Dombóvári Hírlap, 1922 (6. évfolyam, 1-58. szám)

1922-07-16 / 34. szám

1922. jülitis 16. S. oldal. OfllBM* Jlz én rovatom. Tetszik tudni, Szerkesztő Ur! érik a meggy, Én pedig borzasztóan szeretem a meggyet. Jobban mint a cseresznyét, sőt jobban mint a szőllőt. Így történt aztán, hogy kiadtam magamnak a parancsot: — Hallod, öreg, elmegyünk cserkészni! Tetszik tudni a cserkészet máma di­vat. Dombóváron is meg kell honosítani Már k i is dolgoztam egy nagyszerű terve- | zetet s ezt meg is fogom valósítani. Most irom éppen a cserkósz-tizparancsolalot és ki is fogom adni. Az első pontja : I. Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra ! Minthogy én máma meggyet akartam enni, nem várhattam holnapra, hanem ma kellett nekivágnom a szőllőhegynek. Mert, tetszik tudni, a második tízparancsolat igy hangzik: II. Aki incyen szerezhet, pénzért ne vegyen! Teleszedtem a turistaruhámat, amely álla 10 esztendős pepita nadrágomból, a kék lüszterkabátomból, a zöld vadászkalapom- j ból és a tulajdon nejem fekete napernyője - ' bői s bizalommal az ősi erényben — neki vágtam a Nyergesnek. Tetszik tudni, ott van sok meggyfa j Olyan gazdátlan meggyfa, amelyiknek nin csen az aljában a gazda. Ide jutottam ki és minekutánna tényleg nem láttam egyetlen élő lelket, azaz gazdát, teljes nyugalommal feltelepedtem a meggyfa tetejére. Egyenként szedegettem a hűsítő, savanyú, sötétvörös meggyszemeket. Akkora volt mindegyik, mint egy dió. De azért mégis meggy volt. Mikorra elvásott a fogam, egészen jó ked­vem kerekedvén, élénken fütyörészni kezd­tem a fán — óh, én balga ! — hogy asszongya. Felmegy a honvéd a fára A meggyfa tetejére, Lerázza a meggyet, Te meg babám szeggyed ... Ez volt az én vesztem. Önfeledten ló hálván lábamat a levegőben, gyönyörködtem pepita-lábszáraim foltjaiban és észre sem vevén, hogy a fa alatt megjelent egy rozs­dás flinta és annak árnyékában egy füstölgő pipa mögül megszólalt valaki : — De jó kedve van, hé 1 Otthonosan érzi magát az ur ! Gondoltam rögtön, hogy nékem van adresszálva a szózat, de nem feleltem két okból: No. 1. : Mert nagyon megijedtem, No. 2. : Mert vártam, hogy a pipa bősz tulajdonosa tán be fog mutatkozni. Bemutatkozás ám nem történt, de a szózatnak folytatása lön : — Jó lesz, ha lecsomagol onnajt fü­lűről, hallja! Mire nézi a napot?! tán még várok magára ? Mi-i-i ? ? ! ! Ez utóbbi már olyan hangon hatolt fel hozzám, hogy minden- bátorságom menten elhagyott és könyörgésre fogtam a dolgot : — Ne tessék kérem bántani, kedves Csősz ur . . . Nem csináltam én semmi rosszat . . . Ő: Ne locsogjon! Azt én jobban tu­dom. Én nem vagyok ur, én a hatóság va­gyok ! Érti ? ! Én: Igenis értem, kedves Hatóság ur! Értem. De én csak fütyöltem itten, kérem szépen, kedves Hatóság ur . . . Nagyon szépen beszélhettem, mert a nevezett Hatóság megkönyörült rajtam : — No csak gyüjjék le szaporán, hisz nem bántom ! . . . Lemásztam. Sietve. Gyorsan. Mondha­tom nagyon gyorsan. Es gyorsaságomban megakadt a fán lüszterkabátom. A zsebénél fogva. Előállott akaratomon kívül egy olyan folytonossági hiány, hogy mindjárt a felesé­gemre gondoltam : — Mit fog az szólni, ha meglátja? De eszembe jutott az is, hogy ezzel a baj nem csökkent. És ilyenkor, mikor baj van, az ember roppant találékony. Rájöttem, hogy van egyetlen trabukóm. Vasárnapra