Dombóvári Hírlap, 1922 (6. évfolyam, 1-58. szám)
1922-04-16 / 16. szám
12. oldal. 1922. április 16. Kép. Keskeny szalagban vonaglik a viz... Pár szomorufűz áll némán a parton. Ä hegyek felől lassan közeleg Felém az alkony ... Ä partokon valami — talán az ősz -- Ä fák között suhanva tovafut... Nehány levél fakultan vizbe hull. É$ sir a száraz ut .. . Két hattyú evez a vizek fölött... És messze bámul két fáradt szemem. Rz álmos, csüggedt vén füzek közül Rz ősz jöttét lesem . . . Ősz Iván. Tündéreknél. — Énekes színdarab három képben. — Irta: szentandrásl Szévald Judith. Történik : Első kép a földön, egy kis erdei tisztáson; a második kép Tündérországban: a harmadik kép a földön, ugyanott két év múlva. Idő: jelenkor. SZEREPLŐK; Cinerária, tündérkirálynő ...... Ferkó, szegény fiú . • ......................... Ko soj 1 ............................. Mi soj j rabszolSak............................. Ró zsa | ......................... Sz egfű j .................... Li liom J- tündérek ......................... Na rciss I ......................... Vi ola j ....... Első kép. 1. jelenet. (Összes tündérek.) Ének. Tánc. Rózsa: Tudjátok tündérek, ma reggel oly ragyogóan sütött a napsugár, de néha elbújt, majd ismét előtűnt s még jobban tündökölt, de aztán . . , eltűnt a fellegek mögött. Oh, hogy elfacsarodott a szivem ! Olyan szomorú lettem . . s hogy ezt elfelejtsem, idejöttem, ebbe a kis erdőbe, ennek is legérdekesebb helyére! Szegfű: Óh, Rózsa, ne busulj ! Majd eljön újra a napsugár! Rózsa: Tudom, tudom. De mégis úgy fáj itt bent valami. (A szívóra mutat.) S most olyan különösen fáj ! Mintha csak valami előjel lenne. 2. jelenet. (Voltak. Cinerária.) Cineraria: Mit csináltok itt? (Rózsához.) Miért vagy oly szomorú ? Mondd meg ? Rózsa: Oh, királynőm, de kitüntetsz kegyeddel ! Köszönöm, nagyon köszönöm kérdésedet, de . . . Cinerária : Na mondd meg ! Jól van ? Rózsa: Hát csak azért vagyok ilyen szomorú, mert eltűnt a nap és . . . Szegfű: (Közbevág) Eíőjelt vél benne. Cinerária: Te kis bohó. Gyertek velem, bejáriuk az erdőt. Óh, de gyönyörű a tavasz ! (Mind táncolnak, majd «1.) 8. jelenet. (Ferkó.) FerkŐ: (Rongyot ruhában, bot a kezében, tarisznyával a hátán.) Mily borzasztó ez az élet! Ha a nagy világban viruló tavasz van is, szívemben zord tél uralkodik. Tél, a melynek nincsenek örömei. Szegény vagyok, nincs másom, mint kezemben a vándorbot, hátamon üres tarisznya s emlékezetemben a régi jó idők. Akkor gazdag voltam, most szegény vagyok. De nem! Oh, nem! akkor sem volt sok pénzem, de éltek szegény jó szüleim. Miért oly kegyetlen a sors ? Miért nem mehetek én is oda, hol ők vannak? 