Dombóvári Hírlap, 1921 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1921-05-22 / 21. szám

V. évfolyam. Dombóvár, 1921. május 22. 21. szám.

DOMBÓVÁRI HÍRLAP

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP.

Előfizetési ár: egész évre 52*— kor; félévre 26*— kor; negyedévre 13’— korona. Egyes szám ára 2 korona.

Megjelenik minden vasárnap.

Előfizetési dijak és hirdetések a kiadóhivatalbaj a lap szellemi részét illető közlemények pedig a szerkesztőséghez (Szt. László-tér 18.) küldendők.

Szerkesztőség: Szent-LászIó-tér 18. sz.

Kiadóhivatal: Esterházy-utca 17. szám. Telefon : 40. szám.

Keresztény szocializmus.

A pünkösdi ünnepek alatt Budapesten lefolyt keresztény szak- szervezetek kongresszusa olyan ékesen szóló tanúbizonyságot szolgáltatott a keresztény szociálizmus lét- jogosultságáról és öntudatos erejéről, hogy nem tudunk reflexiók nélkül elmenni e tanulságok mellett.

Mindenekelőtt az a letagadhatatlan tény vált világossá, hogy másfélszázezer keresztény beszervezett munkás demonstrált a kongresszuson kiküldöttjeivel. Olyan seregszemle és táborbaszállás ez, amiről egy évtizeddel ezelőtt, a keresztény szociálizmus megszervezői és apostolai még álmodni se mertek. Kitűnt, hogy a keresztény irányzatnak főpillére és alátámasztója a keresztény munkásság s ami szociális irányelvet, gazdasági reformtörekvést adhat a mai politikai rezsimnek, mindez a keresztény szociálizmus lényegéből átvett érték és valóság. A nemzeti politika ha nem akar alásűlyedni a mindhatalmasab- ban feltántorgó s a forradalmi szellemtől mindjobban szaturált romboló törekvések útvesztőjében, erkölcsi kötelessége és létérdeke, hogy minden idegenkedés nélkül a keresztény szociális gondolatnak békés levezetője es elhintője legyen, az összes társadalmi rétegek között.

Bebizonyosodott továbbá, hogyT

a szociáldemokrácia átmentett és a múlt romjai alól ma is kikandikáló vörös őrület foszlányai sose viszik ezt az országot a konszolidáció felé és erősödve csak a terrorszociálizmus fegyvereit szegezik újra a nemzet egészének. Ha van szociális igazság és kivezető út, az csak a keresztény szociálizmus demagógia és egyoldalú pártpolitikától mentes programmjá- ból valósítható meg. A keresztény szociálizmus ma már olyan erőteljes, harcra kész tömegmozgalom, mely nem a Népszava kalapácsos, vak emberének fanatikusa, hogy ezt a tömegmozgalmat nem respektálni egyenlő a magyarságot problémáinak kötelékével megfojtani.

A kongresszus másik erőtadó és kisugárzó ténye, az a lelkekből kiröppenő ujjongó kiáltás: nem vagyunk már egyedül. Ennek a kiáltásnak pedig forrása és táplálója j az a mély meggyőződés, hogy a | keresztény szociálizmusnak magyar talajba ojtott tömegmozgalma nem áll egyedül a nagy világon, hanem az összes nemzetek keresztény szo- ! ciálizmusába olvadva, hatalmas erő- | szervezet, mely behálózza a nyugati j nemzetek politikai és gazdasági ; harcait, a keresztény szociális gondo- j lat reális céljának megvalósításával.

Bárha a budapesti kongresszus j eredményeinek minél nagyobb vissz- j hangja támadna a vidéken is, minél i hangosabb tempóban áthálózná a

i munkásnép tömegeit és a magyar | intelligencia ezereit. Mert az jóslás i nélkül is igazság, hogy a politikai,

| de különösen a gazgasági fronton, a szociálizmusé a jövő harca és a keresztény szociálizmusé a győzelem akkor, ha a magyar munkásság a keresztény magyarság zászlaja alá szegődik s mint nemzetépitő, fajtát védő erő tömörül a nemzet- ! közi s a zsidó kapitalizmust védő I szociáldemokráciával szemben.

A budapesti Keleti Mintavásár.

Május 14-én nyílt meg a budapesti iparcsarnokban a keleti mintavásár. Úgy gondoljuk azonban, hogy nem is annyira | vásár, mint inkább kiállítás. A háború befejezése után ez az első alkalom a magyar iparos- és kereskedővilág számára, hogy produktumait bemutassa, illetve bemutathassa.

Lapunk szűk tere nem engedi meg, hogy hosszasan ismertessük a kiállítás anyagát, mert hiszen a kiállítók száma közel 800 s igy meg kell elégednünk azzal, ha csak nagy körvonalaiban ismertetjük.

