Dombóvári Hírlap, 1922 (6. évfolyam, 1-58. szám)
1922-08-13 / 38. szám
1922. augusztus 13. 2. oidai. csak HŐgyészen, hanem az érdékelt szomszédos községek kultur-közönségében is, mert egyrészt a visszafejlődött község újra felvirágzásának, fejlődésének szebb jövőjét at iskolával látja megvalósulni, másrészt mert megszünteti a nagyon is nélkülözött olyan középfokú iskola hiányát, amely a kereskedő, iparos, mezőgazda pályára lépő közönségünk igényét kielégíti. Hőgyész község eddig is középpontja volt a körülötte 4—16 km.*re fekvő és jobbára szőlőmive- léssel és marhatenyésztéssel foglalkozó 26 községnek. Vásárai országos hirűek. Szerencsés fekvése, gazdag környéke idővel a vidék kulturális igényeinek középpontjává is fogják avatni. A község képviselőtestülete örömmel karolta föl az iskola fölállításának kérdését. Egyik gyűlést a másik után tartották. Történtek gyűjtések, adakozások, úgyszólván Hőgyész minden rendű és rangú lakója megmozdult valamilyen formában, hogy az istkola mielőbb megnyitható legyen. így a többek között gróf Apponyi Géza hőgyészi nagybirtokos biztosította az iskola helyiségét, kijelentvén, hogy a beszüntetni szándékolt uradalmi óvoda helyiségét átengedi a polgári fiúiskola részére annak végleges elhelyezéséig az óvónő lakásával együtt. Vállalja továbbá annak fűtését és jókarban tartását. Hőgyész községnek a vágya teljesült, van polgári iskolája. De, hogy a polgári iskola reá váró kulturális és nemzeti hivatásának megfelelhessen, minden módot és alkalmat már most meg kell ragadnia a község vezetőségének, az arra hivatott és számottevő kulturtényezőinek, hogy a szervező rendeletben foglaltak meg is valósuljanak. Lelkesedése, szeretete a polgári iskola iránt ne lankadjon, hanem fokozódjék áldozatkészsége, hogy minél előbb saját otthont, állandó hajlékot, a tanítás és nevelés magasztos céljának minden tekintetben megfelelő, békés templomot nyerhessen. Jól tudjuk, hogy ma épiteni nem lehet, de az előmunkálatokat megkezdhetjük, mert jöhet a holnap és az készületlenül ne találjon. Az újonnan szervezett iskolához igazgatói minőségben a Vallás- és Közoktatás- ügyi Miniszter 1921. augusztus 12-én Hanel Béla kiskunmajsai menekült polg. isk. igazgatót és tanárul feleségét, Hanelné Krizsó Mária polg. isk. tanárt osztotta be, kik állásukat augusztus 30-án el is foglalták. A két tanerőre — a megnyílt I ső osztályba beiratkozott 59 tanuló és a magántanitásra jelentkezett 26 I.—IV. oszt. fiú- és leány tiövedék heti 48—48 munkaórát jelentett. E kényszerhelyzetben október 15-iki felterjesztésében az igazgató Kassay Farkas Margit csarodai menekült beregszászi polg. isk. tanárt kérte, kit íebr. hó 15-én a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztér az iskolához áthelyezett. Az I-ső fiúosztályba beiratkozott 59 tanuló. A legtöbb szülő csak azt fájlalta, hogy leányaik szintén nem járhatnak iskolába. A tanulók száma, de főleg a tanulók statisztikája mindennél kézzelfoghatóbban igazolja a hőgyészi áll. polg. fiú- és leányiskola szükségességét. Ennek az iskolának itt jövője, nemzeti hivatása van, a nép megérett rá, környéke nagy, könnyen megközelíthető. A tanulóknak évről-évre növekedő száma, meg, hogy a minimális igényeknek megfelelően sehol a faluban nem helyezhető el az iskola minden osztálya egy fedél alatt, az építés elkerülhetetlen. Ehhez azonban bőkezű és áldozatkész mecénásokat, tanügybarátokat kell szerezni, a legmesszebbmenő állami támogatást kijárni, mert a község a pótadó érzékeny kulcsán kívül egyéb jövedelmi kutforrással nem rendelkezik. Az ideiglenes iskola külseje és környezete sem az egészségi és esztétikai, sem az erkölcsi