Dombóvári Hírlap, 1922 (6. évfolyam, 1-58. szám)
1922-03-19 / 12. szám
2. oldal. 1922. március 19. fl megyegyülés után. Lezajlott Tolnavármegye törvényható' ságának közgyűlése. Már az előzetes értekezleten látni lehetett a szavazatok arányából, hogy a két vezető állásnak, az alispáni és főjegyzői staUumhak betöltése egyhangú lesz, mig a dombóvári főszolgabírói állás körül sejteni lehetett, hogy két tábor küzd egymással. Az alispáni székre a törvény- hatósági tagok egyhangú lelkesedéssel és közfelkiáltással dr. Éri Márton vm. főjegyzőt választották. Ennek a közakaratnak meg- nyilvánulása érdemesebb férfiút nem állíthatott a vármegye élére. Amidőn dr. Éri Márton megválasztása fölötti örömünknek adunk kifejezést, nem tagadhatjuk el büszkeségünket, mert hiszen szükebb pátriánkból, a szomszédos Döbröközröl indult el, mint a nép egyszerű fia, hogy a vármegye első és vezető emberévé legyen. Adja a nagy Mindenható, hogy páratlan lelki tulajdonságokkal megáldott kivételes egyénisége a vármegye közszellemét sokáig vezethesse és irányíthassa a békés, munkás élet felé. A megüresedett főjegyzői állásra ugyancsak közfelkiáltással a mi járásunk közkedvelt főszolgabíróját, szentanaírási Száváid Oszkárt választotta. Amidőn egyrészt fájlaljuk Szévald Oszkár távozását, másrészt gratulálunk a díszes álláshoz, melyre hiva- tottabb embert alig emelhetett volna a vármegye közbizalma. — Szévald Oszkár köz- igazgatási pályafutásának rövid részletét az alábbi sorokban adjuk : Szévald Oszkár 1871. évben született Dunaföldváron szentandrási Szévald Móric főszolgabíró és alapi báró Salamon Elvira házasságából. Régi jó.kath. családból származik. Nagyatyja id. Szévald Móric cs. és kir. kamarás a pápai szent Gergely-rend lovagja volt. Középiskoláit a székesfehérvári zirc. cisí. rend kath. főgimnáziumban végezte. Az egyetemet Budapesten hallgatta. Iskolái végeztével 1894. jun. 26 án Tolnamegye szolgálatába lépett, ahol gyorsan emelkedett a hivatali ranglétrán. 1895. március havában IV. aljegyző, ugyanezen év október havában, III. aljegyzővé 1908. év dec. havában II. főjegyzővé választat, mely állásásábó! 1916. év ápr. havában a dombóvári járás főszolgabirája lett. Gróf Ap- ponyi Géza v. b. t. tanácsos főispán szolgálati érdemeinek elismeréséül 1913. év március havában vármegyei tiszteletbeli főjegyzővé nevezte ki. Ősei Flandriából jöttek a XVI. század közepén Magyarországba. A magyar nemességet a család már ezen században elnyerte és a régi címerével az ujjat egyesítette. Ezért szerepel a címerben Flandria cimere a fiókáit saját vérével tápláló griffmadár. A név eredetileg — a nemesi diplomában is — »Sewaldt«-nak van Írva, de a nevet nemcsak a vallásos, de a jó magyar érzéséről ismert nagyatya, a múlt század négy. venes éveiben, magyar hangzásra, magyarosan írva átváltoztatta s a család ezt ma is igy használja. A család a nemesi előnevet szentandrási (Tolnamegye) birtoka után kapta annak idején. Nagyatyja, id. Szévald Móric is a vári megyét szolgálta. A múlt század negyvenes éveiben Tolnamegye főjegyzője volt. Ifj. Szévald Móric pedig 1874. évtől fogva 1916. évben bekövetkezett haláláig a dunaföldvári, majd pedig a régi dombóvári, illetve a megosztott tamási járásnak főszolgabirája volt. — Szévald Oszkár 1904 ben házasodott. Elvette nyergesujfalusi