Dombóvári Hírlap, 1922 (6. évfolyam, 1-58. szám)
1922-02-19 / 8. szám
2. oldal. 1922. február 19. 8TO01RI HÍRLAP kulturális célra, mennyi volt az összes bevétel és mennyi a kiadás egy-egy estélyen és mit költöttek el egyes családók a mula- tási időszak alatt. Ne értessünk félre. Elismerjük, hogy az egyhangú életet változatossá kell tenni néha és szivesen látjuk, ha az ifjúság jókedvűen — de mindig a kellő határok között — láncra perdül. Mi csupán a jótékonykodásnak ilyfajta s különösen Magyar- országon divatos módját, ennek célszerűségét és erkölcsös voltát kívánjuk a kétkedő kritika szemüvegén át vizsgálat tárgyává tenni. Lehet-e, jó-e, az ügy érdekében és a társadalom érdekében fekvő-e, ha ilyen, úgynevezett »társadalmi adó<r-rendszert honosítunk meg. A mulatságok ugyanis, főleg kis helyeken, ugyanarra a közönségre számítanak valamennyien és pedig a müveit közép- osztályra. Ez pedig súlyos anyagi terhet ró rá mindig ugyanarra a társadalmi rétegre minden egyes esetben. Már most, — gondoljon ki-ki egy estély szerény kiadásaira — az fog bekövetkezni s ennek nyomai már Dombóváron tapasztalhatók is, hogy az egész intelligens középosztály, tehát a tisztviselők tábora, a kisvárosnak vezetésére hivatott rétege, lassankint minden társadalmi akcióban való részvételtől visszavonul. Egy megfontoltan cselekvő úriember mondotta a farsang elején : — Mi nem megyünk az idén sehova. Nem tudok máskép tenni. Jóban vagyok mindenkivel, ismernek mindenütt s ha egyik helyre elmennék, másra meg ‘nem, kész volna az apprehenzió! Már pedig én és családom tiz bál kiadását nem bírjuk meg. És igy is cselekszik. Visszavonultan él igen sok más hasonló sorsú családdal egyetemben. Soknak azonban ez a szerencse nem adatot' osztályrészül. Vannak, akiket társadalmi poziciójut kényszerit mintegy a megjelenésre. Mit tegyen az ilyen ember ! Egy vezető állásban levő tisztviselőről tudom, hogy rendes hivatali fizetésén kívül még 3000 koronát meghaladó összeget költőit el csupán a jegymegváltásokra és hivatala reprezentatív természetéből folyó »köteles« jótékonyeélu felülfizetésekre. És neki ezalatt családját is el kellett tartania ! Milyen jókedvűen mehet valaki igy — mulatni! Megéri-e mindazt az a csöpp kis adomány, mely egy-egy táncestély után mégis kulturcéira jut ? Gondoljunk err« is rendező urak ! Figyelő. Hajós József uj hönyue. A magyar katolikus világ egyik kiváló harcos bajnokának uj könyve jelent meg nemrégiben. Gime : ,,Az élet titkaiból.“ Szerzője Hajós József, nem ismeretlen már a magyar tudományos életben. Egyéniségével és működésével nagyon érdemes az igazságkeresőknek foglalkozni. Korunkat minden tekintetben a természettudományos gondolkodás jellemzi. XIX. század roppant haladása és vívmányai a technika terén, arra késztették a gondolkodókat, hogy uj formában, uj utón magyarázzák meg az életet és annak jelenségeit. Az Istenség fogalma, mint mindent megoldó felelet a világ összes kérdéseire, egyidőre háttérbe szorult. A tudományos gondolkodás nem állott meg a ne tovább elvénél, hanem igyekezett tovább kutatni más utakon, jelesül a íermészetbölcselet utján. Az ekként kifejlődött materialista életmagyarázás tényleg első időkben eredményeket is tárt fel. Természetes, hiszen az életnek olyan területeit kutatta fel, hol még nagyon sok volt az ismeretlen tarló. Meglátásai is népszerűek voltak. Érthető tehát, hogy az embeiség nagyrésze mohón és szivesen tette magáévá. Különösen segítette a régebbi nemmaterialista felfogással szemben az, hogy újat Ígért folyton, mig a régi uj eredményeket