tartogattam s ma még csak péntek van. Határozat fogant meg agyamban : — Meg fogom vesztegetni a hatóságot! Szerényen megkínáltam a csősz ur személyében megjelent hatóságot és az ke­gyeskedett azt el is fogadni. — Mindjárt tudtam, hogy az ur csak nyaralni ment a fára. Jó ám még az én szemem. No ! Isten áldja a tekintetes urat! Odébb ballagott. Én pedig szakadt ka­bátban és trabukó nélkül, de sietős léptek­kel vettem meg az irányt hazafelé. Otthon leültem az Íróasztalom mellé s készülő cserkész-tizparancsolatomhoz Írtam: ül. Fán fütyölni nem célszerű. IV. Ha fára mászol, kabátot ne vigy ! V. Trabukó mindig legyen nálad !* No, ugy-e Szerkesztő Ur, mégis csak okos ember vagyok ÉN. v Budapest legújabb luxus-szállodája I. kér., Attila-utca 53. szám. [Az alaguttól 2 perc] Vérmezővel szemben. A legmodernebb szálloda. Szobái a legnagyobb komfortfái beren­dezve, meleg, hideg viz. Elsőrangú ven­déglő. Bar. Gyönyörű kertlielyiségekkel és teraszokkal, kilátással -a bástyára és a budai hegyekre. — Adomány a szegény gyerme­kek alapjára. Egy névtelen jótevő 500 koronát küldött a dombóvári szegény gyer­mekes alapjára. Ezúton köszöni meg a ve­zetőség az adományt. — Jegyzőválasztás. Zombán újon­nan szervezett harmadjegyzői állásra e hó 11 én egyhangúlag Pfaff Imre volt apari segédjegyzőt választották meg. — A tolnamegyei mandátumok. F. hó 6 án járt le a képviselői mandátumok ellen beadható petíciók határideje. Amint rebesgették hetek óta, őrgróf Pallavicini György mandátumát is szerették volna meg- péticionálni a Balog-párti vesztesek. De úgy látszik, kacsa-hir volt az egész. A tol­namegyei képviselők mandátuma közül egye­dül gróf Apponyi Antal bonyhádi * nemzet­gyűlési képviselő megbízó-levelét támadták meg petícióval. — Orvosi hir. Dr. Kapinya Mihály orvos és fogorvos kb. 1 évig tartó külföldi tanulmányútra indult; ez idő aLatt öccse, dr. Koponya József fogorvos, a budapesti Charité poiiklinika v. orvosa helyettesíti. — A volt m. kir. székesfehérvári 17-ik honv. gyalogezred világháborúk emlék napját ez évben julius 18 át követő vasárnap, azaz julius 23-án fogja megünne­pelni, melyre bajtársi szeretettel meghívja a volt 17-eseket. Egyben felkérik bajtársai­kat, közöljék mielőbb személyes vagy bármely más ügyeiket, hogy ily módon az anyag már előre rendezhető és előkészít­hető legyen az emlékünnepélyre. Iroda: Székesfehérvár, Árpád fürdő épületében. — Eljegyzés. Rothermel Irénkét el­jegyezte Czirbus Endre oki. gazdatiszt, Ma­kóról. (Minden külön értesítés hnlyett ) — Meglopták. Hóner József kocsolai kereskedő f. hó 10-én átutazott Ujdombó- váron s amikor az egyik III. osztályú ko­csiba beszállt, ismeretlen tettes zsebéből 35.000 koronát kilopott. Mivel Hóner a tet­tesnek még a személyleirását se tudta be­mondani, a nyomozás ezideig nem vezetett eredményre. — Hátralékos előfizetőinket föl­kérjük, hogy előfizetéseiket újítsák meg, mivel julius ezentúl már csak oda küldjük meg a lapot, ahol az előfizetési díjjal nin­csenek hátralékban. — Eltávozott ügyvéd. Dr. Békés Antal ügyvéd, aki félév óta városunkban tartózkodott, f. hó 15-én eltávozott körünk bői. A rövid idő alatt is általános szimpá­tiának örvendett a fiatal keresztény ügyvéd. Budapestre távozásával nagy veszteség érte a dombóvári társadalmat. Az ügybuzgő ke­resztény harcosnak e helyen mondunk mi is Istenhozzádot. — Tanító urak figyelmébe! A vi­déki községekben működő tanitó urakat felkérjük, hogy tankönyv-rendeléseiket az idén jóval korábban küldjék be hozzánk, mert csak ,igy garantálhatjuk, hogy a ren­delt könyvek kellő példányszámban és ide­jére szállíthatók legyenek. A szállítást kizá­rólag utánvéttel eszközöljük. A »Dombóvári Nyomda R-T.