Dombóvári Hírlap, 1921 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1921-02-27 / 9. szám
3 oldal. 1921. február 27. DOMBÓVÁRI HÍRLAP Bek szülötteiből kerülne ki ? ! Majd fog adni a gimnázium főszolgabírót, póstaíénökot, mérnököket, orvosokat, tanárokat, tanítókat, intelligens kereskedőket. A gimnáziumnak ily mérhetetlen kulturális és anyagi előnyöket biztositó mibenléte mindenki előtt igen könnyen érthetővé válik, csak egy kis lelkesedés, egy kis kitartás és egy kevés fáradságtól vissza nem riadó akarat szükséges hozzá. Ilyen szemmel nézve a dolgot, nevetségesnek látszik azoknak — hála Is lennek nagyon keveseknek — a levegőbe röpített üres, szóhandabandázása akik azon intézmények lekicsinylésében gyűjtenek erőt amelyeket Dombóvár szülöttei annyi sok fejtöréssel, utánjárással, vállvetett munkával, egyesek és a község anyagi áldozatával hoztak létre. Az ilyenekkel szemben jól esik hallani a községi főjegyzőnek a fenti küldöttség előtt tett azon kijelentése, hogy 35 éves közéleti munkásságának egyik legszebb eredményét látná porba omlani, ha a főgimnázium jövőjét nem látná biztosítottnak. Bizony, bizony, legalább is „furcsának“ látszik a Dombóvári Hirlap múlt évi április 4-iki számában megjelent ismert cikkírónak azon för- medvénye, melyben a helyi népiskolai tantestületek ,,reputációja érdekében“ bámulatos hősiességgel neki ront a főgimnázium igazgatójának és tanári testületének, egyben a gimnáziumot úgy tünteti fel, hogy az csak érdekeltségek jóvoltából létezik. Röviden : hogy a gimnázium létét és fejlődését ideiglenesen az elemi iskola épületének kioldásával, vagy az óvoda és az elemi iskola decentralizálásával fogják-e megoldani, ezt nem kalandok hősi világának problematikus kérdései között intézik majd el. Hogy a közóhaj kielégítésére fogják elintézni, ezt biztosra vehetjük, miután Dombóvár kulturális életének emeléséről van szó, amiről a fentebb emitett cikkíró ur, úgy látszik megfeledkezett. Hiszekegy laéenbtn, hiszek egy hazában, Hiszek egy Isteni örök igazságban, Hiszek Magyaroszág feltámadásában. Amen. man hallatszott a nyár muzsikája s a véletlenül kiszakadt szavakban életek bomlottak teljességbe és sorsok bontakoztak elő. Csend voll, végtelen csend. Azután lassan megszólalt az asszony : — Hát öt hetem van még ? öt hét. — igen. — Nagyon köszönöm, Dénes. A kisfiú kipirulva jött oldalt a kavi. esős utón. — Ugy-e, mama, még nem megyünk el innen ? Olyan szép itt. — Nem, nem, kisfiam. Nem megyünk. — A tengerpartra ráérünk két hónap múlva is elmenni. Ugy-e csak két hónap múlva indulunk ? — Igen, két hónap múlva. Éva fájón mosolygott, amint ezt kimondta, azután felkelt. Biccentett a férfi felé s mint az élet két boldog, teljes hajtása megindultak mindaketten — az asszony s a kisfiú — kar a karban a piros fedelű ház felé. Nyugodtan mentek : egyikük a halál elé, a másik a gyönyörű életbe. Kürt hosszan nézett utánuk. Beadszsres httenkenti gyüjtöforgalom Budapest—Dombóvár és vidéke között. Budapesten eszközölt bevásárlásainál vagy megrendeléseinél, annak gyors, pöntos és lelkiismeretes elszállítása céljából ajánlom Dénes és Hermann szállító-céget Budapest, VI., Lovag-utca 20 szára. Telefon: 129-93. 1 | mely küldeményeit a leggyorsabban — szétosztás, illetve továbbítás céljából — címemre elküldi. [Hónig Sándor szállító | Ü —------------ Dombóvár. -------———r f i I Do rrvbóuári színház. Színtársulatunk iránt az eimult héten talán még nagyobbmérvü érdeklődés mutatkozott, mint előbb, úgy hogy az utóbbi előadások állandó telt nézőtér előtt folytak le. Megemlítettük már a múlt hét péntekjén adott Tolsztoj-féle darabot «Az élő halott-»-at, melyben a címszerepet Garay Béla alakította szép sikerrel. Rajta, H. Szalma Teruson és Tölgyesy Nusin kívül főleg Seui- téty volt jó. — Szombaton Kálmán operelije a Farsang tündére került színre H. Szalma I Terüssal a címszerepben. Igen jó erőnek bizonyult itt Hortobágyi Artury csak kár, hogy partnernője nincs, mert Tölgyesy Nusi — akiről mint anya-szinésznöről elismerő véleményünk van — nem produkált elsőrangút, — Vasárnap délután a Pacsirta ment másodízben, igen szép érdeklődés mellett, este Kálmán operettjét Az obsitost I adták megfelelő szereposztással, amely természetesen a siker legfőbb biztositéka. Tölgyesy, H. Szalma Terus, Garay, Halmi nagyon jól alakítottak ; Asztalos és Hortobágyi igen sek tapsot arattak. Előnyös