dr. Selcz József kir, kúriai biró leányát, Júliát. Szévald Oszkár főjegyzővé történt megválasztása után a dombóvári főszolgabírói állás betöltésére került a sor. A kijelölő választmány mindhárom pályázót jelölte és pedig első helyen Kenézy László árvaszéki ülnököt, második helyen Sultheisz Rezső szolgabirót, harmadik helyen dr. Szabó Elemér dombóvári szolgabirót. A névszerinti szavazás megtörténte után kihirdették a választás eredményét. Kenézy László 129, Sultheisz Rezső 122 és dr. Szabó Elemér 1 szavazatot kapott. Az elnöklő főispán erre Kenézy László árvaszéki ülnököt a i dombóvári főszolgabírói állásra megválasztottnak jelentette ki. így Dombóvár uj főszolgabírója Kenézy László lett. Arra vonat- ‘ kozólag, hogy Szévald Oszkár főszolgabíró mikor távozik körünkből s mikor foglalja el az uj főszolgabíró állomását, ezideig nem történt intézkedés. Régi idők, régi emberek. (Milyen volt a régi Dombóvár? — Követválasztások fütykösökkel. — Dobó bátyánk nem enged a 48-ból, Kőrös Ádám bácsi meg a 67-ből. — Szepessy Laci, a poéta. — Emlékezés a szép Lexa lányra.) Manapság sok a bevándorolt Dombóvárra. Annyi, hogy meg sem lehet ismerni már a régi dombóvári famíliákat és embereket. Pedig még akad egynéhány, ki emlékszik a hajdani szép időkre, amikor még nem járt vonat, hanem kocsival igyekeztek az emberek atyafilátogatóba, meg más dolgok elintézésére. Németh Józsi bácsi, ki hajdan Dombóvár legelső és legkeresettebb szabója volt, szívesen elbeszélget egyikmásik régi familiia sarjadékával az egykori szép időkről. Mert, amint mondja, azok voltak ám jó idők, nem úgy, mint máma. Akkor még becsületesek voltak az emberek. Részint magam átéléséből, részint az öregek beszédéből megpróbálom leírni, milyen volt a múlt idők Dombóvára. Néhány cik- ben foglalkozom azokkal az emberekkel, kik vezetőszerepet vittek egykor, vagy más szempontból érdekesek. A régiek bizonyára örülnek neki, az újak meg megismerik an. nak a városkának egykori életét, hagyományait, amelyben mostan élnek. * Mindenekelőtt arról kell szólanom, hogy bizony nem volt ám ilyen „nagy“ az ó-idők Dombóvára. Korántsem, ahol most szép, takaros házak sorfala húzódik, ott bizony javában legeltek egykor a libák. Például a mostani Andrássy-utcán túl házak egyáltalában nem voltak. Ez az utca is Csirip utca nemes elnevezést viselte. A mostani Bezerédj-, Vörösmarty-, Dombó Pál- utcák helyén meg szántóföldek pompáztak. Kukorica, búza, árpa és más hasonló növények szárait lengette a szél. Főkéntxa kenderét, aminek folytán kenderföldnek is nevezték. A mostani épületeknek se hire, se hamva nem volt. De nem csak itt, hanem a város bensejéből is hiányzott néhány épület, ami ma nagyon elegánsan büszkélkedik. A járásbíróság, mindkét elemi, mind nem léteztek. A szolgabiróság helyén a Lexáék kertje állott. Innen lopkodátk öregapáink, kik akkor pelyhedző állu legénykék voltak, a besztercei szilvát, meg a korán érő egrest. A mostani park helyén hatalmas por várt a jobb időkre. Gsörge bátyánk brinckézett itt agykor. A mostani zárda helyén lóistálló állott, benne Hónig Sándor harapós keséje, amitől minden kocsis úgy reszketett, mint a tűztől. A mostani hercegi irodaépület és mellette levő tömeglakások együvé tartoztak még nem is oly régen. Néhai jó Dőry Józsinak a kűri- iája volt