Dombóvári Hírlap, 1921 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1921-02-20 / 8. szám
2. oldal 1921. február 2®. és fejenként 52 szénben megállapított élelmezési összeg terhére a japán hiten.datura végzi. A legénység keresményéből kénytelen néhány szen-nel az élelmezés javításához hozzájárulni, mert a japán intenda'ntura a nyersanyagok árát meglehetős magas áron számítja. Á táborban van egy jó! berendezett és felszerelt kórház. Súlyos beteg kevés van. Van kb. 150 tüdőbeteg, akiket a táborban levő tisztek segélyeznek. A foglyok legnagyobb része elég jó testi és lelki egészségnek örvend, jáivány a táborban nincsen, de azért'a foglyokat kolera és tífusz ellen beoltották. A táborban különböző intézmények vannak: legénységi és tiszti műhelyek, kaszinó, könyvtár, színház. Van egy «Magyar Szövetség» nevű kulturális és nemzeti célokat szolgáló egyesület is. Két napilap is megjelenik. Van egy magyar segítő, és hazaszállítást előkészítő bizottság, melynek tagjai választott tiszti és legénységi tagok. Ez a bizottság intézi a tábor jóléti dolgait, a foglyok regisztrálását, az evakuális sorrendet, általában a jóléti és segélyezési ügyeket. Van ezenkívül egy legénységet díjazó és támogató bizottság, mely a táborban közadakozásból összegyűlt összegből a táborban végzett közmunkák díjazását és a munka- képtelen legénység anyagi támogatását végzi. Általában ebben a táborban az élet kielégítő, bár még vannak apró bajai. A foglyok hangulata meglehetős jó, rendet, fegyelmet tartanak, csak mindannyiukon látszik a türelmetlen várakozás és a honvágy jele. A tábor lakói állandóan változnak, a szerint, amint szállítmányok hazautaznak és viszont Szibéria belsejéből újabb elszállításra váró transzportok érkeznek. Születésnapodra . . . Kihez szólna dalom, mint hozzád kislányom, Mikor mindenségem Te vagy e világon Ki úgy lesi, vái’ja születésed napját ' Kincsen e Világon senki más. mint — apád ! Hogyha majd nem leszek, akkor veszed észre Hiányzik valaki, egyszer, minden évbe’ Hiányzik, szived fáj s elfog a bu, bánat Születésed napján keresed apádat. És ha nem találod, keresd fel síromat Borulj rá, öleld át.! két kézzel fejiámat Panaszold el búdat s minden keservedet Mi bántja, epeszti ifjú kis szivedet. Sird ki magad ott jól! s lelked megkönnyebbül Könnyed hullásával fájdalmad is enyhül Kihűlt szivem talán megérzi ott mélyen S nem fog hiányozni apád azon évben . . . Austerlitz Viktor. DOMBÓVÁRI HIRÄP • • ! Színház, Irodalom, Művészet. I /■ • / ■ ■■■■ . "V Csodálatos élet. — Szabó Dezső uj regénye. — Évszázados törvény, hogy zseniális művészek, nagy irók cgy-egy uj korszakot jelző ‘ munkájuk forró sikeréért hosszú-'hosszú hall- j gatással fizetnek, hacsak nem akarnak az j összehasonlítás lekicsinylő ghtiyjával talál- I kozni s addig várnak, addig kínlódnak az j önkritika fárasztó kétségeivel mig egy har- I sogóbb zengés nem riad ajkukon. Szabó Dezsőre az elsodort falu éb- i resztő kürtharsanása, a magyarság ez örök ! életű szózata óta csodálkozó áhítattal néztünk és kitáruló lélekkel vártuk uj regényét a még telibbet, a még monumentáÜsabbat, de azt gondoltuk, sokáig kell rá várnunk. És rövid másfél év után előttünk fekszik : a Csodálatos élet. Szabó Dezső bátor ember, nem húzódott félre ezen probléma, ezen harc elől sem és szembenézett veie. Megtette azt, amivel eddig csak próbálkoztak, noha jól tudta, előre megérezte a ,,lelki sakterek“ riadt tiltakozását a magyar őserő ez újabb diadalmas feltörése ellen. Hosszú várakozás, fontolgató mérlegelés után egy-két óvatos szóval tértek napirendre a magyarul szerkesztett pesti lapok j a Csodálatos élet felett, pedig ez legelsősorban tett, lobogó esemény. A Csodálatos