Dombóvári Hírlap, 1921 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1921-12-18 / 51. szám

Előfizetési árak: egész évre 100-— korona ; félévre 50*— korona ; negyedévre 25*— korona. Egyes szám ára : 2 korona.

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP.

Megjelenik minden vasárnap.

Szerkesztőség: Szent-László-tér 18. sz. Kiadóhivatal és nyomda: Esterházy-utca 17. szám. Saját ház. (Telefon : 40. szám.)

Sopron felett

úgy kellene tündökölni a magyar szemnek, mint az örök remény háromszinü lángjának, mely most röppen egünkre utolsó intőjelként. Ami most végigjátszódik a magyar Bretagne határain, Sopronban és a köréje húzódó falvakban, az a magyarság harca Trianonnal. Ott most a történelmi igazság s az ezeréves jog száll síkra az elnyomatás, a gúzsbakötés, a háromesztendős földrablással. Ott most a nép dönt és követel, az a nép, mely a magyar rög munkása, a magyar kincsek élvezője volt, mely látta és végig- küzdötte harcaink jó és rosszra- fordulását, mely velünk ujjongott győzelmeink kivívásakor s velünk zokogta a sorstragédiánk minden bánatát. Sopron s kilenc faluja a maga élete mellett a magyarság életét viszi a győző nemzetek urnája elé, hogy lássa a mámorában egy ezeresztendős hazát szétkala- páló ördögi hatalom : beállt a vétó, nincs tovább, a magyar erő kirobbant visszavonhatatlanul s ez az erő nem áll meg Sopronnál, elszáll Sopron karcsú tornyai felett, kiszökik patinás kőházaiból, nem marad ódon utcái között, végigsuhan dombjai felett s kopogtat, zörget, dörömböl Kolozsvár piacán, a kassai dóm portáléjának vaspántos kapuján, ennek az erőnek magyar árama életre rázza az erdélyi havasok alján megbúvó székely falvakat, be- száguldja az északi Kárpátok hótól prémes fenyveseit s ott zug a pozsonyi Dunaparton ébresztőként.

Ez a komoly jelentősége Sopron sorsdöntő óráinak. S mi tele vagyunk a bízó reménység tudatával, hogy ez lesz a jelentősége is a soproni szavazásnak. Az újrahódítás első rohamát ott vívja meg a magyar föld, az első szabad sóhajt ott kiáltja világgá, az arculcsapások megalázó sorozata után ott mutatja meg magyar karját. Mi bízunk, hogy Sopron lakossága átérzi a magyar lelkek s arcok feléje fordulását s férfihez illő bátorsággal adják le kékeédulás szavazatukat az urnák előtt a soproniak az integer Magyarországért. Mert ez a komoly, nagyjelentőségű, sorsunkra kiható aktus folyik most Nyugat- magyarország ősi városában : Sopronban.

Kulfuresfélyek.

Kedves és hangulatos kulturestélyt rendezett december hó 13-án az Uránia- Mozgóban Máté Károly főgimn. tanár. Előadása vonzó volt, már a tárgyánál fogva is. Az irredentizmus a magyar költészetben ma olyan téma, mely nem tűnhet el nyomtalanul és érdektelenül, mert hisz mindannyiunk közös fájdalma s vonagló érzése sír az irredenta poéták Írásaiban. Ha valamiben, úgy a költészetben tág téma nyílik a művésznek a magyar bénaságnak hű és eleven bemutatására. Ha valamivel lehet gyújtani, lázítani, lelkeket toborozni, vihart verni a közönyös, gondokba belefásult, csüggeíeglelkü magyarok között, a poéta áldott szerszámával, a szavak égő erejével, a gondolatok hatalmas kirobbanásával lehet.

Máté Károlyuak ezen előadásáért köszönetét kell mondanunk itt a nyilvánosság előtt is. Nemzeti hivatást teljesített és a Nagymagyarországért harcoló magyar misz- sziót szolgálta, amikor bemutatta az irredenta poéták portréját. Nagyon ügyesen és találóan, nem esztétikai képét nyújtotta, hanem valóságos antológiáját mutatta be az irredenta költészetnek. Végigvezette hallgatóit a csonkaország majdnem minden mai irredenta költőjének munkásságán és szemléltetőn csokorba szedte a fájdalomtól átitatott irredenta verseket s vagy maga, vagy a felkért gimnáziumi tanulókkal lelkesen elszavaltaíta. — Bemutatásra kerültek Végváritól, Sajó Sándortól, Lendvai Istvántól a legszebb versek. Részleteket kaptunk Dutka Ákos, Bodor Aladár, Turcbányi István,

Budapesti leuél.

