Dombóvári Hírlap, 1921 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1921-12-25 / 52. szám
4. oldal. 1921. december 25. Újdonság/ Újdonság! Most jelent meg! Bot gergely rekviemje. Elbeszélések. =ss Irta: Kocsis László. Kapható lapunk kiadóhivatalában 35 koronáért. Dombóuári Kismozi. Pereg a film. Karácsonyest. Egyszerű, szegényesen berendezett kis szobácska. A gyerekek, mint az orgonasipok, nagyság szerint állják kö. rül apjukat; — Édesapám, mikor jön a Jézuska ? — Majd az éjszaka, fiam. — Aztán fölköltsön ám bennünket ! — Fel, fel, csak menjetek már aludni. Csak mikor a gyerekhad nyugodni tér, akkor lopja be az öreg a kamrácskába a •csöpp kis fenyőágat: a karácsonyfát. Színes szalagon ráaggat pár szem cukrot, süteményt, alá teszi az anyjuk a karácsonyi mákospatkót, dióspatkót, akad néhány ráncosalma meg dió is — és kész a Jézuska ajándéka. És micsoda őszinte, szívből jövő hangon fájják reggelre kelve a hála énekét : Menyből az angyal, Lejött hozzátok, pásztorok . . . * * * Változik a színhely. Az idő marad. Ragyogón bebutorozott pompás szobasor. Mindenünnen a gondtalan jólét nyugodt arca tekint felénk. Az utolsó, különbejáratu szalon ajtaja már napok óta következetesen zárva. Esténként idegen emberek tűntek el mögötte titokzatos nagy csomagokkal. Ma már minden készen, elrendezve tökéletes pontossággal. Belülről csöngetés. Nyílik a szárnyasajtó s mögötte csillogó gyertyákkal, rogyá- sig tele a legfinomabb cukorkákkal, ezüstös és aranyos díszekkel — a menyezetig érő, hatalmas karácsonyfa. Kézen fogva vezeti be a kis Médit, meg a kis Pnbit a gouvernante, mögöttük kesernyés mosollyal mennek a szülők egymás karján. Csend. A csillagszórók kezdenek működni, a fa tetején a harangjáték akkordjai csendülnek meg. A két kicsi egy pillanatig tétován néz, de csakhamar fitymálva kezdi turkálni a fa alatt felhalmozott rengeteg já tékszert. Végre a kis fiú töri meg a zajtalan jelenetet: — Apus, miért nem nyerit ez a hintaló ? • * * A film pedig pereg tovább. Gazdag zsidó család fütött ebédlőjében, ugyancsak karácsonyeste. A ház legifjabb csemetéje vágtatva törtet be: — Most voltam a Pistáéknál. Olyan szép egy karácsonyfájuk van, hogy még 1 Papa, mért nem kapok én is krisztkindlit ? Papa: Abe ich bitt dich, hányszor mondjam már 1 Még mindig nem tudod, hogy ,»keresztény kurzus“ van ?! Na ? . . . Mozi Bandi. _ mm hírlap _ Széljegyzetek. Élt egy jó öreg ur az Operancia országában. Sohasem tetszett neki semmisem bármit is határoztak, ő éppen az ellenkezőjét óhajtotta annak. Nem volt neki sohasem fehér a fehér, hanem fekete, de éppen azért tett mindent bírálat tárgyává, mert úgy esett neki jól és csak azért akart mindent jobban tudni, mert valami nagy tekintélynek akart örvendeni. De úgy járt mint az a mesebeli egyén, akinek nagyhangú beszédeit eleinte, amíg nem ismerték, nagyon szívesen hallgatták, de mikor később kiismerték őt, nem is hederitettek többé rá, beszélhetett amenynyit akart. Sok helyen ismétlődik ez az eset. * * * Nem szeretünk ismétlésekbe bocsátkozni, de a körülmények késztetnek sokszor rá. Régen elcsépelt dolgokat teszünk szóvá, nem először ezen lap hasábjain, de szóvátesszük a dolgot, mert orvoslást nem találunk. Ez az átjárók ügye, a Vörösmarty utcába, Bezerédj-utcába még ma sem lehet száraz lábbal járni, néhol pedig a gyalog- járeák oly lehetetlen állapotban vannak tartva, hogy valóságos ugrási művészetet kell mindenkinek végeznie, ha tovább akar haladni. Kár ilyen dolgot ép ilyenkor karácsony szent ünnepén feszegetni, de ha szép szerével nem lehet a háztulajdonosokat a járdák tisztántartására szorítani, úgy a törvény szigorával kell megtanítani őket arra. És apropos. Azelőtt Ujdombóvárra még esőben is száraz lábbal lehetett jutni, es is