Dombóvári Hírlap, 1921 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1921-05-08 / 19. szám

3. oldal. 1921. májas 8. — Halálozás. Mint Pécsről tudomá­sunkra adták, Tihanyi Sándor postafőnök tragikusan meghalt. Éppen az útlevelét kapta kézhez, mikor rqzignáltan mondta feleségé­nek : már későn jött. Pár pillanat múlva összeesett és meghalt. Szombaton, április 30-án kisérték ki utolsó útjára a pécsi te­metőbe az ott maradt magyarok nagy rész­véte mellett. — Uj Dunántúl. Megírtuk, hogy a szerb durvassággal karöltve járó bolsevista gazság elnémította a baranyai keresztény magyarok vigasztaló szavát a Dönántul na­pilapot. De mint értesültünk Pécsről, újra megindították a keresztény magyarság ügyét szolgáló napilapot Uj Dunántúl címen. — Műkedvelő szinielőadást ren­dez a Kát. Legényegylet f. hó lO.án és 22-én. Színre kerül a ,,Sárdi Ház“ c. nép­színmű. — Táncvizsgák. Merk Daniéi tánc­tanfolyama 14 én és 15-én záróvizsgával végződik. Az általa tanított nemzeti táncok iránt általános az érdeklődés. — Cigaretta-hüvelyekből és ciga­retta-papírokból csakis a legjobb minősé­gűeket tartja raktáron és mélyen leszállított áron árusítja a Dombóvári Nyomda R.-T. — Falusi gyermekek züllése. Tol­navármegye tanfelügyelője szomorú statisz­tikát tárt elénk a tolnai faluk gyermekei­nek erkölcsi állapotáról.. Jeleniósében be­számol, hogy 70 olyan gyermek fordult meg korcsmában, akik még mind iskolakötelesek, 7— 14 évesek s ott összesen 4000 K. értékű italt fogyasztottak. Ha ehhez naég hozzávesz- szök, hogy ily korban levő gyermekek do­hányoznak is, sőt a sexuális élet is bele­rántja őket a hínárba, könnyen megérthet­jük, miért olyan koravén és sivár az érze- lemvilágá a mai ifjúságnak. A tanfelügyelő jelentése csak hivatalos statisztika s nern tár fel mindent a maga igazában. De Így is elég aggodalomra ad okot s intenzív ifjúság nevelésre hívja fel a tolnavárrnegyei szülő­ket, tanítókat s velők karöltve munkálkodó hatósági közegeket. —■ Nyugtázás. A dombóvári vasutas ifjúság által május 1-én a Schmidt-féle ven­déglőben rendezett táncmulatságon felülfi­zettek : Mikoiics Péter 20 és Hann 30 ko­ronát. — Az éjfélkor kisorsolt bárányt Kol­lár Mancika nyerte meg. — Äz Uránia mozi május 7-én és 8- án az „ítéljen a tenger“ cimü ötfelvoná- sos, szenzációt keltő halászdrámát játsza. A felvételeket a párisi Gaumont-filmgyár készítette. — Majális. A »Dombóvári Vasúti Mozdonyfütők és Vontatási Munkások Ott­hona« f. évi május hó 8-án, a Sziget-erdő­ben kabaréval egybekötött, zártkörű majá­list rendez. Kezdete délután 4 órakor, vége 'reggel 5 órakor. Belépti-dij : I. hely 30 K, II. hely 20 K. Jó ételekről és italokról gon­doskodtak. A zenét Látó Lajos zenekara szolgáltatja. Színre kerül: A szórakozott apák c. bohózat Zádori Lajos, Zsebeházi Mariska, Banis Ferenc és Szabó József szereplőkkel. Monológokat adnak elő : Bálint Mariska és Vigh Mariska. — Talált karkötő-lánc. A második sajtó-estélyen találtak egy karkötő-láncot, éremmel. Tulajdonosa átveheti Herk tánc- mesternél. — Kilakoltatás akadályokkal. A Széchenyi-utcából lakoltatt» ki rendőri se­gédlettel a hatóság O. I. vonatfékezőt. A kilakoltatás nem történt meg minden ne­hézség nélkül. A kilakoltatott felesége egy őrizetlen pillanatban nekirontott a ház tu­lajdonosnőjének, torkon ragadta, földre te- perte és bucsuzás fejében emlékül a tiz körmével hagyott néhány karmolást házi­asszonya képén. A dulakodókat a rendőrök csak üggyel-bajjal tudták szétválasztani. Mi­kor a bútorral megrakott, szekér már az utcán volt, szembe jött a kiköltözőkkel T. J. máv, távirász, ki O. I. harcias feleségé­vel régen haragban volt. A menyecske — se szó, se beszéd — a kezében tartott szén­lapáttal hatalmasan fejbekólintotta a távirászt. Erre a rendőrség, hogy a további