Miről írjak, kedves szerkesztő uram? Mi érdekli Dombóvárt ? Talán Tabán öreg, boltíves házai, melyekből most bizony rit- kásan száll a füst; vagy a dübörgő pesti életzaj ? Nem. Ezen nevetne mindenki. Ugyan ki törődne a boldog vidéken a város őrülten kapkodó, rohanó életével. Talán senki. Vagy. legalább is nagyon kevesen. Miről Írjak tehát ? Legalkalmasabb lesz — hiszen itt a közelgő karácsony — a karácsonyi könyvvásárról Írni. Ez még legszélesebb körben aktuális.

Végigbandnkoltam az összes nagyobb könyvesboltokat itt Pest városában. Végignéztem a Muzeum-körut valamennyi nagy kirakatát. Mindenütt készülődés a karácsonyi szezonra. Hatalmas, ujradisziteti kirakatok állítják meg az olőttehaladó embert. Sokszor nagyhangú feliratok is. Ilyenfélék : — Óriási olcsóság. Vagy : Nevetséges árak, Vagy : Vételkónyszer nélkül bárki, megtekintheti karácsonyi vásárunkat. Szóval: fogják újra a'vevőket. Elmúlt már az az idő, mikor mindenki a könyveket bújta, mindenki menekült a megbódult reális élettől. A háborús évek alatt arattak a könyvkereskedők. Mindenki olvasott fokozottan, még olyan is, ki az előtt soha életében nem vett könyvet a kezébe. Ma bezzeg nem igy van. Elsősorban oka ennek az, hogy mindenki elbódult, elfásult a csúfított, tragédiás élettől, másodsorban meg a pénz kevesbedése. Ma már nem dobálják ám itt sem úgy a pénzt. Még a „hadi“ urak is szükebbre fogták megzsirosodott markukat. Ezt látják, még inkább érzik a könyvkereskedők. Ezért csalogatják rikító reklámjaikkal a karácsonyra vásárolni akaró közönséget.

Bementem néhány boltba. Átböngésztem a nagy hűhóval hirdetett, olcsó áron kótyavetyélt karácsonyi könyveket. Hej, bizony nagyon meglepődtem. Tényleg némelyik könyv nagyon olcsó. Ot-tiz korona az ára. De milyen könyvek ? ! Bizony ütött-kopottan régiek. Es Írójuk ? Szegény az már régen jobblétre szenderült, vagy pedig más tisztességes foglalkozás után látott. Szikszay Imre könyve volt az első,

ami kezembe került. Hat koronáért vesztegették. A rányomott ár 70 fillér volt. Boldog idők, bár jönnétek vissza. Akkor szívesen megvenném, sőt szóról-szóra megtanulnám Szikszay könyvét. így jönnek elém halkan, lassan a régi idők, mint forgatom az ódonfedelü, sárgultlapu könyveket. Dalmady Q-yőző első verseskönyvét bizony megvettem. Ha aztán van kedve az emberfiának magasabbra mászni a létrán, a mennyezet körül még régebbi dolgokra is akad. Egy-egy Kisfaludy Sándor kötet, vagy Jósika regény, néha Yörös- marty első kiadás is kerül elő a poros polcok tetejéről, de ezt bezzeg nem adja olcsón az élelmes Pfeifer Manó, vagy Politzer Zsigmond. Ennek bizony több, jóval több az ára.

Egy másik üzletben, hol soká keresgéltem az ő könyvek között, dombóvári vonatkozású dolgokra is akadtam. A néhai jó regölyi esperes-plebáno3nak, Szeme- nyey Mihálynak könyvére. Hatalmas kötet, írója talán már negyedszázada meghalt.

egy érdekes dolog került elő. Sze- pessy Lászlónak „Csalogánydalok“ cimü kötete. Rányomva: ára 2 korona. Eöléje