Dombóvári Hírlap, 1921 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1921-04-17 / 16. szám
V. évfolyam. Dombóvár, 1921. április 17. 16. szám. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Előfizetési ár: egész évre 52’— kor; félévre 26‘— kor; negyedévre 13’—korona. Egyes szóm ára 2 korona. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési dijak és hirdetések a kiadóhivatalba ; a lap szelleiin részét- illető közlemények pedig a szerkesztőséghez (Szt. László-tér 18.) küldendők. Szerkesztőség: Szent-László-tér 18. sz. Kiadóhivatal: Esterházy-utca 17. szám. Telefon: 40. szám. Magyarok és németek. Az igazságtalan trianoni béke a legyőzött államokat teljesen nyomorúságba döntötte. Miridegyiktöl elvette a jobb életbe való előrehaladásnak lehetőségét. De még a szerencsétlenek között is legsiralmasabb helyzetben Magyarország és a német birodalom sínylődik. Mindkettőt megcsonkították ; olyan területeket raboltak el, melyeknek hiányzása az ipari fejlődésnek tönkrejutását jelenti. Mindkettőt kifosztották. Gazdasági gépeiknek nem csekély részét harácsolták el, a gyárak felszerelését, árukészletét nemkülönben. Azonkívül a számukra kicsikart vámkedvezmények is elősegítik az utat a végső pusztulás felé. Természetes, hogy mindkét nemzet felkiált a világtörténelem eme legigazságtalanabb békéje ellen. Ä magyarság mélységes fájdalommal szenvedi a nemzet tragikus széthullását. Sir felette és egységes a bánatban. Majd mikor felvetődik a szükségszerű parancs: építeni kell ! — akkor nagy hajrázással kiált igent. Es nagyon szépen megállapítja a módozatokat, igen ügyesen felállítja az elméleteket, miként kell a Igazát újjáépíteni. Ezt szavalja, kiabálja a magyarság nagy fenhangon a pompás, impozáns gyűléseken, összejöveteleken, értekezleteken. Száz és száz egyesületet alkot, leghatásosabb és legszebb célokat hirdető jelszavakkal. De mikor becsületesen, ténylegesen kell dolgozni és nem szavalni, buzdítani, akkor bezzeg csendessé válik minden derék magyar. Megszűnik a nagy tolongás. Mindegyik barátját szeretné látni a dolgozók sorában és most már azt akarja nagy szívességgel előtérbe tolni. Ilyenkor eltűnnek a dörgőhangu szónokok, kik oly nagy hangon hirdették a tömegléleknek nagyon t etsző frázisokat és kik oly szépen ábrándokba tudták ringatni a nemzetet, hogy Csaba meg Attila jön az égi úton a hős seregekkel és segít a magyarságon. Ez mesének szép, de a reális, rohanó, elíaposó élet szempontjából végtelenül káros, mert Csaba sohasem jön, de a nemzet pusztul így tovább. És mit csinálnak a németek a trianoni békével szemben ? Talán azok is szónokolnak, gyüléseznek és ráütnek a kardra — az ősök kardjára ? — Nem! Ä német nemzet a maga teljes valóságában átérzi és átérti helyzetének rendkívüli súlyos voltát, de tudja, hogy nagy világtörténelmi vajúdások kora ez, mikor nem egy hatalmas fellengéssel, sem ■szétharsanó riadással, sem az ősökre való hivatkozással. lehet a küzdelmet eldönteni és a harcot megnyerni, hanem csak megfeszített, becsületes, acélos munkával. A birodalom minden egyes polgára érzi, hogy úgy hasz= nál a legtöbbet hazájának és ezáltal magának is, ha háromszor annyit dolgozik, mint békében, nem pedig háromszor annyit szónokol. Mindig szemük előtt tartják a hatalmas célt: az egységes nemzet talpraállitását és új virágzásának megalapozását. Ennek a gondolatnak szolgál a kormányelnök éppen úgy, akár a legkisebb munkás. Ha eltérők is egyes pártok véleményei némely kérdésben, e hatalmas újjáépítés munkájának szükségességében és kötelességszerüségében azonban mindnyájan megegyeznek. Hasznos a magyar nemzetnek Németország felé tekinteni. Hasznos a német faj biztos talpralendüléséí remélni. De nemcsak remélni, hanem tanulni is belőle és összefogva megcsinálni a becsületes és alkotó munka jegyében a magyar megújhodást. Mert széthúzással, szónoklással nem lehet országot építeni; délibábkergetésseí még úgy sem. A jelen súlyos időben két dolog között kell a magyarságnak választani: vagy folytatja a régi szónoklást, ünneplést, nemdolgozást, — akkor fűit Hungária, fuimus Hungari; vagy pedig dolgozik becsületesen, megfeszített, sokszorozott erővel, kitartón, bátran, bizakodón, — akkor majd ránk pirkad a szebb, a boldogabb jövő. A saiióesí ély. A közkívánatra megismételt sajtó- estély művészi nívója mellett nem tudunk anélkül elmenni, hogy le ne rögzítsük pár- meleg szóval azok munkáját és érdemét, kik ezt az estét összehozták és értékekkel telítették. A nemes cél mellett feltétlen elismerés