Dombóvári Hírlap, 1921 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1921-08-21 / 34. szám
Előfizetési árak: egész évre 52— korona ; félévre 26'— korona; negyedévre 13'— korona. Egyes szám ára : 2 korona. POLITIKAI ÉS TÁRSAD ALKU HETILAP, Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Szení-László-tér 18. sz. Kiadóhivatal és nyomda: Esterházy-utca 17. szánt). Saját ház. (Telefon : 40. szám.) Hol uagy Istuán király? Keserű szavak súlyával ajkunkon, szívünkre pántolt tehetetlenség abroncsával, gondolataink kínzó sötétségével, a magyar ég beborult csillagtalan éjszakájában hozzád emeljük gügyögő szavunkat, magyarok első szent királya, István. Viharban elsodort törpe unokák mi, ma kegyetlenül érezzük óriási erővé izmosodott egyéniséged elénk toppanó szikla-szobrát. Mi árvák és szétmarcangoltak léleksugárzásod diadalívére úgy tekintünk, mint egyetlen és megmaradt reménységre ebben a boldogtalan honban. Mindenünk ebek barmincadjára került s a lapos jelen s a véres, fájdalmaktól terhes közelmúlt szabad prédájában ki lehetne és ki lehetett volna a keresztény magyarság vezérlő alakja, ha nem te, ki hazát és hitet adtál, fundamentumot és kultúrát raktál a térés rónákról ideköltözött vándorló magyaroknak, v. Sokféle arccal nézett már és a magyar lélek instrumentumának ezer hangszinével zokogott hozzád, Uc/'y kjrály, e fajnak romantikus gyermeke. A tatárjárás koldus magyarja, a török megszállás gályarabja, a libertásért lerongyolódott majtényi kurucgárda, a világosi bujdosó honvéd, a nagy háború árkába lezüllött mai magyar, a vörös ország által kiebrudait, megcsalatott nemzedék, mind-mind téged esengett, első magyar apostol. De így, ennyi néma kínnal, forró fájdalommal, a béklyóba csatolt kezek keserves tétlenségével még nem hívott és nem kívánt magyar soha. Énekelték szépséges ódon énekedet valaha is ez országban, hogy hol vagy István király, kellett is ennek az éneknek érces szava, de, jaj, ki tudja kimondani, mit hordoz most e világtalan Pannóniában ez a dallam. Van-e száj, mely kikiáltsa, van-e szív, mely kidobogja? Ha széttekintenél Alba Regia öreg templomának vascirádás erkélyéről honi határaid felé, vagy megállná! a budai sziklahegynek ormán, mit látnál és mi fogadna, kettőskeresztes szent király ? Lenn Erdélyben, Gusztáv hű püspököd, palotája foglya. Csanád alatt, a hajdani földvárak halottjait oláh lovak patájának dobogása zavarja. A nyitraí rezidencia komoran integet a Kisalföld keresztény rab-magyarjainak. Kassa gót dómja alatt cseh poszt vírraszt az augusztusi éjszakában. S ki tudná tovább számlálni ez ország jajait? Nem is ezt akarjuk augusztusi ünnepeden. Sopánkodó lelkünk helyett eléd nyújtjuk az ezeréves magyarság bizakodó halhatatlan, reményét. Sárba csúszott zászlónk lobogóját felröptetjük a magyar ég gyászos fellegei fölé, hogy betakarja megaláztatásunk halotti színeit. Mi élni akarunk és tudunk is élni, ha meghallgatod pártfogásért esengő zokogásunkat: hol vagy István király? Mi még akarunk, te első szent harcos, áldott jobbod kalauzolása mellett utat vágni a magyar szónak, a magyar színnek, magyar életnek, az elrabolt cseh földön, az erdélyi havasok alatt, Bánát jótermő tájain. S itthon, a belső ku- j fárok kacagó szájára rátesszük még j a magyar ököl pecsétjét s lesz itt | még a renegátok rendetlen futása, | ha nem hagyod igaz néped némán I elbukni, az ezeréves hant alá. Benned bízunk, Szent István, hogy hazátadó erőd megedzi, harcossá üti csonka honod minden magyarját s nem a vak