Dombóvári Hírlap, 1921 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1921-07-17 / 29. szám

2. oldal.

Vagy amint ők mondják : kitolnak egymás- I sál. Egyszer egyik, másszor a másik billenti hátra a padot. Minden alkalommal földre* bukik valamelyik. Ilyenkor röhög a többi. Egy közülük meglehetősen pocakos : vendéglők lesz bizonyára belőle. Ez a legtöbbször gurul,

— Hej háj ■— mondja a legkarcsubb, miközben dús barna haját hátrasimitja — te még elolvadsz.

— Jó vicc, de kopott. Öreg, akár Anonimus krónikája.

Milyen irodalmi műveltségűk van a fiuknak. Kiváló kulturemberek lesznek. Igazuk van. A zenéhez is nagyszerűen értenek. Lám. Karba fütyülni kezdik : Fekete, fekete, fekete, fekete, fekete ; a szíve fekete.

Az egyik bizonyára a zenebohócot is j megszégyenítené. Még a szolgabiróság kertjének fáin fütyörészö madarak is elhallgattak. Szinte dermedien hallgatták a konkurenseket.

6 éra.

Pont O. Szabó Ferencnél nagy robajjal húzzák le a redőnyt. Követi ezt még nagyobb zenebona. Posta, László Vilma, Rotherme!, mind ecymásután dübö.rgeti le. Csodálja valaki, hogy ideges a világ ? Régen azért nem Volt neuraszténia, mert nem voltak redőnyök. De ma . . . Sajnos, ma minden második am- i bér idegbeteg. Hadd éljenek,-az orvosok! j

Mar elég élénk , a park. A tisztviselő, ki faképnél hagyta egész napi robotjának színhelyéi, okvetlenül betér, néhány percre. Nem jólevegőt szívni, de talán inkább jó hangulatot, amit nyújtanak a fiatal, sétálgató bakfislányok. Élvezette! csevegnek egyről- másról. Néha harsány kacagást csengetnek bele a levegőbe.

— Hallottátok. Ida uj kalapot vett — mondja y47-kor egy szőke, piros-arcú bakfis.

Igen? Milyen? Divatos? —^ hull feléje a kérdés özön. Megkezdődik a kritika. Nem hiszem, hogy bármelyik politikus alaposabban kritizálná a kormány eljárását, műit ezek a lányok Ida kalapját. Még 3/47-kor is erről folyik a vita. Serényen, szaporán, telve személyeskedéssel, akár — mondjuk parlamentben. Ezek a lányok egy baliagó képviselőház..

7 óra.

A nap szemérmesen bújik P.ula mögé. Vagyis prózai nyelven alkonyodik. Még egyszer fel villognak 'a levelek, hogy azután komorkodó tónust öltsenek. Libben az ai- konyi szellő. Buc-uzik a nap sugárkévéitől. Mert lassan-lássan bíborba izzik át azaranv- szin. Minden dolgokon bíbor izzik, de csak néhány percig. Aztán sötétedik, mindig sö- tétebb. Végre gyászba öltözködnek a zúgok teljesen. Kis árnyalatkülönbséggel világosabbak a többi tárgyak. De így jó a sétáló embereknek. Mert mindig több ez is. Egykét gyorsan vacsoráló, vagy egyáltalában nem vacsoráló ember már itt sétifikál. Mosolyognak, viccelődnek az emberek. Pihennek. Megérdemlik.

8 óra.

Gyűl a sétáló közönség. Jönnek a kedves mamák, még kedvesebb leánykáikkal. Az alsóváros éppen úgy képviselve van, mint a felső. (Ámbár az alsóvárosnak újabban külön sétánya van, amelyet mindenki csak egyszerűen ghettónak nevez. Nincsen ebben semmi célzatosság. Nehogy megijedjen valamelyik jámbor atyafi.) Igen sok a leány. Szőke, barna, fekete. Mindenféle van. Szép is, csúnya is, ifjú is, öreg is. Legnagyobbrészt azonban tűrhetően szépek. Elég dicséret ez Dombóvárra. Nem én mondom. Nekem semmi szándékom ezt a por-várost dicsérni, de egy előkelő idegen mondotta a múltkoriban. Igaza volt ? Nem ? ítélje meg ki-ki nagyságos Ízlése szerint. Tehát sétálnak már előttem. Még hozzá igen vígan. Hogy is szomorkodhafna például ez a leányka, kit egy igen csinos katonatiszt kisér. Bizonyára kellemes dolgokról csevegnek.

