Dombóvári Hírlap, 1922 (6. évfolyam, 1-58. szám)
1922-11-12 / 51. szám
2. oldal. 1922. november 12. Látogatás a dombóuári színházban. A vidéki színészet anyagi viszonyai. — Halmi direktor nyilatkozata. — Egy este 5000 korona a terem költsége. — 1200 koronát kap a rendőrség. — Nehéz munkát végeznek a színészek. — Nyilatkozatok a publikumról. Dombóvár, 1922. nov, 8. Sokat beszéltek, írtak, ankéteztek arról, hogy a vidéki magyar színészet helyzete tarthatatlan, hogy Thalia vidéki papjainak sorsán segíteni kell. Tájékozatlan olvasótáborunk is e téren s talán nem lesz érdektelen, ha emez irányban végzett riporteri tevékenységemről beszámolok. Ma délután indultam el a ,,Korona“ felé, hogy felkeressem színészeinket, érdeklődjem, hogy megy dolguk, milyen a sorsuk? A társulat titkárát, Demény Albert bácsit az utcán fogom el, tőle megtudom a jövő terveit. November 26-ig lesznek még itt, 27-én csomagolás, mennek Szigetvárra, hol már nagyon várják őket. Elárulom az öreg székelynek, aki bennem is ,,szikulus“ atyjafiát véli felfedezni, hogy interjú ügyében járok. Szives készséggel kalauzol fel s közben felelget kérdéseimre. Bizonyos büszkeséggel hivatkozik rá, milyen nívós és mennyire kulturszemponto- kat tart maga előtt a műsoruk Ennél jobban már nem is felelhetnénk meg a közoktatásügyi miniszter óhajának. A maga részéről csak azt sajnálja, hogy Shakespeare- drámákat, meg magyar klasszikusokat nem hoznak színre, ő ezekkel van igazán ősz- szenőve. Halmi Jenő direktort éppen próba közben találtuk. Készséggel áll rendelkezésünkre és amit mond, hivatalos számadásából igazolja. — Bizony az anyagi helyzet a legsilányabb. Semmi támogatásban nem részesülünk. A színészek sem várhatnak mindent a kormánytól, amint azt a miniszter nagyon helyesen jegyezte meg, de a helyi hatóságoknak nem volna szabad oly ridegen elzárkózni attól, hogy ezt a kulturtényezőt, a vidéki színészetet anyagilag támogassák. A színész érzi legjobban a mai viszonyokat, mert teljesen a mindenkori piacra van utalva. Nála nem lehet szó előre beszerzésről, gondoskodásról. Némely helyen mégis történt ilyen irányban belátásra valló intézkedés, amennyiben kedvezményes ellátásban részesítik a színészeket, több város fűtést, világítást is ad. Pedig a városoknak eminens érdeke volna, hogy a beosztott kerületi színigazgató bizalommal, ambícióval menjen oda, mert ilyen helyen mer vállalkozni. — Na és speciálisan Dombóváron ? — kérdem. — Itt nagyon mostoha a helyzet. Különösen nehéz a helyiség kérdésében. Nem lehet a termet fűteni, a székek miatt szüntelen a tortúra. Ámbár a régi harmadrendű Dombóvár ma a másodrendű helyek közé fejlődött szinészeti szempontból. — Mégis, hogy jönnek ki ? — faggatom. — Rosszabbul, mint régen, mert horribilisek a költségek. Zsúfolt háznál, ha bérletszünet van, be tudunk venni Í4.000 K-t. De ebből 4 — 5000 K kiadás van C3ak a teremre, a gázsit nem számítva. Tegnapi estén (Fedóra, először) bevétel 12.000 K, nyerskiadás 4329 20 K. Csak a rendőrségnek minden előadás után 1200 K, aztán 3—77* szerzői jogdij, terem, világítás, szin- lap, forgalmi és vigalmi adó, szinészalap stb. stb. És ha a társulat egyik helyről elköltözik a másikra, 50—60.000 K kiadást jelent. Elég