Dombóvári Hírlap, 1922 (6. évfolyam, 1-58. szám)
1922-01-08 / 2. szám
ül. évfolyam. Dombóvár, 1922. január 8. 2. szám. Előfizetési árak: egész évre 100— korona; félévre 50-— korona; negyedévre 2ö-— korona. Egyes szám ára : 2 korona. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Szent-László-tér 18. sz. Kiadóhivatal és nyomda: Esterházy-utea 17. szám. Saját ház. (Telefon : 40. szám.) Bujdosó szegénylegény lesz pár nap múlva a Csonkaország nemzeti hadserege. Ez az utolsó ütőkártya az ántánt kezében s az utolsó gyilok, amelyet megforgat a vonagló magyarság elgyengült tes tében. Ami a megbódult Európát is néma elismerésre kényszeritette, az a nemzeti hadseregünk tábora volt. ügy jött, mint a mesebeli bujdosó királyfi s mintha csak a magyar föld hirtelen csodával, ujjongó akarattal #gy pillanat alatt varázsolta volna elénk a vörös világ őrülete után. Jött, mint a szegénylegény s győzött, mint a hős. Jött rongyosan, éhesen, megtépá- zottan, a vasi földről, a zalai világból, Szegedről, a szegedi tanyák alól, nem volt mundérja, mert az oláh rongyot kellett előbb betakarni a magyar katona ruhájával, nem volt bakancsa, mert elnyelte a soksok bocskoros láb, nem volt muníciója, mert el kellett puffogtatni az ötágú csillag dicsőségére kun- béláék vörös trónja körül.' S lett szépséges magyar mundér, lett magyar marsot kizengő bakabakancs, lett darutollas vitéz sereg. S most jön a Trianon tilalma : Magyarországnak nem lehet többé az általános védkötelezettség alapján megszervezett hadserege, hanem csak önként jelentkező vagy toborzott zsoldosokból álló hada. Mit jelent ez ? Jelenti az utolsó erőpróbát, amit ki kell sajtolnunk a magyarságból. Jelenti a veszélyt, mert I ha nem állítunk a nemzeti hadse- j reg részére egy másik gárdát, mely ’ épp oly fegyelmezett s épp oly megbízható, akkor sem a magunk élete nincs biztonságban, sem a reménységünk nem válik valóra, hogy valaha is meglátjuk északon a magyar gránicot, délen a Dunát, keleten a székelyország édes földjét. Január 15-re le kell szerelni a nemzeti hadiereget s nekünk nem lehet most más politikánk és pro- grammunk, mint újra szervezni a magyar védőbástyát: katonaságunkat. Toborozni és jelentkezni. A hogyan a székesfehérvári püspök .szózata világgá kiáltja: Fegyveres «rő kell, arra szükségünk van, de soroznunk nem szabad, jelentkezzenek hát, akik tehetik, hogy olyan kezekben legyen a fegyver, akik magyarok és megbízhatók. Nem kötéllel verbuválnak, de a szeretet kötelékeivel, mely Istenhez, hazánkhoz és boldogulásunkhoz fűz. Verbuválunk s magunkat kötjük katonai fegyelembe, hogy rab-hazánk kötelékeit megoldjuk. Ha ezt megtesszük, megint elindul a bujdosó szegénylegények csapata, hogy Magyarország nemes és vitéz hadseregévé váljon pár hét alatt, mely rendet teremt, békét ad, otthont véd, országért küzd, Nagy- Magyarországért. A népszöuetség a keresztény világnézetben. Krisztus nélkül homokba van építve a népszövetség békepalotája, amply az első viharban kártyavárként összeomlik. Krisztus nélkül a népszövetség karikatúra, a képzeletnek örült játéka. És ha nem akarják Krisztusra, mint szegletkőre és az ő tanítására felépíteni, akkor karbaveszett minden további munka, pénz és idő, amelyet fércmunkájukra forditefiftk. Eszméjük akkor halvaszüleiett. A diplomácia továbbra i§ £ tűzhányók fölött, vulkanikus talajon építgeti a világbéke, a lefegyverzés légvárait. A nagy fajok expanzív politikája továbbra is állandó nemzetközi nyugtalanságot támaszt, amely a legközelebbi világháborúban robbanik ki ismét. Krisztus állította magáról bátran és határozottan : „En vagyok az ut, igazság és* az élet.