Dombóvári Hírlap, 1922 (6. évfolyam, 1-58. szám)
1922-09-24 / 44. szám
VI. évfolyam. Dombóvárf 1922« szeptember 24. 44. szám. Előfizetési árak: egész évre 300’— K, félévre 150’— K, negyedévre 75’— K. Egyes szám ára : 6 korona ; pályaudvaron 6 K. Uj csatasor a keresztény fronton. Amit vártunk, bekövetkezett. A túloldali enyhe-vörös boldogitók és a bőrükbe nem férő liberálisok testvéri ölelkezésére a keresztény politikusok megadták a csattanó feleletet. A bécsi emigránsok és a hazai vöröskezü társaik csempészési aknamunkája szembe találta magát a keresztény magyarok csatársorával. Hiába volt a gyors és nagy hatásra számitó vörös és liberális ütegek sáncra állítása, hiába volt a vezércikkek diadalzengése, hiába rémisztgették a honi magyarokat fascista- mozgalmak szörnyű közelségével, a keresztény Magyarország vezető egyén.ségei egymásra találtak hosz- szú hónapok küzdelmes párttusáin keresztül. A keresztény nemzeti gondolat az utolsó pillanatban megtalálta a kivezető utat a magyarok sötétedő éjszakájában. Mi tudjuk, hogy a keresztény erőknek, a nemzeti eszmének és akaratnak ez az új csoportosítása nem napi politika apró harcainak kiküszöbölése. Nem is politikáról van itt szó. Sokkal magasztosabb, a magyar nemzet szempontjából jelentősebb ez a találkozás. Világnézeti ereje van ennek a találkozásnak, a fajiság utolsó erőfeszítése szállott sikra, hogy a két forradalmi atmoszférában sütkérező hazaáruÉletem. Buvócska — játék. Szép alvó bábú. Kis szőke pesztra — hallgatag álmú. Duruzsoló kályha — nagy bögre kávé, Mély, csendülő hang — éáes anyámé. Mérhetetlen nagy fiuk, lányok, Kisgyerekes álmélkodások. Majd ábécés könyv, meg palatábla Az iskolában ifjú apáca. Templombaj árás havas téli reggel, Víg hancúrozás sok-sok gyerekkel. Számtanpéldákon fejtörések, Apró, iskolás dicsőségek. Nagyváros, lárma, nagy fiús álmok, Mély rajongások, szőke leányok, Lopva tett séták, iskola után. Ibolyacsokor kék matróz ruhán, Tizpercekben összebúvdsok, Fiillesztő, lázas duruzsolások. Az első csók ... az első vágyak, Sújtó keze a valóságnak. ■■■ ............................................ PO LITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. lókkal és hazájukat megtagadókkal szemben egy szívvel és főleg egy ésszel és taktikával vonulhasson fel. Kereszténypártok világnézeti blokkjának nevezhetjük ezt az örömmel várt találkozást. A csonkaország magyarsága a kétségbeesés tragikus pillanataiban csak lelkesedéssel gondolhat erre az új frontszövetségre, melynek első és legfontosabb programja, hogy nem megyünk vissza októberhez! Nem magyar ideáktól átmelegített szív dobogott abban a felebarátunkban, aki az utolsó hónapok lázas és erőnket lazító, sokszor nyíltan és csulondárosan lázító aknamunkájában nem fedezte fel az őszirózsás nagy csalatásnak és a vörös kéznek feltámadni akaró kísérletezését és mesterkedését. Ahogyan beszéltek, írtak és szónokoltak az utóbbi időkben a szociáldemokrata és liberális ágensek és tintapazarlók, ahogyan egy fedél alá került a liberális nagytőke minden korifeusa és a szak- szervezetek minden vezére a keresztény magyarság támadásában, ez a rideg tény kellett, hogy ne- csak bennünk szítsa fel a megélhetési harcban lehanyatlott nemzeti érzésünket, hanem odafönn a központban is végre észretéiítse az ország ügyeinek intézőit és elő- harcosait. A táborbaszálJás megtörtént. A írontösszevonás a keresztény Szerkesztőség: Szent-László-tér 18. sz. Kiadóhivatal és nyomda: Esterházy-utca 17. szám. Saját ház. (Telefon : 40. szám.) politikusok közt elvégeztetett. Az országbomlasztók pedig hiába