garázdál­kodásnak elejét vegye, az asszonyt előállította. DOMBÓVÁRI HÍRLAP — Anyakönyvi statisztika. Apr. 24-től május 1-ig a következő születések történtek : Steiner Jenő máv. kocsivizsgáló Steiner Riza izr. gyermeke: Pál; Hegyi József máv. mozdonyvezető, Csizi Ilona r. kát. gyermeke : Margit; Lengyel János máv. munkás, Kalocsa Terézia r. kát. gyermeke: István. A házasságok: Fekete Ferenc máv, tiizőr, Kelemen Anna r. kai. Halálozások: Horváth Jánosné, Hegyi .Terézia 7L éves, róm. kát. (ütőérelmeszesedés),. Horváth Si­monná, Walcz Erzsébet 37 éves, r. kát. (tüdőgümőkor). Zlatics Erzsébet 1 éves, r. kát. (görcsök), Gyenei Istvánná, Vörös Ro­zália 08 éves, r. kát (ütőérelmeszesedés). — Gazdasági művek ; a mezőgazda­ság, kertészkedés, állattenyésztés, méhészet, gyümölcsfa- és szőlőműve'ési szakokból, a legújabb és legjobb kiadványok, állandóan ' kaphatók kiadóhivatalunkban. —• Óvás a közönséghez. Nap-nap után előfordul, hogy cselédek gazdájukat meglopják, de a károsultak feljelentést nem tesznek, mivel — mint többen mondják — nem érdemes aéhány száz vagy ezer K-ért tárgyalásra járni. Feljelentés nélkül pedig a rendőrség még az esetben sem járhat el gyár Vasmüvek és Gépgyárak örez. Egye­sülete felhívására a mnnkaadók 1919. óta alkalmazottaikat a Magyarországi Munkások Rokkant- és Nyugijegyletébe beíratják és helyettük a tagsági dijakat fizetik. Kívána­tos volna, ha az összes munkaadó érdekelt­ségek magukévá tennék a vasipari üzemek példáját. Az egyesület dombóvári fiókpénz-. tára f. hó 8 án d. u. ys4 órakor tartja meg ez évi taggyűlését a Hunyadi-téri áll. elemi iskolában. A vezetőség ezúton is felhívja a tagokat, hogy a fontos alapszabály módosí­tási tervezet megvitatása céljából teljes szám­ban megjelenni szíveskedjenek. — Tolvaj cseléd. Liebermann József' helybeli kereskedő fia Kaposvárról haza­üzent szüleinek Kocsánd; Julianna nevű cse­lédlánnyal, hogy küldjenek részére 300 K-t. Liebermann a cselédlánynak átadta a pénzt, aki azonban elfelejtette azt a címzettnek, kézbesíteni. Kocsándi Julianna ellen bűn­vádi feljelentést tettek. í i rajzok. Genua. hivatalból, fia az eset kerülő utón tudomá­sára jut. A tolvaj cseléd tehát nyugodtan folytatja garázdálkodását következő gazdái­nál is sorban, annál is inkább, mivel cse­lédkönyvébe rossz minősítés he nem írható I s igy következő gazdája gyanútlanul fogadja | házába á legveszedelmesebb t»lvájt. —■ A | rendőrkapitányság felkéri a közönséget, 1 hogy saját érdekében minden egyes esetben ! tegye meg panaszát a tolvaj cselédek ellen. — Keresztény hírlapok. »Uj Nem­zedék«, »Nemzeti Újság«, »Magyarság«, »Képes Krónika«, »Gondolat«, »Hazánk«, »Magyar Nép«,. »Déldunántufi Sport«, »So­mogyi Újság« és a »Dombóvári Hírlap«. — Kaphatók lapunk kiadóhivatalában. — Hazajött hadifogoly, Tóth Mi­hály 44-eeekné! szolgált katona, még 19lo­ben jutott hadifogságba Lubijnnál sebesül­ten. Osszejárta egész Oroszországot. Voit Kievben, Moszkvában. Taskendi fogolytá­borból visszaszökött Kazánba, hol egy,pusz­tán dolgozott. 1918-ban a cäehok kegyet­len tégei elől megszökött; Ukrajnába, honnét hadifogoly-transzporttal jött el. Kiev—Ham­burg nevű hajón( hozták el kb. 1300 fogoly­társával együtt. Két és fél hónapig tartott az ut hazafelé. Dombóvárra szüleihez május 4-én érkezett meg. — Hegedühwrek, a legkitűnőbb és legfinobb gyártmány, quinttiszta, állandóan nagy mennyiségű friss áru, valamint egyéb hegedű-alkatrész és hegedű-kellék ieszáiütött áron kapható a Dombóvári Nyomda rfc. pa- pirkereskedésében. — Ä hősök söre, a legnemesebb nyersanyagokból saját módszerünk szerint készült ezen »Idénysörünk« első megjele­nése összeesik a világháború idejével, mely­nek történetébe lángoló hetükkel írták be a magyar nevet a mi hős katonáink. Nincs elég tölgy a magyar