Dombóvári Hírlap, 1922 (6. évfolyam, 1-58. szám)
1922-05-24 / 22. szám
4. oldal. 1922. májas 24. Zazar partja. Az egész képet elönti a napfény. Sok élrezetet nyújtanak a szemlélődő- nek a virágcsendéletek vázlatos képei. Minket lebilincselt a virágzó almafa&g csendélet. A szirmok szinte élnek a képen. Ugyancsak művészi a labdarózsás kis kép is. Az ízlésesen összeállított rózsás csendéletek majdnem egy egész falat lefoglalnak. Mindegyiken hol a szín, hol a tökéletes beállítás kap meg. Külön ki kell emelnünk ezen a tárla- lalon pasztell'képek szépségeit. Az olajfestményeken is a színek művészi felrakása domináló tulajdonsága a művésznőnek, de ez a tulajdonság a pasztell-képeken csak fokozódik. Itt valósággal brillíroz a művésznő. A hangulatok felkeltésére mindegyik képen megvan a megfelelő színharmóniája. Csak egyet említek. Bele kell nézni a ceglédi Szentháromság terét ábrázoló pasztelljébe. Az eső utáni hangulat elönti az egész teret. A ceglédi gubodi park bársonyos színei, a fehérvári Bástya-utca, az újvidéki ködös hangulat, de meg a többi pasztell-képek is arra engednek következtetni, hogy a művésznő főerőssége a pasztellekben van. A tárlatra egyébként még lesz alkalmunk visszatérni. Most csak annyit, hogy az egy-két magántulajdonban levő képen kívül az összes képek eladók. Érdeklődésünkre azt a felvilágositást kaptuk, hogy 1000 koronától 10.000 koronáig változik a képek ára. flkáeuirágoh, fehér, fürtös, mézesillatu akácvirágok himbálóznak a magasbanyuló fák ágain. Busongva állok alattuk, szívom édes illatukat, hallgatom a körülöttük zümmögve röpködő méhraj muzsikáját, mely lassan összeolvad valami fájó, valami könnyes emlékké. Valami emlékké, amely még ottmaradt a gyermekkor idejéből a szivemben s a lelkem mélyén. Talán nem is fáj ez az emlék, de azért mintha mégis valami tompa fájdalom ottülne s nem lehetne elkergetni, elhessegetni onnét. Kicsi koromtól fogva szerettem az akácot. Mint kisgyermek : már megszerettem. S később, mikor már a nóta, a dal kezdett a lelkemben meleg, intim fészket rakni, csendes, hangtalan magambavonuláskor, ma- gambamélyedéskor még inkább megszerettem. Jöttek évek, mentek évek: egyik a másik után s minden év, miuden esztendő, valami nyomot hagyott maga után. Jöttek rózsaszínű álmok, gyötrő vágyak, kívánságok, epedések, csókszomjas éjszakák, kóborló, csatangoló nappalok : az akácfa-virág mézes illata mindig mámorba ringatott. S aztán sok minden jött sorba, egymás után. Régi nóták, uj nóták. Csak egy maradt változatlan, csak egy maradt mindig hü hozzám : az akácfa-virág. Jött egy leány. Tavaszi napsütésben, virágmezőn keresztül, fehér ruhában, soksok margaréta-virággal a keble fölött. Szép volt, ifjú volt s a tavasz telítve volt akácillattal. És én kába fejjel, bután, hivő lélekkel — akkor még — hinni tudtam neki. Hiszen, akkor még nem tudtam, hogy mi az a csalódás. Igaz, a csalódás nem méreg. Nem lehet meghalni tőle. Fáj talán, de utána sokkal egészségesebb lesz az ember, mint gondolná. S jött az asszony. Szép volt, mint maga a milói Vénusz, ajka piros volt, mint a kiömlő vér s a mosolya, a mosolya . . . Ejh ! Erről talán pat- hologice lehetne tudós-uraiméknak egyet- mást elmondaniok. Hogy szerettem- e ? Hogy tudtam e a keserű csalódás után is még szeretni ? Hát lehetne erről számot adni ? Ő azt mondta, hogy szeret. Én is ezt mondtam. Igazat mondtam-e, hazudtam-e, nem tudom. Csak azt tudom, hogy ő is elhagyott. Fájt-e? Ezt sem tudom. Olyan