Dombóvári Hírlap, 1922 (6. évfolyam, 1-58. szám)
1922-12-31 / 58. szám
1122. december 31. 3. oldal. A Kát. LeiÉíjcgylít Szitaftsije az Ottloiita lesz. — Kezdete este 8 óraiét------------- —--- ---- -----1 tik us fátyolt, akik könnyektől nedves szemmel Tárjuk, rajjon hajnalhasadás lészen.e, vagy tovább tart az éjszaka : szerető szívvel, magyaros őszinteséggel, egymást megértő lélekkel, testvéri szeretettel kívánjunk egymásnak három * b < t, (bort, buzá1, bé- kesóget), ne pedig a minndennapi élet sablonjával mormoljuk : boldog újévet. * ] FARSANG. Nemsokára eljön az ideje a vigalomnak. Báltól, lakodalomtól leszen hangos a világ. Mert hát régi dolog az, bármennyire jajgatunk, sírunk, bármennyire szidjuk-hordjuk a világ keserveit, azért ha elérkezik az ideje, mulatni is tudunk, sőt ha kell, egy kis agyba-fejbe verősdit is megpróbálunk játszani. Hajh ! Pedig de fejbe kó- lintott bennünket az élet. Végig vágott raj tunk sebző ostorával úgy, hogy aligha lehet fájdalmunkat borba fojtani. Gyászos farsang ez nekünk magyaroknak s immáron az ötödik. Ilyenkor gondolnunk kellene: mi lesz velünk? Nem ártana egy kis lelki böjtöt tartani a testi farsang idején s mikor tombol az emberekben a borgőz, féltő gonddal kellene elrejteni gyermekeinket, akik még tiszták, akik még bor nélkül is tudnak örülni- vigadni. Gondoljunk ezekre is magyar testvéreim, mert az ártatlan lelkeknek, miként a virágnak, árt a borgőz, fülledt, fertőzött levegő. Vigyázzunk rájuk, vigyázzunk magunkra, hogy el ne dorbézoljuk egyedüli vagyonúnkat, nemzeti kincsünket, a jövőt, a gyermeket. Ha ezeket sem sikerül megmentenünk, akkor jaj nekünk! . . . **0*0*0A0**A0*0*AA**0**A/M0**A*A Esztergomi lenéi. — Siralmas ének Trnavából. — A Pozsonyba» megjelenő Népakarat kér. szoc. napilap f. évi november hó 19 iki számában e címmel: Mi történik Pázmány Péternek ősi hagyatékában ? a cseheknek a nagyszombati hittudományi főiskolán történt brutális bánásmódját festi le. Okulásképen s az irredenta gondolat érdekében leközöljük e cikket, mely az elővigyázatos (!) cseh fináncok szemét kikerülte és a demarkációs vonalon átjutott. * — írom, rovom soraimat, melyek fájón kényszerülnek ki belőlem. írom én kis levita és ha némelyek sötétenlátónak, igaztalannak tartanak is és követ dobnak rám, nekifeszítem a homlokom. Eddig szótalan tűrtünk, magyaros megbéktiléssel, de tovább tűrni nem lehet, amit velünk Pázmány érsekősünk ősi hajlékában cselekszenek. Utóvégre nemcsak keresztények, leendő papok is vagyunk, akik küldetésre várunk. De hogyan hirdessük mi az egymás iránti szeretetet, ha itt a szemináriumban az örökös gyülölséget, szeretetlenséget prédikálják fülünkbe. Jantausch adminisztrátor minket magyarokat azzal az Ígérettel fogadott a trnavai szemináriumban, hogy a szlovák testvérekkel egyenlő jogokat élvezünk. Örömmel jöttünk az új otthonba, tettek bizakodásával, de csalódtunk és megcsalatásunk jobban fáj minden fájdalmunknál. Idegen hajlókba tévedtünk, hol minden törvény ellenünk szól és minden odavetett szó a legégetőbb sebeinkről tépi le a kötést. Kinek ne fájjon, ha a pap-előljáró ajkáról hangzik el ilyen lopva elkapott kijelentés : «Aki hangoztatja magyarságát, lesz rá gondom, hogy azonnal távoznia kell az intézetből», vagy: «azon leszek, hogy el- szlovákosítsam a magyarokat, aki pedig ke1 Újévi ajándékul vegye meg /s^v\° ^ vV cimii könyvét. — 150 K-ért kapható a nyomda üzletében. ménykedik, mehet!» És ha elkeseredésünkben kirobban belőlünk a szilajság, örömre gyúlnak az arcok és suttognak : «No, most bizonyosan kicsapnak egypárat.» Ilyen körülmények között nem csoda, ha kihal belőlünk a szeretet és féltve őrzött híveink egymás után elköszönnek. Azért hívtak bennünket ide, hogy megmaradt egyedüli kincsünktől, magyarságunktól megfosz- szanak ? Dölyfös elbizakodással megtiltják a magyar szent énekek éneklését, mintha mondanák : a mi Bohunk nem ugyanaz a ti Istenetekkel, Ő csak szlovákul ért. Térdeplünk áldástalnnúl, könyökre hajtott fejjel, valamiképen ránknehezül a vallás terhe és kérdezzük: Uram, Istenem, hát olyan nagy a bűnünk, olyan bűnös a magyarságunk, hogy nyelvünkön zengő imáinkat már meg se értenéd ? Fettetett vallásossággal, rejtett célzással megtiltják — csak nekünk ! — hogy semmiféle könyvet olvasnunk nem szabad, csupán a theológiával szorosan összefüggőket. Elvonnak a magyar Írásoktól, megakasztják a nemzeti szellem belénk ömlését. Az intézetben pedig halomra áll a magyar könyv, Parva Roma volt