Dombóvári Hírlap, 1922 (6. évfolyam, 1-58. szám)
1922-12-24 / 57. szám
1922. november 5. 5. oldat. a lélek tisztasága világított. Finom vonalú szája oly gyöngéd és lányos volt, mintha sose érte volna merész férfiszáj izzása. — Nagyon szép vagy, anyám — mondta megljatottan és megcsókolta a keskeny, arany karikát. Az esztendők is múltak. Néha vendégeik voltak. Nyáron nagy testvérei jöttek haza. Mindannyi őt becézte körül. Mindannyi vigyázott reá. Becézgették, mint a játékot. Ha kicsomagoltak bátyjai, mindig mondták : Ez a kép Erviné, ez a könyv Erviné, ez az inggomb Erviné . . . Nénje, egy finom arcú szőke asszony, hozzá szaladt először. — Drága, nézd, ugy-e szép nyakkendők ? Pávakék, lila, arany vörös ... Olyan leszel velük, mint egy kis herceg. , Mind jó a te szőke fejedhez. így nőtt fel. Gondja csak az iskola. A könyvei. Vígan rótta az utat a bencések gimnáziumáig. Az évek legördültek s kezében a régen óhajtott papírral, nyitotta be villájuk ajtaját. Á kertben egy csokor fel)ér rózsát szedett anyjának s boldogan beszaladt a házba. i Megdöbbentő csend volt odabenn. Ä j kedves, ismerős léptek sehol sem koppantak. ! A cselédek halkan, kisirt szemmel siettek el mellette, fejüket elfordították tőle. Az ebédlóajtóban két fekete ruhás férfi állott. Egyik nagybátyja volt, egy ismert városi ügyvéd; a másik apjának följebbvalója, a hajóállomás főnöke. Furcsa, fojtó füst szállott az előszobán. A fiú kicsit megdöbbent. Aztán meglobogtatta a fehér papirost. — Most már kész! Még négy év és én is jöhetek a Dunához folyami mérnöknek. Bent vannak apámék ? — Igen ? — mondta nagybátyja tompán. Kinyitotta az ajtót. A falakon körül fekete drapériák kúsztak, régi, aranykeretes képek elfátyolozva. A szoba közepén egy súlyos, sötét állvány, virágokba sülyesztve. Ravatal. ,Két koporsó volt rajta. A gyertyák fénye megragyogott anyja aranyhaján s apja magas homlokán. — Ma reggel — mondta nagybátyja — hogy elmentél anyáddal, apád a hivatalba ment. A Dunán egy bécsi hajó jött. Tudod, hogy milyen bolondja volt mindig a hajónak. Utána intett, a korláton megcsúszott s fejjel zuhant a vízbe. Esés közben valószínű megütődhetett a meder oldalán s a lökéstől zuhant még mélyebbre. Mikor megtalálták, már halott volt. — Édes anyád meg ... ugye veled volt a bencések templomában ? Ervin hallgatott. Ajkai összeszorultak. Szőke feje mindig szorosabban simult a fehér ajtószárhoz. A főmérnök folytatta. — Apád már feküdt az én szobámban. Anyád beakart talán szólni hozzá valamiért. Hisz mindig voIt4mondani valójuk egymásnak. Sokszor bejött anyád a hivatalba apádhoz s csak a homlokát simogatta meg. Nagyon szerették egymást. Most is bejött anyád. Ahogy meglátta a halottat, nem szólt, nem sírt. Csak összeesett. A szivén megpattant az élet ere. , Ervin nem hallott semmit. A két koporsót nézte. A két arcot, melyet nem csókolhat soha, nem láthat soha. Érezte, hogy életének szép és könyed napjai ott feküsz- nek a koporsókban, a két halott szívben. Tizennyolc éves volt. S az élet fel- tárta előtte rideg, kemény függönyeit. Temetés után testvérei szétosztották a kedves bútordarabokat, a képeket, az edényeket. Ervin csak nézte. Szomorúan ült a régi széken, ahol anyja