Dombóvári Hírlap, 1922 (6. évfolyam, 1-58. szám)

1922-03-26 / 13. szám

Előfizetési árak: egész évre 100-— K, félévre 50-— K, negyedévre 25'— K. Egyes szám ára : 2 korona; pályaudvaron 3 K.

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP.

Megjelenik minden vasárnap.

Szerkesztőség: Szent-László-tér 18. sz. Kiadóhivatal és nyomda: Esterházy-utca 17. szám. Saját ház. (Telefon : 40. szám.)

Az A n d r á s s y~p á r f zászlóbontása, örgróf Pallavicini György jelölése.

Ritka vendégeket üdvözölhet Dombóvár közönsége kis városában vasárnap délután őrgróf Pallavicini György jelölése alkalmával, A keresztény ellenzék vezető embere: gróf Andrássy Gyula jelenik meg párthiveivel Dombóváron, hogy Győr és Pécs után kifejtse előttünk is politikai hitvallását s a keresztény ellenzék programmját. A vidéki választások küzdelmeiben Dombóvár Andrássynak harmadik stációja, hol a magyar közönség előtt nyíltan és őszintén fel fogja tárni a párt politikai igazságait. Minket ez a kitüntetés csak örömmel tölthet el s reméljük, hogy Dombóvár közönsége ezt a kitüntetést honorálja is egyakaratu csatlakozásával a párt kibontott zászlója alá. A győri és pécsi zászlóbontás után büszkék lehetünk, hogy a keresztény ellenzéknek harmadik diadalmas útja Túladuna kis városába, Dombóvárra vezet.

Amint értesültünk, a keresztény ellenzék nagytudásu vezérpolitikusán, gróf Andrássy Gyulán kivül megjelennek köztünk őrgróf Pallavicini György, Hornyánszky Zoltán, dr. Milotay István, a „Magyarság“ főszerkesztője, Homonnay Tivadar, Taszler Béla, dr. Virter László v. nemzetgyűlési képviselők. A gyűlést a Korona-szálló nagytermében tartják vasárnap, folyó hó

Nem jön a gólya.

Irta: Cslte Károly.

Sóvárgó, kis kék szempár lesett, föl merően a keskeny zsellér udvarbeli körtefára s fürkészőleg keresgélt a csoportos, gömbölyű, zöld gyümölcsök között.

— Nini, édesanyám, Iátok egy sárga, érett körtét.

— Jól van, fiam, mindjárt megyek, lepiszkálom a meszelőnyéllel, — szól ki az édesanya a nyitott konyhaajtón.

'— Megyek, hozom a meszelőnyelet! — iramodott meg bicegve a kis, kacska lábú, vézna fiú a félszer felé. Mire lihegve fáradtan visszaérkezett, édesanyja, gyenge asz- szonyka, kint a fa alatt állt.

— Hol láttad, Gabikám, a sárga körtét?

— Arra ni !... vagy... hol is van ?... Oh Istenkén) ! Nem látom most ! Pedig bizonyosan ott volt . . .

— Kot, kot, kot! — hívta a kendermagos kotló a fa alá a már tollasodó elszé~ ledt csirkéit, ízletes falatra lelve.

26-án délután 5 órakor. A gyűlésen ajánlják fel volt nemzetgyűlési képviselőnknek, örgróf Pallavicini Györgynek Dombóvár kerületének mandátumát.

Istentisztelet Esterházy Pál herceg születése napján.

Dombóvár kegyurának, herceg Esterházy Pál születése napja alkalmából csütörtökön reggel istentisztelet volt a helybeli rom. kát. templomban, mely szinültig megtelt a Dombóvár társadalmának minden számottevő tényezőjével, a herceg iránt mutatkozó őszinte, igaz szereltének nyújtva tanubizonyságá*. Dombóvár hívei össze vannak forrva a herceggel, akinek jótékonyságát nem egy alkalommal tapasztaltuk és kinek egyénisége hivatva van arra, hogy községünket mindenkor a leglelkesebben támogassa.

A templom előtt a nagyszámú közönség jelenlétében Offenmüller Zsigmond szentszéki tanácsos, plébános tolmácsolta a hercegi tisztikarnak a hívők jókivánatát, amelyet a születésnap alkalmával fejez ki. Midőn megköszöni a hercegi családnak Dombóvár közönsége iránt mindenkor mutatott rokonszenvét, támogatását, kéri, hogy azt továbbra is fenntartsa. Az őszinte szavakra Dömötör Mihály hercegi gazdasági felügyelő felelt, aki a kifejezett jókivána- toknak illetékes helyre való eljuttatását helyezte kilátásba.

