Dombóvári Hírlap, 1922 (6. évfolyam, 1-58. szám)
1922-09-03 / 41. szám
Dombóvár, 1922. iieptember 3. 41. szám. Előfizetési árak: egész évre 160— K, félévre 80*— K, negyedévre 40 — K. Egyes szám ára : 4 korona; pályaudvaron 4 K. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Szent-LászIó-tér 18. sz. Kiadóhivatal és nyomda: Esterházy-utca 17. szám. Saját ház. (Telefon : 40. szám.) Úf tanén küszöbén. Ránkköszöntött az első őszi hónap, a szeptember. A természet lassankint halódni készül, jönnek újra a gondok, küzdelmek. Új terhek nehezülnek ránk ismét s mi mégis örülni tudunk ennek a szeptembernek, mert visszahozta közénk a mi ifjúságunkat, az eleven, jókedvű, magyar diáksereget. Megindult a mozgalmas élet az utcákon, itt is, ott is látunk ^csoportba verődve eleven szemű, mosolygós arcú fiukat, amint mesélik egymásnak vakációi éieményeiket. A könyvkereskedések megtelnek tudományt szomjazó mind- kétnemü fiatalság zűrzavaros lármájával, alkudozásaival s valami «drága-» szónak sűrű emlegetésével, ami a régi diákok előtt jóformán ismeretlen volt. Találkozunk itt aztán egy-egy apával is, amint hallgatagon, gondba fiierűit arccal fizeti ki a drága könyveket, tanszereket s ballag szótlanul fia mellett az utcán, ason töprenkedve, miből él meg jövő elsejéig családjával, minden a fiúra, a diákra ment el. A fiatal fogékony lelkek észreveszik ezt a gondot, töprengést az apa arcán s évről-évre szomorúbb csengés vegyül nevetésükbe, jókedvükbe. Valamikor milyen más volt a diák-élet, mily örömmel gondolunk vissza mi, az életnek iskolásai a régi időkre, amikor valójában gyönyörűség volt diáknak lenni s szívből szólt az ének : Gaudeamus igitur . . .“ A tanulóifjúságnak ma sokat kell nélkülöznie. Korgó gyomorral, hiányos tanszerekkel, kopott ruhában megy az iskolába. Tanulása után komoly arccal, a kenyérkeresés gondjával néz foglalkozás után, mert az apának kevés a fizetése ahhoz, hogy őt taníttathassa. Idő előtt megöregszik lelkében ez a mai ifjúság, kedvetlen fesz, elégedetlen, nem talál örömet hivatásában, mert felnőtteknek terheit kell viselnie, anyagi megélhetésért kell küzdenie. Szomorú tények ezek s igen megszívlelendők az új tanév küszöbén. Sürgősen kell itt intézkedni a közoktatás faktorainak és pedig felelősségük teljes tudatával. A magyarság jövőjéről van itt szó ! Minden erejét vesse latba a tanügyi kormányzat, hogy egészséges tanügyi állapotok lépjenek már egyszer életbe. Tegye lehetővé a diákok megélhetését: emberséges ellátását és elhelyezését, olcsó tankönyvekhez való juttatását. Ugyanakkor azonban értékelje és méltányolja a tanítók, tanárök nevelési és tanítási mnnkáját is, dotálja őket hivatásukhoz mérten, hogy minden tehetségüket ennek az annyira elhanyagolt ifjúságnak mű. velősére, képzésére fordíthassák. A magyar pedagógia mindig magas fokon állott, iskoláink nívója fölötte álit a külföld iskoláinak. Mindent, amit vesztettünk területben és erkölcsi értékekben, iskoláinknak kell pótolnia. Gondoljanak erre "az illetékes tényezők és — cselekedjenek ! dl. — B-listára helyzeti közalkalmazottak vagy átmeneti viszonyban lévő katonatisztek külső aquisitiós munkára előkelő biztositó intézet itteni fiókjánál elhelyezést nyerhetnek. Ajánlatokat „Nyugdíjas állás“ jeligére a kiadóba kérünk. Elesett hósök emlékmű- uéneh leleplezése. A nosztányi ünnepség. Ritka szép ünnepség folyt ie múlt vasárnap szenlgeriicei Szabó Lajos, nosztányi uradalmi nagybérlő birtokán, amelyen nagyszámú közönség vett részt Dombóvárról és környékéről. Ezen alkalommal képviseltették magukat a katonai és polgári hatóságok, Dombóvár minden testületé, Dombóvár, Uj- dombóvár, Nak, Kocsola, Gyulaj, Szakcs,. Döbrcköz községek elöljárósága, a szomszédos bérletek. Verőfényes, szép időben folyt le annak a szép emléktáblának a leleplezése, amely kilenc nosztányi alkalmazott hősiességét dicséri, akik vérüket ontották azért, hogy hazánkat az ellenség támadásától megvédjék. Az ünnepség fényét emelte az a körülmény, hogy a kaposvári honv. gyalogezred disszázada és katonazenekara is jelen volt. A katonai disszázad a szokásos diszlüzet adia, a szentmise folyamán pedig a katonazenekar vallásos és hazafias énekeket játszott. Az ünnepség lefolyásáról kiküldött tudósítónk a következő- kép számol be : Nosztány puszta múlt vasárnap virág- és zászlódiszt öltött. A kastély előtt állították fel a szépen feldíszített diadalkaput és a