oldalról mutatkozott be Károlyi Gézáré. - A bét ■ első napján A Oólya (Baby Mine) c. bohózat került előadásra. Garay Béla a főszerepben sok kacagást váltott ki. Rajta és Hortobágyin kiviül jó volt még a darabban is felesége Garay Béláné, aki különben állandóan a »karnagy« hálátlan munkáját végzi. — Kedden Az elvált asszony veit műsoron, melynek előadásánál úgy látszik, a szereplők inkább csak a hangjukra alkalmaztak szordinót, az erotikumot azonban kiélezték. Kevés mentségükre szolgál, hogy a publikum ezeket a részleteket méltányolta főlég hangos tetszéssel. — Szerdán Echegaray tragédiája : Az utolsó csők került színre. Ki kell emelnünk Magdaléna szerepében Tölgyesi Nusit, azután Halmi direktort, Scul- tétyt és Garayt, de a többiek is igyekezetei mutattak. — Csütörtökön a Vígszínháznak, eredetét és erkölcsi légkörét tekintve * egyaránt francia darabja Az ártatlan Zsuzsi ment. Jól megrendezett, ügyes előállás volt, a sok helyzetkomikum állandó jókedvre hangolta a közönséget. Legtöbb tapsot H. Szalma Terus és Hortobágyi arattak. — Pénteken A állovai nábob leánya került előadásra, melyre még visszatérünk. Adminisztráció dolgában némi javulás állott be. A terembe tóduló közöuség rendetlen elhelyezkedésének főoka eddig az volt, hogy a jegyszedő és helymutogató asszony egyedül nem győzte a munkáját. Az igazgatóság uj alkalmazott beállításával igyekszik a bajon segíteni, reméljük, tartós eredménnyel. Jó volna, ha az éppen nem szereplő színészek közül valaki előadás előtt benntartózkodnék a teremben. Legközelebbi műsor: szombaton : Mágnás Miska, vasárnap d. u. A gólya, este : Náni (A glogováci Svábok.) HIREH. MSH Ibolyák nyílnak már odakünn a réteken, erdők napos részein, partok mentén, kis csörgedező patakok szélén'; itt ott elbújva, szerényen, félrehuzódva. Csupa boesá- natkérés, csupa szerénység és szerény- kedés. Hangtalan, elbújtatott és félrevonult pompa. A természetimádók beszélő ideálja. Az érző szivü ember megértője, rajongója és a tavasz hirdetője. A legbájosabb virág. A zimankó után, jégcsapok leolvadása után, az ablaküveget reggelre pazar pompával belepő csodás arabeszkü jégvirágok eltűnése után, hóvirágok elvirágzása után, — megjelent a rét zöldelni kezdő füvén az első ibolya. Az ég azúrja csodás kéken tündöklik; a nap melengetőén mosolyog a tavaszi világra ; fönt, magasan hófehérgyapjas bárányfelhők úszkálnak lassú mozdulatlansággal a déli tájak felé s a lelkem fölujjong, amikor egy lombtalan kanadai nyár ágáról felém hozza a langyos tavaszi szellő a kecses, kedves, apró cinke még a gyermekkor óta ismerős, szapora hangját: tutyikő-tutyikő. . Apró gyermekek csapatja vadászatot tart végig a mezőkön, a patak partján: —• hóvirág után, ibolya után. Valami fájó boldogság, valami künybe- fuló kacagás keringőzik fölöttem, mint pávafarkas, Limes pille az illatos virág fölött. Hiszen talán minden gyermek szereti a szép, szines, illatos virágot. S ha ez a szeretet idők múltával ki lem vész a gyermeki szivből, a későbbi korban talán még erősbödik és valósággal rajongássá is szépül. Nem tudom. De lehet, hogy igy van. Csak a magam érzéseit ismerom és ismerhetem, a másét csak sejteni lehet. Nem tudhatom, hogy másnak mi az érzése, ha a szabadban, vagy virágok között jár. Csak a magam érzéséről tudyk számot adni. Hiszen talán nincs ezen a földem fölemelőbb érzés, mint mikor az ember, a nagy arányokhoz viszonyított parány-ember a szabad lég ózonos illatában, napsütésben, kitárt karokkal csak megy, csak megy. Érzi, hogy az aranysárga nap szétömlő sugarai miként ölelik a tájat, miként vigad a tömérdek apró madársereg, köszöntve a Teremtőt és hálaéneket zengvu reggeltől estig, köszöntést, köszönetét mondva, amiért ebbe a gyönyörű, szines világba jelölte ki nagy bölcsen az élete folyását. Hát az ember, az eszes, a teremtés koronája, ne tudna ennek a végtelen bölcseségnek és kegyességnek örülni és csak az ember nem tudna ezért hálás lenni? Találsz-e, ember, a nagy, kerek világon különb, emberibb, természetesebb és igazabb helyet örömeid forrásául, mint a természetet s a természettől pazarul, nagylelkűen és ingyen adott virágnál ? Miért rohansz el figyelmetlenül ennyi szépség mellett, amikor ehhez foghatót sehol sem találsz másutt? Hiszen talán minden ember tudja, hogy az élet úgyse tart sokáig, minek tudsz hát örülni, minek tudsz hát mo- selyogni, ember ? Mi szerez örömet ?