Ezekután OfTenmüller Zsigmond szentszéki tanácsos, plébános ünnepi szent misét mondott, melyen jelen voltak a dombóvári járás főszolgabiróságának személyzete, a kér. gazd. felügyelőség, Dombóvár község képviselő-testülete, a róm. kath. lelkészi kar, a kir. kath. főgimnázium tanári kara, a rendőrkapitányság kiküldöttei, m. kir. pénzügyőri főbiztosság, Ujdombóvár község elöljárósága, a kát. Orsolya-rend zárdája

— Jaj ! . . . Nini, lehullt a körte a fáról ! A kotló eszi. . . Hess, kotló, hess ! Ne edd mpg az én körtémet! . . .

Űzik hajtják a kotlót, de az sem engedi a talált kincset. Csőrében viszi, szalad vele mígnem leejti. De akkor is csipkedi, eszi. Mire el tudják venni tőle, már masza- tos csutka marad csak belőle/

A kis fiú szemében nagy, kövér köny- csepp fénylik.

— Istenkém, Istenkém, mikor találok még egy érett sárga körtét ? !

— Ne sírj, fiam, ne sirj ! Keresek én számodra másikat. S majd egy hét múlva megérik valamennyi körte.

Addig-addig ágaskodott, keresgélt az édesanya, mígnem talált a fán két kis érésnek indult, férges körtét. Sugárzó arccal sü- lyesztette zsebébe a gyermek s átbicegett a szomszédba, az iskola udvarába.

A folyosó előtt két csöpp leányka játszott. A két és fél éves ragyogó, bogárszemü Klári, bábuját táncoltatta, ide-oda tipegve. A másfél évvel idősebb Mancika pedig nagy fakarika guritásával, hajtásával birkózott nagy igyekezettel, kevesebb sikerrel. A karika minduntalanul felborult.

elemi és polgári iskolájának tantestülete és növendékei, a róm. kát. elemi iskola tantestülete és növendékei, az áll. elemi iskola, tantestülete, a Dombóvári Ipartestület megbízottjai, a dombóvári Iparosok és Kereskedők Egyesületének kiküldöttei, a m. kir. államvasutak személyzetének képviselői, a fűtőház küldöttsége, m. kir. postahivatal, a m. kir. csendőrség teljes számban, Dombóvári Társaskör és a Legényegylet képviselői, a róm. kát. hitközség kiküldötei, az izraelita hitközség kiküldöttei és az összes uradalmi bérlők, a hercegi tisztikar, altiszti és szolgaszí mélyzet teljes számban, végül a polgári bérlők megbízottjai.

Kívánjuk, hogy a fiatal herceg születésnapját még sokáig ünnepelhessük meg és sokáig állhasson a hitbizomfny élén és fejthessen ki a kerületébe eső községek felvirágoztatására áldásos tevékenységet.

Régi idők, régi emberek.

(Dőry József és a király. — Ä gyorslábú versenylovak. — Ki hajt úgy, mint Buzsáki Laci? — Ä két jó pajtás. — Szinger bácsi, a csodadoktor, — Harc a licsánerekkei.)

A régi kúriák ideje bizony lejárt. Az ódon, boltíves kastélyok lakói elköltöztek már szebb hazába. Vége a nagy ivászatok- nak, a három napos disznótoroknak. Nem pipázgat immár a nagybajuszu, hétszilvafás nemes a régi kandalló mellett. 'Nem néz ki az örökfriss nagyasszony a téli száncsilin- gelésre. — Ugyan jön-e vendég?

Az utolsó nemes kúria Dombóváron a Dőry-kuria volt. Az utolsó lakója jobabázi Dcry József. Ki ne emlékeznék még az alacsony, komoly tekintetű emberre, aki egyike volt a megye legtiszteltebb embereinek. Eleinte fiatal korában a közigazgatási pályán működött, mert hisz ez ősi szokás volt. Azután gazdálkodásra tért. Nyerges-puszta, Homok-puszta az ő bérlete volt nagyon hosszú ideig.

Háza az igazi ősi kúriák képét mu^

— Hajthatom, Mancika, én is a karikáját ?

— Nem tudod te hajtani, mert nem tudsz utána szaladni. Fáj a lábad.

A fiú elszomorodva nyúlt a zsebébe.

— Nini, mit hoztam !

Kíváncsian tekintettek oda a csöppségek. A bábu és a karika a földre hulltak a kis kezecskékből.

— Mi az, Gabi ? . . . Kinek hoztad a körtét ?

— Ezt Mancikának emezt meg Klárikának !

Csillogó, ragyogó szemmel, mohó gyorsasággal rágicsálták a kis lányok a körtét. A fin vézna, ráncos arcocskája is remény- teljes boldog mosolyra derült.

— Ugy-e, Mancika hajthatom, most a karikáját ? . . .

— Hajthatod, Gabi. De, hozol még körtét ?

— Hozok, Mancika, hozok. Azt mondta édesanyám, hogy a jövő héten valamennyi körte megérik. Akkor hozok ám sokat! Tele rakom körtével mind a két zsebemet.

— Netem is hozol ugy-e, Dabi ?