4. jelenet. (Volt. Rózsa.) Rózsa : Nem birok magammal. Valami folyton hajt és üldöz. Elszöktem királynőmtől. Nem szeretem ma a zajt, nem a mulatságot. Ferkó: Eddig nem voltam egyedül, de tegnap el kellett temetnem azt is, ki egyedüli vigaszom volt a földön. Rózsa: (Észreveszi.) Ki az? Talán ezért fáj itt benn valami? De hallgassuk csak, mit beszél ? Ferkó: S ez boldogult apám volt. Rózsa: Ezen segítenem kell. Hopp. Megvan. (El.) 5. jelenet (Voltak. Szegfű. Liliom stb.) Rózsa : Mondjátok, hogy segíthetnénk rajta? Szegfű : Talán úgy, hogy kezébe adnánk a bűvös pálcát. Liliom: Én is erre gondoltam, mert aki azt kezébe veszi, az Tündérországba jut. Rózsa: Tényleg. Liliom add ide. Liliom : (Átadja.) Tessék. Rózsa: Most maradjatok csendben, én odamegyek. Mind'. Csak menj. Rózsa ; (Előre jön Ferkóhoz.) Ferkó ; (É szreveszi.) Óh, ki jön ide, hol a bánat uralkodik? Ki vagy te szép leány? Rózsa : Ne kérdezd. Idővel majd megtudod. Ferkó'. Talán tilos területen járok s el akarsz küldeni ? Rózsa: Ne félj, nem akarlak elküldeni. Fogd meg e pálcát. Ferkó : Hátha elvarázsolsz ? Rózsa : Szó sincs róla, csak fogd meg, akkor boldog leszel. Ferkó : Ha úgy van, hát legyen. (Megfogja a pálcát.) Rózsa : Tündérek ! Most elvisszük országunkba. Szegfű : (Ferkóhoz.) Boldog vagy ? [Mind. táncolnak.] ! — Függöny. — Második kép. 1. jelenet (Cinerária). Cinerária: Csak tudnám, mi történt tegnap óta országomban. Éu attól félek, hogy szegény Rózsát valami baj érte. 2. jelenet (Volt, Szegfű.) Szegfű: Óh, Cinerária, ne haragudj, hogy kegyes színed elé, hívás nélkül jöttem, de ezt beszédem nagy fontosságával igazolom. Engedd meg ób Felség, hogy előadjam. Cinerária: Csak tessék. Szegfű: Tegnap, midőn Rózsa elment tőlünk, akkor ... Cinerária: (Közbevág) Ne is beszélj róla. Szegfű: Egyenesen arra a helyre ment, hol mi előbb voltunk s ott talált egy fiút, azt szeretné behozni hozzád. A többit majd elmondja ő. Cinerária: Helyes. Jöhetnek. Szegfű: (Bókol, el.) Cinerária : Nagyon kiváncsi vagyok rá ! Királyfi-e vág/ koldus? Be szeretném, ha ő lenne a király ! De már jönnek. Most ismét szigorú leszek, nehogy elveszítsem királynői tekintélyemet. 3. jelenet. (Cinerária, Rózsa, Ferkó, Mind.) Rózsa: Engedd meg óh felség, hogy ezt a szegény fiút, kinek senkije sincs ezen a világon, pártfogásodba ajánljuk. íme a fiú. Szegfű: Ugy e milyen rongyos a ruhája ? Nagyon szegény lehet! Szegfű: (Cineráriához) Most pedig Királynőm, fontos dolgot'kell tudtodra adnom. Mindenki e szegény fiút akarja királyának látni, csak még a te beleegyezésed kell. Cinerária: Ez már meg is van. Ferkó: Óh, de örülök! Milyen jó dolgom lesz ezután ! Cinerária: Bizony, mert minden kéz téged szolgál, minden tündér gondolataidat várja s hidd el, nemcsak magadat, hanem az egész ország népét is boldoggá leszed. Ferke: De nem! Mégsem örülök, mert ki öntözi majd könnyeivel jó szüleim sírját. Cinerária: Ne gondolj erre! Légy víg, úgy mint mi. Ferkó: Hát legyen úgy. _ DOMBÓVÁRI HÍRLAP Ének: Szép a mi világunk, szellők szárnyán. szállunk, Erdők mély vadonán van a mi világunk. Lábunk nyomán virít selymes fű bársonya, Agyunk rózsalevél s házunk kis palota. Maradj tehát köztünk, légy a mi királyunk, Ürítsd ki a kelyhet s tied lesz