Dombóvári Hírlap, 1922 (6. évfolyam, 1-58. szám)

1922-09-24 / 44. szám

1922. szeptember 24. 3. oldal. MII«» Széljegyzetek. MOZI BANDI. Az ifjúsági irodalom az újabb időben annyira kizökkent abból a vá­gányból, amelyet testi és lelki nevelés egy­formán előír, hogy valósággal sir a hozzá­értő lélek azon a pusztuláson, amelyet az erkölcsileg alaposan kifogásolható ifjúsági irodalom okoz. Ha összehasonlítjuk a ré­gebbi kor ifjúsági irodalmát a maival, ijed­ten kell megállapítanunk, hogy a mai ifjú­sági irodalom számottevő részének az er­kölcsi neveléshez alig van köze. A — Mozi Bandi — ifjúsági regény nem áll egyedül. Lehetetlen azokat felsorolni. Ahhoz sok-sok papiros kellene. No meg aztán a félrecsu- szott ifjúsági iratok sorai között itt-ott mégis található talán nemes is. Még a — Mozi Bandiban is. Hanem kérdem : Mi köze van a fejlődés teljében levő ifjúi lélek nevelé­séhez a különféle rendőrhistóriáknak ? Nem volt elég abból az időből, amikor még a diáksereg is megalapította a saját külön szakszervezetét. Hiszen valamennyi detektiv- regényben elveszi a bűnös büntetőiét, de sajnos, ez a gyermeket legtöbbször nem ér­dekli. Annál inkább izgul azon, miképpen folyik le a rablás, gyilkolás, menekülés árkon-bokron. Arra nem is gondol senki, még kevésbé a gyermek, hogy az izgalom tönkreteszi a lelket, aláássa az akarat kor­mányzó erejét és beteggé teszi az amúgy is sok mindenfélének kitett idegzetet. Ezeket a ponyva-munkákat kellene lehetetlenné tenni. Ha el lehet dugni búzát, cukrot, szö­vetet s mindent, ami a mindennapi életben szükséges, talán ezeket is el lehetne- dugni, ha hatósági utón is, a fejlődő lelkek elől ? Probatum est! * A FEKETE RÉM. Sok szó esik ma­napság a haza sorsáról s még több a mi nyomorúságunkról. Egyiknek ez fáj, másik­nak amaz, Péternek ez nehéz, Pálnak az. Sajnos, odáig jutottunk, hogy emberi szén. védéseinket a haza veszélye elé helyezzük s nem vesszük észre, hogy amig a minden­napi élet ügyeit-bajait szenvedjük, vagy ha jobban tetszik, a jelen gyönyöreit élvezzük, addig a — pusztulunk s veszünk — kezd valóra válni. Megindultunk azon az utón, melyen haladva, még Csonka-Magyarország is nagy lesz a leapadt magyarságnak, ügy látszik, nem úgy gyilkolnak le bennünket, hanem magunk követünk el öngyilkoseágoj. Bizonyítsa be ezt néhány szomorú szám. Az 1921122. tanévben az állami elemi isko­lának 947 beirt növendéke volt s ma alig haladja meg a 800 at. A múltban a szüle­tések számaránya mindig helyrebillentette az iskolát elhagyó növendékek számát. Ma Tudom, hogy sokszor igazságtalan vol­tam veled szemben. Bocsáss meg nekem ezért. Bocsáss meg nekem, ha néha türel­metlen, ideges és talán udvariatlan is vol­tam veled szemben. Nem akartam, hogy észrevedd rajtam ezt, de ha mégis észrevet­ted, ne haragudj rám emiatt. Hidd el, ilyen­kor már mindig annyi volt bennem a kese­rűség, hogy már-már kicsapott a pohárból; az élet szöges korbácsa ilyenkor már hosz- szú, véres csíkokat húzott a testemen ke resztül: — országutakat, jelző ösvényeket. Tudom — ha észrevetted — fájt neked az idegeskedésem, mert nagyon szerettél, nagyon szerettél. És — látod — néha még ez a nagy szeretet is terhemre volt és in­gerelt. Tudom, szeretted volna széppé tenni az életemet, de búsitott, hogy elfelejtetted, hogy csak emberek vagyunk ; véges, cél és ok nélkül idedobott emberek, akik csak van­nak, élnek és