mélységbe hull kiáltozó szánk drága, árva i imádsága : Hol vagy István királyi (czi ZJ Herceg Esterházy Pál látogatása. £ A hercegi Mtbizo mányi javak Kata! uj birtokosa, hg. Esterházy Pál Oföméltósága dr. Horváth titkár, Soós Gféza urad. kormányzó és Szolnoky Dezső urad. vezető tanácsos kíséretében az ujdombóvári uradalmának első alkalommal való megszemlélésére a múlt hét folyamán autón körútra in- i dúlt s megtekintette az egyes gazdaságokat. Eközben meglátogatta a dombóvári kerületi felügyelőség hivatalait is, ahol a látottak felett megelégedésének adott kifejezés Az egyes gazdaságok üzemei közül különösen, a 'szilfáspusztai tehenészet és a nagykondái sertéstenyészét nyerte meg tetszését. A raa- ! gas látogatói és kíséretét két nap itt időNaplemente. II. ESTI ÁHÍTAT. 'Minden nap várom s eljön hozzám. Arcának fátyla: esthomály. Mellém simul, akár a szellő S szivemre hullva sirdogál. Szemembe mélyed halk panasszal. A suttogása: esti csend S a telkemből az árva szentély Csöpp csengetyüje rája cseng. A tűnt időknek orgonáján Fölbúg a régi állítat S imádság lengő tömjénfüstje Lágy illatával átitat. És morzsolom litániazva Hűségem kisded titkait S a nagy csalódást, mely a régi Magánosságba visszavitt. És elsóhajtom: szép e bánat, Mely felhőjével ellepett, Az életvágyak rajzó nyája Szívemből lassan ellebeg. S a napjaim szelíd magányáu Az, esti árny leng reszketőn És csenddé lesz az emlék bennem, Akár a gyász a temetőn. Fiat* Sándor. A hosszú kavargatás után meggondolta magát, hirtelen jobbkezének hüveiyk- és mutatóujjával kirántott a vaskondérbói egy élénkpirosra főtt rákot. A viz is, meg a rák is kegyetlenül forró volt, hát nagy ijedten a harmattól iotyogós zöld fűre dobta, miközben jobbkezével csodálatos íveket raj- zolLle a levegőben. A szomorúnak látszó ember fölugrott ü?ő helyéből. Leguggolt a föídrepotíyant rák eiötí és csodálkozó szemekkel nézegette a pirosrafőtt rákot. Nézegette, csóválgatta a fejét, de hozzányúlni nem mert. Két dologra,1 ugyanis nem tudott tisztába jönni egyhamar. Ez is egyike volt azoknak a talányok jak, amelyekkel az életben találkozott már o amelyekéi egyedi)! soha sem tudott megfejteni. — Talán csak nem lét tüle az ur — vette fői » szót a pipás ember. — Hát nem ebet mondani, de lássa, nem értem a dolgot. A pipás ember egy kicsit elcsodálkozott, hogy mit nem lehet eze.v érteni. — Mér . . . — Hát azt nem értem, hogy ez a rák az előbb még fekete volt, most meg piros. A pipás ember most mégjobban. elcsodálkozott — Azér lett piros, mer mögfőztük. A szomorú ember megcsóválta a fejét. — Jó, jó, de hát miért kellett ezt a fene sok rákot megfesteni. A pipás ember megvetőleg pökött egy hegyeset. — Fö|Lötte ám a rossz nyavalya. Hát az ur mégyazt se tuggya, ha a rákot fóró visbe teszik, akkor az ottan piros lesz? A szomorú ember csodálkozott is, meg el is szégyellő magát. No iám, ő még ezt sem tudja. Pedig az egész nem is valami nagy boszorkányság. Nono. Emlékszik rá, Pesten egyszer boros fejjel, hangos férfitársasággal egy éjjeli kávéhásba mentek be és ott rákot ettek Nem emlékszik már rá egész biztosan, hogy jó volt-e, de azt tudja, hogy az is piros volt. Az ördög vigye el, ebbén mégis van valami boszorkányság. Fölemelte a "—/.ön heverő rákot, a tenyerére tette és úgy szemlélgeüe. Csúnya állat, az szentigaz. Micsoda szemei vannak! Aüián a bajusza is milyen hegyes, mint valami dárda. A két vastag ollója is milyen harcias ! Juj, ezzel nem volna jó a vízben találkozni, mikor mérges. De nem ám! Le4
