Dombóvári Hírlap, 1922 (6. évfolyam, 1-58. szám)
1922-12-24 / 57. szám
4. oldal. Hz Ébredő Hagyaroh Egyesületének taggyűlése. Nyilt harcot hirdet az Érne. — Mit akarnak a szociáldemokraták ? — Az üzleti szociálizmus. — Mit beszélnek a Hargita fái s az Adria hullámai ? — Az izmusok útvesztőjében. — Egy erőnk van: a keresztény és nemzeti gondolat.— ________rnrnmi hm _ 19 22. december 24. Az Ébredő Magyarok Egyesületének dombóvári csoportja e hó 17 én délután, az «Otthon»~nagytermében látogatott taggyűlést tartott. Az ülést, melyen a központi kiküldöttek is résztveltek, az elnök távollétében Kocsis László nyitotta meg s üdvözölvén a megjelenteket, átadta a szót Lengyel Károlynak, az ÉME. vidéki főosztály titká rának. Népies modorban tartott, hasonlatokban bővelkedő beszédében rámutatott az ébredő mozgalom jogosultságára. Statisztikai adatokkal bizonyította a zsidóság hatalmi terjeszkedését. Erős szavakkal ostorozta a nemzetellenes törekvéseket és nyílt harcot Jyjcdßtett a haza ellenségei ellen. — Azért jöttünk — mondotta,'— hogy nyílt harcot hirdessünk hazánk legnagyobb ellenségeivel szemben s ezt ne csak szájjal valljuk, de tettekkel is vigyük keresztül. Mi magyarok, kiváló politikus nemzet vagyunk. Itt mindenki vezér, itt mindenki irányító, de hogy ki a közkatona, az mellékes. Nagyon szépen tudunk beszélni és még szebben tudunk temetni, de építeni vajmi keveset építettünk. Itt volna az id^je, hogy ne csak politizáljunk, de dolgozzunk, alkossunk és teremtsünk is, hozzuk létre a keresztény Nagymagyarországot! (Helyeslés.) Részletesen boncolja a szociáldemokrácia jelszavát — Azt mondják : a világ proletárjai szolidárisak, hogy nincs országhatár és ott a haza, ahol a megélhetés. Kérdem, hát miért nem szólal fel a francia parlamentben az a szociálista képviselő, hogy miért bántják a német szocialistákat ? Hiszen Németországban szocialista kormányzat van és majdnem 500 szociálista képviselő! Vagy miért engedi az angol szociálista a magyar szocialista testvért ? Ne feledjük, hogy Magyarországon üzleti szocializmus van, itt az elvtársak a saját zsebükre csinálnak azociál- politikát. Mi a szociáldemokrácia ellen állunk csatasorba, mert ebben látjuk az ország veszedelmét. Egy óránál továbbtartó, éljenzésektől meg-megszakitott beszédét az olasz Mussolini szavaival fejezte be : — Aki ennek a hazának ellensége, azt vérbe fojtom ! A szűnni nem akaró tapssal honorált beszéd után Csap Ferenc, a központi választmány tagja emelkedett szólásra. A történelem példáival megvilágított beszédben a következőket mondta : — A magyar nép mindig élni akart. A magyar nép lelkében mindig megvolt az erős akarás, az élnivágyás erős akarása, az Isten hitéből vett erős meggyőződés. A magyar nép leikébe beleette magát a tudat, hogy ezen a földön élni és halni kell. — Minél közelebb jövök azonban a mai korhoz, azt látom, mintha már eler- nyedne lassanként bennünk ez az akarat. És arra gondolok, amit suttognak a Hargita fái, a Kárpátok bércei, az Adria hullámai, hogy merre kanyarodik le a magyar nép könnye, a Duna folyam s arra, hogy ez most mind nem a mienk. Bele szeretném sütni minden keresztény magyar leikébe, hogy csak akkor lesz nagy, csak akkor lesz hatalmas ez az ország, csak akkor kapcsolódik egybe Szent István hatalmas birodalma, ha itt az országban meglesz a keresztény magyar lelkik egysége, ha meglesz a keresztény magyarság egyetakarása, ha