Dombóvári Hírlap, 1921 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1921-12-18 / 51. szám

2. oldal. 1921. december 18. mmm hírlap Sik Sándor, Ritoók Emma, Juhász Gyula, Mentes Mihály, Majomé Pap Mariska költé­szetéből. Előadásának értékét emelte, hogy külön foglalkozott az erdélyi poétákkal, külön a felvidékiekkel s a nyugatmagyar­országi költők kisded csoportjával. Ezáltal a magyar irredentizmus költészetének hű képe csak átfoghatóbb és világosabb lett. Ho:y mi volt az előadásnak hatása, azt látni lehetett a hallgatókon. Megindulás, egy elfojtott sóhaj, könny a szemekben, viharos taps egy-egy irredenta vers elsza- valása után, hűen kifejezték a mély benyo­mást. Azt hiszem, mindannyian gazdagodtak a magyar érzésben, aktiv fájdalomban, ma­gyar szépségben, akik részt vettek a kedd- esti kulturestályen. Akik pedig hiányoztak, azok szegényebbek lettek sok-sok ritka magyar szépséggel. Vasárnapi krónika. Szalmalángok. A szerb megszállás idejében egyszer Pécsről Eszékre utaztam. A fülkében négyen voltunk, két hölgy egy tiszt és én. Hárman együvé tartoztak, a diskurzus szerbül folyt, a szót a tiszt vitte. Elbeszélte, hogy Pécsen irredenta jelvények jöttek divatba, amikkel boldog, boldogtalan tüntetett. Ezt betiltották, mire a jelvények eltűntek ugyan, de a meg­figyelők észrevették, hogy az utcán, nyilvá­nos helyeken az emberek ha találkoztak, üdvözlés helyett kabátjuk felső részét szét- nyitetták, mire a «Nem, nem, soha!» és hasonló jelvények a mellényeken és kabát­béléseken lettek láthatók. Erre nagy tanács­kozásra hívta össze az állomásparancsnok a tiszteket és kérlelhetetlen szigort paran­csolt, mire az egyik felállt és azt mondta, hogy mivel ő már a magyarokat ismeri, 'ölhetett kezekkel hagyják a jelvények el­dugott viselését és a jelvények el fognak tűnni. így is cselekedtek. Tényleg — mondja utiíársarn — egy hónap múlva jelvények sehol sem voltak láthatók. A vér az arcomba szökött és roppant bántott fajomnak ez a foghegyről való le­kicsinylése, de később, ahogy gondolkodni kezdtem a szerb szavain, igazat kellett neki adnom. Visszaemlékeztem a tulipán jelvé­firkantva kékceruzával : 12 korona. Milyen finom papir! Manapság hol látni ilyent ? ! Belül a szép dedikáció: Magyar nők, a ti mélyen érző sziveteknek ajánlom a Csalo­gánydalokat. óhuru, igazhangu dalnok, jó Szepessy László, érdemes volt ezért vere­kedned. Mig száz más habosszáju, ordí­tozó, „mindigaktuális'*, szópuffogtató, vá- Bári dalnok ropja most olcsó, vásári táncát, addig mivé lettél te, ki nemcsak szóval, nemcsak szivvel, de élettel is adóztál a szeretett hazának. Most ki törődik veled ? Barátaid hol vannak ? Hiába énekelted Tárogatód dalait. A Rákóczi utón nagy hűhós plakát kiáltoz az arramenőkre. Kotta-olcsóságok, hirdeti. Mik ezek ? Mi mások lennének, mint Bus Fekete László, Kálmán, Harmath és más hasonló zeneszerzők busfekete me­lódiái. Soha ennyi egyrakáaon. És főként természetesen Zerkovitz. Az aranyos, rez- gőszáju, ábrándosszivű Zerkovitz. Gyere te nimand, gyere pofám, Be be be a vö­rös hadseregbe és más dalok babéról szer­zője. Jó ez Pestnek, az idegen, minden