íelmutatni nem igen tudott, hiszen a középkor lángeszű vallás- filozofusai mind összegyűjtötték már a nemmaterialista álláspont igazságait. Azonban semmi sem tart soká a ro hanó életben, mi embertől származik. A materialista életbölcselec sem alkothatott mindig újat, egyszer csak kimerült. Ekkor átlátta az igazi tudományos gondolkodás a materialista tanok sovány és ki nem elégítő voltát. A filozófia is megelégeli a materializmusban való tetszelgést, mert hisz végső feleletet adni a végsőkig fokozott kérdésekre képtelen. Ez a munka főként a papság igazi, mély tudományának köszönhető. Minden országban akadták olyanok, kik rámutattak a materializmus túlságosan hiábavaló voltára. Nálunk Prohászka Ottokár verte meg súlyosan ellenfeleit, kik a materializmus igazságát vitatták. Diadalmas világnézete örök diadal a materializmus felett. Méltó társa Hajós József. Hajós nagyon jól tudta, hogy minden harcban ugyanazt a fegyvert kell használni, amit az ellenség használ. így legalább is eldöntetlen lesz a küzdelem. Ha még az igazság is a pártján van, akkor bizonyos a győzelem, ő tehAt a természettudományokkal 'foglalkozott és foglalkozik beható módon. Kitünően megismerte azokat az érveket és eredményeket, amikre a materialista világszemlélet hirdetői folytonosan hivatkoznak. Megismerte és kellő értékre szállította. Felvonultatta ellenük Végtelen felé .cimü könyvében, amelyet a budapesti kir. magy. tudományegyetem is kitüntetett, az összes ellenkező véleményű tudósokat s kimutatta az ellenkező álláspont tarthatatlanságát. Megalkotta a modern ember igazi világnézetét : lehet valaki a kor gyermeke minden megnyilatkozásában, azért mégsem szükséges materialistának lennie. Ugyancsak természettudománvos gondolkozással vette bonckés alá Az Ősember cimü munkájában a darwinizmust és főként ennek elfajulásait. Kimutatta, hogy nem lehet a fejlődéstani elméletet Isten ellen bizonyitékui felléptetni. Magával a fpjlödéstannal igazolja ennek Isten mellett tanúskodó voltát. Ugyanigy többi munkáiban is. Természettudományok által támogatott Istenellenes véleményeket magával a természettudománnyal cáfol meg. Most megjelent könyve Az élet titkaiból koszorúja eddigi tudományos munkálkodásának. Roppant halmazát találja ebben az olvasó a pro és contra véleményeknek, teljes tárgyilagossággal ; emelkedett nézőpontból bírálja az egyes tételek igazságait. Végül diadalmasan harsan fel a megtalált, örök keresztény igazság. Hajós József tudományos munkálkodása nemcsak a kereszténység egyetemességére hasznos, de hasznos az egyház tagjaira egyenként is. Vagy talán árt az igazságot, saját hite igazságát valakinek teljesen megismerni ? Nem árt, főként a mai időkben nem. Azért nagyon jól teszi, ki megveszi e tudományos, szép, magyar nyelven Írott könyveit, főként a kitűnő tudós legújabb müvét, Az Élet titkaiból. A könyv ára 120 korona, a szerző kiadása. —ez. —ly. Teljesen gyakorlott -^gsg gépírót vagy gépirónőt keresek, lehetőleg azonnali belépésre. Dr. Jakab Lajos ügyvéd, Dombóvár. az éjjelezést elölről s másodszor már csakugyan beleprusztul. Ez a rettegés kerülgette a piacon, nem érdekelték a vevők s nehezen kelt az áruja. Nagy szomorúan ballagott haza. Ura valóban kinnt ült a portalan, ózon levegőn. A ház déli oldalára oda sütött a nap melegen. A szellőt — a tüdőmetsző gyilkos északkeleti szelet — föltartóztatta a ház. Olyan halvány pirosság lebegett a beteg arcán, amint a nap sütött rá lefakult barnaságára, hogy aggódva ugyan, de az asszonya is megörült neki. Nem maradhatott szótlan. Korholásfélét pattogott