meglesz erejének egy eredőbe való összevonása, ha megteremtődik a keresztény becsületesség uralma. Elvezeti a hallgatóságát az izmusok birodalmába. — A liberalizmus, a radikalizmus, a nemzetközi szocializmus, a kommunizmus és mindezeket magába foglaló, gyűjtőnévként szereplő judeizmus, ezek a mi keserűségünknek az okai. Ezek az izmusok az okai, hogy nem nekünk suttognak a Hargita fái, a Kárpátok bércei és az Adria hullámai. Mert mennél inkább termelték az izmusokat, annál gyengébbek lettek a népek, mennél közelebb jöttünk az izmusokhoz, annál inkább távolodtunk az erkölcsi erősségtől és végső eredmény az lett, hogy ellanyhultunk, a világháború előidéztetett, jöttek a forradalmak, jött a kommunizmus, jött a szegénység, a lerongyolódottság, a felrugottság és a lenézés, a végső kifosztás. Ezt eredményezték az izmusok. (Úgy van !) Majd részletezi az egyes jelenségeket s magyarázza a liberalizmus megnyilvánulásait, az emberi jogok határt nem ismerő kiterjesztésében. . . ___—oa y^i'mánir'zafi rend —« tiira mi amu oa ‘&uíu megmaradásának alapfeltétele — folytatja az erkölcs. Az erkölcs szabja meg a cselek vési lehetőségek határát. Vegyük pl. a sajtó szabadságot. A sajtószabadság csak addí értékes, mig a sajtó munkásainak tollát a becsületesség és igazságosság vezeti. El kölcstelenűl, becstelenül, hitványul, Isten é haza ellen írni nem lehet. Ennek a lehető) ségnek határait megszabja az erkölcsi törvén} — Az egész világon csak egyetleneg eszme van, — mondja végül — amely a izmusok birodalmából kivezet és ez a ke resztény és nemzeti gondolat. A magya népnek is csak ez az egy reménysége van az ébredő magyar gondolat, amely magábai foglalja a hitet, a becsületes magyar munkát a magyar erőt s amely győzelmes út jában halad előre az egész világon s győ zelemre jutva talpra fogja állítani az égés: világot. (Általános éljenzés és taps). Csap Ferenc költői lendületű szónok lata után Kocsis László köszönetét mondot a vendégszónokoknak és a gyűlés elé tér. jesztette a vezetőség határozati javaslatát melyben hangsúlyozta, hogy rendítbetetlei hittel és ragaszkodással támogatják a köz pontot, nemzetmentő munkájában. Minden keresztény ember taülécli kötelesség mennél nagyobb számban ,Hangya“ jubileumi üzletrészt jegyezni Egy-egy üzletrész ára 1000 korona, üzletrészenkint 10 K kezelési illetékkel. A Dombóvári Polgári Népbanl mint önsegélyző szövetkezet 1923. évi január hó elsejével új hatéves évtársulatot nyit. Belépési díj: minden 1—1 korong betét után]30 fillér; tagsági könyv díyl egyszer és mindenkorra 35 korona. Dombóvár község elöljáróságától. 5775/922. szám. Hirdetmény» Dombóvár község elöljárósága közhírré teszi, hogy a községben tartandó országos és hetivásárok alkalmával gyakorolható hielypéníKiszedési jog; 1923. évi január hó 1-től december hó 3l.ig terjedő egy évre, 1922. évi dec. hó 28-án délelőtt a községházánál megtartandó nyilvá-j nos szóbeli árverésen haszonbérbe fog adatni Az árverési feltételek a jegyzői irodát1 — a délelőtti hivatalos órák alatt — mi' tekinthetők. Kelt Dombóvár, 1922. december / Illés Gyula, főjegyző. Farkas Ferencx, br Férfi portré. Irta: Dénes Gizella. Az érettségi bizonyítványa ott hevert az asztalon. S odaborult a fehér ajtó szárához. Testét belülről rázták. Zokogott. Szőke haját átszaladta a viaszgyertyák fénye. A lágy szálak villogó aranyfonalakként csillogtak. Barna szemeit a könnyek