Nini. Nini. Most két különleges személyiség jön. Két öreglány. Soványak, hóri- horgasak, csúnyák és — nevetgélnek. Elkapok egyes hangokat. Ugyan miről beszélhetnek a szerencsétlenek ? 0 jaj, uram bocsa, de ezek filozofálnak. Nagyszerű, nagyszerű. Dombóvári filozófusok. Érdemesek arra, hogy spirituszba rakják őket.

DOMBÓVÁRI HÍRLAP 1921. jalius 17.

Nagyszerű, hahaha. Csak legalább ne lennének olyan istentelenül csúnyák. Persze,

• persze. Lenézik a világot. Ők «übermenschek» Szegény Nietzsche, ha megálmodtad volna, hogy kedvenc embertípusod ilyen a való életben, akkor bizonyára sutbavágtad volna elméletedet.

Hagyjuk Őket. Szebb látvány van. Egy fiatal leányka és egy diálcképu fiatalember. Biztosan érettségizett diák. Milyen kihívóan lengeti vékony pálcikáját, mintha azt mondaná, kiáltaná, harsogná : — Lám emberek, én megszenvedtem ezért a kicsike botért. — De ezt csak a pálcikával harsoghatja : ő maga sokkal csendesebben beszél. Óh, nagyon is csendesen. Ugyan mit beszélhet olyan balkan. Nem lehet érteni. Úgy látszik, kettőjük dolga. Oh, mily boldog fiatalság. Semmi gond, sok remény. Bálnak vélik az életet, pedig az élet | mocsár. Es az ember mi benne? Béka! i Zöld ? Dehogy ! Varangyos !

9 óra.

Tetőpontján a sétáíás. Szinté tömött : sorokban haladnak egymás után a párok, j Illetve csoportok, mert itt az a jó szokás, hogy húszán is ballagnak együtt. Miért? Talán félnek ? Dehogy. Így könnyebben lehet mesélni a pletykákat. Mert ebből él a ni. t. Dombóvár. Egész biztosan szörnyethalna a város 50 százaléka, ha a jó Istenke eltörölné, a földről a pletykát. Még most is folytalják, j így élvezik a kellemes estét. De nem mind- j nyáján ám. Akad a tömegben egy két üdítő j beszélgetés. Látszik, hogy intelligens emberek, kik megértik : miről legalkalmasabb ilyen

• alkalommai beszélni.

Most egy fiatalemberekből álló csoport j halad el előttem.. Kmóskóról folyik a vita, | meg az ébredőkről. Szerencsétlenek Ezek még itt is politizálnák. Úgy látszik igen hevesen. Egyiknek: nem tetszik Kmoskó. Bizonyára máshitü ; másik csuk némely tekintetben ad igazat neki' Szegény Kmoskó ! Bizonyára kisebb ember leszel, ha itt két ifjonc nagyképü véleményt ad rólad.

Uj; párok jönnek. Két kis lány. Tizen- négyévesek. iskoláról folyik a szó. Hogy lehet, hogy Irénnek két kettese van. Ja, mert azt szerette Terka néni.

Ismét aj párolr. Két fiskális. Komoly j dologról folyik a vita. A Tisza pörről.-- Kimászik, ki egész biztosan.

— Nem valószínű. .j

— Kérem, az mindig ügyes ember volt. j

Yováb nem hallom. Mert uj emberek

tódulnak elém. Megfelelő pocakkal, megfelelő számú családtagokkal. Lehetnek' vagy tizenketten. A drágaságról beszélnek. Nehéz ; a megélhetés. Bizony, bizony.

És így folyik a. séta. Vígan, tovább, i Örülnek az emberek, jól esik, ha lerúghat- j ják az unott, szürke, robotoló napnak a j jármát.

10 óra.

Ritkul a sétálók száma. A jámbor, kövér családpapák nagyfontoskodva hazavezetik lányaikat: — Holnap dolgozni kell. A lelkekbe bevillódzik a holnapi munka tudata. Bucsuzkodnak. Aztán lassankint elszé- lednek. Ki lefelé: Ki felfelé. Jó éjt nekik !

Nem marad ám azért árva, üres a park. Ahogy ballagnak haza a jó adófizetők, ahogy ritkul a számuk, úgy telik meg másfajta közönséggel. Szakácsnék hencegnek duzzadt mellükkel és oktatják a_ szobalányokat a kacérkodás alapelemeire. Ők külön csoportban vannak. Általában itt nincs egyenlőség. Egyáltalában nem demokraták. Nem is állnak szóba rongyos közbakával. Csakis sarzsival.