ennyi ? — Elég. Kérem még valamit a társulatról. — Társulatom tagja mind ambiciózus, sziniakadémiát, vagy szinésziskolát végzett, de hivatásuknak is élő szinészemberek. Igazán kedvvel dolgozik az ember velük. De nagyon nehéz a munkájuk. Mert borzasztó nehézséget okoz, hogy a vidéki színészetnek vegyes műsort kell felölelni. Nekünk az összes pesti színházak műfajait kultiválni keli és be kell mutatni n közönségnek. Erős munkát végzünk. Mindennap délelőtt-délután kell próbálni. 3—3 órát, amelyet még privát szorgalomból akárhányszor 6-ig is kinyújtanak. Sok uj darabot kell tanulni, mert egyet legfeljebb ha háromszor lehet adni. Törekvésünk mindig a legjobbat nyújtani. Még csak azt szeretném megemlíteni, hogy a dombóvári közönség észre is vette ezt a törekvést, habár nem tudunk is töké. letest nyújtani. Ezért csak a legjobb szívvel nyilatkozhatom. Nemcsak azért, mert a színház megy, hanem mert meglátszik, hogy a közönség méltányolni is tudja a munkát. Elbúcsúzom Halmi direktortól s minthogy még tart a próba, a direktor feleségét, H. Szalma Terust keresem meg s kérem, nyilatkozzék Dombóvárról, a közönségről, mindenről. — A közönségről ? Hát írja meg a Szerkeaztő ur, hogy a közönség nagyon kedves. Sok helyen jártam, de bájosabbat elképzelni sem tudok, mint a dombóvári közönség. Mit mondjak még ? Szó szót követ s minthogy odabent a Gdlyarab próbája csak nem ér véget, sok mindent megtudok. Hogy a közönség nagyon megszerette a komoly drámát, hogy szombaton a Gólem megy, melynek csoda szép keleti zenéje van, hogy egy-egy előadásnak 3 próbája szokott lenni, hogy a vidéki közönség a háború óta nagyon fejlődött és az igényei nagyon megnövekedtek, hogy itt egy elsőrangú színész 9 — 10.000 K havi fizetést kap, de valamikor a legjobb szinészpárt lehetett kapni 70 forintért, hogy mindig a legújabb darabját szereti legjobban, hogy most a Hazudik a muzsikaszó a legkedvesebb operettje, hogy ez a közönségnek is nagyon tetszik, hogy igazán vidékre való darab, hogy a szerzője Erdélyi, a ka posvári színház táncos komikusa és száz más egyebet. Közben befejeződik a délutáni munka s Halmi direktor bevezet a ruhatár, szertár és tanulótermet öltözővé egyesitő 1. számú terembe. Ott találom a társulat tagjait jókedvűen, tréfálózva. A direktorné még utánam szól : Csak annyit Írjon meg, hogy olyan nagyon szeretem a publikumot, hogy reggeltől estig szívesen énekelném neki a »ripityom«-ot. Zemplényl Zeltán az első, akit megkérdezek. — Általában véve a közönség nagy százaléka, úgy látom, szépen beveszi az irodalmi értékű dolgokat is. Ez jól esik. Habár volt egy néhány olyan előadásunk is, amikor igazán szerettem volna otthagyni mindent. Az első napokon — Győr, Kaposvár, Kecskemét után — valóban rettenetes volt. Ami a termet illeti, azt nem nézzük és igyekezettel játszunk. De nagyon terhesek ezek az egypróbás előadások és nagyon sok a munkám. Jövő héten egyetlen szabad napom nem lesz. Mint ember nagyon jól érezném magamat, ha volna — lakásom. Á végszóra ér be felesége, Z. Serfőzi Ilona. *• Két vadonatúj főzőkanalat hoz magával s mindjárt körül is veszik, kíváncsiskodván, hogy ezt is a jutalomjátékra kapta? — Nehéz szívvel jöttem ide — mondotta — de nagyon