kivörösitették. Szép, finomvonalu gyerekszáját a fájdalom ereje rongálta. Két fiatal, fehér keze a homlokát szorította vadul, könyörögve. A sima síkot először szántotta a szenvedés ekéje. Az első ránc most mélyült a lüktető márványba. Tizennyolc éves volt. A lelke eddig egy ragyogó kristálypohár volt. Az élet sugarai megszázszorozódva verődtek vissza róla. Árnyék távolról sem érhette. Két ember vigyázott útjára. Két alkonyodó életnek ő volt a legdrágábbja. Ó volt a virágos rózsafa, az aranyba hajló őszben. Ó volt a legkisebb gyermek. A baba, akit halálig becéznek. Az ifjúsága volt a két embernek. Az apjának és az anyjának. Többi testvérei mind messze voltak. Pesten, Váradon. Nővére is férjnél, messze Erdélyben. Maguk maradtak a háromviz városában. Esztendők óta csak hárman járták a sziget gesztenyését. Édesanyja ilyenkor végigsimitotta szőke gyerekfejét. — Kis szőke ;fiam . . . súgta néki halkan. Az apja, egy barnahomloku, gőgös magyar úr, elkapta sokszor lázasan a kezét s a Dunához vitte. A város alatt, a mezők kezdetén, három folyó hullámzott a földeken. — Nézd,. — mondta az apja — milyen különböző ez a három viz. Mily zord, haragos, durcás, mint a duzzogó gyermekek, a Rába, a Rápca. Mily konokul zöldek. Nézd, mily különbség, ahogy szinte belevágódnak a Dunába, e ragyogó, tiszta, kék tükörbe. Fiam, tudod-e, mit jelent nekünk ez a folyó? Ez a mi kapcsunk a kultúrával, a sebes, nem pihenő műveltséggel. Ezen keresztül ismernek bennünket. Életemnek egyetlen rajongása volt: a Duna hajózási forgalma. Mikor láttam jönni Bécs felől az idegen hajókat, messzire szalutáltam. Ilyenkor örültem. A hajókon mindig utaznak idegenek, akiknek kell látniok a mi mezőinket, gazdag rétjeinket, hegyeinket, a folyton fejlődő városainkat. Látják, mert látniok kell az erős élniakarásunkat, rajongásunkat, látják, hogy mi vagyunk a keleti napfény Európa közepén. Fiam ... a Dunát nagyon szeresd . .. S ő szeretett minden artisztikus szépet. Szerette a Duna változó arányait, a mély, sötét tónusu vízpartot, a szigetet, a gesztenyést, a parti ivlárnpák szikrázó fényét s az esti hold kévéjét. Szerette a hajók lengő zászlóit, a kürtök kígyózó fekete íj. íí.J-yóc'oV mólíi hímrtiínf c ssu csobbanását. Szerette az apja álmait, kőibe szorította a belső láz két gyerekízét, amjnt hallgatta az alkonyodó ember íjongásátA A lelke hitet tett e rajongások ellett s ez\ a néma, szótlan eskü beleéke- idött gondolkozásába. Voltak esték, amikor 1 is tisztelgett a Bécs és Pest között sur- mó hajóknakV .. t Esténként’;, ha elhalt a lüktető élet zsi- aja,, a szigetre “’sétált. Órákljosszat elkóbo- Dlt a parton. Mhit egy ifjú nomád, aki fé- evesztett lázzal fórja a mézők útjait, úgy ahant e gyermekiflu a csöndes, éjszakai arton. Elnézte a csillagok aranyszemeit, íeg a Duna nyugodt, alig imbolygó tükrét. [ gesztenyevirágok ráhutíottak szép szőke ajára. Ajka kiformálódott^ kereken, mint a t elhajtott serleg íve s szíytai itta magába az :jszaka ősi erejét. \ Otthon, virágos verandájukon ülve, ínyja ölébe hajtott fejével, meSsze nézett a íék horizonton. Homloka ilyenkor átizzott íz alaktalan, forrongó Itervektőri melyeket íz apjától örökölt. Az ahyja megétezte ezeket a perceket s lágy balkezével vVjigsimi- otta a fiú fejét. Ujján csillogott egy keskeny irány karika. Hálásan nézte az anyját, akiiek haja világított a (napsütésben, mmt a obogó sárga selyemkendó. Fehér homlokán