szempontoknak nem felel meg. Kertje, játéktere nincs, udvara kisméretű. Kútja, mellékhelyiségei nincsenek. Az egymást felváltó tanároknak, az igazgatónak nincs menedékhelye, irodája és a tízperces szüneteket, üres óráikat kénytelenek egymást zavarva a tanterem romlott levegőjében tölteni, vagy elsétálni. Az intézeti tanárok és a tanulók egészségi állapota nem volt kielégítő — panaszkodik az Értesítő egyik helyén Hanel igazgató. — Két izbeu hirdettek szülői értekezletet, azonban egyik sem volt megtartható a részvétlenség miatt. Az intézetnek a jövő iskolai évben alakul meg az ifjúsági önképző köre. Az elmúlt iskolai évben öt Ízben tartottak hazafias, alkalmi és irredenta ünnepélyeket. Egy véletlen és a tudat, hogy a községből mintegy 200 au és a környékéről számosán Amerikából látják el hozzátartozóikat, adták meg az eszmét, hogy az iskola felépítésének alaptőkéjét egy jól sikerült amerikai gyűjtéssel össze lehetne hozni. A gyűjtő bizottság január hó 20 án 300 gyüj- tőivet küldött szét, azonban eddig csak 3 jött vissza 110,750 K eredménnyel. Az intézet pénztárába a különféle gyűjtésekből befolyt 135,355 K. Érdekes az Értesítőnek a tanulókra vonatkozólag statisztikai része. Ebből megtudjuk, hogy a rendes tanulók közüLbeirat- kozott 59, kimaradt 4, meghalt 1. Anya' nyelvére nézve: magyar 18, német 40, tót 1. Vallásra nézve: róm. kát. 50, izr. 2, protestáns 2. Előmenetelre nézve: jeles 2, jó 18, elégs. 21, az 1—4 tárgyból elégtelenek száma 13. Eszerint az 54 tanulóból 1 felsőbb osztályba lép 4L A tanu’ók közül ! 1 5 tandíjmentes volt. A magántanulók közü levizsgázott összesen 71 fiú és leány. Lapunk szűk tere nem engedi meg, hogy a fontieknél még részletesebben foglalkozzunk a hőgyészi polgári fiúiskolával. Mindenesetre a föntebb közölt adatok eléggé illusztrálják az intézet munkáját és életképességét. Mi csak gratulálhatunk a hőgyé- sziekuek intézetükhöz és az első év nagyszerű sikeréhez. h. i. Széljegyzetek. Borzadj vén Európa ! Szerdán délben a rekkenő hőségben, midőn az izzadtság csak úgy csorog le az ember homlokáról, majdnem sóbálvánnyá meredtem, ugy-e paradoxon, de ha ilyet olvas az ember, még a kánikulában is megmered, borzalom, Bécsben minden olcsóbb, mint Budapesten. Mennyire tele voltunk panasszal, hogy Ausztria sorsára jutunk és ime most azt látjuk, hogy még különbül állunk a drágaság tekintetében. Maholnap már nem tudjuk, hogy mit együnk, mert mindennek oly hallatlan az ára, hogy azt meg nem adhatjuk. Tenni, sürgősen tenni kell valamit, mivel ily állapotok nem maradhatnak meg és ha már a koronának mesterségesen megejtett zuhanását mintegy huszonnégy órán belül meg lehetett akadályozni, most még télviz előtt a drágaságot is le kell törni és mindeu erővel azon lenni, hogy a pénz többé ne essék és az árak azok igazán minél előbb zuhanjanak. * * * Egy újabb áremelési terv, remélhetőleg les nek emberek, akik annak hamarosan útját állják. Egyik legegészségesebb tápanyagunk, habár még most sem emelkedett a békebeli színvonalra, a sör már ed- digelé is annyira megdrágult, hogy csupán ünnepnapokon engedhetjük meg magunknak azt az élvezetet, hogy belőle egy-két kortyot lenyelhessünk és most a telhetetlenül gazdagodni vágyó budapesti gyárosok ismét ötven százalékos emelést terveznek. Az egyik helyen a drágaságot le akarjuk törni, a másik helyen p^dig az emelés fekete réme kisért. Az egyik oldalon fehér bárányt akarnak elénk állítani, de ugyanakkor ott a fekete mumus. ítélje meg minden józanul gondolkodó, hogy hol van itt az ésszerűség, a logika. * + * És hogy csordultig teljes legyen a pohár, hogy a keserűség pohara minden kedvünket elvegye, a