életben első pillantásra az egyedül álló egyént latjuk egy ős székely fiú ifjúságát, életét, harcolt, apró örömeit, nagy bánatait, első pillanatban csodálatos , kalandokat, gyermekkorunk ébredő, szivár- ványos szövetű meséit, lázait, álmait s a megismerés mohóságát éljük át. De ezután megmólyül a dolog értelme és a sugárzó napfényben más képet mutat ez a finom csiszolású, millió lapu kristály. Az egyén (a főhős) szétolvad az egész magyarsággá, az apró örömök, bajok, harcok történelemmé, a szivárványos, csodás szövésű mesék, álmok, lázak az élet messzi, kékes sej- telmességévé. Mert ez a regény legelsösorban is a magyarság regénye. Mert ez a regény minden lehelet-finomsága, letompitott hangja mosolygó vadvirág szine mellett is ébrestés, felkiáltás, visszkövetelés az ősi juss után. Ez a regény méltó folytatása az Elsodort falunak. Csaba eposzra termett utódainak nagyszerű regénye ez a két kötet s a székely föld mélységes szeretete árad felénk a sorokból oly tűzzel, mely életté kovácsolja a szavakat s oly színekkel, oly hangulattal, ták alóla, múltját örökös szennyfoltnak ki- maszkirozva mint valami reakciós magyar terhet megutáltatták vele. Így gyűrték le a fiatal magyarságot Így eshetett meg a gyö- kérteienség vizein bukdácsoló nemzedékkel, hogy ereje hamuba fojtott üszők lett. Már nem lobogott, nem is pislákolt s a nemzeti gerinc hajdan virágos ágán feltolakodott hernyók fonták szabadon és rendzavarás nélkül az uj idegen ország délibábos szövedékét. Már csak pontot kellett volna tenni a modern nemzedék sorstragédiája után s jöhetett volna a régen készített csúf, balga magyar halál a trikolor gyászleplével. De éppen ez nem jött meg. Megmozdult az utolsó halálos nekiszánakozás s a hernyók nyüzsgő galériája visszapottyant beláthatatlan időkre a förtelem-árokba. Legalább sze- retnők hinni, hogy örökre. Szeretnők hinni, hogy modern nemzedékből a nagy próba és vörös fürdetés után talpra szökkent magyar nemzedék nem engedi, nem engedheti meg mégegyszer magán s az egyetemes magyarság eleven testén a végkirnulással egyenlő viviszekciót. Ma a jelek nem csalnak, a magyar nemzedék a magyarság glóriájának megfakult fénye mellett rálépett a hóditó útra. Nem mehetünk el azonban szó nélkül még egy másik fájdalmas tapasztalat mellett. Ez ugyan már nem a modern nemzedék bűne, ez már az elődök bűne, az apák talmi igazsága. Hangzik pedig gz a talmi igazság olyképpen, mintha a múltban lezajlott magyar öregek és fiatalok szellemi harcában az öregeknek, vagy ha tetszik igy : a konzervatívoknak jutott volna a győzelmi pálma. Felületes szem a jelen romjain keseregve, bizonyosan igy lát. Pedig ez megdöbbentő tévedés és rosszullátás. A harcot, amint már is igazolták az évek és még ez után ránkköszöntő évek érettebben igazolják, az uj nemzedék nyerte meg. Meg kellett nyernie, mert mikor a szellemi torna nyúlt porondra csattant, a magyar közélet, politikai összetételünk, irodalmi berkünk, szociális életünk olyan rothaszto erjedésben fülledt, hogy ebből csak igaz és reformer- ' méktől át és átitatott uj magyar szellem vezethette ki a maradi magyarságot. Ha ekkor modern nemzedék mellé áll a régi kor minden levitézlett vagy még szegényesen vitézlő politikusa, irodalmára, nemzet- gazdásza, pénzembere (ha még volt akkor!) s az apák a fiakat az uj magyar világ megteremtésében nem lesajnálják, nem ieírics- kázzák, hanem vagy félrevonulva pozíciójukat átengedik, vagy megfrissülve beállnak a rohamsorha, akkor nem következik be az uj nemzedék lelkében az a szerencsétlen átalakulás, mely őket a nemzet sírásóinak ölébe sodorta. Bűnös és talmi igazságokon éldegélő öregeink nem kis súllyal, mondhatnám fenéksullyal segítették elő, bogy