Dombóvári Hírlap, 1922 (6. évfolyam, 1-58. szám)
1922-07-02 / 32. szám
Előfizetési árak: egész évre 100 •— K, félévre 50*— K, negyedévre 25-— K. Egyes szám ára : 3 korona ; pályaudvaron 3 K. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Szent-László-tér 18. sz. Kiadóhivatal és ngomda: Esterházy-utca 17. szám. Saját ház. (Telefon : 40. szám.) Szentandrási Széuald Oszhér. Ahogy keresgéljük szavainkat, hogy méltó keretbe öntsük annak az impozánsan megnyilatkozó ragaszkodásnak és szeretetnek erejét, amellyel megtisztelte volt főszolgabíróját Dombóvár közönsége és a dombóvári járás, minduntalan csak szentandrási Szévald Oszkár egyénisége rajzolódik elénk. Rövid hat éves munkássága alatt ez az egyéniség a maga igazi emberi és hivatalnoki működésében csak jóbarátokat, tisztelőket, ragaszkodó híveket vonzott maga köré. Olyan időben jött, mikor vihar zúgott felettünk s olyan küzdelmekben kormányozta ennek a járásnak nehézségekkel túlhalmozott ügyeit, mikor a vihar a lelkeket is megtépdeste és forradalmasította. Szévald Oszkár a külső viharok fajtánkat széttépő véres tragédiájában csak úgy, mint a forradalmi vörös világ tengernyi szenvedéseiben, atyja maradt járásának. Bízó és erős lelke, mint a finom iránytű, útat mutatott, mérsékelt, óvott és védelmezett. Innét az az osztatlan, egyakaratu ünneplés, amely a bucsuzót. most már Tolnavármegye aranyszívű és aranytollu főjegyzőjét elhalmozta. Mi ehhez a szépséges ünnepléshez nem tudunk uj motívumokat fűzni. De tán felesleges is. Mi csak dokumentumként akarjuk szétszórni a hirt Tolna-vármegyében, hogy olyan férfi került a vármegye egyik előkelő állásába, akit a dombóvári járás közönsége rövid hat év alatt csak megszeretni, csak megbecsülni és tisztelni tanult. S mi, akik napnap után itt éltünk s érintkeztünk vele, a búcsuzás csendes szomorúsága után csak örülni tudunk, hogy éppen szentandrási Szévald Oszkár került a megye székhelyére, mint vezető ember. Mi tudjuk, hogy az ő szeretetreméltó egyénisége a vármegye gócpontjából csak úgy besugározza az egész megyét, mint ahogy besugározta volt járását. Búcsúzóul s itt úgy hisszük, hogy «nemcsak egyéni nézetet rögzítünk le, de megszólaltatjuk Dombóvárnak és a dombóvári járásnak óhaját, amikor arra kérjük Tolnavármegye új aranytollu főjegyzőjét, hogy szíve szeretetéből különösen minket ne rekesszen ki. Dombóvár most éli a fejlődés első perceit. Ha valamikor, úgy ma rászorultunk a jóindulatú támogatásra. Adja meg a Mindenható, hogy szentandrási Szévald Oszkár ebben a támogatásban járásunk és különösen Dombóvár felkarolásában, sokáig mellettünk állhasson. A Dalkör szerenádja. Szévald Oszkár bucsuzásakor az ün- nepeltetések sorát a »Dombóvári Dalkör és Műkedvelő Egyesület« nyitotta meg. Junius 24 én, szombaton este óriási néptömeg verődött össze arra a hírre, hogy a Dalkör szerenádot fog adni, igy az ünneplés méreteiben is nagyobbodott. Este 9 óra felé vonult fel a dalárda a főszolgabiróság épülete elé s ott Marton Kálmán karmester szakavatott dirigálása mellett több nagysikerű énekszámot adott elő. A Dalkör nevében dr. Piukovich Sán- d r főgimnáziumi tanár, egyleti igazgató költői szépségekben gazdag, magasszarnya- lásu beszédben üdvözölte a távozó vármegyei főjegyzőt, melyre Szévald Oszkár látható rnegil etődéssel az alábbi gyönyörű gondolatokkal telt beszédben válaszolt: Tisztelt Barátaim ! Ezt a valóban nem várt kedves meglepetést szivem mélyéből hálásan köszönöm. Nagyon jó! esik igaz barátságuknak és szeretetüknek engem és családomat kitüntető megnyilvánulása. A dombóvári Dalkör mindenkor nemcsak megállotta a helyét, de kivált a hasonló intézmények között tagjainak quali- tása és intelligenciájánál fogva. Én magam is, mint szerény tagja, ha nem tevőlegesen, de más módon mindenkor, minden erőmmel és törekvésemmel azon voltam, hogy nemes ügyét előbbre vigyem. Annál a benső viszonynál fogva, melyben voltunk, megengedhetem magamnak, hogy Önöknek t. Barátaim tanáccsal szolgáljak, melyet kérem fogadjanak meg ! Ez pedig nem egyéb, minthogy Önök között ne csak az énekhangban, de szívben és érzésben legyen rcmg a kristálytiszta, teljes