Dombóvári Hírlap, 1921 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1921-11-20 / 47. szám
BMfls«té«l árskt egész évre 100 ■— korona ; félérre 60'— korona; négf©dérié 20*— korona. Egyes »äm Ära : 2 korona. Kormányválság. Úgy látszik, hogy a magyar élatrt nehezedő novemberi köd nemcsak múló jelenség, hanem megbénító, tragikus horderejű realitások egész sorozatát magában foglaló szerencsétlenség is. Ami az elmúlt esztendők vulkanikus természeti fordulatainak lökést adott s dátumot jegyzett az események fölé, az majdnem kevés kivétellel a november ködös napjaihoz flződik. Mintha csak a pusztulásnak indult magyar faj elkerülhetetlenül rátévedt volna a ködök és a tisztánlátást elsikkasztó s lefátyolozó novemberi élet országutjára. Ezt a csüggedt észrevételeket iparkodik igazolni a mai kormány- válság is. Soha alkalmatlanabb pillanatban s az elbukásra kipányvázott magyarság végleges meggy ön- gitésére nem jöhetett volna kormányválság. Egyrésat a királykérdés által felborított és széttagozott véleménykülönbség állít nehézségeket a kibontakozás sima keresztülvitele elé. Baj aztán, hogy ez a komor, lelki meghasonlás nemcsak a parlamenti csatározók feje fölött cikkáz, de a maroknyi magyarság testvéri, egyakaratu célratörekvését POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Mf|j»leriik minátn vasárnap. Szerkesztőséf * 8»ent-László-tér IS. •«. Klaééklvatal ée ageaiéa: Esterháxy-mtea 17, szám. Saját ház. (Telefon : 40. szánt.) is szétforgácsolja, a talpraállás nemes gondolatát elhomályosítja, s a hosszú tél ránkzúduló problémái mellé sorakoztatja a testvéri kéz széthulló s külön-külön boldogulásáért folytatott harcát is. Mi nekünk az a sejtelmünk, hogy a kommunizmus óta egységes magyar égboltozat roppant ketté s ezt az égboltozatot tartó erők inogtak meg, amelyeknek gyökérszálai nemcsak a két parlamenti tábor majdnem közös gondolkozásában és akaratában kapták a kormányzáshoz szükséges életerőt, de azokban is, kik a két pártot a tavalyi választásokon az ország vezetésére méltóknak találták. A mostani kormányválság mögött tehát nemcsak az éles harcra kész két többségi párt áll, de a gondolkozásában két táborra hullott magyar nép tömege is, mely már türelmetlen a szenvedéspen. Ezekhez járni talán a legsúlyosabb s egyben legleverőbb tudat is, hogy a mai kormányválság majdnem külső kényszer befolyása alatt robbant ki. Idegen, ellenséges kezek bűnös beavatkozása idézte elő a valószínűleg soká húzódó válságot. Ez a sajnálatos, hogy belső ügyeink legféltettebb megőrzése jutott kacsalábon forgó játékszerévé a hamis s gyűlölettől átfűtött küls# nációk elé. A kományválság minél gyorsabb tempóban való megoldása, ez lehet ma az egyedüli mentsvár. Mert ha nem jön — halljuk már az elkeseredett magyar nép hangját — következik az uj választás, mely újabb megrázkódtatás veszélyével fenyeget. K. Dombóuáp hépuiselótestületet uélaszt Miként hivatalos helyről értesültünk, Dombóvár község arra hivatott választó közönsége ismét ama elé lép nov. 24-én, hogy megalkossa magának a képviselőtestületét. A háborn, a forradalmak most már évek óta nem engedték ezt az aktust lejátszani éi szükségesnek tartjuk, hogy a változott viszonyokra való tekintettel elmondjuk véleményünket arról, hogy milyennek képzeljük és