Dombóvári Hírlap, 1921 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1921-05-15 / 20. szám
1921. »május 15. 3. oldal Pünkösd ünnepe van, a szeretet ünnepe, amelyen nem fog ártani némely embert figyelmeztetni kötelességére, amelyet pontosan teljesíteni kell. Mert vannak emberek, akiknek a szivében ott ül a rideg önzés és akik nem néznek embertársaiknak sokszor emberfeletti, idegölő munkájára és mindenáron, ha az egész fehéret mond, neki mindenképp feketét kell mondania. Mines j talán meggyőződve arról, hogy amit mond. ! helye-, hanem csak, hogy megjegyzés nél- j kül ne kisérje a legőszintébb dicséretet, ön- j zetlenséget. érdemlő munkát, valamit beszél 1 •és bírálatából kitűnik az érvényesülni vágyás, j a más kárán nevetés. Őszintén mondhatjuk, j ijy a legszebb eszmék buknak ei és a tu- j ráui átoknak ilyen megnyilvánulása kiöl: a j dolgozni vágyók leikéből a munkakedvet, i az ambíciót, j ♦ * Pünkösd napján széleűiek szét az apostolok, mindenfelé a világon, hogy hirdessék a kereszténységet, amely azóta majdnem két évezreá óta diadalmaskodik mindenfelé. A keresztény erkölcsök uj, szebb, megtisztult nézetet teremtettek és utat találtak a legmesszebb vidékekre is. És mit látunk ? Ma- gyaroszág, amely ma, exelence, keresztény ország, még ma sem ébredt fel teljesen öntudatára. Épp a keresztények között nincs meg az összetartás, áskáiódás, irigykedés van az egész vonalon, egymás közt is nem azt keressük, ami összehoz, hanem ami elválaszt, Mikor pedig minden kereszténynek igazán kereszténynek, gerinces kereszténynek kellene lennie, sokan nyíltan liberálisnak nemcsak mutatják, hanem vallják magukat. De könnyen elfelejtik a liberalizmus átkos köv etk&zményeit és azt, hogy a liberalizmusnak köszönhetjük végeredményében azt, hogy ma, mint idegen férgek, megszálló csapatok rágják testünket és Csonkamagyaror- szágban éljük le napjainkat. * * * Talán emlékezhetünk, hogy a felsőbb tanügyi hatóság attól tette függővé a helybeli főgimnáziumban a hosszabb idő óta üresedésben levő rajz- és tornatanári állások betöltését, ha Dombóvár község kötelezettséget vállal aziránt, hogy mindkettő részére lakást biztosit. A két tanár azóta itt van, lakásviszonyaink pedig valóban tűrhetetlenek. Dombóvár kulturális fejlődése egyenesen megköveteli, hogy ezt az ügyet most már sürgősen, elodázhatatlanul elintézzék, ez legyen az első és elengedhetetlen kötelesség és ha másképp nem, a legradikálisabb ! eszközökkel. »Proximus ardet üealegon.« * * * Valahol Petőfinél olvasom, hogy volt egy Pató Pál név« ur, aki mindenre csak azt szokta mondani: »Ejh7 ráérünk arra még«. Volt itt valamikor egy önkéntes tüzoitóegylei, amelybe ma friss erők szívesen lépnének be, hogy a régi gárdát erősítsék. De a támogatásra érdemes egyesület szunynyad, talán téli álmát alussza. Rázzuk fel téli álmából az alvó óriást, nehogy ha ránk találna sújtani, mitől mentsen Isten, a vész haragja, készületlenül álljunk itt és elveszett j vagyonunk romjain keseregjünk. * * * * * ! Szomorú hírt hozott a táviró. Egy j köztisztviselőnek megszállott területen lakó I atyja hunyta le örök álomra szemeit. Sze- j DOMBÓVÁRI HÍRLAP gény atyja temetésén sem lehetett jelen. Mily rideg a sors, magyar földön idegenek tanyáznak és Árpád országának egyik részéből a másikba nem lehet eljutni, csak nagy kínok és szenvedések árán. És mindennek felidézője, az átkos gróf, akinek szerencsétlen keze uszított ránk csehet, ro-r mánt, szerbet, még nyugodtan élvezi egyes népek vendégbarátságát, ahelyett, hogy nyilvánvaló hazaárulásáért méltó büntetését elvette volna. De él bennünk az irredenta magyar vér és ami késik, nem múlik, idegen járom alatt nyögő testvéreink fel fognak szabadulni és »élni fogsz hazám, mert neked óin: kell, dicsőség és boldogság leszen a te életed.