Másik csoportban jönnek a mosogatólányok. Ezeknek udvarolnak a sarzsinélküliek.

A társalgás nem megy ugyan a spanyol udvari etikett szerint, de azért tiz után fél tizenegyig tűrhető.

Ilyenkor dominál a szépség. Jelenleg úgy látom, valami Mariska az éjszaka szépe. Róla folyik a szó. Őt dicsérik kórusban a bakák. Rátapad a sötétségben sok éhes szem.

Lassan kis csoportra oszlanak, aztán párokra így párosával leülnek a padra. Halkai társalognak. Végre elül minden nesz a tájon.

Csend. Tompa csend. Néha libben egy- egy ág, mit megingat a hirtelenkelt szellő. Aztán újra csend. Csak a csillagok vigyorognak ravaszul.

11 óra.

Dombóvár ódon toronyórája tompán kongatná a tizenegyet, ha lenne. De mivel nincs, így hát valószínűleg nem kongatja. Ám nem igen veszik ezt észre a párok, kik bucsuzkodnak.

— Megyek már, Jóska. Későn van. Kikapok az asszonyomtól.

— Ráérsz, Julcsa.

— Nem, igazán nem. Majd holnap kijövök.

— Itt leszek. Szerbusz.

Egy középerős cuppanás. Innen is, onnan is. Mindenütt bucsuzkodnak. Néhány perc múlva üres a park.

Egyedül vagyok. Végignéztem a kedves park egynapi életét. Nagyon érdekesnek találtam. Érdemes volt eddig itt ülni és szemlélni a mosolygó, kacagó, sétáló, ölelkező életéi. Most újra mindent megüi a csend. Hallgatnak gyászos-szomorún a tárgyak. A juharok ős jzebólintanak az ákácok- kal, a bokrok halkan jó éjt köszönnek egymásnak. Bizonyára nyugodni térnek ők is, aludni, miként aiszik most a poros Dombóvár, tompán, mélyen, csendesen . .

Riporter.

és mindenféle gyógyiíövényt vásárol a . legmagasabb napi áron

Magyar Gyógynövény R.-TBudapest, VIII., Baröss-utca 13. Mifitáíntt fliánGtnl kpríink.

A posta-, távírda- és távbeszélő díjak felemelése.

(Befejező közlemény.)

Távírda. Belföldre : közönséget táviratoknál egy szó dija l K, sürgősnél 3 K. Dijminimurn 10 K. A 10 százalék felár helyett itt járulék fizetendő, mely. 10 szavanként közönséges táviratnál 1 K, sürgősnél 3 K. Küidöncdij (xp) 30 K.>

Vasárnap és Szt. István napján belföldre csak sürgős táviratok adhatók fel a sürgős táviratokra megállapított háromszoros díj fizetése mellett. E napokon a ,,D“ és ,,Sürgős“ jelzést nem keif a táviratra Írni.

Külföldi forgalomban a régi dijak maradnak, azonban ezeknél is -fizetendő a belföldi forgalomban megállapított távirdai járulék.

Távbeszélő belföldre. Három percnyi egyszeri beszélgetés dija interurban viszonylatban :

L övben (50 km. távolságig) 6 K.

II. » ( 50 '» -tői 200 km. » ) 12 K.

III. ' « (200 » -en felül » ) 20 K.

Sürgős beszélgetésekért a fenti dijak háromszorosa fizetendő. A 10 százalék helyett itt távbeszélő-járulék fizetendő, mely

t. övben 1 K { a perces egyszerű beszélII. » 2 K ! getések után és ezek háIII. » 31 I romszorosa a sürgős beszélgetések után.

A távbeszélő előfizetők az eddigi előfizetési dijakon felül fizetnek egyszer s mindenkori hozzájárulás címén Dombóváron: főállomás után 1000 K-t, mellékállomás után 500 K-t, mely kamatmentes kölcsönnek fog tekintetni.

Azonkívül évente hozzájárulás elmén fizetendő Dombóváron : főállomás után 120 K, mellékállomás után 00 K, de ez már nem kölcsön.

A napokban az összes előfizetőket felszólították, hogy kivánják-e megtartani továbbra is állomásukat s ha igen, úgy akkor a kiküldendő nyilatkozatot Írják alá és küldjék be a postahivatalba.

„Csonka Magyarország nem ország, Egész Magyarország menyország!“

TOttzer, Döbrököz. f KÉRJEN MINDENHOL hősök, vagy FŐSORT! 9 Szabó Jenő, borkereskedő