nemzetsógü Pestnek. Vagy talán osak jó volt. Most már inkább az őserejű Balázs nyék korszakára, a háború alatt gomba­módra elszaporodott különféle hazafias és jótékony vállalatokra, a forradalmak idejé­ben tüntetve viselt jelvényekre, »melyek egytől-egyig szent céloknak, nemes magyar eszméknek voltak külsőleg is terjesztői, el­tűntek mind. Amilyen gyorsan elterjedtek, éppen oly gyorsan el is olvadtak. Ha az okot keressük, megtaláljuk ab­ban a társadalmi gerincte-lenségben, ami szinte betegséggé fajult. Az egyes társadalmi rétegek élesen elválasztott határvonalakon belül gyűlölettel néznek egymással farkas­szemet, ellenségesen és minden pillanatban harcra készen. A hivatalos életben C3ak úgy, mint a magánórintkezésben, egyéni csörtetések és személyes érdekek eiöretolása háttérbe szőrit mindent, ami a köz, az egy­ség érdekében jóra és célra vezethet. A tár­sadalomban kialakult kasztok csak saját ér­dekük kiépítésében és megerősítésében lát­ják minden törekvésük kielégítését, tekintet j nélkül arra, hogy elönyös-e cselekvésük az ; egész, kaszt nélküli társadalomra, vagy sem, sőt, ha másokra káros hatással lehet, meg­kétszereződött munkával és erőfeszítéssel vannak azon, hogy terveiket ki vigyék. így I eztán a saját kasztjukra előnyös törekvések favorizáltak lesznek, viszont pedig a társa­dalomban kialakult egy másik kaszt, esetle­ges ideális, közhasznú és az egységes tár- i. sadalomra jótékony hatású céljai a többi kasztok közömbössége, rosszakarata miatt, mielőtt még a kialakulásához érhetne, bele­fullad a megsemmisülésbe. A jelvényekből, amik az ezeréves Ma­gyarországot, az integritást .ábrázolják, talán egyes emberek, az előállítók anyagi hasz nára szolgálnak, de mindaddig, amíg azok csak külsőségek, amig az integritást minden társadalmi réteg magáévá nem teszi, csak azért, mert azt egy másik osztály tűzte ki életcéljául, merő szópazarlás, hiábavaló fá­radság marad és az ezeréves Magyarország ügye egy talpalatnyi földdel sem megy előre. Nem elég az, hogy egyes osztályok tüntet­nek a jelvényekkel, az ezeréves Magyar- ország feltámasztásának munkájában min­den korlátnak, minden határnak le kell hullni, mert csak így remélhetjük, hogy ko­moly, a meggyőződéses munkának ered­Árpád nótáit éneklik. Miért n«m tették ezt tiz évvel ezelőtt. A tulajdonképpeni, igazi értelemben vett irodalom csekély mértékben van kép­viselve a karácsonyi vásárban. Néhány ide­gen fordítás. Dosztojevszkijtől, D’ Annun- eiótól, Viktor Hugótól és másoktól. A ma­gyarok közül Miklós Jenőnek Madárka cimü gyönyörű, finomhangu regénye az igazi szenzáció az intelligens könyvolvasók kö­zött. A kaposvári származású Fóthy János Üvegház című verseskötete is értékes él­vezetet nyújt az olvasónak. Nagyban rek­lámozzák Kosztolányi Dezsőnek Véres költő című, római tárgyú regényét. Ez a karácsonyi vásár képe Buda­pesten 1921-ben. Nem valami hatalmas erómutatója a magyarság igazi értékének. Az igazi irodalom mintha lanyhulóban volna Sem Babits, sem Szabó, sem Juhász Gt-yula, sem Herceg nem szerepelnek uj Írásokkal. Szabó Dezső most előadásokat tart a XIX. század lírájáról. Az