szokott ülni s megcirógatta finom, fehér kezével ifjú homlokát. A gyűrű jutott eszébe, a gyűrű, mely ott csillogott anyja simogató balkezén s most az ő fiatal ujját köríti. — Nem kell semmi! — mondta az osztozkodásnál. — Nem tudom nézni egyetlen darabját se e lakásnak. Legyen a tiétek. Nekem már van valamim. Mielőtt beszögezték a koporsókat, lehúztam anyám jegygyűrűjét. Megcsókolta a keskeny karikát. A könyek egyre gurultak lányos, sima arcán. * Hajója Pesten kötött ki. A széles, mélynyugalmu viz alig csobbant hajója alatt. Csendben surrantak egymáshoz a hullámok. Lenézett a ringó víztükörre. Apjára gondolt, a Duna szerelmesére, akit megölt e halálos érzés. Kicsit meghomályosult a szeme. Siető siheder oldalba lökte durván. Szája keskenyre szorult. Ez volt az első ütés életében. Szive föl.fá- jult belé, feje lecsüggedt, amint kilépett a partra. Idegenben volt. S átérezíe e szó minden mély és keserű fájdalmát. Messzi, nagyon messzi került a Duna drága városától, hol három magyar viz folydogál. Ott mindenki ismerte, szerette. Ott mindig beszéltek hozzá. Itt sietnek az emberek s rá se néznek. Mily mindegy e futó életnek az ő árva fájdalma! Mily kevés érdekesség van itt az ő szomorú, gyerek szivében! Egy-két fitosorrú bakfis néz rá őszinte pillantással. — Milyen szép fiú ... szép a haja ... súgják egymásnak összeboruló, boglyas fejükkel s feléje mosolyognak bájosan, biztatóan. Önkéntelen hálát érzett irántuk. Mintha valamelyes melegség hullott volna feléje, mely megsimogatta e rohanó zűrzavarban. Most kezdte érezni az árvaságát. Az otthontalan, egyedüli életet. Erezte, hogy rengeteg harca lesz, amig elér egy házba, ahol pihenésre hajthatja fejét. Kezére nézett csüggedten. A gyűrű csillogott változatlanul, egyforma, szelíd fénnyel. A műegyetemi évek is perdültek. Úgy rohant át a vizsgáin, mint akit kergetnek. A piroskockás palota előtt sokszor megállt siró, félénk szivével s bámult föl árván, hontalanul. Azok mögött a szilárd, konok kövek mögött tartogatják a pozíció biztosítékát. Amig nem lesz a kezében a papír, tovább alszik hideg szobákban, utcai padokon, léha lányok lakásain, rokonok otthonában. Mindenütt mint futó, siető idegen. Józanul, nyitott szemmel járt keresztül az életen. Belátott a családok életébe, a hazug külsők álarcai alá. Bármerre járt, lelke mindig figyelt s hasonlított. A régi otthonát hasonlította össze ismerősei, rokonai otthonával. Mindig az a virágos, csöndes ház áll előtte arany- hajú anyjával s rajongó apjával. Akik együtt éltek s együtt haltak. Akiknek a halál tragi- kumais fenséges volt és egyesitő. Okos, nyilt homlokán egyre gyűltek a ráncok. A tanulás és keserű sorsa megbarázdálták arcán az ifjúságot. Árvasága elől az asszonyokhoz szaladt. Szoros, lélekvesztő ölelésekkel borult rájuk, aki folyton keres, kutat, akar. Lázasan szalad át szerelmein. Minden pillantás után vágyódott, minden szájat megkívánt s a beteljesülés után megkeseredett az ajka. Megtörölte száját, mint aki jóllakott. Mélyen szemére fyuzta kalapját s továbbsietett a szürke pesti aszfalton. Éjszakánként, ha _ DOMBÓVÁRI HÍRLAP kóborlásai elvezettek az udvari szobák sötétjében, szó nélkül hagyta ott az asszonyokat, akikhez odaverte