Dombóvári Hírlap, 1922 (6. évfolyam, 1-58. szám)
1922-11-12 / 51. szám
Előfizetési árak: egész évre 300-— K, félévre 150*— K, negyedévre 75‘ — K. Egyes szám ára : 8 korona ; pályaudvaron 8 K. POLITIKUS ÉS TÁRSADALMAI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Szent-László-tér 18. sz. Kiadóhivatal és nyomda: Esterházy-utca 17. szám. Saját ház. (Telefon: 40. szám.) Széljegyzetek. Az internacionalizmus. Az embeiek boldogulása csak egyenes utón érhető el. Mondtak már az emberek sokat, nagyot s mindenjóval kecsegtetőt, de mikor tett re került a sor, kitűnt, hogy mindez csak szappanbuborék. Hiszen elismerem, hogy Marx okos ember volt, de mikor az internacionalizmust a tömegbe dobta,- akkora hibát követett el, mintha valaki villanyvezetékét leszakgatja, mert a zsirrnécs kellemesebb világitó. Mindazok az elvek, amelyek keresztülvitelét elháríthatatlan akadályok teszik lehetetlenné, bombasztikus igék, amelyek nyomán kétely, széthúzás, társadalmi viszály fakad. A múlt sokra megtanította a világot s még többre bennünket, magyarokat. Megtanultuk, hogy internacionalizmus ide, internacionalizmus oda, nekünk az egész világon nincs barátunk, tehát nem lehet az egész világ a mi hazánk. Megtanultuk, hogy ellenségeink okosabban tették, mert nem ültek az internacionalizmus vesszőparipájára s igy kihasználhatták kábultságunkat. Sokat megtanultunk . . . Egyet azonban nem. Hogyan kell egymást szeretnünk . . . Hogyan értse meg a magyart a magyar ? Hogy nekünk nem a vörös a színünk, hanem az ezeréven át annyi vérrel, könnyei megszentelt trikolor. Minden szocializmus, amely sárba tiporja színeinket, földre dobja Szent István koronáját, a Kárpátokon túl, Árpád határán túl keresi a határtalan határt : az méreg, a melyből nem feltámadás, hanem örökös halál fakad. Az a szocializmus, amely nem szégyenii a magyar kezektől kivarrt cifra- szűrt, a pörge kalapot ; nem szégyenii az ajkakra vétetni az »Isten áldd meg a magyart!* imádságos igéit; amely a nádfede- les kunyhók lakóit nem arra tanítja, hogy az egész világ a hazád, hanem »Hazádnak rendületlenül légy híve óh magyar!«, amely áldja azokat az ősöket, akiknek véréből nem egyéni, de nemzeti boldogság fakad: az a szocializmus a mi szocializmusunkb a melynek lobogója a piros, fehér, zöld s jelvénye a kereszt. Más országok szocializmusa megtudta érteni a nemzeti követelményeket s nem fejlődött olyan irányba, a melybe a miénk. Nekünk szerelnünk kell egymást. Ennek a szeretetnek a bibliáját pedig nem internacionalizmusnak hívják. * Olcsósdgi hullám. Nem tudom, van-e valaki, akinek a szive meg ne dobbanna e szavakra. »Nagyfokú árlemorzsolódás lesz! — susogta az egyik. — »Nagy krach van készülőben« — mondta diszkrét hangon a másik. S vártuk a következményeket. Be is következett a hullámzás, azonban nem várt fokban. A hús nem érezte meg, hogy a disznók megolcsultak, mert 240 K-ról 400 K-ra ugrott. Nem csoda, a mostani ölés a drága disznókból való. Kenyerünk se érezte meg az olcsósági hullámot, mert a szokáshoz híven felfelé ment az ára, akárcsak a borban a gyöngy. Valahogy úgy vagyunk az olcsósági hullámmal, mint a zsidógyerek a szentelt vízzel : se nem használ, se nem . . . Pardon ! Igenis árt is, használ is. Akinek van eladni valója, annak használ, de nekünk föltétlenül árt. Bizonyság erre a zsebünk. Most olyan olcsósági hullámot kérnénk, amelynél ne mi mondjuk el a huszár- miatyánkot, hanem a markába nevető — ellentábor. A zsidóság eróuiszonyai. A zsidókérdés roppant nagy horderejű tudományos és objektiv feldolgozását adja Kovács Alajos most megjelent könyve, A zsidóság térfoglalása Magyarországon. Foglalkoznunk kell ezekkel az adatokkal, nem heccpolitika miatt, hanem, hogy rávilágít sunk a zsidókérdés társadalmi és nemzeti jelentőségére. Egyéni véleményünket, sőt az egyes adatokhoz fűzhető logikus következtetéseket is mellőzzük s voltaképpen nem teszünk mást, mi,.t Kovács Alajos könyvéből a statisztikai munkálatokból leszűrt s tudományos alapossággal feldolgozott adatait röviden összefoglaljuk. A zsidóság arányszáma 1869 ben pontos megállapítás szerint 542,000, 1880-ban, tehát II év után 614,700 s ebben az idő közben a népszaporodásnak csaknem fele a zsidóságra esik. 1910-ben 909,50ü zsidó él a magyar földön, ami azt jelenti, hogy minden huszadik ember zsidó. A zsidó lakosságnak elhelyezkedését is érdekesen világítja meg Kovács statisztikája. A zsidóság mindinkább a városokba vette be magát. Ezelőtt 50 esztendővel még csak 29 5% lakott a városokban, 1910 ben pedig már 50’90/o Száz évvel ezelőtt 110 város közül 43-ban nem volt zsidó, ma persze olyan város nincs. Budapesten száz évvel ezetőtt 8264 zsidó lakott, most 203,687 lakik, az arányszám 8.8%-rcl 23'1%-ra szökött fel. Tolnavármegyében 1825-ben 177,497 lakosból 2497 volt, tehát a lakosságnak L4% a. 1910 béri 267,259 lakosból 8159 zsidó volt 3.1%-al. Tény, hogy a zsidóság Dunántúlon nem tudott úgy elhelyezkedni és megerősödni, mint északkeleten, mégis még Tolnában is felülmúlja növekedésük az összlakosság szaporodási százalékát. A sokat hánytorgatott veszteség, amit a zsidóság a háborúban szenvedett, pontos megvilágításba kerül. A zsidóság, mely a háború előtt is már öt százalék helyett csak három százalékkal vett részt*a katonai szolgálatban s pénzzel és fifikával tömegesen ! vonta ki magát a katonai szolgálat alól, a ! világháborúban csak feleannyi véráldozatot j hozott, mint amennyi kötelessége lett volna a népességi aránya szerint. A statisztikából kivehető az is, hogy az elhalt zsidó katonák legnagyobb része nem a fronton, hanem kórházakban veszett el. Kovács adatai sze* rint a keresztény lakosságnak 2‘87o-a pusztult el a háborúban, a zsidó lakosságnak legmagasabb becslés szerint is csak 1 l%*a s az utóbbiaknak is legfeljebb fele a harctéren, vagy az ott szerzett sebesülés következtében, a többi természetes betegségek folytán. A zsidóság kulturális térfoglalását a következő statisztika mutatja be. 1914-ben az összes egyetemek hallgatóságának 28 6 százaléka voit zsidó, az orvosi karon 46‘7, a műegyetemen 33 3 százalék. A háború alatt az arányszám minden egyetemen felszökik, a jogi karon az 1914-es 18 6 százalékos 2L-re felemelkedik, az orvosi karon 51-6 ra. így állunk a középiskoláinkban is. 1918-ban a gimnáziumok hallgatóságának 24-4 százaléka, a reáliskolánknak 362, a leányközépiskoláknak 37-8 százaléka volt