Dombóvári Hírlap, 1921 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1921-03-20 / 12. szám
V. évfolyam 12. szám Előfizetési ár: egész évre 48 •— kor; félévre 24'— kor; negyedévre 12"— korona. Egyes szám ára 2 korona. Megjelenik minden vasárnap.-Előfizetési dijak és hirdetések a kiadóhivatalba ; a lap szellemi részét illető közlemények pedig a szerkesztőséghez <_Szt. László-tér 18.) küldendők. Szerkesztőség: Szent-Lászió-tér 18. sz. Kiadóhivatal: Esterházy-utca 17. szám. Telefon : 40. szám. A dombóuári ünnepélyek. Dombóvár ismét leverte magáról a közmondásos port, kibújt a szállongó porfelhőből és három napon ünnepelt. E napok szerencsés krónikásai lehetünk. Itt március 15.-ét az ulóbbi években nyilvánosan nem ünnepelték meg. Legfeljebb az iskolák falai közé szorult a magyar szabadság emlékezete. Most, a szörnyű nemzeti bukás reménytelen napjaiban nem volt senki, aki legalább egy ünnepségen részt ne vett volna. Március idusa az idén inkább ünnepi alkalom volt, mint az ünnepély tárgya. Mindenütt irredenta költeményeket, beszedeket hallottunk, ilyen színdarabokat láttunk. A Kát. Legényegylet nagy sikert ért el 13.-án az Otthonban tartott estélyével. A színdarabok szépsége, a kitűnő előadás, Máté Károly tanár szónoki hatásokban gazdag beszéde, a megható szavalat, hosz- szas fel-felujaló tapsra lelkesítette a nagyszámú díszes közönséget. Az egyesület táviratban üdvözölte a »Nehéz esztendők« irredenta színdarab íróját, Dénes Gizellát. Igen sikerűit ünnepélyt rendezett hétfőn délután a mozgófénykép-színházban az állami elemi iskola, amelyen szépszámú közönség vett részt. Az ünnepi beszédet Söilei József íanitó mondotta, aki szépen felépített beszédében rámutatott a márciusi napok jelentőségére s hazaszeretetre, földünk minden rögéhez való ragaszkodásra buzdítván az ifjúságot. Az ifjúsági énekkar Faiesnó Cs. Aranka vezetése alatt több igen kedves és ügyes énekszámot adott elő. Szerepeit Megsöpguií leueiek. Irta: Dénes Gizella. Ma olyan valaki volt náiam, akit utálok. Petrine Semmi finomság nincs ebben az asszonyban. Egy lehelleínyi intelligence ája sincs. Csak hiúság és raffinéria. Az Íróasztalomon sok irás hevert. Öntől is volt óit egy régi képeslap. Valami azt mondta, hagyjam odakünn. Pelriné nagyon kedves akart lenni. Megsimogatta az arcomat. Majdnem elfordultam. Nem szeretem az erős, érzéki parfümöket. — Sápadt vagy Vera Mária. Megfogytál. Mondják, beteg vagy. Mi bajod ? — Semmi fontosabb. Múló hurut. Majd a tavasz megjavít. Aztán leültünk. Láttam, hogy szeretne keresztül nézni rajtam. Odapillantott az Íróasztalomra. Az ön képeslapjára. Ha látta volna ezt az arcot! A szája szinte elveszett. De csúnya, egy rosszlelkü női arc I , — Te levelezel Papp Ivánnal ? — kérdezte. S én rámondtám dacból: — Sokat ir. Különösen az utóbbi időben. Ez ugyan a régebbi lapja. Holnap én is irok neki. Igen tartalmas lelkű férfi. még a műsoron több hazafias szavalat és egy sikeresen előadott alkalmi színdarab. A ezt. Orsolya-rendiek elemi , polg. leányiskolája, varró- és szabászat! tanfolyama 15 én d. e. 9 órakor tartottak igen kedves márciusi ünnepélyt, melynek 18 pontból álló műsorának minden egyes szárna sok gyönyörűséget szerzett a publikumnak. A növendékek kedves, közvetlen szavalata, méltó kifejezése volt annak a tiszta lelkesedésnek, mely a magyar leányok leikét eltölti. Az énekkar pompás iskolázottsággal meglepő, szépen énekelt, amelyen meglátszott Parti József intézeti ánektanár mesteri keze. Különösen nagy hatást keltett dr. Piukovich Sándor fősirnn. tanár és az intézet irodalom- és történelem-tanárának magas szárnyaiásu beszéde. Heinlein Kató bájos szólója, Sarkadi Margit nyugodt, ügyes zongorakisérete, a Szabó-nővérek, Gries j Rózsi, Bondi Olga precíz zongorajátéka, j mind.mínd egy-egy gyöngyszeme volt annak a kedves ünnepélynek, melyről a hallgatóság a legteljesebb megelégedéssel távozott. A kim