a vér hulláma. A Du- napartra ment s fölizzott, forró szája anyja gyűrűjét csókolgatta. Egy vöröshaju lánnyal találkozott ekkor. Szája is vörös volt a lánynak, a szeme zöld s a bőre hófehér. A fogai világítottak. Kacagás közben, hátratyajlott a telt, fehér nyaka. Lillának hívták. Kék ruháiban nevető szellőként lebegett át a Dunaparton. Ervin eljegyezte. Mátkaságuk vége felé jártak. Már bútorozták budai lakásukat. Egy este együtt ültek a Gellérthegy terraszán. Előttük zúgott az alkonyodó város. Az Erzsébet-hid merész pillérei fölizzottak a boruló nap tűnő sugarában. Itt-ott már előtűntek a villanyosok szemei. — Lilla, mondok valamit. — Kezéről lehúzta a keskeny karikát. — Szeretném, ha ezt a gyűrűt is hordanád. Édesanyámé volt. Mikor temették, akkor vettem le az ujjáról. Testvéreimnek hagytam a többi ékszert. Én csak ezt hoztam el. A legdrágább előttem. Most neked adom. Lilla mindég az ujjadon legyen. Megcsókolta a lány telt, fehér kezét. Lilla vizsgálni kezdte a gyűrűt. Aztán fitymálón főinevetett. — De Ervin, csak nem gondolja, hogy ezt a régi-módi gyűrűt én viselni fogom ? Miért nem tartott meg valami csinosabbat a felesége számára? Ezt csak nem hordom!? Ervin ránézett. Nem szólt semmit. Csak nézte. S a szép, bájos arc idegen lett előtte, mint a többi asszonyarc, akiket csókolt, simogatott valamikor. Nem fűzte hozzá lélek. Szótlanul néztek egymásra. — Gyerünk vissza! — mondta Ervin hirtelen. Lilla csodálkozva nézte. Siettek visszafelé. Mint a két szaladó, közönyös idegen. Lilláék házánál megálltak. — Nem jön be ? — kérdezte a lány csodálkozva. — Nem. Megemelte kalapját. Kicsit oldalt lépett. — Ervin! ... mi ez — szólt a lány szorongva. Szép, izzó szája elhalványult. Ervin elfordult. Sóhajtott. — Adok valamit, Lilla. Adnom kell valamit. Lehúzta ujjáról a széles, tömött jegygyűrűt. — Viseld ezt Lilla. Ez a legújabb divat szerint való. Isten áldjon meg! Elsietett. Lilla bután, megriadva nézett utána. Várta, hogy visszafordul, hogy jön, hogy szól. De nem jött. Nyúlánk, arányos alakja elveszett az utcák tömegében. Vlszbeteg rühesség ellen használja a régóta bevált Anti scab Ili magyar neve: B o v ók a-henőcsöt. Kis tégely ára 150 K, nagy tégely ára 200 K. Kapható minden gyógyszertárban. Vidéki szétküldés: KOZMOCHÉMIÁ Rt. B.-pest, II. Ráday-n.12. MINIMI VÁSÁROLHAT A MAQIJAR KÖZTISZTVISELŐK FOGYASZTÁSI, TERMELŐ ÉS ÉRTÉKESÍTŐ SZÖVETKEZETE DOMBÓVÁRI FIÓKJAIBAN MINDENKI VÁSÁROLHAT HBF"" Karácsonyi le 1 kg. kristály-cukor............................412 K 1 kg. kocka-cukor.............................. 456 k 1 kg. rizs, Burhnan ........................ 228 K 1 kg. savanyú-káposzta................... 76 K 1 kg. gesztenye.....................................140 K Ru mok, likőrök, cognacok nagy választékban. Rizskása, köleskása, árpakása, valamint az összes fűszer és csemege-áruk jutányos áron. Hetenkint friss debreceni felvágott. Az árut — kívánatra — házhoz szállítjuk. itott árak! 1 kg. trapista sajt........................... 600 K 1 kg. édes tea sütemény................ 450 K 1 liter fehér petróleum.................... 94 K 1 d arab szappan ............................ 110 K 1 kg. lugkő — 130%-os................ 344 K