tábori oltárt. Délelőtt 11 órakor érkezett a katonai hatóság kiküldöttje, Szeifert Sándor tábornok, akit a diadalkapu előtt Szabó Lajos nagybérlő fogadott. Majd kezdetét vette a tábori mise, melyet Berta Lajos katonai lelkész mondóit, akinek Fodor József naki plébános segédkezett. Impozáns képet nyújtott az, amidőn a naki hívők templomi zászlók alatt az ünnepély megkezdése előtt körmenetben vonultak fel. A tábori mise után a katonai lelkész megáldotta az emlékművet és remek beszédben fordult Úti emlékek. (Folytatás.) PlZOA temetőt Ubaldo alapította 1200.ban, hozván a szentföldről ötvenhárom hajóval kálvária-földet, hogy belétemettessenek a pizai nagyok. Az egész egy csarnokos udvar, melyet gót stílben épített Giovanni Pizano. A falak jeles freseokkal telvén, melyekről azt mondják, hogy szebbek a genuai temetőben láthatóknál. A temető gazdag szép faragványokban és síremlékekben, melyek közül említésre méltók első sorban VII. Henrik császár sarkophagja, azután Berliog- hieri hires anatómus síremléke Thorwald- sentől és sok más. Most már nem temetkeznek ide. A székesegyház 1595-ben leégett, s akkor olvadtak el a szép bronz-ajtók is, melyeket 1180 ban Bonano öntött. Újakat készíttettek. Gian Bologna rajzai és tanítványainak viasz-mintái után bronzba öntötte Portigiani, firenzei dömés szerzetes. A mű Ghibertié után első a világon. Kijőve a campo santoból, a ferde torony aljában mégis láttunk emberi alakot. Egy füstös képű talián siheder képes levelező-lapokat és riccordokat — emlékfüzeteket — árulgatott, felénk sietett és kinálgatta áruit. Vettünk is tőle és a ferde torony aljából köszöntöttük, a magyarországi egyenes sziveket. Mig igy a lev.-lapok Írásával voltunk elfoglalva, felénk lohol egy bicegő talián és mikor hozzánk ér, olaszul és tört németséggel megszólít bennünket, bemutatja magát, hogy ő Lenori szobrász, kiállítása itt van a térre nyíló egyik utcában, közel, nézzük csak meg, milyen szép munkái vannak. Elfogadtuk meghívását és elmentünk üzletébe, hol sok szép faragványt láttunk és mivel Olcsó Jánosra is akadtunk benne, hát vásároltunk is egyet-mást tőle. Sőt én innen hazuról is megrendeltem a Battisten mását carrarai fehér márványból. Elkültem neki az árt és postaköltséget előre és a talián kiszolgált becsülettel, szép dolgot küldött, sőt mivel a postaköltséget födőzte is küldeményem, ráadást is küldött: a ferde torony mását. Eközben már délutáni két órát is elütötte a város órája, s azért vendéglőnkbe siettünk megadni a testnek is a magáét. Végezvén étkezésünket, délután a pompás derült időben gyalog jártuk be a várost. Ezzel elég is volt egy napra, fáradtan értünk tanyánkra, hol étkezés után csakhamar álomra hajtottuk fejünke.t. Másnap reggeliző» után az Arno folyó partjára mentünk sétálni. E folyó a városon folyik keresztül, mely azt két egyenlőtlen részre osztja. Széles partjai kövezettek és Lungarno a nevük. Szebbnél szebb paloták szegélyezik e partokat, melyek egyébként kellemes sétabelyül is szolgálnak. A város kiimája szelíd és nedves-meleg, azért Piza mint klimatikus gyógyhely is nevezetes, ivóvize kitűnő, mely a 6 kilométer távolságra levő Aseiano hegyből vezettetik be a városba, Piza még most is falakkal van kerítve, melyek 10 kilométer kiterjedésben szép tágas kerteket és a délnyugati részen, az Arno jobb partján egy fellegvárat kerítenek be. A városnak 15 nyilvános tere van, melyek közül legnevezetesebbek a Székesegyház-tér ; a Piazza Sei Cavalieri, I. Co- simo márványszobrával ; a Piazza di Santa Caterina első Lipót nagyherceg szobrával és a Piazza san Nicola, melyen I. Ferdinand nagyherceg szobra áM. Végül, bucsuzásképpen ismét a Székesegyház-térre mentünk és újra nézegettük a szép néznivalókat. A Dóm homlokzata újból lekötötte figyelmünket, eszembe jutott mindaz, amit e város történetéről olvastam, hallottam. A város története, mint a legtöbb olasz városé, tele van vérrel, könnyel, jajjal, sóhajjal, viszállyal, villongással és egymás iránti gyűlölettel. — Mindez most már elmúlt, csak emléke van meg. — Piza egykor hatalmas, gazdag volt, falai közt élénk, vig, mozgalmas élet lüktetett, a fenn levő művészeti emlékek hirdetik, hogy itt egykor szebb élet volt. A hajdan hires köztársaság, melynek hajói bejárták az ismert világot, mely versenyzett a leghatalmasabb államokkal, ma alig bir 50 ezer lakossal. Mindama hatalomból, amellyel rendelkezett, gazdagságából,