erdők rengetegeiben, hogy leveleikből koszorút fonhatnánk min­den hős homlokára, akinek vitézsége és önfeláldozása soha el nem múló dicsőség fényével vonta be a magyar nemzet hírne­vét. A Fővárosi Sörfőzde íí. Kőbányán vitéz katonáinkra gondolt, amikor ezen gyártmányunknak azt a nevet adta »Hősök söre«. — Ä Magyarországi Munkásuk. &«kkani- és Nyugdijegylőte a papok­ban bocsátotta közre az 1921. évi jelenté­sét, A jelentés szerint az elmúlt évben 37485 uj tag iratkozott be az egyletbe s ezzel a fizető tagok szama 264691 re emel­kedett. A rokkantak száma 8784, az árváké 3038. 1904, azaz a segélyzés meg kezdése óta az elmúlt év végéig rokkant, árvák, özvegy és egyéb végkielégítés segélyekre 20,694, 594 K. t fizetett ki az egylet. Fiók- pénztárainak száma 556, a befizetőhelyekó 7, a tagcsoportoké 170. Az egylet törzsva­gyona a jelentés.évének végén 20,407,161.54 K-t tett ki. — A kedvező tagszaporulal a munkaadók helyes szociális érzőkére vaifó állásfoglalásának tudható be. Ugyanis n Ma­■ ) Csakhamar odaértünk egy háromeme­letes penzióhoz. Mutattak egy díszes sza­lont benyílóval az első emeleten, de gon­doltuk, hogy az ára nagyon is főúri lesz, hát lépegessünk csak feljebb. Elmentünk a második emeletre, hol mindegyikünk külön kis szobát kapott. Miután elrendezkedtünk, lementünk az első emeleten levő ebédlőbe ebédelni. Az egész nagy épületben csak mi tetten vol­tunk, hát aggódva mondtam uíitársamnak, hogy alighanem lesz : fizess, mint a köles. Belenyugodva válaszolt: Most már benne vagyunk, jöjjön, aminek jönni kell. Nem sokáig voltnnk fenn, mert fáradtak voltunk. Reggel idejében keltünk és reggelizés után elsőben is a tengerpartra indultunk. A tengerparton állva, bámulva néztük azt a sok hajót, mely a külső és belső ki­kötőben horgonyon állt. Volt ott nagy és kis gőzös, vitorlás és egyéb vizi jármű, ha­lászbárka, yacht, parti hajó és oceánjáró, mind szép rendben; egyik jött, a másik ment, a legtöbb rész azonban horgonyon állt. — Mig igy nézegettünk volna, odaállt. elénk egy tagbaszakadt, pirosképü fiatal' kamasz, ki ráér itt ácsorogni, naphosszat várva, hogy csónakázzék valaki az ö alkal­matosságán és aztán megszólít az ő saját­ságos genovai tájszólásával, hogy akarnánk-© az ő bárkájával egy kis kirándulást tenni. Megvallom, hogy ricset beszédéből csak a bárkáznl szót értettem meg, de azért tisz­tában voltam vele, hogy mit akar a léhütő. Kollégámmal együtt kedvet kapván a ten­geren való csónakázásra, ilyenben még úgy­sem volt részem, megalkudtunk vele, hogy mindketten fizetünk egy-egy iirát egy órára. Ezt nem találván soknak, beleültünk csó­nakjába, mely számozva volt és a büszke »Roma« nevet viselte. Nem hiába, hogy erős kamasz volt hajóskapitányunk, de eve­zett, is kedvem szerint. Csakhamar egy oceánjáró angol bajó felé közeledtünk és kérdi a legény, rámutatva a nagy hajóra, hogy nem akarnók-e megnézni ezt a ten­geri szörnyeteget ? Ha szabad, miért nem f , Odakormányozta tehát bárkánkat a hajó • melié és a hajó oldalán levő lépcsőn felbo­| torkáltunk a fedélzetre, hol egy kellemetlen pofája matróz fogadott bennünket és vala­mit’pöfögve az ő nyefegő nyelvén, jobbra mutatott, hogy arrafelé menjünk. Elindul­tunk tehát a jelzett irányban és mindjárt egy elegáns, csinos kis kadettra akadtunk. Németül szólítottuk meg s örömmel észlel­tük, hogy nemcsak érti, de jó! is beszéli a germán szót. Maga volt a szívesség és elő­zékenység, mindent megmutogatott a felső résztől le a legalsóbbig. Megköszönve a kadett szívességét és megborravalózva a lehetetlen -képű savanyu matrózt, iemászkáltunk a lépcsőn bárkánkba és kieveztünk az öbölből az uj öbölbe, hogy onnét nézzük a várost. A kikötő három részből áll, az ,,Avam- jiorto“, vagyis előkikötő, a középső*, a ,,nu-

Next

/
Thumbnails
Contents