benne. Emeletes ház egyáltalában 'nem magasodott, de zsuppos annál több az egész faluban. Járdáról szó sem volt,. Ma sem lehet tisztességesen közlekedni sár idején, hát még akkor. Minden lépésre egy-egy féltéglát dobtak, aztán úgy ugráltak egyikről a másikra, mint a cirkuszi tornász. Aki délben elindult az egyik végről, biztos lehetett, hogy estére a másik faluvégre ér. Körülbelül ilyen volt a tűnt idők Dombóvára. * Legszebb idők régen is a választások ideje volt. Ilyenkor felgyulladt mindenkiben az ősi virtus és minden eszközt megragadtak pártjuk jelöltjének diadalrajuttatásában. Dobó bátyánk volt a legelszántabb mindenki előtt. — Nem engedek a 48-ból — mondogatta — ha addig éles is. — Nem is engedett. Házát, minden vagyonát rááldozta, de mégis kitartott. Ez a középmagas, piros- képű, kerekarca magyar úgy szónokolt, mintha Kossuth Lajosnál magánál tanulta volna az ékesszőlás mesterségét. Ha kellett, a botot is megragadta, de a virtust nem engedte. Pedig ö is kapott néha néhány ütlegel. Nekem maga mondta, hogy egy mostani hires poiitukust, saját nemes tenyerével vágott egykor pofon Szakoson, mert ott voltak a főharcok, hiszen ott voltak a választások. Sohasem engedte magát megvesztegetni. — Pedig sokat kínáltak ám, — mondogatta, — nagyon sokat. Lovat, házat, pénzt, még sem engedtem. Máncsak Kossuth apánk zászlaját nem hagyom ott hitvány vagyonért. — Hol vannak ma ilyen emberek ? Mellékesen megjegyzem : Bachrach bátyánk volt az egyetlen zsidó, ki erősen támogatta az elienzéket. A kormánypárt főembere Kőrös Ádám bátyánk volt. Sok kortesnótát írtak róla, de ő ezzel biz nem törődött. A hatalmas, kövér, tekintélytparancsolö ember meg a 67-ből nem engedett. Sok összetűzése volt miatta, mégis kitartott. Akkoriban nem volt szokás az elveket úgy válogatni, mint ma. Régi idő, régi erkölcsök. Az utolsó választáson Jeszenszkyt pártolta a 48 as Szluha ellenében. Szluha győzött. Volt is öröm az egész faluban. Még Szepessy Laci, a költő is belekerült a kortes versekbe. Ő a néppártot, a mostani keresztény szocialisták gyökérpártjának jelöltjét támogatta. Ő is lett aztán később a keresztény szocialisták országos poétája. Pedig fiatal korában nem sokat politizált. Inkább a Kapos partra járt. 'Ott írogatta verseit a Kapósról, Dombó Pál szép lányáról, a Leányvár hős asszonyáról. De sokat járt a szép Lexa kisasszony ablaka alá is. Lexa Zeno a hercegi uradalom mérnöke volt, a Hunyadi-téren levő lakásukról sok ideig Lexa saroknak hívták a mostani Dvorzsák-sarkot. Ide járt esteien néhai jó Szepessy László. Énekelt a szép Lexa lány kék szeméről, szőke hajáról. Más idők voltak ezek, mint máma, mikor az élet arcát szétbaltázták és nyomorúságossá tették. A régi emberek rég meghaltak, vagy elköltöztek. Kőrös Ádám bácsit már jó néhány éve elhantolták. Szepessy Laci meghalt a haza védelmében hősként. Dobó bácsi Kaposváron éldegéli öreg napjait. Lexa Zenó után is csak a hercegi téglagyár tartja a hirt, mert ezt ő építette. És a szép Lexa kisasszony ? Ki tudja kinek a felesége . . . Pongrác Károly. Kalap- és diuaiáru- kereskedők figyelmébe! Aki a nyári szezonra férfi-, valamint gyermek szalmakalapokat óhajt beszerezni, bizalommal forduljon az alant jegyzett céghez s kérjen mintaválasztékot. Fröhlteli Sándor : szalmakalap iparvállalata : H a jdunánás.
