Dombóvári Hírlap, 1921 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1921-05-15 / 20. szám

1921. »május 15. 3. oldal Pünkösd ünnepe van, a szeretet ün­nepe, amelyen nem fog ártani némely em­bert figyelmeztetni kötelességére, amelyet pontosan teljesíteni kell. Mert vannak em­berek, akiknek a szivében ott ül a rideg önzés és akik nem néznek embertársaik­nak sokszor emberfeletti, idegölő munkájára és mindenáron, ha az egész fehéret mond, neki mindenképp feketét kell mondania. Mines j talán meggyőződve arról, hogy amit mond. ! helye-, hanem csak, hogy megjegyzés nél- j kül ne kisérje a legőszintébb dicséretet, ön- j zetlenséget. érdemlő munkát, valamit beszél 1 •és bírálatából kitűnik az érvényesülni vágyás, j a más kárán nevetés. Őszintén mondhatjuk, j ijy a legszebb eszmék buknak ei és a tu- j ráui átoknak ilyen megnyilvánulása kiöl: a j dolgozni vágyók leikéből a munkakedvet, i az ambíciót, j ♦ * Pünkösd napján széleűiek szét az apos­tolok, mindenfelé a világon, hogy hirdessék a kereszténységet, amely azóta majdnem két évezreá óta diadalmaskodik mindenfelé. A keresztény erkölcsök uj, szebb, megtisztult nézetet teremtettek és utat találtak a leg­messzebb vidékekre is. És mit látunk ? Ma- gyaroszág, amely ma, exelence, keresztény ország, még ma sem ébredt fel teljesen ön­tudatára. Épp a keresztények között nincs meg az összetartás, áskáiódás, irigykedés van az egész vonalon, egymás közt is nem azt keressük, ami összehoz, hanem ami el­választ, Mikor pedig minden kereszténynek igazán kereszténynek, gerinces keresztény­nek kellene lennie, sokan nyíltan liberálisnak nemcsak mutatják, hanem vallják magukat. De könnyen elfelejtik a liberalizmus átkos köv etk&zményeit és azt, hogy a liberaliz­musnak köszönhetjük végeredményében azt, hogy ma, mint idegen férgek, megszálló csa­patok rágják testünket és Csonkamagyaror- szágban éljük le napjainkat. * * * Talán emlékezhetünk, hogy a felsőbb tanügyi hatóság attól tette függővé a hely­beli főgimnáziumban a hosszabb idő óta üresedésben levő rajz- és tornatanári állá­sok betöltését, ha Dombóvár község kötele­zettséget vállal aziránt, hogy mindkettő ré­szére lakást biztosit. A két tanár azóta itt van, lakásviszonyaink pedig valóban tűrhe­tetlenek. Dombóvár kulturális fejlődése egye­nesen megköveteli, hogy ezt az ügyet most már sürgősen, elodázhatatlanul elintézzék, ez legyen az első és elengedhetetlen köte­lesség és ha másképp nem, a legradikálisabb ! eszközökkel. »Proximus ardet üealegon.« * * * Valahol Petőfinél olvasom, hogy volt egy Pató Pál név« ur, aki mindenre csak azt szokta mondani: »Ejh7 ráérünk arra még«. Volt itt valamikor egy önkéntes tüz­oitóegylei, amelybe ma friss erők szívesen lépnének be, hogy a régi gárdát erősítsék. De a támogatásra érdemes egyesület szuny­nyad, talán téli álmát alussza. Rázzuk fel téli álmából az alvó óriást, nehogy ha ránk találna sújtani, mitől mentsen Isten, a vész haragja, készületlenül álljunk itt és elveszett j vagyonunk romjain keseregjünk. * * * * * ! Szomorú hírt hozott a táviró. Egy j köztisztviselőnek megszállott területen lakó I atyja hunyta le örök álomra szemeit. Sze- j DOMBÓVÁRI HÍRLAP gény atyja temetésén sem lehetett jelen. Mily rideg a sors, magyar földön idegenek tanyáznak és Árpád országának egyik ré­széből a másikba nem lehet eljutni, csak nagy kínok és szenvedések árán. És min­dennek felidézője, az átkos gróf, akinek szerencsétlen keze uszított ránk csehet, ro-r mánt, szerbet, még nyugodtan élvezi egyes népek vendégbarátságát, ahelyett, hogy nyil­vánvaló hazaárulásáért méltó büntetését el­vette volna. De él bennünk az irredenta magyar vér és ami késik, nem múlik, ide­gen járom alatt nyögő testvéreink fel fog­nak szabadulni és »élni fogsz hazám, mert neked óin: kell, dicsőség és boldogság le­szen a te életed.