Dombóvári Hírlap, 1922 (6. évfolyam, 1-58. szám)
1922-09-17 / 43. szám
Előfizetési árak: egész évre 300’— K, félévre 150-— K, negyedévre 75-— K. Egyes szám ára: 6 korona; pályaudvaron 6 K. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Szent-László-tér 18. sz. Kiadóhivatal és nyomda: Esterházy-utca 17. szám. Saját ház. (Telefon : 40. szám.) Emelkedjünk föl magyarok 1 Ez legyen korunk jelszava ; ezt kívánja az emberi lélek ; ezt kívánja az uj, a nagy magyar élet! Mert nem azért élünk, hogy elmúljunk, mert ha igy lenne, akkor nem lenne igazság, hogy születtünk ; hanem azért élünk, hogy fölemelkedjünk abba a magasságba, hová minden igazság szerint valók vagyunk. Azért élünk, hogy végig menjünk a tudás, fejlődés, a föld utjain, hogy megteremtsük magunkban ezen utak alatt a nagy, hatalmas, isteni képmást, az embert. Mert jegyezzük meg jól — csak a nagy, fejlődő, a szép, egyéni világot alakítani tudó, a létben biztosságot, egyensúlyt, bizalmat, sze- retetet, istenit, önteni tudó egyed, az ember. Emelkedjünk hát föl! ,,Sicut gigas ad currendam viam“ miként az óriás (verseny- fotó) a megfutandó útnak; vágjunk neki mi is — magyarok — megfeszitett erővel az uj életnek, alakítsuk ki belőle az egyéni szép, nagy élet templomát! Emelkedjünk föl, mert a szépség, békesség, öröm csudaországa a lélek igazi hazája, mert azért vagyunk itt a földön, hogy e hazát megismerjük, elérjük, hogy boldog, Istenhez hasonló emberek legyünk. „Mert por, sár az ember, de a lélek gyémánt szikrája villog benne ; hamu, kialvó láng az ember, de a hamu alatt a szellem isteni szikrája izzik ; semmiség, szürkeség, gyengeség vagyunk, de egy végtelen, lekötött érték lappang az emberi lét igénytelenségében : az örökélet.“ ^ Emelkedjünk hát föl, akarjunk naggyá lenni, hadd villogjon lelkünk gyémántja, hadd fényeskedjék szellemünk lángja, hadd lássa meg szemünkben, arcunkon az is» aki nem tud hinni, hogy miránk magyarokra, keresztényekre, a magasságból az örökkévalóság fénye csillog. Emelkedjünk föl, mert csak az az ember érti meg, aki fönn van, hogy érdemes élni ;■ a mélységben levőknek szenvedés az élet. Emelkedjünk fel, mert csak igy halad az élet, mert csak igy lesz a magyarság halhatatlan nemzet. Sz. A. — Többfajta postabélyeg kivonása a forgalomból. Az 50 filléres vilá- go» aeélkók szinti, aratósrajzu postabélyeg kivételével az összes aratósrajzu és fillér értókjelzésü, valamint az országházrajzu 50, 75 és 80 filléres postabélyegek a forgalomból végleg kivonattak, azok bérmentesítésre többé fel nem használhatók. A közönség a birtokában levő ily bélyegeket f. évi szeptember hó végéig bármely postahivatalnál más forgalomképes bélyegekre becserélheti. Nemzeti munka. (Folytatás.) A honmentés egyik eszköze a szokásosnál nagyobb adózás. Ne irtózzunk annyira az adózástól, ne tartsunk monstre gyűléseket adóreformok ellen s ne iparkodjunk a reánk rótt adót többi honfitársainkra kivetni, (forg. adó) csak azért, hogy ezen adóteher- től meneküljünk. Gondoljuk meg, hogy a túlságos jólét hajszolása már a legközelebbi jövőben is könnyen megbosszulhatja magát. Megengedem, hogy a kényszer iránti ellenszenv rnár az ember természetében rejlik s az adó — mint ily kényszer — szintén ellenszeaves. Térjünk át az önkéntes adózásra, ami könnyebben elviselhető még akkor is, ha végeredményében amannál nagyobb méretű. Az önkéntes adózás feltétlenül csökkenteni fogja a kényszeradó nagyságának szükségét. Az önkéntes adózás ama édes tudatot ébreszti fel szívünkben, hogy megtettünk hazánkért annyit, amennyi tőlünk kitelhetett s e hazafias erény gyakorlása táplálja és növeli a mostanában any- nyira szükséges hazaszeretetei. Az önkéntes adózást a következő tervvel vélem megvalósíthatni. A lakosság feloszlik fizikai és szellemi munkásokra, kereskedőkre, gazdákra, nagybirtokosokra és tőkepénzesekre. A fizikai és szellemi munkás közhírré téteti azon ajánlatát, hogy hazája iránti szeretetből heti egy-két órai munkát díjtalanul felajánl a haza oltárára. Ezen megnevezett munka kiadatik azon módosabb lakosnak, aki azért — hazaszeretetétől ösztönözve — a legnagyobb árat fizeti meg. A befolyt összeget kulturális célra fordítják, ügy a munkát felajánló, mint a munkát megfizető neve, a becsáron felül megadott összeg feltüntetésével, esetrő!