egyszer majd csöndesen mag­halnak. Én is meghalok majd egyszer, talán már nem is sokára és akkor együtt fogunk élni a végtelen túlvilági életben. A halálban fogunk egyesülni . . . Aztán kiejtette szájából a pipát, amely már jóideje kialudván, ott lógott a szája szögletében, de mivel a szája valami okból sajnos, ez nem történik. A múlt évi mint­egy 200 hatéves gyermek helyett az idén csak 120 egynéhány iratkozott. Háborús év — vigasztaljuk magunkat. Sovány vigaszta­lás. Igaz, hogy a háború nemcsak a harc­tereken követelte meg áldozatát, de a pusz­títást mi magunk folytatjuk tovább. Hiszen annyi a házasság ! — mondta a minap egy jóbarátom. Igaz — feleltem — de a szót teljes és rideg értelemben kell venni. A mai házasságokat az égben is csak házzal terhelten tudják megkötni. Valóban. A mai családi élet az anyagias gondolkodás jegyé­ben születik s nagyon eltér a természet örök törvényétől, A mai házasságnak egy jelszava van : — egyke —; ami annyit je­lent, mint múlandóság. Ehhez újabban egy másik járul, a semmike. Amig ily jelszavak mellett kötjük össze egymás életét, addig ne imádkozzuk : hiszünk Magyarország fel­támadásában, hanem inkább : készüljünk a nagy temetésre. * A DRÁGASÁG. Ki ne ismerné ezt a minden jobb érzést béklyóba rakó förtel­mes rémet. — Ismerjük valamennyien, de egyik sem tudja megmondani, ki, mi a szü­lője. Ha a polgárt kérdezzük, azt feleli : a kereskedő ; ez pedig azzal vigasztal, hogy a kisgazda társadalom. Az iparosok pedig mindakettőre gyanakodnak. A tisztviselő pe­dig mit tehet egyebet, tartja a hátát és en­gedi, hogy húzzák, nyúzzák becses bőrét, hiszen van neki hét. . — Ki bántja a tisztviselőt? kérdi az egyik. — Ugyan ki ? — kontráz a másik. — Mi csak a magunk megélhetését biztosítjuk. Eszembe jut a cigány, aki meggyónta, hogy végigverte az anyja nagykendőjét. — Hisz ez nem bűn! — felelt neki a pap. — Igen ám, de az édesanyám is benne volt. így vannak kisgazdabarátaink, igy a kereskedők, igy az iparosok. Végigsuhog- tátják a drágaság ostorát. Nem ütnek más­hova, csak agyonsanyargatott bőrünkre. De hát mi vagyunk az okai : miért vagyunk benne. En is azt tanácsolom, amit a nem­zetgyűlésen már ajánlottak is, ugorjunk ki belőle, ha a hatodikból nem is, de a hete­dikből. Akkor talán Gaál Gaszton is meg­sajnál bennünket. P. F. Többféle f é r f i-ruhát W eladok téli-kabátot, Ferencz Jóísef öltönyt és szürke ruhát. Özv. Müller Józsefné, Dombóvár. megmozdult, a pipa leesett a földre, ott nagyott koppanf, ettől a koppanástól fölrez* zent. Utána akart nyúlni a látomásnak, de az eltűnt előle. Hanem a túlsó fundusról a szomszéd hangját hallotta. Odakoncentrálta hát minden figyelmét, mert a szomszéd a következőket kiabálta a kerítésen keresztül: — Héj, a kirelájzumát, szomszéd, má megest elalutt. Iszen mingyá esik a zesső. A kis csibék megáznak. — Azám — ötlött eszébe — no né, még megáznak. Fölállt, sietve, tolyogósan, öregesen összeterelte a kis sárga apró jószágokat, be­terelte a konyhába, rájuk tette a boritó kosarat, magot szórt nekik a boritó alá, vi­zet tett elibük egy kis tányérkára. Aztán betette az ajtót, bement a szobába, ott fél­rehúzta a függönyt és kitekintett az utcára. Már esett az eső. Valóságos nyári vihar. Dörgéssel, villámlással, sürü záporral. Az ablaküvegen sürü kopogással kopogott a tö­mérdek vizcsöpp, mint millió és millió em­beri könnycsepp. Behunyta a