Az iparcsarnok kolosszális termeiben csinos sátrak, paviilonok sorakoznak egymás mellett, amelyek előtt a látogatók óriási tömege szinte életveszélyes módon tolong. A kiállítás anyaga jobbára kozmetikai,

; pipere és illatszerekből, szesz és szeszter- j mékekbő), bútor, férfi és női íehérnemüek- ből áll. A többi szakma kevésbé van képviselve, legföljebb a gépipar és az elektrotechnika, de ez aztán kápráztató tökélyről győz meg, szemléltetően is.

Nekünk, dombóváriaknak jó! esett látnunk Dőry Etelka pavillonjdt. Az ízlésesen, i csínnal és mégis valami diszkrét, valamj 1 disztingvált eleganciával elhelyezett tárgya^.

Szivemben . . .

Szivemben puha nyoszolydt vetek:

Szerelmes fészkűi teneked.

Álmok csipkéje lesz a vánkosod,

Tán könnyeiddel átmosod.

Életem csöndje höszin lepedőd:

Örökké árva szeretőd.

Ábrándom fátyla könnyű paplanod,

Neki kell titkod vallanod.

Bánat dajkálja fektedet,

Vágyam cselédje kelteget.

Régi szerelmem meg-megldtogat

És felcsókolja kedves álmodat.

FI NT A SÁNDOR.

Venyigelángok.

(Kis regény.) 5

Irta : Dénes Cizella.

Künn az erdők kontúrjai megpirosodtak. Mintha láthaíatian ecset lassú vonásokkal egyre veregette volna a kármin villogó árnyalatait az erdő dús zöldje fölé. A lehunyó napfényben olyan volt a rozsdás, fakuló határ, mintha az erdők mélyén ki- gyuladt volna a fák karcsú tömege.

— Ég az erdő — gondolta Dóra. — Olyan, mint egy roppant, lobogó máglya.

Elmosolyodott hirtelen. Visszagondolt a szeptemberi kirándulásra. A lobogó ve- nyigeláogokra. A csöndre. Meg a néhány meleg, leikéből szakadt szóra, miket egy idegen férfinek adott. Eszébe jutottak a férfi szavai. Hangjának a forrósága. A kézcsókokra. S a férfi követelő, merész ajkára. Megrántotta vállait. Dac és tehetetlenség voltak e mozdulatban. Mint a bilincsbe vert rabnak, akinek már csak a hányavetiség egyetlen fegyvere.

— Ez a férfi meg fog csókolni engem — mondta határozottan. — Akarom. A szép száját akarom.

Kicsit megdöbbent.

Eddig csak halaványan, alig pihegve éli belsejében e vágy. Alig imbolygóit. Olyan volt, mint a libegő gyertyaláng. Felnyúltak, elaludtak. Egy-egy pillanatra, merész ragyogásba borultak. S mos:, hogy formába tömörült, erős és élettel telt vonalba futott, elpirult és elszégyebe magát. Úgy1 érezte, mintha régen meghalt édesanyja előtt állana, aki szelídnek nevelte és dacos, akaratos gőgjének megviüanásaif csak futó pillantásokkal korholta meg. A beléje nevelt formák fölkiáltották agyában s vére elcsendesült.

Kezét önkéntelenül szeméhez kapta. Mintha önmaga elől. kergetne valamit. Valamit, amit nem lát,. de érez.

Az utcán dübörögve szaladt át egy igásszekér. Iskolásgyei ekek szaladtak nyomában s fölkapaszkodtak a saroglya léceibe.

A hangokra föidöbbent Dóra. Hirtelen j kutatni kezdett papírjai között. Kézirat" ! csomót vett föl. Átlapozgatta és olvasni kezdte. Régen irta őket. Azóta a kék sorok megfeketedtek. Gondolatai azóta másfelé jártak. Elvesztette a fonalat, melyen tovább vihette volna témáját. Egy uj világ harcolt benne a régi énjével.

Homlokát kezére támasztotta. Ajkai keskenyre, szigorúra szorultak. Bemártotta tollát s elszántan Írni kezdett.

Sercegett a tol). Gyorsan szántotta a fehér mezőt. Egyre gyűltek a barázdák s a betűvetés beborította a lapok síkjait. Dóra arca lassan kipirult. Gondolatai átlendítették a korlátokon, miket az ifjúság, a vér állítanak a lélek akarásai elé. Dolgozott. Vitte a munka láza.

Az ablak alatt kis csoport állt meg. Hangosan beszéltek. Dóra fölkapta fejét a munkájáról.

Mérnökök voltak. Ács Ervin is velük volt.

— Én beszólok —• mondta Ács. — Még utóbb nem jön ie az estélyre.

Tar mérnök leintette.

— Dóra nem szereti az ilyesmit. Különben sem tudhat a készülő estélyről.. Mindig a feleségem szokta elhozni. Ha vele nem jön, úgyis hiába hívod.

— Szeretném a szobáját látni — mondta

Ács. — Nagyon kedves lehet belül. Milyen tiszták a függönyei. (Folyt, köv.)