kívánjak mi a község képviselőtestületét, amely a legutóbbi választások után aj szempontok szerint keli, hogy megalakuljon. Ugyanazért kiki szívlelje meg eme tanácsunkat és legjobb lelkiismerete szerint ezen tanács figyelembevételével álljon a szavazatszedő küldöttség elé. Állítsuk össze Dombóvár község képviselőtestületét elsősorban azokból az egyénekből, akik megmutatták, hogy a társadalomnak tudnak és akarnak dolgozni és ezen munkásságuk révén magoknak érdemeket szerztek. Olyanok irányítsák a község sorCsendélet Verebesen. Irta: BerthaUs Jeni. II. Folyt. Mikor már a leglehetétlenebb vélemények is ólhangzottak, akkor előállt Rákosi káplár József: — Dehát akkor miből építenék a németek vasutat ?! — Vasétat? ! Vasutat ?1 — kiáltottak fel erre valamennyien. Egyéb se kellett 1 Most már minden különösebb zökkenés nélkül belekerültek a »Va-ut« problémájának ép a kellős közepébe. — Igaz bi’ a! Igaza van Rákosinak! Mi lenne akkor a vasúttal — helyeselték Rákosi szavait. A zajos helyeslést Ignác uram ©rötel- jes, rendreutasitó szavai szakították félbe. — Emberek! Hát ez már mégis csak sok ! Nem lehetnének egy kissé csendesebben ? Az latéi áldja meg kenteket! A figyelmeztetésnek körülbelül olyan eredménye volt, mint annak a bizonyos kődarabnak, melyet a marakodó kutyák közé dobnak. Egy pár pillanatra a szó az ajkakon fagyott. Cseid lett. S ngy tetszett, mintha ez a rendreutasítás ép a kellő pillanatban történt volna. A hirtelen támadt esendtől pedig ők maguk is meghökkentek. Csakhogy Ignác uram nagyon tévedett, ba azt hitte, hogy ezzel a pár erélyes szóval a felhevült kedélyeket végleg lecsillapította. Hisz ez a hirtelen támadt csend csak ifjabb, kitörőiéiben levő vihar előhírnöke volt. Valamennyi vitázó közül: a púpos kollektor, meg Piszkuli Vajas Boldizsár uram között folyt a leghevesebb vita. Az egész átmeneti idő alatt a két vitázó csak arra várt, mig Ignác uram alakja az ajtóból eltűnt. Amint pedig Ignác urám szobájába visszavonult, már is követte ismét egyik szó a másikat. S nem sokára már ott tartottak, hová a vita során már egyszer eljatottak. Most azonban a vita is hevesebb, meg a lárma is jóval nagyobb volt. Valameny- nyit pedig tulbarsogta a púpos kollektor rikácsoló hangja: — Dejszen abból kejed nem pipál! — vágta a szemébe Piszknlinek. — Azt hiszi kejed, hogy a dűlőjéhez vezető utat öntetjük ki legelőször vasútnak? — e a nyomaték kedvéért olyat csapott a tanácsterem asztalára, hogy azon a kalamárisok, meg a ladtollak menten eszeveszett táncba kezdtek. Ennek már fele sem volt tréfa! A kollektornak ezen nem várt erélyes föllépése a teremben egy kisebbszerü palota-forradalmat idézett elő. A csendesen diskuráló csoportok között a rend, ba ugyan annak lehetett nevezni — egy pillanat alatt felbomlott. Rokon, atyafi, jó barát — most már kivétel nélkül mind — csatasorba állott. Valamennyi kötelességének tartotta, hogy a megtámadott Piszkulinak, illetve a csendes, békés- természetű kollektornak a segítségére siessen. Hisz közös érdekről volt szó! A vasút problémája forgott veszélyben! — Kukuj ! Pujkás ! Girbenyák ! — kiáltották Piszkuli uramók a jóval nagyobb 8 erősebb kollektorpárt felé. — Csukuj! Puki! Tokányos! Vasút kellene, ugy-e? Majd ha fagy! — volt rá a kiérdemelt méltó válasz.