mindegy volt. Hiszen, talán az asszony mind egyforma. Maga sem tehet róla. Nem hibás. Nem ő a hibás. Hát ki ? A teremtés ? Mit lehet ezt ostoba emberi ésszel tudni ? És hát: mi köze van mindezekhez az Embernek, még akkor is, ha akár vele történik is meg? Mi hát az ember? Nem-e egy láncszeme a teremtésnek, a természet folytonosságának? Kérdi-e tőle valaki, hogy mit akarsz, mik a kívánságaid, vannak-e vágyaid s ha vannak, azoknak teljesülése bir-e valami fontossággal a világra, a fajokra s az egész világegyetemre ? Hogy az Ember azt hiszi, hogy ő Valaki, vagy valami, az az egyetemesség szempontjából még semmit sem jelent. Vagy hát: szeretni is természeti parancs, aminek vakon, okoskodás és megfontolás nélkül engedelmeskedni kell ? Úgy ? Hát mi az a : szép, nemes, magasztos, eszményi, ideális, amiért élni kell, amiért küzdeni és dolgozni muszáj ? Köd, pára, szappanbuborék? Es hát hol van mindez, hol lehet föllelni ? Vagy : mindez csak látszat ? Hol hát a valóság ? Vagy talán nincs is valóság, csak látszat van ? Hát hazugság az egész élet ? Az igazság teljességgel ismeretlen fogalom és csak a szótárakban létező meghatározás ? ... A napsugár égetőn tűz le a magasból, méhzümmögéssel van telítve a lég, mézes illatok libegnek fölöttem, fehér akácvirág szirmok hullanak le elém a földre. Csak állok, állok, eszmélek, gondolkozom és emlékezem. Olyan egyforma ez is! Mindig egyforma virágot hajt az akác, mindig egyforma illatot lehel felém, nem hat soha újszerűén; talán éppen azéit ébreszt szuny- nyadó érzéseket, régi emlékeket, vágyakat; idéz régi, sóba el nem sirt könyeket, arco- kát, mosolyokat és kacagásokat. A bánatot, a fájdalmat nem idézi föl újra, mert az a régi marad ; a vágyakat «sak kínzásul ismétli: kielégülés és kielégítés nélkül. S az élet siet tovább, sőt rohan az ő megszokott, megunt, megutált utján. Le nem tér róla, mert talán ez olyan természeti törvény, mint a vasúti mozdony útja : amig sinein jár, minden dolga rendben folyik, de ha a rendes útjáról letér, tömérdek baj származik ebből a kis kiugrásból, kisiklásból. . . . Akácvirág, mézes akácvirág! Ami lelkünk rokonérzéssel van telítve. Ez a rokonérzés nálad a mézes illat, nálam a bánat az örökös ború, a végnélküli szomorúság. Jöjj el hozzám egyszer lázas, forró éjszakán, édesítsd meg illatoddal könnyes álmomat, csókolj álmot fáradt szemeimre, ölelj át egy boldog perc mindent feledtető látomásával, vedd el tőlem bánatom, keserűségem és fájdalmam felét. S én hálásan, áldóan esti imámba foglalom annak a nevét, ki egyetlen, élettel teli magvadat messzi-messzi tengerentúlról idehozta, ebbe a szegény magyar hazába. h. Felelős szerkesztő; Kocsis László Lapkiadó: a Dombóvári Nvomda és Papirkereskedés Részvénytársaság. I FORGALMI | ADÓKÖRyVEK ÁLLANDÓAN KAPHATÓK LAPUNK KIADÓ- HIVATALÁBAN. — Keresztény újságok: »Nemzeti Újság«, »Uj Nemzedék«, »Magyarság«, »A Nép«, »Somogyi Újság«, »Dombóvári Hírlap« ; folyóiratok: »Hazánk«, »Képes Krónika«, »Magyar Kultúra« és »Magyar Nép« kaphatók nyomban a megjelenés után lapunk kiadóhivatalában. Könyvnyomda, könyv-, papír-, zenemű- és Írószer-kereskedés. k Dombóvári fjyomda jÉl Telefon: S 40. S szám. és Papirkereskedés O ß § 7 \ / \/ hT i*1 Sei s q Telefon: S 40. S szám. ' "■SMJ?/ív Dombóvár, Esterházy-utea 17. szám. Közigazgatási, községi, jegyzői- és ügyvédi nyomtatvány-raktár. * ' Nyomatott a Dombóvári Nyomda és Papirkereskedés Részvénytársaság könyvnyomdájában, Dombóváron.