« — Kitüntetéssel lett gépész- mérnök. Kisvárosunk egyik agilis tagjának, Vér Vencel főgimnáziumi tanárnak fia : Vér Tibor a minap tette le kitüntetéssel a mű­egyetemen utolsó szigorlatát. A fiatal gépész­mérnök sikeréhez gratulálunk. Vér Tibor volt a műegyetemi ifjúság vezére s mi reméljük, hogy ezt a vezérséget ezután is megszerzi Vér Tibor s tehetségével, nagy tudásával és hazaszeretetével künn az életben is a magyar társadalom vezéregyénisége lesz. — Itt em­lítjük meg, hogy Vér tanárnak másik fia : Vér Ferenc is kitüntetéssel szigorlatozott. — Halálozás. Szomorú temetés volt f. hó 14-én Dombóváron. Csíkszeredából menekült jó magyar asszonyt, Becze Fe- renené, szül. Csikszépvizi Bartha Máriát ki­sérték ki férje, gyermekei és ismerősei a dombóvári temetőbe. Férje Csíkszeredából menekült állami tanitó. A szegény asszony utolsó kívánsága se teljesedhetett, pedig mennyire szeretett volna megpihenni a Csík­szeredái virágos, magyarfejfás székely teme­tőben. A gyászkeretes jelentésből vesszük ki az alábbi zokogó szavakat: Drága jó feleség, édesanyánk és testvérünk! A vU lágháboru által okozott sok menekülésnek és zaklatásnak lettél az áldozata. Itt hagy­tál minket a nagy bizonytalanságban és ke­serűségben. Összetört szívvel, mély bánattal veszünk tőled búcsút, a viszontlátásig. — A tragikus sorsú erdélyi magyar asszony koporsójára tizenkét élő gyermekének köny- nyei hullottak. — Szülők figyelmébe! M iulán a tankönyvek beszerzése körül előreláthatólag az idén is a tavalyihoz hasonló mizériák lesznek, ezért felkérjük a szülőket, hogy gyermekeik tankönyveinek biztosítása végeit üzletünkben szükségletüket jelentsék be. A bejelentés történhetik személyesen, vagy levelezőlap utján. Tankönyveket csak kor­látolt számban rendelünk s az elő nern jegy­zettek részére a kiszolgálást nem biztosít­hatjuk. Biztosítékot letenni nem kell. A »Dombóvári Nyomda R T.« — Anyakönyvi közlemény. Junius hó 25-től julius 9 ig a következő születések történtek : ifj. Handl Ede hentessegéd és Meiszterics Erzsébet: Ede Ferenc r. kát; Stagl János cipészsegéd és Konyár Mária : János László r. kát. ; dr. Mészáros Ede fő- gimn. tanár és nagyborosnyói Borosnyay Jolán : Károly Nándor r. kát.; Fetter Károly cimfestő és Kotterer Mária : Géza, László, Felicián r. kát.; Szabó Lajos máv. munkás és Kovács Erzsébet: Lajos r. kát.; Horváth József vonatfékező és Király Borbála : Er­zsébet r. kát.; Szerafin Árpád hentessegéd és Németh Margit: László, Árpád r*. kai. — Házasság: M. rton György cipőfelsőrészké- szitő és Marton Mária r. kát. — Halálozá­sok : Dobroveczki Istvánné Bállá Erzsébet r. kát. 79 éves (aggkori végelgyengülés), Papp Jenő r. kát. 24 napos (bélhprut), Gsörge Vendel községi hivatalszolga p. kát, 70 éves (szivbénulás.) Fáradságot nem ismer, *> . • ellenben rugékonyságot, liatalosságot és üdeséget kölcsönöz tes­tének a Brázay kedvelt menthol-sósborszeszének használata!

Next

/
Thumbnails
Contents