- esetre közzététetik (Hírlapban) és nyilván- tartatik. Az év végén az összegezett áldozatok nyilvánosan ki lesznek mutatva. A kereskedők áruikból felajánlott egyes cikkeket — nemzeti szinü díszítéssel ellátva — becsár megjelölésével, kirakataikban közszemlére kiteszik. Ezt megvenni szándékozó hazafias mecénások, a kijelölt határidőn belül, vételár-ajánlatot tesznek és az árút a legtöbbet ajánlónak eladják. Ugyanígy tesznek az iparosok az általuk készített és felajánlott cikkekkel. A vendéglősök és korcs- márosok italt vagy napi élelmezést, az élelmiszerárusok élelmet, a gazdák termést, a napszámosok havonként egy vagy félnapi munkát, igásállattal bírók havonként egy vagy félnapi fuvart ajánlanak fel hasonló célra és hasonló módon. A gyári és üzemi munkások heti egy-két órai munkatöbbletet ajánlanak fel esoportosan munkaadójuknak, •kik azt becsáron felül megveszik stb. Az év végén egyénenként összegezve • nyilvántartott hazafias áldozatokat, az adakozók anyagi helyzetükhöz mórt adakozás «ágysága szerint. «-Nemzeti munkás* és «Nemzeti nagy munkás* címet nyerik meg az erre kijelölt bizottság által, mely címet és esetleg jelvényt, következő év folyamán viselhetik. A nemzeti munkást mindenütt köztisztelet illeti. A fent vázolt «nemzeti munka* szervezete — megfelelő propaganda útján — egyelőre esak Dombóváron, majd minden községben országszerte megalakulna. A «nemzeti munka* jövedelme egyelőre csupán Dombóvár kulturális fejlődésére fordíttatuék. Mihelyt azonban országszerte elterjedne, a jövedelem 75%-a helybeli, 257o a járási cul- turális közcélra — a járások székhelyére befolyt összeg 25%-a megyei — megyékben befolyt összeg 25%-a pedig országos kulturális közcélra fordíttatnék. A «Nemzeti munkások* és «Nemzeti nagy munkások* kebelükből évről-évre megválasztanák a helyi, járási és megyéi intéző- bizottságokat, akik a jövedelem hovafordítá- sáról határoznának. A «nemzeti munka* révén hazánk hamarosan elérhetné az utódállamok fölötti ama kulturális fölényt, amely egyedüli eszköz az integritás eszméjének mielőbbi megtestesüléséhez. Tisztelettel kérem tehát egyelőre csat Dombóváron lakó hazafias honfitársaimat, hogy a csekélységem által tervezett «Nemzeti munkát* hathatósan felkarolni szives* kedjenek. Bugalla Béla áll. tanító. Utazás a keresztény újjászületés felé. Igentisztelt Szerkesztő Ur ! A napokban egyik barátom azt kérdezte tőlem, hogy milyen iró Ambrus Zoltán és mit tartok felőle ? Hát azt mondtam, hogy én Gárdonyi Géza és Herceg Ferenc után a ma élő irók között a legjelentősebbnek tartom. Megemlítettem pár regényét (Midás király, Soluseris, Őszi napsugár, Girofle és Girofla), pár elbeszélő kötetét, melyek alapján értékelem. Mint kritikus (Vezető elmék, Színházi esték stb.) a ma élők között — szerintem — a legnagyobb. Világnézetét illetőleg nem olvastam tőle olyan művet, mely komolyabb kifogás alá eshetnék. Ezek után barátom fanyar mosoly kíséretében kezembe nyomott egy könyvet, hogy olvassam el. A könyv eime : Mozi Bandi kalandjai, 14—18 éves ifjak és leánykák számára. Irta : Ambrus Zoltán. A könyvet kisfia kapta húsvéti ajándékul ; de olyan felháborítóan lélekgyiikos-# nak találta, hogy nem adta a fia kezébe. Engedje meg Szerkesztő Ur, hogy a könyvből vett pár idézettel bemutassam ezt a piszkos iratot — okulásul és elrettentő tanulságai. A könyvben második és harmadik^ osztályos gimnazisták szerepelnek és imigyen beszélgetnek: . . . ha Prutyi (egyik tanár gúnyneve!) évközben buktat meg, arra én fütyülök, Prutyi én előttem egy senki, egy semmi, egy füst és egy pára, •gy bűz ; különben is kifogom vakarni értesítőmből a négyest, a helyébe egyest írok, azután miker a szülő aláírta és visszaviszem, megint négyest csinálok az egyesből . . . Évközben Prutyi tőlem firkálhat, kotyoghat, zöröghet és dudálhat, amit akar, az nekem smafu, a lábam porához sem ér fel, évközben ez a becstelen gazember nekem úgy nem létez, mint egy pincsi kutya, akit felrúgok. De ha ez a piszok elmeri követni azt a bitang, alávalóságot, hogy engem az év végén is megbuktat, akkor nem fogok irgalmat ismerni és torkára fogom forrasztani ezt a gyalázatos igazságtalanságot . . . Bizonyítvány kiosztás után bemegyek a tanári szobába és úgy verem pofon Prutyit jobbról és balról, hogy harminckettőt fog bukfencezni a lépcsőn ... a pimasz, gazem-