postai díjszabások emelése után a vasúti díjszabások is emelked- ! nek Kereskedői ésszel beszélve, hogy le4náshoz a szerető sziveket. Pedig alighanem tévedés van ebben, nagy tévedés. Mi hozza, mi hozhatja k£zel egymáshoz a szerető sziveket ? Milyen jel, milyen megnyilvánulás, vagy cselekedet fejezi ki legjobban és látható módion a szeretetet ? A csók? ... A csók nem fejez ki semmit. A csókban több a szexualitás, mint az érzelem. Csókolni szeretet nélkül is lehet. Láttam csókolózni, színpadon, haragosokat.l\A néző azt hitte, hogy halálosan szereiik egymást, pedig ennek ellenkezője volt: halálosan gyűlölték egymást. Az igazi szeretet nem a külső megnyilvánulásban van. Az igazi szeretet belső érzésből fakad, mély gyökerei a szívben fészkelnek a józan ész irányítása mellett. Szivbeli jÓ3ág, apró gondoskodások, figyelmességek, egy akarat, egy vélemény, egymás bajának átérzése, egymás örömének megosztása : — szívvel lélekkel egymásnak élni, ez az igazi szeretet. A többi sablon, cifraság, kábító mákony, görögtüzes szemfényvesztés. Aki csak csókkal szeret: az hazudik. Fölkelek a pádról. Mo3t már én is fázom. Ekkora józanság sem tud felmelegi- teni, sőt hűvössé teszi, mesterségesen is, n már természetesen is eléggé fagyos atmoszférát . . . Nem messze tőlem poharak, tányérok csörömpölnek, itt valami vendéglőféle van a közelben. Néhány lépést haladok előre s akkor látom, hogy tejivó-csarnok van a közelemben. Oldalt elmarad mellettem a nagy zöld mező közepén álló víztorony. Piros koekás-kövü oldalai legalól már nem is látszanak a rája fonódó zöld folyondártól. A víztorony előtt óriási gruppok pompáznak, telve mindenféle virággal. Jól esik látnom a tipikus magyar virágok sokaságát. Ezer és ezer cserépben diszlik itt a különféle színárnyalatú muskátli, pelargonium, rezeda, fuxia, tátika. Díszítésül aztán közbül- közbül egy-egy acélkékhéju diszbokor: a ricinus. Kis tuja bokrok, mahagóni-cserje. Többhold területen áll a pompás víztorony, mint egy fölkiáltójel, köröskörül erdővé sűrűsödött farengeteg, ezen belül az ezernyi ezer cserép színes, illatos virág. Olyan szép lehet itt élni! Olyan jó lehet itt megpihenni! A fáradt test mig piheni az élet teherhordását, a lélek addig issza a természet pazar panorámájának gyönyörűségeit, illatát. Gondolatokat ad, frissíti az értelmet, elmélyedővó tesz, kissé szótlanná is, de megtanít mosolyogni, kis gyermekek játékai fölött hosszasan, múltba- nézőén — talán kissé könnyesen is — eimélázni. Itt virágok vannak, szép színes, illatos virágok, de néhány száz lépésnyibe a múlandóságba veszve, két kolostor csöndes lakóinak csöndes porhüvelyei oszladoznak» foszladozuak,válnak porrá, hamuvá, semmivé. Elnyel mindent az enyészet hideg, sötét boltíve s mig odalent csöndes, békés, örök álmukat alusszák a fárad emberek, azalatt idefönt uj élvezetek, uj küzdelmek fárasztó, magamegörlő izgalmaiba temetkezik botorul az ember. Régi, begyöpösödött, csöndes sirhal- mok fölött amikor az ember nagybúsaa megáll és elgondolkodik sok mindenféle dolgok értelme vagy értelmetlensége fölött, — keserű rezignációval figyel a feléje meredő sok-sok kérdőjel ijesztő világa felé. Hova lett az emberi szívből a jóság, hova lett az emberi elméből a nemes eszmék és gondolatok sokasága ? Hova lett az emberi életből a vidámság, a mosolygás, az öröm ? Hova lett mindez? Fájdalmas, kálváriái élet ez a mai élet. A sok-sok munka és küzdelem után nem marad más utánunk, mint egy sietve, feledést 3zimbolizálóan : gyorsan begyöpösödni induló sirdomb. Ez az anyagi élet igazi jutalma. ■* ... Merthát: nem a holtakat kell nálui, hanem az élőket . ., (Vége.) Horváth István.