egész fiatal és magyar Budapest hallgatja. Erről azonban majd más alkalommal irok hosszasabban. A Szerkesztő Urnák alázatos szolgája Dombóvári. ménye lesz. A széthúzással, gyűlölettel él- forgácsolódnak az erők, az öntudat meg­bénul és a következményekre nem kell rá­mutatnunk, hiszen sajnos, egyesek nagyon is megérzik. A forradalmak után fölgyülem­lett bajainkat és nyomorúságainkat csak an­nak köszönheljük, hogy nem volt bennünk egyetértés, nem volt szeretet, hanem csak önzés, csak elfogultság és társadalmi kifor­ratlanság. És addig, amig a társadalmi kaszt­rendszer meg nem szűnik, legalább egy ke­vés közeledésben, a gyűlölet át nem válto­zik némi szeretetté és az önzés önzetlen­séggé, addig sem társadalmi, sem gazdasági megerősödésre álmunkban sem gondolhatunk, addig jelvényeket se tűzzünk ki, legalább elkerüljük a műveletlenebb népek lekicsinylő, arcpiritó kritikáját. Antonius. fl Turul Sport Egylet műsoros~esfélye. Szép közönség részvétele mellett mu­tatkozott be első alkalommal a Turul Sport Egylet műkedvelő gárdája f. hő 15=én ren­dezett nagysikerű műsoros-estélyén. Szanyi István főgimn. tanárnak, a Turul titkárának lelkes megnyitó szavai után Szép Ernő „Szilágyi és Hajmási“ c. egyfelvonásos történelmi szinműve került bemutatásra. Sajnos, a rendezés minden den jóakarata, a szereplők minden alakitó- képessége sem tudott a vértelen és külö­nösen nyomasztó hosszadalmassággal induló darabba életet vinni. Pedig elragadó volt Rajnai Ilonka, mint Leila, sok igyekezetét -^íSutatott Sturm Henrik s Láhmann György, I a két vetélytárs s elég komikus figura volt Link József az együgyű muzulmán szolga szerepében. Utána Lincz József néhány hatásos irredenta költeményt szavalt el. A műsor legkiemelkedőbb pontja a rokokó tánc-jelenet volt. Ennek a rendezéséhez igazán gratulálhatunk. Annyi művészies disztingváltság volt Ivanich Manci nagy- mama-alakitásában, annyi természetes báj ömlött el Veszelei Panni és Ritzl Olga kecses menuette-táncán, oly szolidan ^si­mult a rendkívüli finomságú jelenethez az ügyes zongorajáték, hogy teljesen meg­érdemelték a Dombóváron ritkán nyerhető esztétikai élvezetért hálás közönség fel. felujuló viharos tapsát. Nem maradtak őszinte hatás nélkül a döbröközi Füzy-nő- vórek kellemes dalszámai sem. Az általá­nos tetszósnyilvánitás ismételten a lámpák elé szólította őket. Igen jól sikerült a programm utolsó pontja, a Virágos bolt c. vigjelenet is. Heinlein Kató szendesége megkapó volt a virágárus leány szerepé­ben. Csekey Terka kscagtató alakítást nyuj- tutt, mint afektáló hölgy. Rendkívül ügyes játékot produkált Hábel Lajos, a hóbortos hivatalnok-vőlegény. Előkelőén parodiázta Peutz Ferenc a kegyelmes urat. Az egész előadás kellemes összhatást eredményezett s a közönség a jól eltöltött délután megelégedettségével távozott. Tel­jes elismerés illeti Szanyi István fáradha­tatlan agilitását a rendezés terhes munká­jának irányításáért. Eladó Ráz! Bezerédj-utca 68. számú ház, jóforgalmu üzlettel és üzleti berendezéssel együtt eladó. Érdeklődni lehet a helyszínen : KOCSIS KÁROLY tulajdonosnál.

Next

/
Thumbnails
Contents