zsidó. A háború alatt a konjunktúra már a második évben a zsidók alsóbb társadalmi rétegeit is olyan vagyoni viszonyok közé juttatta, ami módot nyújtott nekik arra, j hogy gyermeküket középiskolában tanitlas- j sák. így alakul ki a következő végadat: A lakosság 59/0-át tevő zsidóság a háborús évek alatt 5144- el tudta szaporítani középiskolai tanulóinak számát inig a 19-szer számosabb kereszténység, amely a háború alatt számbelileg és vagyonilag is pusztulásnak indult, csak 8,147 tel. Még megdöbbentőbb a zsidóság vagyoni felsőbbségét vizsgálni. Minden gazdasági foglalkozásban a vezető hatalmat és vagyont jelentő pozíciókban óriási fölényre tettek szert a zsidók. 5 százalékos arányukkal szemben a kereskedelemben 518, ugyanakkor, amikor az őstermelők között 0 6, a cselédek között 16 százalék a zsidó. Az ezer holdon felüli nagybirtokosok 19‘9, a í középbirlokoso ■: 19 százaléka zsidó. Az LOGO I holdon felüli nagybérlők között 72-2, a kö- ! zépbirtokok bérlői között 62 százalék. Tu- í lajdon és bérlet formájában ma körülbelül I 5 és félmii ió katasztrá'is hold van zsidó kézben, ez pedig meghaladja a magyar földbirtok 11 százalékát. A bűnügyi statisztika egészíti ki a fenti adatokat. Azokban a bűncselekményekben, amelyek nagyobb értelmi képességet kivan, nak meg, vagy ameiyes a nem egyenes utón való vagyonszerzés finomabb fajtái, mindenütt előtérben látjuk a i,sidó-ágot. Egy-két adatot hozunk csak fel így az 1909/13. évek átlagában csalárd és vétkes bukás mialt elítéltek 240 egyént, ebből 156 zsidó, tehát | 64 7% ; uzsora miatt elitéltek 78-at, ebből 29 zsidó, tehát 36'7°/0. Amig a háborús vesztesége a zsidóságnak legjobb esetben 2• 5°/0 volt, itthon a hadiszállítások körüli csalásokból és visszaélésekből 73°/0 erejéig vette ki a részét. Ezek az adatok csak vázlatok. Aki a magyarság legnehezebb problémáját minden apró részletében tisztán akarja látni, annak végig kell tanulmányozni Kovács Alajos könyvét. Következő számunkban ugyancsak Kovács könyvéből a zsidóságnak Tolnavármegyére vonatkozó összes speciális adatait részletesen tárgyaljuk. — A vármegye őszi rendes közgyűlése. Október 31 én ült össze a vármegye őszi közgyűlése nem valami nagy érdeklődés mellett. A közgyűlést hosszabb beszéddel Forster Zoltán főispán nyitotta meg, aki rámutatott a társadalomfelforgató elemek újabb aknamunkájára. Beszédében különösen az országos inségakeió fontosságát hangsúlyozta. Dr. Éri * árton alispán fájdalmasan állapította meg, hogy Tolnavármegye áldozatkészsége úgyszólván eltörpül a többi vármegyék százmilliót is meghaladó hatalmas felajánlásai mellett. Ezután következett az alispán időszaki jelentése, amely részletesen beszámolt a vármegye közegészségügyéről, állategészségügyéről, mezőgazdasági viszonyairól, a közutak állapotáról s a tanügy helyzetéről. A nyugdíjazás folytán megüresedett vm. másodfőjegyzői állásra Schulteisz Rezső szolgabirót egyhangúlag megválasztották. Majd intézkedtek a megyebizottsági tagok során üresedésbe jött tagsági helyek betöltése iránt. A választás nov. 28 án lesz. A dombóvári kerületben a választási elnök dr. Jakab Lajos lesz. Az alis- páni előterjesztések után véget ért a rendes közgyűlés.