“ A népszövetségben, az államoknak egymással való érintkezésében tehát éppúgy kötelező az erkölcsi törvény, mint a magánéletben. Ami erköl^leg hamis, politikailag sohasem lehet helyes. A bel és külpolitikai és a nemzetközi érintkezésben kötelező Krisztus paraacsa : „Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat“. D« Krisztus még tovább megy. Az embert embertársával, népet néppel, államot állammal még szorosabb viszonyba fűzi törvényével, j Azt akarja, hogy az ember hozzon áldozatot és embertársának szolgálatában a leg végsőkig menjen el. Azt parancsolja: „Szeressétek ellenségeiteket, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek és imádkozzatok üldözőitekért és rágalmazóitokért, hogy fiai legyetek Atyátoknak, ki mennyekben vagyon, ki az ő napját felvirrasztja a jókra és gonoszakra és erőt ád az igazaknak és hamisaknak.“ És éppen ebből kifolyólag egész természetes további figyelmeatetése : „Ne hagyd magad meggyősetni a gonosztól, hanem jóval győzd meg a gonoszt.“ Ezért állítja a keresztet *; Golgothára, hogy lássák a világ népei a legnagyobb áldozatnak és a legönzetlenebb odaadásnak jelét, amely eget és földet összeköt. Innét hirdeti az ur: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, hogy mit cselekszenek.“ S hogy milyen élesen elitéli az. anyagias, önző, csak a földhöz tapadó gondolkozást, amelyből mindé» háború kin# és amely a népek békés együttélését biztosítani akaró népszövetségnek legnagyobb akadálya, azt szt. János által hozzánk intézett szavaiból látjuk: „Ne szeressétek a világot, sem azokat, mik e világban vannak. Ha ki a világot szereti, nincs abban az Atyának szeretete. Mert mind, ami e világon vagyon, a test kívánsága, a szemek kívánsága és az élet kevélysége, ami nem az Atyától, hanem e világtól vagyon. Es e világ elmúlik és az ő kívánsága, aki pedig Isten akaratját cselekszi, mindörökké megmarad“. Micsoda kemény elítélése ez az „én“ éhes önzésének, amely mindenütt mások rovására, ha kell, erőszakkal akar érvényesülni. A rendet, a tekintélyt az Anarchia és felforgat ás szellemével szemben következő szavaival védi Krisztus : „Mmden lélek engedelmeskedjék a felsőbb hatalmasságoknak, niert nincs hatalmasság, hanem csak Istentől . . . Aki tehát ellene áll a hatalmasságnak, Isten rendeletének áll ellene.“ De az egyén szabadságát és önrendelkezési jogát is megvédelmezi Krisztus az impériaüsztikuo 1 önkény és az elnyomatás, ^rnoksag ellen, I Az államhatalomnak is szóinak azon mély- 1 értelmű szavak: „Ha ki első asar lenni, legyen mindenik között utolsó és mindenik szolgája“ és az a másik figyelmeztetés. „Aki köztelek első akar lenni, tegyen a ti szolgátok, valamint az ember fia nem jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon.“ — „Nincs szemelyválogatás az Istennél.“ Az irgalmas szamaritánusról szóló példabeszédben ez a figyelmeztetés áll : „Menj, cselekedjél hasonlóképpen.“ „Boldogok az irgalmas szivüek, mert irgalmasságot nyernek.“ Az egyes ember, a népek, a népszövetség számára micsoda perspektívák bontakoznak ki ezen szavakban, ha szerintük cselekesznek. Mindezen erkölcsi követelmények végén, amelyek a praktikus életbe átvive kimeríthetetlen forrásai a népek békés fejlődésének és boldogulásának, a szociális bajok orvoslásának leghatékonyabb eszközei, a népek nemzetközi súrlódásainak, érdek- ellentéteinek eligazításában a legbiztosabb irányelvek, ott áll az isteni szentesítés a maga egész súlyával: „Jöjjetek Atyámnak áldottai, bírjátok a világ kezdetétől a nektek készített ország®!“ — és az a másik megrendítő kijelentés : „Távozzatok tőlem, átkozottak, az örök tűzre.“ Krisztus isteni elvei és parancsainak szilárd alapján fogják-e létrehívni a nép- szövetséget? Ez volna tényleg a leghatalmasabb lépés a világhété utján, ebből szövődnék tényleg az emberi közösség gondolatának egy uj, egészségesebb struktúrája... Ezek nyomában remélhetnék, hogy az anyagias áramlatok zsarnoksága alól felszabadult lelkierők kigyujtják az emberiség egén a
