Dombóvári Hírlap, 1921 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1921-03-27 / 13. szám

2. oldal.

akart lenni, csak magyar nem . . . És husvéttalan lett a magyar nemzet.

De biznunk kell bátran. Az ujhodásnak lelvillant sugara, a peremeken szebb hajnal virrad. Visz- szatér az elűzött Isten, visszajön a j megtalált hit, vissza az igazság, be- ! csillét, szeretet. IJjszéppé pirkad a j magyar élet: jövővé válik a fényes I múlt. A telkekbe ismét visszaszáll az ünnep, igaz szívből zeng a hozsanna, győzedelmesen az alleluja, nem lesz husvéttalan a magyar nemzet, boldoggá teljesedik maroknyi fajtánk : a magyar.

Pongrác Károly.

(Rovat)

I

A helybeli választmány 20-án ! d. u. ülést tartott, melyen elhatározták, hogy április 4-én Dombó | váron nagygyűlést rendeznek és j arra a központot is meghívják. A í központ elfogadta a meghívást és I dr. Herkélyi Tibor, dr. Horváth Béla, Lörincz Antal és Mayler Ede központi igazgatósági tagok által képviselteti magát. Felkéri ennélfogva a helybeli csoport választmánya ezúton is a dombóvári politikai és társadalmi ! egyesületeket, hogy a nagygyűlésen j zászló alatt felvonulva, minél többen jelenjenek meg. A vidék érdeklődő közönségét is felkérik a részvételre annál is inkább, mert a helybeli csoport azért nem rendezi vasárnap a nagygyűlést, hogy a vidékiek a vonatközlekedés hiánya miatt a megjelenésben ne legyenek akadályozva.

Ugyanezen nap este a dombóvári sajtóhölgybizottság budapesti művészek és helybeli közreműködők részvételével fényes műsorral, táncvigalommal egybekötött estélyt rendez. Részben, akit megtagadott saját pártja. Szabó Ervin, aki idealista volt eszméiben, hivő volt terveiben, a munkás-kezek diadalában, aki művész volt gondolataiban, művész volt a kifejezésében. S öt is megverték, meg- 'gyalázták ... A saját nép*1, a saját pártja.

Így gondolkoztam, illetőleg lázongtam s szobámba egy szál vörös szegfű hullott. Poros és fáradt.

Két vörös-katona sétált szuronyosan az utcán. Köszöntöttek.

— No, fiuk — szóltam hozzájuk az ablak mögül — már eldobálják a vörös szegfűt ? Mi dolog ez ? Mit szól majd Noé elvtárs ?

— Sok kár érte ! — szólt a fiatalabbik, lányos képű, fiatal fiú. A Purger elvtárs.

Másik meg, a Bjpszám elvtárs csöndesen fütyörészte a Proletár-indulót.

— A Nojé . . . Sokat tehet a Nojé . . — mondta. — Persze most adja a szigorút. Fél, hogy legelőször Gtet üti majd a kibo- Jonditott Bányász-zászlóalj.

DOMBÓVÁRI HIBLÄP

letes programmed a jövő számunkban hozunk.

Rz Ébredő Magyarok Egyesületének szervezkedése Tolnavármegyében.

A keresztény és nemzeti eszmének harcos szervezete, az Ébredő Magyarok Egyesülete, a vármegye területén is meg- kezdte szervező munkáját. Ennek eredményeképpen a vármegye nagyobb községeiben, igy Pakson, Dombóváron, Tamásiban és még több helyen is megalakult az egyesület fiókja. Szekszárdon folyó hó 12 én alakíttatott meg a szervező bizottság, másnap, vasárnap délelőtt pedig a városháza udvarán volt népgyüiés, amelyre nagy számmai sereglettek össze a város polgárai, akik a tágas udvart teljesen megtöltötték. A központ kiküldötte, L ő ri n c z Antal, a budai

1. kér. ébredő szervezet vezetője, volt a gyűlés szónoka, aki rnásféiorás hatalmas beszédben ismertette a zsidóságnak az emancipáció óta a mai napig az, állami, gazdasági és társadalmi életben betöltött szerepét, miként került a kezükbe a magyar rögnek annyi tízezer holdja, a tőke, a sajtó s, hogy e tényezők birtokában a destrukció miképperr segítette elő az ország romlását. Különösen hangsúlyozta a szónok, hogy a mindeddig megoldatlan zsidókérdést nem „furkós bottal“, hanem lankadatlan, kitartó szívós munkával kell megoldásra vinni. A szónok elmondta, hogy a destruktiv sajtó hamisan viselkedett az Ébredő szervezetekkel szemben. Az eredeti célokról nem tájékoztatja a nagyközönséget, azonban mindig hasábos hireket közöl arról, ha uz Ébredők nevével visszaélve agent provoeateu- rök botrányokat rendeznek. A jobbára kisgazdákból álló közönség éljenzéssel sokszor félbeszakította a hatalmas szónoklatot. — A magunk részéről is azt óhajtjuk, hogy az Ébredők szervezetének vezetése kerüljön mindenütt hivatott, komoly férfiak kezébe, nehogy egyes túlzásra hajló egyének’szerte- lensége folytán hitelét veszítse a keresztény és nemzeti szellemben való ujjászüietÓ3 magasztos eszméje, amelynek minden igaz magyar ember egész lélekkel szegődött szolgálatába.

