Dombóvári Hírlap, 1921 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1921-02-27 / 9. szám
1921L február 27. DOMBÓVÁRI hírlap Ó, a télirohkom ... — Ugyan, — mondta a kedves feleségem — fiam, ne menj el ma hazulról, mert sok veszett kutya kóborol az utcán ; egyik meg talál harapni, akkor, jaj, mi lesz velem ? — Én azonban bizakodva legyintettem : — Ugyan, kérlek, csak nem ijedek meg egy-két kutyától. Ha annyira féltek, hát jól van, majd keresek valami bátorító szerszámot. — Azzal előkaparintottam a nagyapámtól örökölt somfabütyköst és öt perc múlva már vígan bandukoltam a nem éppen kicsi Petőfi-utcán keresztül. Minden nagyobb baj nélkül érkeztem meg a Müller-korcsmába. Jókedvvel ttritgettük barátaimmal a poharat, Ízlett mindnyájunknak a kissé savany- kás rizling. És közbe-közbe beszélgettünk. Elsősorban természetesen politizáltunk. — Szidtuk Hegedőst, miért vet ki adót a szeszre, atyai tanácsokat osztogattunk a cseh külügyminiszternek, sőt egyik barátom erősen megfenyegette az orosz szovjetet titkolózó politikájáért. Majd később helybeli témákra tértünk. Megkérdeztem : mi igaz a veszett kutya históriából ? Bizony igaz — mondták, — megharapott már vagy tiz embert, kiket holnap visznek Budapestre. — Tyű az áldóját — kiáltok fel, — tehát a fele sem tréfa . . . Szóltam és megremegtem. Nem azért, mintha gyáva ember volnék. Dehogy, sőt éppen ellenkezőleg. De nem tudom, miért, miért sem, elég az hozzá, hogy ettől a perctől fogva lehangolt voltam. Nem elegyedtem többé a beszédbe. Még a túlsó asztalok harsány röheje sem vidámntott. Állandóan a veszett kutyák jártak eszemben, furdalta lelkiismeretemet a feleségem intő szózata. Nem is maradtam soká. Felhúztam valódi békebeli télikabátomat és elbucsuz- tam a nyájas kollégáktól. Odaköszöntem a sarokban pipázó Kálmán (jobb időkben Kar- pelesz) Sándor öcsémnek, de az nem vett észre. Láttam égszínkék szemén, hogy azon mélázik : lehetne-e províziót huzni olyan házvételböl, amit nem közvelitett. Aztán kimentem az utcára. Sötét volt. A feketeséget szinte vágni lehetett. A Petőfi-utcán már biztosabban haladtam. Ugyan nem az egyenes járda okozta ezt, hanem az a hevítő remény, hogy engem még a kutyák sem mernek bántani. 0, szörnyűség, kérem, de nagy a tévedés. Amint a Lexa-báznál befordulok, irtózatos zenebonát hallok. — Foggyák meg, foggyák meg ! — üvölti egy borízű hang a szolgabiróság felől. — Kit, mit ? — kérdem magámban. Ebben a pillanatban meglátok egy hatalmas fehér kutyát. Rohan éppen felém. Jaj, hová bújjak? Nem félek,-de mégis.- Talán a parkba futok ? Oda késő! Talán fel egy fára? Az sincs közelben? Hopp, megvan ! Erre a létraalaku villaayállványra. Már mászok is. 0, de sajnos, a szemtelen kutya pikkelt rám. Nagyot ugrik és kiszakít egy jó darabot vaiódi békebeli télikabátomból. — Foggyák meg, foggyák meg - kiáltoz az atyafi. — Rögtön, barátom, rögtön — gondolom magamban. A Róthermel-sarok felől felbukkan egy rendőr. A jótorku ember most annak kiáltoz : Lüje le! Lüüjjeee lee! — Talán a kisujjammal — válaszolja a rend hivatalos őre. Lassan eltűnik valamennyi. Még várok néhány percig a jóhelyre épített oszlopon, amit megbocsát nekem a tulajdonosa. Leszabván, végignézem valódi békebeli télikabátomat. Szomorún fityeg rajta a nem csekély szakadás. Mit tehetek ? Hallgatagon hazaballagok. — No, találkoztál-e veszett kutyával? — kérdi kedves nőm az ágyból. — Ugyan, hova gondolsz ? Kikerülnek engem a kutyák! Látják: nem amolyan emberrel van dolguk. így felelék, miközben azon gondolko- dám, miként fogom elszállítani veszettkóros valódi békebeli télirokkomit úgy, hogy a feleségem meg ne lássa, udvari szabómhoz s miként csinálja úgy meg, hogy feleségem ne is tudjon róla. — Remélem, önök nem árulnak el ? bdtori Merész Ede, A scijtóférfia. Na liát ez mégis sok, urak ! Papokcsinálta kész dolog . , . Lapot kezembe adni majd Az ébredők tanácsa fog. En nagykorú