volt valamikor, volt, volt, de nagyon régen volt. * * * Azt fogják mondani rólam, hogy piszkálódó természetű vagyok, de hát ha már riporternek a tisztét teljesítem, remélem, nem kapok levelet, mint Dombóvári Pali kollégám, elmondom, hogy az utcák nagyon sötétek. Nem is kell tiz arany pályadijat kitűzni annak, aki megfejtené azt a kérdést» hogy mi az oka ennek a sötétségnek, de azt hiszem, a fején találná a szeget, aki a kérdést megfejtené, de hálára kötelezné egész Dombóvárt az, aki ebből a sötétségből a kivezető utat hamarosan megtalálná. * * * Sopron magyar. Büszkeséggel Írjuk ezt a két szót ide. De mikor Írhatjuk majd mellé, hogy Kolozsvár, Kassa, Pozsony, Komárom, Szabadka, Zombor, Újvidék ismét a mienk. Bízzunk benne és ne csüggedjünk, hogy mikor újból a Megváltó születésének ünnepét üljük, ezeket a jelentőségteljes szavakat is büszkeséggel írhassuk egy magyar lap homlokára. Kereskedőknek- fontos! Karácsonyi imádságot zúgnak, karácsonyi örömet hirdetnek a harangok. Karácsonyi álmot, békességet hiút, szór szerteszéjjel a szent este bájos hangulata. Örömet hint szerte a szivekbe a betlehemi kisded emléke, akiről azt hisszük, hogy itt van, eljött hozzánk, leszállt közénk és szivünkbe oltja szent malasztjának boldogító varázsát. Karácsony este, Uram, hozzád száll a sóhajom, hozzád küldöm fohászomat. Nem magamért teszem, Uram. Nem önző cél diktálja toliam sebes útját a fehér papiron. Mig odabent a templomban gyülekezik a hívők végtelennek látszó serege, mig odabent a templomban mélabúsan zúg-búg az orgona : — én egymagámban, az asztal fölé hajtom szomorú fejemet és kérve kérlek Téged, Uram, hallgass meg ezen a fehér, ezen a szent éjszakán. Nem magamért kérlek. 8zegény, megtépett, szétszaggatott magyar hazámért kérlek Uram, hallgass meg engem. Nézz körül: több az ellenségünk, mint amennyien mi magunk vagyunk. Félrevezettek, kijátszottak, megcsaltak bennünket, erőnket lenyűgözték, bekötötték szemünket, itthon egymást marja a magyar. Bitang latrok odaküntről köpködnek ránk és öltögetik a nyelvüket felénk, éhes sakálok rémes üvöltése veri föl még ezt a fehér éjszakát is. Békitsd ki egymással a magyart. Add vissza az Embernek az eszét, hogy az állattól megkülönböztethető legyen, irtsd ki a szivekből a gyűlöletet, add, hogy mindenki csak a saját dolgával törődjék, más ügyébe ne ártsa magát. Hozd újra működésbe az emberi sziveket, hogy azok újra és ismét szivek legyenek és ne mocskos rongydarabok. Legyen úrrá mindeneken a szeretet és soha semmi más ne kormányozhassa a világot, mint ez. Az ocsmányságot irtsd ki a föld színéről, adj erőt, hogy a férges gyümölcsöt egytől-egyik lerázhassuk az élet fájáról. Akkor, Uram, ismét megtalálja egymást az ember, boldogság fog el- ömleni a földön és áldani és dicsőíteni fog minden bűnös, de megtért teremtményed. Talán akkor szegény, szenvedő, vérző magyar hazánk újra a régi fényében fog tündökölhetni. Karácsony, fehér, szent éjszakán, Uram, hallgasd meg kérésemet. Gyógyítsd meg ezt a szegény beteg nemzetet. S én áldani foglak érte örökké. Amen. fi. — Adomány a szegényeknek. Tory György ujdombóvári vendéglős 500 K-t, Metsch Gábor pedig 200 K-t adott át a r. kát. plébánia-hivatalnak, hogy a szegények közt kiosztassék. — A pécsi nőegylet karácsonyi kiállításán tolnamegyei festőművészek is részt vettek. A kiállításom a festmények gazdag sorozatából a Dunántúl kiemeli s meleghangú kritikában emlékezik meg: Vargdné Davida Mária gyönyörű képeiről s Koszorús Károly szakcsi tanitó finom ceruzarajzairól. Gratulálunk a sikerhez. Fehér, barna és kék szinü, svéd- eellulozeból készült erős, prima papírzacskók különféle nagyságban, kilónként 45 koronás árban kaphatók, mig a raktáron levő készletünk tart. Dombóuári Nyomda R.-f.