Rz Ébredő Magyarok Egyesületének szervezkedése Keszthelyen.

Március hó 13 án Keszthelyen nagygyűlés volt, melyen a központ részéről Bárdossy Gyula sSzerdahelyi László

— Fiuk, most maguknak mm szabad igy beszólni. Nem szabad elkeseredni. Ha

igazságot szolgálnak, önmaguktól is megtudják. Maguknak most nem szabad látni mást, mint a vörös zászlót.. Meg szót fogadni Noé elvtársnak.

A fiatalabb csüggedt arcot mutatott.

— Csak már ne volna rongyos az a zászló. Meg ne vónu birkagulyás — mondta kesevtien.

— Az, az . . . birkagulyás . . . fene a Nőjét. Ö eszik a Gsekénél. Aszongya tegnap . . . Két terítéket a politikai megbízott olvtársaknak . . . Két terítéket . . . Hát micsoda ü ? Mi meg hentörögjünk az árokparton és ögyük a birkagulyást. Ez köll a proletárnak.

Mondtam tennap, mikor visszagyütt a Nojé a Csőkétől. Hogy Nojé elrtárs, ón már nem eszem több gulyáit. Aszongya, egyék elvtárs rizakását. Aztán máma ki is öntöttem a gulyást. A Nojé meg aszongya, ha

1921. március 27.

tanár, a nagykanizsai szervezet részéről középg-ulácsi P é c z e 1 y László földbirtokos, az EME nagykanizsai csoportjának elnöke, páter H e d 1 y Joromos szentferencrendi szerzetes és dr. bogáti Hajdú Gyula ügyvéd, valamint a zalaegerszegi ébredő magyar társadalom számos tagja jelent meg. A gyűlés előtti este a keszthelyi és nagykanizsai csoport vezetősége a Hungária szálló nagytermében magusnivóju müvészestélyt [ rendezett, melyért P. Hedíy Jeromos tartalmas és a zsidókérdés tökéletes ismeretére valló előadást tartott. A termet zsúfolásig megtöltő közönség az összes szereplőket számtalanszor szólította a lámpák elé. Másnapi nagyggiilésÜkön több, mint 4000 főnyi tömeg hallgatta mindvégig nagy lelke- i sedéssel a szónokokat. Németh Béla gaz- I dasági akadémiai tanár, az ÉME keszthelyi i elnökének megnyitója után a központi szó- i n oknak: Szerdahelyi László tanárnak ,,Az ébredő magyar mozgalomról“ szóló előadása következett. Dr. Hajdú Gyula, a nagykanizsai csoport választmányi tagja a ,,Hazaszeretet és zsidóság“ címen tartott előadást, majd a Dunántúl Zadravecz Istvánjának : P. Bed! y Jeromosnak az „Ébredő magyar világnézet“ cimü előadása következett, A beszéd, — mely a szónoki teljesítménynek ragyogó példaképe volt — a hallgatóság zajos tetszését és szűnni nem, akaró lelkesedését vonla maga után. Kiküldöttek a Hungáriában vasárnap tartott kullurestélyen, majd később a Legényegyletben tartott ünnepélyen is megjelentek. Az ÉME keszthelyi csoportjában az oltani praenr.ontrei-rend tagjai az államvasutiak testületiek (72 tag), az Iparos-Kör (26L tagja), a Gazdászaii. Akadémia hallgatói testületileg, a Festetich uradalom igazgatósága testületileg, a középosztály és munkásság jóformán teljes számban helyet foglalnak. Az eddigi végzett munkájuk eredményei a következők: 1 Ébredő magyar bizottságot szerveztek mely lánckereskedőktől legutóbb is 12 waggon élelmiszert és árut foglalt le, s keresztény szervezetek utján olcsón, uzso- í ramentes áron a lakósság között szétosz- I tóttá. 2. A Keszthelyei Hírlap nevű zsidó lapot beszüntették és helyette Keszthelyi Újság és Keszthelyi Ébredő cimeh lapokat inditattak. 3. Hetenként kulturestélyeket tartanak. 4. A főtrafikot, melyet évtizedek óta zsidó birt, elvették attól és két rokkant keresztény katonának (egy főhadnagy és egy őrmesternek) adták át. 5. A környékbelimégegyszsr megmerem tenni, lecsukat, mint ellenforradaltnárt. A Nojé.

A fakidon most döngő lépések hangzottak. Szikár, ősz férfi jött rajta s felénk tartott.

— Dicsértessék — köszönt. Ez a köszöntés annyira meglepett, hogy viszonozni nem tudtam az első pillanatban. A két vö- bö3 katona meg gúnyosan mosolygott az öregen.

— Jó napot, papa — mondták neki kedélyesen, de az öreg nem vette őket figyelembe.

— Kérőm, én Pap-Gadó István vagyok. Pécsről, a Szigeti-utról.

— Pécsi ? Hát hogy kerül ide — kérdezték az elvtársak.

Magam is kíváncsin néztem az öregre? aki, úgy látszott, nem sokba vette az elvtársakat.

— Pap-Gadó István . . . az . . . A Pap Gadó Katalin testvérje, aki a belvárosi