vagyok, ügy ám ! Hülyének nem vagyok hülye. A sajtó — eddig úgy tudám — Mindenkinek szent belügye, A sajtó nag}r, szabad mező. Legelni rá sok elme jár. Szabad mezőre, hej, minek A tilalomfa, szájkosár ? Mindenki azt legel, minek Nem vallja kárát ész, gyomor Mig ón a sarjut kedvelem, Mást izgat a kóró bokor. /Megnézni jól, mit olvasok Nem voltam én eddig se rest. Kedvenc keresztény lapjaim: „A Nap“, „Az Újság“ és „Az Est“. üj Nemzedéket is veszek, Bár el nem olvasom soha. Mert túlzón liberális és Egy kissé philosemita. Az Uj Lap destruktive ir. Agyondicséri Vázsonyit. Nincs már előtte semmi szent, Bliktrí a haza és a hit. Mindezt leszűrte agyvelőm Mindabból, amit olvasók. Nálamnái bölcsebb ébredőt, Nem terme tán se föld, se ég. (j nagy, tudákos férfi te.! Tudásod uj és meglepő. A kérdés most már az csupán, Van-e fejedben agy vélő. ' Pdjesz. Szerkesztői üzenetek* Balatoni. Cikkét a jövő számban közöljük Eddig a helyhiány, most pedig a halasztást nem tűrő sürgős és aktuális cikkek miatt maradt el. Szakos. Köszönjük megértő sorait s támogató munkásságát. A lapot elindítottuk. T, I., Ujdoilfbóvár, A riport egy nappal elkésett. Hasonló tárgyú már addigra szedve volt. Kár, hogy aktualitását vesztve, a jövő számban aligha használható. Szerkeszti; a szerkesztő bizottság. Felelős szerkesztő; TacSies Benő, Lapkiadó: a „Dombóvári Nyomda és Papír - kereskedés Részvénytársaság. 5. oldaF 32/1921. szám. Árverési hirdetmény. Alulírott bírósági végrehajtó, az 1881. évi 60. t.c. 102. §-a értelmében ezennel közhírré teszi, hogy a dombóvári kir. járásbíróságnak L921. évi Pk. 96/3. sz. végzése következtében Dr. Kertész Jenő dombóvári ügyvéd által képviselt Schön Pál dombóvári lakos javára végrehajtást szenvedő dombóvári lakos ellen 3000 K és jár. erejéig az 192L. évi január hó 7-én foganatosított kielégítési végrehajtás utján le s felülfoglait és 3700 K-ra becsült következő ingóságok, um.: varrógép, fali-tükör, éjjeli szekrények, ruhanemüek és egyéb ingóságok nyilvános árverésen elad ív nak. Mely árverésnek a dombóvári kir. járásbíróság 1921-ik évi Pk. 96/3. sz. végzése folytán 3000 K tőkeköv., ennek 1920. évi julius hó 1 napjától járó öt százalék kamatai, Vs*/* váltódij és eddig összesen 864 K-ban biróilag már megállapított költségek erejéig a végrehajtást szenvedő dombóvári Kossuth Lajos utcai lakásán leendő megtartására 1921. évi március hó 5-ik napjának áélelStti 10 órája határidőül tűzetik ki és ahhoz a venni szándékozók ezennel oly megjegyzéssel hivatnak meg, hogy az érintett ingóságok az 1881. évi LX. t.-c. 107. és 108. §-ai értelmében készpénzfizetés mellett, a legtöbbet ígérőnek, szükség esetén becsáron alul is el fognak adatni. Amennyiben az elárverezendő ingóságokat mások is le- és felülfoglaltatták Ó3 azokra kielégítési jogot nyertek volna, ezen árverés az 1881. évi LX. t.-c. 120. §. értelmében ezek javára is elrendeltetik. Kelt Dombóváron, 1921. febr. 19. napján. Szalay István kir. jbir. végrehajtó. Hirdetéseket jutányos áron vesz fel a Kiadóhivatal: Dombóvár, Ésterházg-ufca 17. szám. *tíiüX,.,77V>T- BKSaSMWMtt IBSaUR« wg -gcr mli — — — yElmúlt a háború p hátrányos hatása a [j melyek ismét a régi kipróbált békeminőségben kaphatók a következe árakon : f DIANA-krém kis tégely 15 K | DIANA-krém nagy tégely 25 K jj DIANA-puder kis doboz 15 K jj DIANA-puder nagy doboz 25 K jj DIANA-toiletkészlet kis doboz 50 K | DIANA-toiletkészlet nagy doboz 80 K ! DIANA-fogkrém 15 K j 1 DIANA fogpor 8 K \ DlANA-szájviz 35 K Gyártja: a Diana Kereskedelmi R.-T. j Budapest, V., Nádor-utca 30. 4 Dr. FLESCK-féile SKABOFORI'Mcs § újból kapható i Leghamarabb megszünteti ; 1; Visz betegséget, g sömörf, őtvart, rühességet. Nem piszkit, szagtalan, nappal is ||| használható, lő, 25 és 40 K-ás g| dobozokban. Bedörzsölés után- 5 ra való Skaboform-púder 9 K. fa Kén- és kátrányszappan 20 K. ®ü Kapható minden gyógyszertárban. |||