kedves a publikum. Meglepett, hogy mennyire odavan a prózáért. Tótk Boriska nagyon meg van elégedve, csak azt szeretné, ha nem csukogatnák az ajtót, mikor énekel. Ha Isten megsegít és a direktorom megtart — mondja — jövőre is visszajövök. Csak egy nótám van : Mért is szeretlek oly nagyon . . . Bokorié, a súgó ismeretlen volt előttem, mert játszani nem szokott. Tudja, hogy mindenütt őt szidják. Nem egyszer hallotta, mikor mondogatták : Minden jó volna, * csak a súgó ne súgna olyan hangosan. Egyébként védelmére azt hozza fel, hogy gázsijavitás céljából igyekszik olyan nagyon. Biztosit, hogy neki nagyon kellemetlen, mikor a két mellette levő oldalszékről vele együtt olvassák a darabot és bedugják a lábukat a sugólyuk alá. Siménfalvy Sándor jól érzi magát, még lakása is van. Bokor Kálmán a másik »besavanyodott« komikus, meg van elégedve a közönséggel, csak azzal ninc3 kibékülve, hogy nem lehet jó bort kapni, meg nagy a sár. Varga Elza a drámai komika röviden, de őszintén nyi- lakozik : — Nagyon örülök, hogy a közönség bevesz engem. Mert énekelnem is kell, ami a legnagyobb csapás rámnézve. Szalay Károly marad utolsónak. A kaposvári társulattól jött ide. Kellemetlen, , hogy nincs rendes szállása. Két lakása van : az egyikben fizikailag, a másikban szellemileg lakik, de jobb szeretne egy harmadikat, ahol mindkettőt együtt találná. A publikumot kedvesnek és hálásnak mondja. Éppenséggel nincs azonban elragadtatva a dombóvári publikumtól a pénztárnoknő Juhász Júlia. Neki van legtöbb dolga a közönséggel és legtöbb baja, mert kicsi a ház, nem tud mindenkinek eleget tenni. Az emberek pedig türelmetlenek és követelődzők, kevés, nagyon kevés kivétellel És azt hiszem, megállapításai, sajnos, nagyon is igazak. * Bealkonyodott, mire hazafelé indultam és a szürkületben kerülgetve a szikkadó sarat, eszembe jutott egy esti kép, melyet nemrégiben láttam. Az öreg Demény bácsi feleségével a karján egy hatalmas nagy kézilámpással világítva, igyekezett hazavergődni a kilométernyire fekvő Erzsébet-utcai lakásába. ügy érzem, hogy enélkül a kép nélkül a késő őszi, dombóvári színházi riport nem volna teljes. r-r. TUDOBAJT, köhögést, mindennemű hülést biztosan gyógyít ä hires Dr. Jármai] CSODÄMELLTEÄ. Kapható minden gyógytárban s drogériában. Rheuma ellen köszvény, csonthasogatás csakis az egyedül biztos, általánosan ismert és minden esetben bevált „Kapoiii-kenoos“ segít. Ezt kérje minden gyógytárban s drogéi’iában Utánvét mellett küldi: OROSZLÁN gyégySiflrtir Budapest, IV., Papnövelde-utca 2. Hangszerek. Zongorák. Gramofonok. Minden hangszerünkért jótállást vállalunk ! Királyi udvari hangszergyár Sternberg Budapesten, Rákóczi-ut számú saját palotájában. \ß\ß c írja meg azonnal, hogy milyen hangszerre van szüksége és mi arról díjtalanul küldünk árajánlatot, ha ezen újságra hivatkozik. Javítandó hangszerét küldje postán gyárunkba. Jutányosán újjáalakítjuk. Gramofontalaj - donosoknak legújabb hanglemezekről ingyen és bérmentve küldjük műsorjegyzékünket. "VT'Vr Á DT Q T)T? HP XÁ T Á Q mellett feltétlenül ajánlatos: bedörzsöli* Brázay sósborszesszel; fogápolás Brázay Áv X xXXXX Ül \_7 XX X V/XJjCJlO Kalogén cikkeivel; a test felfrissítése Brázay kölni vizével.