a magyarság ereje, gerince, jövendő pillére, a modern magyar nemzedék — elsodort nemzedék lett. (czi Z.) hogy érezzük ,,a tavasz ezer újjászületését“ s az arányló-vörös levelű erdő végtelen őszét, haltjuk ,,a kasza sírását a harmatos fű vön“ és látjuk hallgató, fekete éjszakán Erdély messze pislogó, pásztortüzzé kiesi- nvütt mécseit: Kolozsvár, Brassó, Székelyudvarhely, Marosvásárhely. . . Más regény ez, mint az E sodort falu, az élet bus-vig meséjének színes hangulata zománcozza sorait, szavait és mégis egy tőről fakad az előbbivel, mint ahogy egy ágról nőtt ki a vadrózsa szúró tüskéje s a lehalványult szirmú, boldogság sejttető arauy- porzóju virága. Letesszük a könyvet s a soroko n, a szavak élő fájdalmán túl még mindig halljuk az iró szavát, mert ebbő' , regényből < és a templomokból, temetői:-31, sötét mezőből, feldöbbent erdőből: földbe1,.kőbői, csőn tból, húsból, egy végtelen zokogás száli az elfordult Isten felé: Erdély! Erdély! Erdély!» Novotny Andor. — Uj könyv. Petrovits Mihály ,,A civilizáció és a franciák“ c. alatt könyvbe foglalta franciaországi tapasztalatait. Kapható minden nagyobb könyvkereskedésben a vasúti könyv és hírlapárusítóknál és a szerzőnél (Budapest, I. Németvö!gyi-u 57.) Dombóuári színház. Két hét óta igen változó érdeklődés ' mellett, mintegy 20 tagot számláló színtársulat működik községünkben. Az előadások sorozatát az első napokban a farsangi mulatságok meg-megzavarták, most azonban már zavartalanul folynak. Színre kerültek már eddig is a fővárosi színházak régibb és újabb színdarabjai, amelyek több kellemes estét szereztek a műpártoló közönségnek, sajnálattal láttak azonban, hogy a műsorba olyan darab is belekerült, mint pl. Arcübasev Szenvedélye, amely erkölcsi tekintetben igen erősen kifogásolható. Az elmúlt időszakban előadottak közül sikerültek a Tériké, Kisértetek c. színművek, Gróí Rinaldó, Pünkösdi rózsa, Liii bárónő és talán az összes közül leginkább A pacsirta c. operettek H. Szalma Terussal, Tölgyesy Nusival, Skultéty Bélával,. Asztalos Lajossal és Garay Bélával a főszerepekben. Általában véve a társulat férfi-tagjai tartják a nívót, melyet Halmi Jenő szindirektor személye biztosítani latszik, a hölgytagok gyengébb alakítást nyújtanak. Most hétfőn Garvay Benn az erdőben c. színmüve került előadásra, hol a közönség gyér érdeklődése talán nem annyira a társulatnak, mint inkább a darab névtelenségének szólt. — Kedden Hervé franciásan könnyülevegőjü operettje : Lili tömött nézőtér előtt került sorra. Ki kell emelnünk H. Szalma Teruson, Garayn és Skultétyn kívül különösen Hortobágyi Artúrt, aki a vén marquist alakította. — Szerdán Hajó S. tragikomédiája: Az ötven éves férfi alakításában főleg Scultéty Béla, Tölgyesy Nusi és Asztalos voltak jók. a többi szereplő nem produkált elsőrangút. Igaz, hogy a megjelent publikum sem érdemelte meg az igyekezetei. — Csütörtökön Tatárjárás meoi túlzsúfolt ház előtt, pénteken Tolsztoj színművét : Az élő halott-at adták. A közönség viselkedése ellen méltán lehet több kifogást emelni. Valahogyan meglátszik rajta, hogy nem szokott a szinház- bajáráshoz. A pontatlanságról nem is szólunk, ezt már megszoktuk Dombóvárott. A teremben feltett kalappal, elvétve még szivarozva, cigarettával üldögélő ifjak és fecsegő ,,nagyságák“ egyáltalán nem keltenek a belépőben kellemes impressziót’. Igaz, hogy a fegvelmetlenség előidézésében nagyon erősen latba jön az ülőhely-mizéria és a terem kicsiny volta, ezen azonban a legjobb akarat sem tud segíteni. A társulat pedig megérdemelné a pártolást a jobb közönség részéről is és amíg a feltétlenül komoly művészi szempontok látszanak kidomborodni a rendezésben, a magunk részéről támogatni fogjuk.