ja- jongnak s hiába intrikáznak, mert ez az uj keresztény csatasor nem politikai jelszavakkal, hanem a keresztény nemzeti ideál szenvedélyes, fajiságunktól áthevűlt hitével indult a harcba, a vegyes országveszejtők ellen. Silbak. mvwwwwmaamwuwmaaaaaaaaaa Ceruxáual . .. Ceruzával a kezemben ülök íróasztalom mellett. Cikket akarok írni a drágaságról, de hála Istennek, nem készül el. Mire való volna. Csak pocsékolnám a papirost, meg a ceruzámat — és olcsóbb csak nem lenne semmi sem. A búza legkevésbé. Pedig komolyan Írni akartam, csakhogy kizavart gondolataimból a Jóska gyerek. A Jóska gyerek, meg a kebelbarátja, a Pista fiú. Ugyanis a Pista nagyszerűen tud szájharmonikázni, a Jóska meg szerzett egy veszedelmesen nagy réztrombitát. Olyan nagybőgőt — fúvó kiadásban. És kitünően tudja fújni. Csak úgy recseg. Recseg és ropog. Ugyanis a trombita recseg, az ablaktáblák pedig ropognak. Ropognak és meghalnak. Széjjelporlanak, mint a dobhártyám és fülem hallócsontocskái. De a Pista nem törődik a recsegéssel és ropogással, ő csak fújja a szájharmonikáját és bizonyos, hogy élvezi művészetét, a Jóska meg haláltmeg. vető bátorsággal kontráz hozzá a bombar- dinón. Halálmegvető bátorsággal, mert a jó szomszédok már mind halálára esküvének s én se különben. Ezért nem lett meg a cikk a drágaságról. * Kemény, küzdelmes élethajsza, Egy halott leány sápadt arca — Most ? A temető gyalogútja. Minden reggel. Délután újra. Új vágy, új szépség, soha semmi! Kis életem múlt szépségedre Be jó most visszaemlékezni. Csaba. Emlékek. Lágyan, szeretettel simogat az áldott, a drága tavaszi napsugár ; az égen szeszélyes, vakítóan fehér felhőrajok úszkálnak ; néhol kibukkan a felhők közül az olaszosan kék ég ; a napsugár áttör az apró csoportokba verődött fehér felhőkön és pajkosan, mosolyosan, csókosan simogat meg mindent, ami a földön él, jár, mozog vagy díszük. Apró kis fűszálakra éltető meleget lehel, fölszivja róluk a rajtuk himbálózó, kristályos, csillogó, harmatcsöppet; kis bogarak hangyák mászkálnak a füvek között; a fákon madarak trilláznak. Életzaj, életzsongás lüktet most az első szép tavaszi napsütésben ; szinte a vér is bizsergősen, muzsikásán lüktet és talán élénkebb ritmussal működik a szív munkája is, mint egyébkor. A színek élénkebbek, a szív talányos örömét, érthetetlen, derültebb hangulatát az enyhe légáramlás teszi talán. Nem lehet egészen bizonyosan tudni. Bársony Zoltán ott üldögélt kis udvarán egy hosszú lócán, hátát nekitámasztva a háza falának. Szép kis udvara volt, a házára ugyanezt nem lehetne elmondani, mert a ház, bizony, csak olyan egyszerű ház volt: — vert fallal és zsupptetővel. Nem az ő hibája, hogy egyáltalában nem volt lakályos, mert mikor megvette, az összes pénze ráment a vételre s a lakályosabbá tételre már egy lukas krajcárja sem maradt. Világgyülölettel telitetten jött ide és nem törődött egyébbel, minthogy teljesen egyedül lakhasson, legyen kis saját háza, gyümölcsfákkal beültetett udvara és egy kis konyhakertje. Hát ebben egyikben sem volt ; hiánya, hanem azért örökösen városban való élés után nehéz megszokni egy rozoga házat, apró ablakaival és padló nélküli, földes szobáival. Dehát ő mindezeket már megszokta. Túl volt már rég az ábrándozásokon, de csak a jövőt illetőleg. Hanem a múlttal egészen másként bánt. A múlttal! . . . Hiszen éppen a múlt miatt került ebbe a rozoga faluba, a múlt miatt parasztosodott el teljesen, a múlt miatt utálta és gyűlölte meg a világot. Külsőleg már egészen kivetkőzött régi formájából. Külsőleg teljesen a környező viszonyokhoz alakította át magát. Éppen