kát. főgimnázium, ünnepélye impozáns volt. A mozgóképszínház óriási helyiségében sem fért el a hallgatóság,; az előcsarnok is zsúfolásig megtelt. De meg is fizetett a nagy érdeklődésért kitűnő műsorral a rendezőség. Az énekkar nem várt biztos szereplése, Heinlein Béla irt i- denta szólószámai, a zenekiséret, a hegedű kvartett, az ifjúsági szénok, a szavalatok mind mind teljes dicséretre méltók voltaki Különös dicséretet érdemel Vér Vencel főgimn. tanár, ki eddigi szónoki sikereit is felülmúló szónoklatával a keresztény és Delfiné fölnevetett. Hangja bántó volt j és rideg. — Tudod, hogy majdnem megszöktem j vele ? Áz utolsó délután, mikor bucsuzotr, ‘egyre biztatott, kapacitált. Közben hazaért Béla s a regény befejeződött. Lám, az élet maga hozza elém a bizonyítékokat. Nem fáj. Csak magamon csu- dálkozom. Nem tudok eligazodni az ön jellemén. A Bán I!a meleg lelke is érdekelte. Petriné asszonyisága is izgatta ... És én ? Miért csókolt meg engem ? Mire kellett önnek az én tiszta, őrzött ajkam ? S mikor elment, egyetlen búcsúszava se volt. Mindenkitől elbúcsúzott, csak tőlem nem. Hát annyi se voltam önnek, mint a legközönyösebb társaságbeli ismerőse? Nagyon csúnyán megvert az élet. Benedekeknél voltam. Éppen akkor kaptak öntől levelet. Felolvasták. Már nem emlékszem, mit irt. Csupa konvenció. Margit, (tudja, hogy ő a legigazabb ember, akit ismerek ?) magához ölelt. Én elmosolyodtam. De ez a mosoly szomorúbb volt, mint a leghangosabb zokogás. Benedek mérnök kiment a szobából. Egy hónapja már, hogy elment tőlünk. nemzeti élet megvalósítását sürgette az iskolában, a politika terén, az éiet minden m eguy i 1 v án u I ás áb an. Kedden este a Korona földszinti helyiségeiben majdnem kétszáz terítékíi közvacsorán hódolt a nagy nap emlékének a helybeli ipartestüket. Itt T ó t h Lajos ref.. lelkész volt az ünnepi szónok, aki együttérzésre, a múlt eseményein okulva, hazafias kitartásra, lelkesedésre intette, kiemelvén, hogy a magyarság felrázására és megmentésére ma vállvetett törekvéssel kell mindannyiunknak törekednünk. Baumgart János ipartestületi elnök Horthy kormányzóra és a nemzeti hadseregre ürítette poharát. Hazafias felköszöntőket mondtak még Dömötör Sándor, Vér Vencel, Máté Károly és dr. Piukovich Sándor míg végül M e s z m e r József ipartestületi -jegyző a vendégeknek megjelenésükért mondott köszönetét. A vacsora alatt a Dalkör nagy tetszésnyilvánítás mellett adott elő alkalmi hazafias énekeket. A tanulóifjúság S órakor szt. misét hallgatott, melyen a girno. énekkar régi magyar énekeket adott elő. A hatóságok, a hadsereg, a hivatalok a 9 órai istentiszteleten vettek részt. Az emlékezetes napok hatását bárcsak mindennap láthatnánk minden dombóvári minden cselekedetében. Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek ^Sagyaroszág feltámadásában. Ámen. S egyetlen sor írást se küldött. Egyetlen lapot se. Pedig egy olyan' levelet is megtudnék köszönni, mint Benedeké. Mikor elindultam, köhögnöm kellett. Az utóbbi hetekben sokat köhögök. Mióta összeestem a keringő alatt. Tán mióta ön elment. A zsebkendőm véres lett. Margit megdöbbent — Vera Mária . . . hát mióta — kérdezte s könnyek hullottak a szeméből. Én sírni se tudtam. De a szivem az zokogott, kegyetlenül és megrázkódva. Beteg vagyok. Egy hát óla fekszem. A fehér párnák között egyre fogyok, egyre halkulok. El fogok tűnni,mint egy futó dallam. A hajam szétomoiva borul hátamra. Csak elnézegetem. Mily fényes, mily fekete, őn játszogatott vele, emlékszik, hercegem? Az ajkamat biborszinüre festi a láz. Hányszor csókolta szőke hercegem. 0, a vágyam már nem ér túl a betegágyam párnáin. Nincs jogom az élettel szemben. Amig végleg elvisz a sorsom, még egyszer-kétszer átvonul rajtam e keserű szerelem panasza. S aztán ... de jó lesz minden, drága hercegsm. Mógegyszer szerettem volna megaimi- tani a haját. Az aranyfényü, szőke haját. Lepünk mai száma 2 korona