« ügy adja Isten! KERESKE- * f h DÓK, IPAROSOK, ' GAZDASÁGOK, INTÉZETEK, IPARVÁLLALATOK, HIVATALOK, EGYESÜLETEK STB. RÉSZÉRE CSINOS KIVITELBEN ÉS JUTÁNYOS ÁRON, GYORSAN Q ÉS PONTOSAN KÉSZÍT: A Hnas^HsasBaoBHa! sm/sst? nKmumemamm9 Padok a séiakerthen. A múlt hetek mindent' felüditő esőzé­sének kellemes hatását érezzük a dombóvári sétakerten. Teljes iombdiszben áll már min­den bokor,' minden fa és a verőfényes májusi napfénynek, az átmenetileg tűrhetően por­mentes levegőnek örvendő közönség szívesen keresi fel a sétányt. Éppen ezért mi is örömmel üdvözöljük az életrevaló kezde­ményezést, amely e szórakozóhelynek ké­nyelmesebbé és vonzóbbá alakítására irányul. A tavalyi egyetlen, rozoga padocska mellé új, kényelmes padok sorakoznak, csalogatva a sétálókat. Azonban kifejezetten fel kívánjuk hívni a hatóságnak és a közönségnek figyel­mét a padok és a növényzet rongálásának megakadályozására. Minden törés, faragás, firkálás, kulturahiányra vall és szomorú, hogy a még teljesen fehér, gyalult pádon, már másnap, harmadnap megjelennek min­dennemű ízléstelenségek. Legyünk mi ma­gunk szigorú őrök és ne türjük, hogy vásott kamaszok és egyebek, szabad folyást en­gedve pajkosságuknak, kár.t okozzanak. Önként adódik azonnal a továbbfej­lesztés gondolata. Nem lehetne-e a sétányt meghosszabbítani ? Akár a Hunyadi-tér, akár a Szt.-László-tér felé? Vagy marad minden, ahogy volt és marad a piac áthe­lyezésével együtt a Hunyadi-tér barátságo­sabbá tételének terve is örökre — terv?! És még egyet! Mi lessz a sétakerlből pár nap múlva, ha nem lesz eső ? Megjön a por, a hires dombóvári por és mindent eltemet. Tavaszt, bokrot, fát, padot . . . Hát ezen igazán nem lehet segíteni? Akkor sem, ha k o ni o 1 y a n és e r ő s e n akarjuk ? té, ! Irha-firha. Gyermeklevelek az elemi iskolák alsó 1 osztályaiba való szives bevezetés céljából. í * * A) minta. Tanügy köréből. Kedves Tanár bácsi! 2x2 — 4—1921. Megdöbbentő nyugalommal hallottuk azt a hihetetlen hirt, hogy hónapok óta még mindig a gimnázium tanári szobája az idili- kus otthona s a tanári diványja éjjeli me" nedékhelye. Mély részvéttel eltelve jelent­jük, hogy bokros teendőink ellenére hama­rosan szakítunk időt és deputációval teszünk ; jelentést ez absurdum helyzetről, a bpesti sóhivatainál. Válasz esetén kérjük a fenti számra hivatkozni. Pá ! Kezeit csókolja La- káshivatal. * j * * B) minta. Közigazgatás köréből. Kedves Rendőr bácsi kérem, az öreg Törvény bácsi azt Írja : Vasárnapot szen­telj és 1.0 órakor zárj ! Sok keresztény ke­reskedő bácsi, meg még több zsidó bácsi mégis 12 óra felé zár. Tessék ókéi felje­gyezni a no ti céhe és 10 után bezárni. Jáu napot! * + * Panasz. Tisztelt Szerkesztő Ur ! Tegye ki az újságba, mert ez már tarthatatlan. Én parancsszóra olyan magasra ragasztot­tam mind az 50, destruktív lapokat ajánló tolipiros plakátot, hogy ember fia ei nem. érhette pusztakézzel. Én nem tehetek róla, hogy mindenki megvadult tőle és másnap már egy se lógott a helyén. Mindenki csak azt böködte. Én erről nem tehetek és azért nem keil mindjárt gorombáskodui, hogy ezen­túl az, ilyeneket majd a képemre ragasztják jobbról-bairói, mert én erről uem tehetek, én mindet magasra ragasztottam kérem : szépem Csak irja ki az újságba. Ajánlom magamat: Plakátragasztó. Ellesett beszédfoszlányok: őszinte kri­tikák a tánciskoláról: Elemi iskolás csöppség: Jaj Istenkém, mikor leszek már én is nagy ! a gimnazis­táknak most csak a zsebéig érek ! A csú­nyák ölbe kapnak s így táncolnak velem körbe. * * Két Il-ikos polgárista: Egyik: »Csak olyan rettenetes por ne volna abban a teremben«. Másik: »Hadd el kérlek szépen, ha van kiért, — akkor érdemes színi«. * * * IIl-ikos gimnazista : »Csak már vége volna, az ember örökösen pukedlizík, meg a lábára vigyáz. Ki se rugdalhatja magát, a lányok miatt még birkózni se lehet. Miárt nem csinálnak ilyen hathetes football-kur­zust is«. * * * V-ikes: Mind oly édes, mind oly bá- lyos, minden jó — csak algebra ne volna a világon. — A hősök söre, a legnemesebb nyersanyagokból saját módszerünk szerint készült ezen »Idénysörünk« első megjele­nése összeesik a világháború idejével, mely­nek történetébe lángoló betűkkel Írták be a magyar nevet a mi hős katonáink. Nincs elég tölgy a magyar erdők rengetegeiben, hogy leveleikből koszorút fonhatnánk min­den hős homlokára, akinek vitézsége és önfeláldozása soha el nem múló dicsőség fényévei vonta be a magyar nemzet hírne­vét. A Fővárosi Sörfőzde Rt. Kőbányán vitéz katonáinkra gondolt, amikor ezen gyártmányunknak azt a nevet adta »Hősök söre«.

Next

/
Thumbnails
Contents