« ügy adja Isten! KERESKE- * f h DÓK, IPAROSOK, ' GAZDASÁGOK, INTÉZETEK, IPARVÁLLALATOK, HIVATALOK, EGYESÜLETEK STB. RÉSZÉRE CSINOS KIVITELBEN ÉS JUTÁNYOS ÁRON, GYORSAN Q ÉS PONTOSAN KÉSZÍT: A Hnas^HsasBaoBHa! sm/sst? nKmumemamm9 Padok a séiakerthen. A múlt hetek mindent' felüditő esőzésének kellemes hatását érezzük a dombóvári sétakerten. Teljes iombdiszben áll már minden bokor,' minden fa és a verőfényes májusi napfénynek, az átmenetileg tűrhetően pormentes levegőnek örvendő közönség szívesen keresi fel a sétányt. Éppen ezért mi is örömmel üdvözöljük az életrevaló kezdeményezést, amely e szórakozóhelynek kényelmesebbé és vonzóbbá alakítására irányul. A tavalyi egyetlen, rozoga padocska mellé új, kényelmes padok sorakoznak, csalogatva a sétálókat. Azonban kifejezetten fel kívánjuk hívni a hatóságnak és a közönségnek figyelmét a padok és a növényzet rongálásának megakadályozására. Minden törés, faragás, firkálás, kulturahiányra vall és szomorú, hogy a még teljesen fehér, gyalult pádon, már másnap, harmadnap megjelennek mindennemű ízléstelenségek. Legyünk mi magunk szigorú őrök és ne türjük, hogy vásott kamaszok és egyebek, szabad folyást engedve pajkosságuknak, kár.t okozzanak. Önként adódik azonnal a továbbfejlesztés gondolata. Nem lehetne-e a sétányt meghosszabbítani ? Akár a Hunyadi-tér, akár a Szt.-László-tér felé? Vagy marad minden, ahogy volt és marad a piac áthelyezésével együtt a Hunyadi-tér barátságosabbá tételének terve is örökre — terv?! És még egyet! Mi lessz a sétakerlből pár nap múlva, ha nem lesz eső ? Megjön a por, a hires dombóvári por és mindent eltemet. Tavaszt, bokrot, fát, padot . . . Hát ezen igazán nem lehet segíteni? Akkor sem, ha k o ni o 1 y a n és e r ő s e n akarjuk ? té, ! Irha-firha. Gyermeklevelek az elemi iskolák alsó 1 osztályaiba való szives bevezetés céljából. í * * A) minta. Tanügy köréből. Kedves Tanár bácsi! 2x2 — 4—1921. Megdöbbentő nyugalommal hallottuk azt a hihetetlen hirt, hogy hónapok óta még mindig a gimnázium tanári szobája az idili- kus otthona s a tanári diványja éjjeli me" nedékhelye. Mély részvéttel eltelve jelentjük, hogy bokros teendőink ellenére hamarosan szakítunk időt és deputációval teszünk ; jelentést ez absurdum helyzetről, a bpesti sóhivatainál. Válasz esetén kérjük a fenti számra hivatkozni. Pá ! Kezeit csókolja La- káshivatal. * j * * B) minta. Közigazgatás köréből. Kedves Rendőr bácsi kérem, az öreg Törvény bácsi azt Írja : Vasárnapot szentelj és 1.0 órakor zárj ! Sok keresztény kereskedő bácsi, meg még több zsidó bácsi mégis 12 óra felé zár. Tessék ókéi feljegyezni a no ti céhe és 10 után bezárni. Jáu napot! * + * Panasz. Tisztelt Szerkesztő Ur ! Tegye ki az újságba, mert ez már tarthatatlan. Én parancsszóra olyan magasra ragasztottam mind az 50, destruktív lapokat ajánló tolipiros plakátot, hogy ember fia ei nem. érhette pusztakézzel. Én nem tehetek róla, hogy mindenki megvadult tőle és másnap már egy se lógott a helyén. Mindenki csak azt böködte. Én erről nem tehetek és azért nem keil mindjárt gorombáskodui, hogy ezentúl az, ilyeneket majd a képemre ragasztják jobbról-bairói, mert én erről uem tehetek, én mindet magasra ragasztottam kérem : szépem Csak irja ki az újságba. Ajánlom magamat: Plakátragasztó. Ellesett beszédfoszlányok: őszinte kritikák a tánciskoláról: Elemi iskolás csöppség: Jaj Istenkém, mikor leszek már én is nagy ! a gimnazistáknak most csak a zsebéig érek ! A csúnyák ölbe kapnak s így táncolnak velem körbe. * * Két Il-ikos polgárista: Egyik: »Csak olyan rettenetes por ne volna abban a teremben«. Másik: »Hadd el kérlek szépen, ha van kiért, — akkor érdemes színi«. * * * IIl-ikos gimnazista : »Csak már vége volna, az ember örökösen pukedlizík, meg a lábára vigyáz. Ki se rugdalhatja magát, a lányok miatt még birkózni se lehet. Miárt nem csinálnak ilyen hathetes football-kurzust is«. * * * V-ikes: Mind oly édes, mind oly bá- lyos, minden jó — csak algebra ne volna a világon. — A hősök söre, a legnemesebb nyersanyagokból saját módszerünk szerint készült ezen »Idénysörünk« első megjelenése összeesik a világháború idejével, melynek történetébe lángoló betűkkel Írták be a magyar nevet a mi hős katonáink. Nincs elég tölgy a magyar erdők rengetegeiben, hogy leveleikből koszorút fonhatnánk minden hős homlokára, akinek vitézsége és önfeláldozása soha el nem múló dicsőség fényévei vonta be a magyar nemzet hírnevét. A Fővárosi Sörfőzde Rt. Kőbányán vitéz katonáinkra gondolt, amikor ezen gyártmányunknak azt a nevet adta »Hősök söre«.