szemét s lassan, fájdal­masan hullottak a könnyei, mint a belső lelki vihar kitörésnek tanujelei. Horváth István. Kilencszeres rablógyilkosok vallomásai. — 96 rendbeli betöréses lopás, 9 rablógyilkosság. — A maga nemében párját rikító nagy­szabású rablógyilkos bandát fogott el a pécsi államrendőrség. A rablógyilkos banda az ed. digi rendőri megállapítás szerint 55 tagból, jórészt cigányokból állt, de nincs kizárva, hogy még jóval többen voltak. A banda bűncselekményeket még a megszállás idején követte el, Baranya, Somogy és Tolna vár­megyében. Vakmerőségükben megtették, hogy Baranyából átmentek Magyarország meg nem szállott területére, hol nem egy­szer csendőrségi egyenruhában követték el a különböző bűncselekményeket. Hetekkel ezelőtt bizalmas feljelentés érkezett a rendőrséghez, melyben közölték azoknak a bűncselekményeknek részét, amit a megszállás alatt a banda egyes tagjai el­követtek. A rendőrség nyomban megindí­totta a nyomozást. A nyomozás során őri­zetbe vették a következő négy cigányt: Sár­közi Lajost, Árvái József Józsát, Kalányos Pétert, Lakatos István Ferencet és Kovács József Józsát. Az őrizetbe vett cigányok természe tesen konokul tagadnak s csak azokat a bűncselekményeket ismerik be, amelyeket a rendőrség megdönthetetlenül rájuk bizonyít, így is 9 rendbeli rablógyilkosságot és 96 rendbeli betöréses lopást követtek el. A gyilkosságokat a következő helye­ken követték el: Bátaszéken meggyilkolták és kirabol­ták Sárközi Péter kóborcigányt. Magyarszé­ken kirabolták az ottani molnárt. Vásáros- dombon Horváth János molnárt gyilkolták meg. Itt 28.000 koronát és 13.000 korona értékű ékszert és ruhaneműt raboltak el. Bikaion Báli József malmost gyilkolták meg. Ez alkalommal a zsákmány 45.000 korona volt. Dombóváron az országúton gyilkoltak meg egy polgár embert. Vajszlón, Egyháza«, béren, Diósberényen egy-egy polgár embert öltek meg és raboltak ki. Áz illetők nevei­ről még nem tettek jelentést a csendőrök, a cigányok pedig nem emlékeznek rá. Egyéb­ként is a czigányok nőm tudnak visszaem­lékezni, hogy az egyes helyeken kinél tör­tek be és hol követtek el erőszakot. Megállapították, hogy Petrovics Károly bóborcigány, akit már korábban őrizetbe vettek és szökésben levő Kerpács Milán pécsi kóborcigány is tagjai volt a rablógyil­kos bandának. A rablóbanda két tarját a szerbek, akikkel együttesen követték el a bűncse­lekményeket, agyonlőtték. Sárközi Lajost a szekszárdi kir. tör­vényszék és budapesti államrendőrség köz- biztonsági osztálya gyilkosságért körözte. Sárközi ugyanis 1920. őszén Bátaszéken agyonszurta Sárközi Pétert. Érdekesnek tartjuk megemlíteni, hogy Babarcz községben egyik úri család házának falát kibontották és amikor látták, hogy a hálószobában vannak, hol két férfi alszik?, visszafordultak és más helyen törtek be. Ez alkalommal 200 ezer korona értékű hol­mit vittek el. A letartóztatott cigányokat ma átadták a pécsi kir. ügyészségnek, bűntársaikat pedig körözik. P. E. /rí1 e&y ^arab német UlU gyártmányú hen­geres daráló 40x18x16 méretben, egyetemes szabályozóval és a hozzá­való óOmjm transmissióval, két darab gyűrűs csapággyal és két darab szijtárcsával. — Bővebbet: Balog Zsigánál, Szt.-László-tér 30. szám. az idegen árut, aki „Brázay“ kötni vízzel illatosítja mosdóvizét. VSBÜBOUM/ Kitűnő, diszkrét illata feleslegessé tesz minden más illatszert!

Next

/
Thumbnails
Contents