a nyelve: — Attól féltem . . Csak ne vigyázzon magára . . . Már erővel itt akarja hagyni az ember lányát . . . De mindezt nem látta le a beburko lódzott emberéről. Ellenkezően nagyon is életbevágón markolta át az élete lángját, ahogy csak igen egészséges ember vissza tudja kivánni a legfőbb kincsét. A korholás közben gondoskodóan igazított, gombolt göngyölt az ura ruháján, pokrócán, ami éltelenitett a szemrehányáson. Csorbított is rajta. — IszeD csak mondtam ... az orvos is ajánlotta, hogy . . . És melegség futotta el az ura jó- szinellésétől. Egy napos hallal ballagott a piacra. De úgy emelte, hevitette valami felülkerekedett érzés, vidámság, hogy az utcán be kellett kiabálni a házakhoz : — Halat vegyenek, halat! Régen történt ilyesmi vele. Még inkább késztette, mikor itt is, ott is akadt vevője. Terhe könnyülésével olvadott leikéről a békó. Merészebben dicsérte a halat. Ledisputálta volna a doktort is, hogyha rámondja, nem friss a hala. Kötekedő, me- nyecskés kedve ráragadt újra. A cselédleányokkal évelődött: — Hé, kincsem, én leszek a nyoszolyó- asszonya, ha tőlem vesz. Lebeszélem a huszárját, ha kikerüli a . kosaramat. A háború után minden leány kontyolatlan marad, de magának kerítek lölköm, férjei. Olyanokat göcögött talpraesettségén, hogy a fejét is hátravetette tőle. A nevettető kötekedés mellett észre sem vette, hogy zsebje nehezedik, a kosara ürül. A piacon már'alig akadt dolga. Beck né csak jóval később kényelmes- kedett ki. Bizony tele vékával, hogy nyögve emelte le a fejéről. Ferde szemmel nezte Czompóné üresedő halasvékáját. Az asz- szony vig, kacagó volt. Becknéhez tartott egy vevő. Czompóné várt egy kicsit, azután a fontot igazgató, bíbelődő, kényel"*es Beck- nét türelmetlenül néző vevőhöz odakiáltotta : — Nacscsága, kérem, itt ez a funt hal. Maradék. Éppen egy kiló. Tessék! Csak 36 krajcár . . . Négy krajcárral olcsóbb . . . Gyorsan a fontra dobálta a halat. Ingott, játszott a kalmármérleg- Billegett a rmdja és fényes serpenyője ragyogott a napon. Jókedvűen pattogta az asszonya : — Több is 1 Oda se ! Egy kilóba adom. A siető vásárlója szuggeráltan, akaratlanul ment oda. Saótlan széttárta a szatyrát. Czompóné beleöntötte a halat. Már tenyerét tartotta a pénzért. Belecsörgették. Szemfuíással végigszaladta a piszkos, fehér korongocskákat. Kötője zsebébe csörtette. Jólesően, büszkén röpöső iélekkel megcsörömpölte újra kötője zsebét. Ránézett szomszédos gyékényesére, Becknére s akaratlan szaladt el szájáról: — Már másodikkal nem érdemes . . . Beckné értett belőle. Hogy az övé nem kell. Elüldögélhet vékája mellett akár késő estig. A termetes asszonyság gyülölködőn nézett utána, iáikor cókmókját összeszedve, háttal fordult neki. Tudta a múltból, hogy megint ezé lesz a halpiac. Czompóné is érezte. Alig is fért a bőrébe. Csirkét vásárolt, hogy az urának kedveskedjen vele. Azután sietett a hidegmosolyu napban hazafelé. Csaknem ugrott örömében, annyira törtetett. Az embere most is a déli oldalon sütkérezett. Felesége eléje állt. Köszöntés nélkül orra elé tartotta a vékát. Föllebbentette a takarót. A hal helyett csirke volt a font mellett. Az asszony térdre kapta vékáját. Térdét a falnak támasztotta. Elővette a fontot. Rudján kibogozta a tányérok madzagjait, az egyik tányért teleszórta rézsúiyok- kal,*a másikba a esirkét tette. Kacagósan megismételte a piaci kínálást: — Tessék kérem, naccsága ! Csak egy funtra való ! Ócsóu adom ! Elkacagta magát újra. Embere arcán is végigfutott a mosoly és nevetésbe csapott. Csöndes, tíidőkimélő, gyógyító nevetésbe.