illeti a szereplőket, kik tehetségük javát, művészetük szépségét adták ezen az estén. Nem mondunk négyöt, "ha őszintén és lelkesen azt hangoztatjuk, hogy igazi keresztény kultur-estély szépségeiben gyönyörködhetett a dombóvári közönség. A prog- ! ram minden száma kitűnő interpretálóra j talált s minden szám művészi gyöngyöt j rejtegetett. Tarr Etelka gondos előadó-művészefe I ízlésesen simult Krüger dr. versének ko- j moly tartalmához és egyszerű formájához. Fodor né Szijjdrtö Honba Violin D’ amour ja I gyönyörködtette a közönséget hanganyagá- ( nak meleg és szine3 skálájával. Kifejező ; énekművészete nagyon megérdemelte az 1 ujrázó tapsot. Radios Paula zongorajátéka, Ritzl Olga ügyes hegedöjátéka, kedves kísérője volt Fodorné trillázó hangjának. Máté Károly komoly, rövid, de rövidségében is súlyos problémát, feltakaró ^előadása «a keresztény magyar irodalomról», érdekesen kapcsolódott a sajtóestély célirányos munkájába. Ügyesen felismerte az irodalomba beférkőző destruktív szellemnek, a magyarságot szétrobbantó aknamunkáját és nagyon helyesen, a napi sújtó fölé emelte ennek a nem magyar és nem keresztény irodalomnak, lelkeket és nemzedékeket elsorvasztó jelentőségét. Kézzelfogható példák és tanulságok felsorakoztatásához járult az előadó könyed és elegáns temperamentuma', ami mindvégig lebilincselte a hallgatóságot. Radios Paula, Ritzl Olga hegedű-zongora kettőse is nagy hatást ért el. Ritzl gyermekded, de biztos hegedüjátékában igaz művészet rejlik. Bús magyar nótájában a könnyes érzést .melankolikusan fejezte ki. A Fekete toberző szereplői is igen ügyes alakítást nyújtottak. F. Szijjdrtö Ilonka az anya szerepében kész művészként állt előttünk. Hanghordozása mindvégig a komoly és komor szerephez illően ünnepélyes volt. Szavaiba bele tudta burkolni az erdélyi anyák jajgató, döbbenetes fájdalmát. Alakig fásának legmeggyőzőbb bizonyítéka volt az a sok könycsepp, amit a hallgatóság szemébe csalt meleg, bánatosan rezgő beszédével s nagyasszonyos stílusos játékával. Tiszta magyar vonást kaptunk jieinlein Béla játékában. Mintha csak vaiahonnét a tolnai kisded falukból termeti volna közénk legényvirtusa, szép, magyar beszéde, nótázása. Meinléin Katóka Zsófiba szerepében nagyon kedves és szimpatikus volt. Bársonyos hangja szelíden bulldogéit félős, szerelmes szívéből. Kolbert Pál mint tanyás, rövid szerepében is karakterisztikusan alakított. Ügyes volt mint cigányprímás Ujvúry József. Morvdfh Irma pedig a Juci szerepében nyújtott magyar, hű falusi cselédet. Bátor magyar gyermek volt a kis Bajusz Laci. A vízióban szereplők is mind leikeseD, pátosszal szavaltak és sikerült a magyar bánat könyeit felolvasztani a szavuk zenéjébe. — Meinléin Béla irredenta dalaival aratott viharos tapsot. Sokszor gyönyörködtünk már férfias, zengő tenorjában, de ennyi magyar szint és magyar könyet talán még soh'se vitt énekébe, 'Marion Kálmán zongorakisérete simuíéko- nyan kísérte a sz-ívbe. markoló dallamot. Ügyes és a magyar szemnek igen-igen kedves volt Békés Etelka és Merk Dániel palotása. Nem is maradt ei a hatás. Megujráz- tatták Ivanich Manci zongorajátékával együtt. Az utolsó számot a kóngreganista hölgyek énekkara adta, kik «Hiszek egy Istenben»-! énekelték Bajusz Árpádné zongorakisérete mellett. Beszámoltunk az egész estét kitöltő sajtóestély programjáról. A szereplő művészek kiemelésekor azonban nem mellőzhetjük el a rendezőség, különösen a névtelenüi fáradozó kóngreganista hölgyek buzgó, lelkes munkájának megemlítését sem. De ebben is vezetők és fáradhatatlanok Varga Ferencné és Bajusz Árpádné kóngreganista urhölgyek voltak, akiknek leginkább köszön, hetjük a sajtóestély úgy erkölcsi, művészi* mint anyagi sikerét is. — Ä sajtópropagaada estélyen jegyüket megváltották: Jobaházi Dőry Etelka i 100 K, Jobaházi Dőry Jenő 100 K, Ihrig I Pái és Hőger Ferenc 40 — 40 K-val. — ! Felülfizettek: Börzsönyi Gyuláné 100 K, Cziriák Frigyes 100 K, Gruber Ernő 100 K, Ivanich Antal 100 K, Saguly Károly 100 K, Farkas Emil, Ritzl Bálint, Szallós János, Szóládi József, Szeitz -József (Kurd), Vörös Mariska 50— 50 K, Ujváry József 40 K, Rothermel János 30 K, BrédI Lajos, Dob- szay János, Haidecker Lajos fhdgy., illés Gyula, Kovács József, özv. Paál Józsefné 20—20 K, Angyal József, Ábel József, Csery István, Herk Dániel, Neumayer Mihály, Pető József 10 — 10 K-t. — A nemeslelkü adományokért hálás köszönetét mond a Rendezőség. Hiszekegy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyaroszág feltámadásában, Amen.