országunk. (A két utolsó sor alatt Cinerária átnyújt egy kel/hét.) Ferkó : Hát tényleg én legyek a király ? Megigyam a bort ? Úgy e ez nálatok a koronázás ? Mind : Eltaláltad. Ferkó: Legyen akaratotok szerint. (Megissza a bort, Rózsa egy koronát tesz a fejére, Ferkó megrázkódik, rongyos ruhája lehull s alatta szép tündér-ruha van. Cinerária: Csakhogy beleegyeztél. Holnap megmutatom neked birodalmamat. Ferkó: De jó lesz ! Igen boldog vagyok. Rózsa: Mi is boldogok vagyunk, hogy te lettél a királyunk. Liliom: Nagyon szép ám Tündérország ! Cinerária: Most gyere, megmutatom palotámat. Ének: Tündérvilág, tündérország, Csupa öröm, nagy boldogság, Jó vezérünk, szép királyunk, Örökké csak téged áldunk. Tánc. — Függöny. — Harmadik kép. 1. jelenet. (Ferkó.) Ferkó: Istenem, Istenem . . . Miért is vállalkoztam erre? Persze, elfogott a pénz- I vágy, láttam a sok kincset. Pedig hiába | minden. Számomra m r elveszett minden I kincs. De minek is nekem a pénz? Hisz • nine*, aki örüljön boldogságomnak ! Megyek! Valami azt súgja nekem : el innen, mit keresel te szegény üu a gazdag tündéreknél? Tündéreknél, kik nem tudnak érezni, kiknek nincs szívok, kik csak mindig mulatnak. Mit keresel itt ? Menj apádhoz, anyádhoz, hisz ők tárt karokkal várnak Ezt súgja nekem egy belső hang. Igen, de hova menjek apámhoz s anyámhoz? Hiszen ők nem élnek ? Vagy talán a sir fenekére kell mennem ? En mennék, szaladnék, rohannék, repülnék, de... nem hagy a bűvös pálca... Hiába minden . . . (el, lassan) 2. jelenet. (Rózsa, Szegfű.) Rózsa: Itt vagyunk abban az erdőben hol szerencsétlen királyunkat találtuk. Mekkora boldogság volt akkor! Emlékszel Szegfi, akkor milyen szomorú voltam, ügy fájt itt bent valami s most . . . még jobban faj. Tudod a tündérek nem éreznek. Ők csak vígak, nem gondolnak semmi fájdalomra. De én érzem, én tudom, hogy szomorú vagyok. Emlékszel, mikor a nap eltűnt, én is oly szomorú lettem ? S ti akkor kicsufoltatok. Ennek már két éve. Emlékszel, akkor mily ragyogóan tündökölt szegény királyunk boldogsága. Azután elhomályosodott, majd ismét előtűnt pár napra s mire elmúlt a két év, eltűnt arcáról a mosoly, kihullt szivéből a boldogság. Oh, mondd, hogy segíthetnénk rajta? Szegfű : Csak úgy, ha elrontjuk a bűvös pálca erejét. De mondd csak, mért töröd magad egy halandó emberért, kinek se pénze, se hatalma nines. Csak azért, mert szomorú? Hisz az már az emberek szokása. Igazán nem értelek! Miért nyitod meg számunkra a busulás rideg kapuját ? Egy koldusért, ki még szót sem érdemel ? (Nevet.) Rózsa: Hogy beszélhetsz igy ? Ennek a fiúnak ha ruhája nincs is, de lelke igen gazdag. Többet ér ő egyedül, mint az ösz- szes tündérük, kiknek csillogós ruhájuk van, de lelkűk nincs ! Szegfű : (Nevet.) Oh, Rózsa, hadd ezt a fecsegést. Rózsa: Ne nevess ki, inkább segíts rajtam ! 3. jelenet. (Előbbiek. Cinerária.) Cinerária : (Gjaloghintón jön.) Rózsa, kedves tündérem! Mért vagy oly szomorú?