büszkesége, por- lepetten, a pusztulás pecsétjével oldalukon. Arról nem is szólok, hogy az ilyfajta kifejezésekkel: «tatárok», «zbojnyikok», «janicsárok», töltve van az intézet. Mit szóljunk, mikor látjuk, hogy a szlovákoknak külön társalgójuk van, ahová a magyarnak kuss közeledni ; mit sző jünk, ha a magyarnak jutott jobb íróasztalt elveszik tőle, mert magyar ; mit szóljunk, mikor hallanunk kellett : «a magyarok menjenek Magyarországba, mit keresnek itt« és ezt csupán azért, mert az utcán magyarul mertünk beszélni és mikor gőgösen elpufogtatták előttünk : «Ha itt volnának a besztercebányaiak, de pucolnának innen a magyarok!» Gyönge, keveset feltáró irás ez, de benne él a vágyunk szabadulni a kínos helyzetből, megértő emberek közé. Magyar szemináriumot kérünk, mert így mi leszünk az utolsó Pázmány ivadékok ezen a tájon ; az utánunk jövők már idegen nyelven kérik a magyarok Istenét és akkor megkondíthat- juk a harangokat és meakulpázva belekiálthatjuk az éjszakába : Vigyázok, hiába, ó jaj, hiába vigyázunk ! Föliratott szent palotánk falára a Mene, Tekel, Faresz. Pusztulás . . . pusztulás. . . pusztulás. | Lekéri. * E levélhez csak azt fűzzük még hozzá : pár napra a cikk megjelenése után, három magyar szívű kispappal kevesebb volt a nagyszombati teológián. Kidobták őket és a többi magyart megfenyegették. A magyar jóuátétel. Irta: Polgár Lajos. Befejező közlemény. így fest a jóvátétel eddigi állása. Most az előlegként követelt állatjóvátétel után úgy látszik, hogy az ántánt elérkezettnek látja az időt, hogy a főköveteléseket is behajtsa rajtunk. Hogy mik leszoek az uj követelések, még nem tudjuk biztosan, az án- tántnak jelenleg a német jóvátétel ügye a fontosabb, de ha a közeli párisi, vagy brüsz- szeli pénzügyi konferencián sikerülni fog a szövetségeseknek egymás között megegyezésre jutni, aminek, mint a közelmúltban lezajlott londoni tanácskozások is mutatják, nagyon kevés a valószinüsége, akkor rövidesen ránk kerülhet a sor. A jól értesült kisántánt sajtó már tudni véli a magyar jóvátétel nagyságát. Szerintük 9 milliárd aranykoronát kellene fizetnünk, amelyet 20 éven keresztül kellene törlesztenünk évi 500 millió arany koronával, amely a jelenlegi zürichi jegyzéssel számitva, horribile dictu — évi 200 mii iárd mai koronának felelne meg. Alaposan hihetjük, hogy ezek az abszurd követelések csak a kisántánt merész fantáziájában élnek. Hogy az ántánt elérkezettnek látja az időt, hogy az ezideig felfüggesztett jóvátételt behajtani igyekezzék tőlünk, annak kétféle oka lehetséges : vagy elég erősnek látják Csonkamagyarerszágot arra, hogy a jóvátételt megfizesse, vagy pedig az ántánt nem látja eleg erősnek magát arra, hogy a jóvátételt, ha kell fegyverrel is behajtsa tőlünk. Hogy gazdaságilag elég erősek volnánk a jóvátétel lefizetésére, azt még az ellenségeink sem hihetik, amikor a mai 0’23 korona árfolyam mellett még a fővárosunk se birja a saját békebeli adósságait kifizetni. Marad a második eshetőség és ez már sokkal elfogadhatóbbnak látszik, hogy az ántánt maga is kezdi belátni, hogy nem sokáig lehet már a jóvátételt kierőszakolni és amint a török példa mutatja, rövideseu fordulhat a kocka és a legyő- zöttek más eszközökkel adhatják meg a választ a győzők követeléseire. Egyelőre azonban számolnunk kell a rideg ténnyel, hogy a jóvátételt kirójják Magyarországra. Már pedig a .jóvátétel katasztrofális hatással volna az egész gazdasági életünkre. Ha a hatalmas német gazdasági életet fejlett mezőgazdasággal, iparral és kereskedelemmel a krizis szélére juttitták a féktelen jóvátételi követelések, akkor a mi lassan konszolidálódó gazdasági életünket fenékig fogják felforgatni és rövidesen Ausztria sorsára juttatják Magyarországot. Már pedig egy gazdaságilag erős Magyarország Európa gazdasági konszolidációja szempontjából is fontos, főleg fontos egy mezőgazdaságilag export Magyarország Ausztriára nézve, mivel Ausztria minden ántántkölcsön dacára is, nyersterményeink nélkül élni nem képes, hogy ez mennyire komoly valóság, az fényesen beigazolódott akkor, amikor a magyar kormány a jóvátételi követelések hatása alatt az állatkivitelt beszüntette, Becs teljesen hús nélkül volt és akkor Ausztria maga fordult az ántánthoz, hogy a magyar jóvátételt függessze fel. Arra el kell készülve lennünk, hogy ellenségeink, főleg a kisántánt részéről kíméletre nem igen számíthatunk, hiszen nekik örökös rettegést jelent egy erősödni kezdő Csonkamagyarország, pedig vigyáz-