harmónia, az egyetértés és összetartás, mert ebben rejlik a megbecsülhetetlen erő a fejlődésre, a sikerekre . . . A magyar dal, a magyar dicsőségről együtt keletkezett a honalapitással, együtt élt a magyarral jó és rossz sorsában. A magyar dal nem halt ki a legválságosabb időkben sem. Ott élt a magyar szivekben. A tatárjárás, a törökhódoltság, az elnyomatás hosszú ideje alatt is élt, fejlődött és lelkesített. Hitet, reményt, bizalmat öntött a csüggedőkbe ... S mikor eljött a leszámolás ideje, kirobbant, mint egy hatalmas vulkán, lelkesített, tüzelt a küzdelemre . . . Bátorságot, erőt öntött a férfikarokba, megacélozta munkára a magyar idegeket és kivívta a felszabadulás örömteljes, ragyogó napfényét. Én csak azt kérem Önöktől, ápolják, fejlesszék a dalt, hogyha majd megint üt a leszámolás órája, lelkesítsenek, buzdítsanak a közdelemre ! Szent hitem és meggyőződésem, hogy részük lesz a magyar sikerekben, a magyar győzelemben, melynek gyümölcsét adja az Ég, hogy minél előbb mi is élvezhessük ! Szivembe zárom mai kitüntető szere- tetüket. Az Isten adjon erőt és sikert további működésükhöz. A beszédet a dalárda és az odasereg- lett közönség hatalmas lelkesedésben kitörő éljenzéssel fogadta. Majd újra felcsendült a beállott csendben a magyar dal. Régi, szép népdalegy veleg következett művészi előadásban. Végül pedig egy gyönyörű éji dalt énekeltek. Az elhaló utolsó sor dallama még sokáig ott bujkált a kerti fák lombjai közt: Csendes éjt! Csendes éjt! Jó éjszakát!... Ä kereskedők tisztelgése. Vasárnap, 25 én délelőtt 11 órakor jelent meg az »Iparosok és Kereskedők Egyesülete« tisztelgő küldöttsége a távozó főszolgabíró előtt. Az egyesület nevében Auszterlitz Viktor intézett üdvözlő beszédet Szévald Oszkárhoz. Kifejtette az iparos és kereskedő osztály háláját, megköszönte az ö részéről mindig tapasztalt rendkívüli jóindulatot és kérte továbbra is szives támogatását. Szévald Oszkár az üdvözlésre szép szavakkal válaszolt és bizíositotta az egyesületet nagyrabecsüléséről, megígérvén, hogy minden rendelkezésére álló eszközzel támogatni fogja ezután is a derék iparos és kereskedő társadalmat. Ä jeggzőeggesület közgyűlése. Délután 4 órakora »Dombóvári Járási, Községi és Körjegyzők Egyesülete« rendkívüli közgyűlést tartott. Az ülést Illés Gyula elnök nyitotta meg. Megnyitójában ismertette a rendkívüli közgyűlés célját és felhívta a tagokat, hogy Szévald Oszkár távozó főszolgabíró emlékének megörökítésére tegyenek az Országos Jegyzői Árvaház Egyesületnél Szévald Oszkár nevére alapítványt. Az indítványt a közgyűlés egyhangú lelkesedéssel magáévá tette és Horváth László szakcsi és Győrffy Zoltán kocsolai jegyzők személyében küldöttséget menesztettek Száváid Oszkárhoz, hogy a közgyűlést megjelenésével megtisztelni szíveskedjék. Amint a küldöttség az ünnepelttel visz- szaérkezeít, lelkes éljenzés tört ki, majd Illés Gyula üdvözölte az egyesület nevében a távozó főbirót. Előterjesztette a rendkívüli közgyűlés határozatát és kérte az alapítványhoz beleegyezését. Az alapítvány 2500 koronáról szól és Szévald Oszkár volt dombóvári járási főszolgabíróról, a járási Jegyző Egyesület tiszteletbeli tagjáról van elnevezve, Majd átnyújtotta az alapító levelet, melv- szerint az alapítvány kamatainak adományozási joga haláláig Szévald Oszkáré, az után pedig a járási Jegyző Egyesületre száll. Az elnöki üdvözlésre Szévald Oszkár válaszolt a gondolatokban gazdag alábbi beszéddel: Tekintetes Elnök Ur ! Mélyen tisztelt Közgyűlés ! Hálásan köszönöm nagylelkű áldozat- készségüket, melyet csak az önzetlen szeretet, ragaszkodás és kölcsönös becsülés jelének veszek, mely köztünk a 6 évi együttműködés alatt keletkezett és megerősödött. Én megértettem Önöket, Önök megértettek engem és ebből a kölcsönös megértésből lakadt köztünk a bizalom, amely nemcsak alapja volt a működésünknek, de munkánk sikerét is biztosította. Ez volt az a hatalmas erő, mely a legváltságosabb időkben is megőrizte hitünket s nem engedte tengernyi fájdalmunkban sem elmerülni reményeink horgonyát. Hittünk, bíztunk, reméltünk, és össze- I tartottunk és nem éreztük oly kegyetlenül a
