le a közgyűlés. A képviselőtestületi közgyűlés egyhangúlag kimondotta, hogy a második gyógyszertár felállítását szükségesnek tartja s egyúttal kéri is az illetékes minisztériumtól. Tárgyalásra került még sok más apróbb ügy elintézése is. A négy óráig tartó közgyűlést hat óra után zárta be Illés Gyula főjegyző, megköszönvén a képviselőtestületi tagok buzgó érdeklődését Dombóvár község közügyei iránt. Ihn fehércselédjét, nem szégyenl ilyen csúf portékát felhúzni a lábára ! — dörmögte haragosan. S nem tudta megállni, hogy utána ne kiáltson: — Hé, húgom! Hová lett a csizmád szára ? — Otthon maradt bólintgatni ! — szólt vissza csípősen a kis menyecske s feszesen aprózott tovább a fényes cipőben. Ilyen viszonyok közt Vilma asz- szonyka háromszáz pengő „ hozománya hamar elillant a háztól. Szegény kis menyecske meg is siratta az eltűnt örökségét. — No, ember, most aztán szededve- ded össze a sátorfádat, megyünk vissza a városba! Dani úgy meghökkent, hogy csuklani kezdett. — Jaj, édes feleség, várjunk még egy kicsikét ! Tán jóra fordul a dolgunk. —• Ne légy már olyan oktondi, te szerencsétlen ! Mire, kire vársz még ? Azt már beláthatod, hogy nem varratnak itt cipőt. Csizmáikat pedig a kanászhoz viszik a népek talpalni. Hát éhen akarsz itt velem együtt elpusztulni ? ! Dani visszaroskadt háromlábú székére. Hosszút, keserveset sóhajtott s köny szivárgott szeméből. PERZSA-SZÜNYEGET veszek a legmagasabb napi áron. Hívásra jövök. BOLGÁR ISTVÁN Budapest, Vilmos Császár-ut 5. ***************************** Hollandi leueleh. — Nikolényi Irénke Írásaiból — A magyar gyermekek Eldorádójából, a messzi Hollandiából Dombóvárra is megérkeztek a jó hollandusok vendégszeretetét élvező kis lánykának, Nikolényi Irón- kének levelei. Annyi kedvesség van ezekben az írásokban s annyi szeretet, bogy mutatóba leközöljük őket. A gyermeki lélek önkéntelen megnyilatkozásai ezek az írások s akik olvassák, a gyermek szavak mögött kell, hogy kiérezzók a derék hollandusok könyörületes szivét. Mi magyarok csak hálával gondolhatunk a holland nemzetre, mely a boldog népek sokaságában egyedül érezte meg elhagyatott«!águnknak kiáltó fájdalmát s különösen a magyar gyermekek sivár helyzetén akartak segíteni akkor, mikor elindították üres vonatjaikat, hogy üdülésre kivigyók gazdag tartományukba a mi sok nélkülözést szenvedő s kevés örömet élvező apróságainkat. Mi a levelek általános érdeklődést keltő sorait épen ezért közöljük, hogy lássa a magyar nép, hogy van egy nemzet, mely segítségét a mi legdrágább kincseinkre, gyermekeinkre pazarolja. A levelet majdnem egészében itt adjuk, ahogy Nikolényi Irénke azokat megfogalmazta s boldog, naiv gyermeki szive melegével teleöntötte s elküldötte Olden- zálból, másik hazájából kedves szüleinek. Kedves jó mama és papa! Hogy tetszenek lenni ? En hála a jó Istennek, egészséges vagyok. Csak mikor jöttünk, leestem, a lábamat megütöttem és most fáj. Egyébként szerencsésen megérkeztem s amikor megérkeztünk, párosával bementünk egy vendéglőbe, egy bácsi kikiáltotta a nevünket s jött egy néni, aki — Bocsáss meg, édes Vilma, de én nem tehetek róla, úgy ide a szülőfalumhoz nőtt a szivem, hogy nem tudok elszakadni tőle ! . . . A kis asszonyka megsajnálta emberét 8 még ö vigasztalta: — Ne hajtsd oly búra a fejedet ! Legyen hát a szived szerint: itt maradunk a tornyatlan faludban. De még ma sutba dobod a kaptafát; földet veszünk bérbe s megyünk kapálni. Nyáron át a mezőn dolgozunk, mert különben fölkopik az állunk ! Hantó Dani tehát ottmaradt a szülőfalujában Mestersége nem adott neki elég kenyeret, keresett szorgalmas, hűséges feleségével együtt más munkával. Nyáron át félretette ipari szerszámait elővett helyette másikat: kapált napszámba s elment részben aratni. Csakis úgy tudott megélni, úgy tudta gyermekeit fölnevelni. Később, évek múltán, divatba jött ugyan az asssonynépség között Dörgősön is a cipöviselés, de nagyobbrészben ócska, vásári cipőket vásároltak. Vajmi kevesen keresték föl Hantó Dani műhelyét. Dani azért soha nem zúgolódott, boldog megelégedéssel végezte dolgát, akár otthon a mesterségében, akár a mezei munkában. Csak az keserítette el gyakran,
