Dombóvári Hírlap, 1921 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1921-12-11 / 50. szám

V. évfolyam

Dombóvár, 1921. december II

50. szám

Előfizetési árak: egész évre 100-— korona ; félévre 50-— korona; negyedévre 25-— korona. Egyes szám ára : 2 korona.

POLITIKA! ÉS TÁRSADALMI HETILAP.

Megjelenik minden vasárnap.

Szerkesztőség: Szent-LászIó-tér 18. sz. Kiadóhivatal és nyomda: Esterházy-utca 17. szám. Saját ház. (Telefon : 40. szám.)

Beszélő höueh.

Álltak már a pozsonyi Duna- parton? Az égbenyuló paloták alatt úgy húzódik meg a kis liget, mint valami szemérmes kertecske. A park végében, zöldelő fenyőbokrok idilli csendjében rejtőzik Fadrusz János mellszobra. Kóbor, céltalan utaimban sokszor elnéztem a magyar zseniszobrász ércarcát. Különös szimbólumot találtam ebben a szoborban. Arccal nyugat felé fordulva mintha csak hivta volna Fadrusz a nyugati kultúrát. Mint az őrtálló harcos, felvigyázott minden áramlatra, mely onnét túlról jött, hogy növelje, elevenné teg^e az aluszékony magyar televényt. A kutató, vigyázó vizsgálódás mellett ébren őrködött aztán monumentális alakjára: a Mária Terézia szobrára. Szegény Fadrusz, mit csinálhat most a történtek után a pozsonyi ligetben? Gondolom, magyar zseni-lelke régen lesütötte egyik szemét a nyugati barbár invázió előtt s most a másik is lecsukódott, Terézia királyasszony szobrának lerombolása után. Ha lelke volna s szava volna ércajkának, most átzúgná orkánszerüen az összezúzott, körülabroncsozott magyar földet hangjával és riadóra riasztaná a fáradt magyarok táborát.

De Fadrusz ajka hideg s halott. Nem beszél, mert úgyis prédikál és lázba hozza a cseh pimaszságok újabb cselekedete a rab magyarokat. Szerencsétlen cseh-tarto- mány, mitől félsz ? A magyar zseni ihletben megfogant alkotásától ? Attól a hidegen ragyogó fehér márványtól ? Attól a magyar rónákon nevelődött szépsörényü lótól? Vagy a szobor talapzatán a magyar készséget reveláló úri fajtától, mely kardja markolatán is úgy pihenteti acélos karját, hogy abban erő és élet lejeződik ki ? Szegény, illúziókat kergető Csehszlovákia, te már a megkövült magyar gondolatban is az integritás némán harsogó propagandáját látod? Te a mozdulatlan szobrok árnyékától is megijedsz s rögtön az átkos rombolás indulóját hivatod és pusztitsz s néma köveket döngetsz, mert hallod, ó, élesen és vészesen hallod a magyar fölény, a magyar kultúra, a magyar erő sxónokló tirádáit. Csehszlovákia hogyan, nyugtalan álmaid már a kövek is zavarják ?

Magyarok, vigasztalásul Írom le: a rabföldon már a kövek is beszélnek Nagymagyarországért. L.

A megcsonkít ott Magyarország.

A kisdedóvók és elemi iskolák.

Azok a kulturális áldozatok, amelyeket állami létünk kezdetétől hoztunk s az utolsó félszázad alatt bőkezűségünkkel szinte megtetéztünk, a megcsonkítás óta nagyrészt hiábavalókká válnak. A különböző fajú iskoláknak éppen a végek körül majdnem palotaszámba menő épületei mind idegen kézre kerültek s nyereségei a komoly kultúrára kevésbé alkalmas, de a díszes kereteket mégis teljesen kihasználó szomszédoknak.

Szomorú elgondolni is, hogy azokban az iskolákban, melyet mi építettünk, a magyar gyermeket idegen szóra kényszerítik, a régi barátságos tanterem gyűlölt kinzókam- rává válik, mert kikergették belőle a szellemet, mely kultúrát, meleget árasztott szét.

Egyetlen vigasztalásunk a múlt példája. Abból a generációból lett nálunk a legizzóbb magyar, mely a múlt század közepén németül volt kénytelen tanulni az iskolában. Az érzésen s így a magyar érzésen elkövetett kényszer kegyetlen boszuáiló s az iskolaévek ritkán váltanak ki közömbös érzelmeket : az iskolákat áldani szokta az ember vagy gyűlölni.

Népoktatásunk legalsó tagozata, a kisdedóvás, három tipusu intézetben helyezkedik e! : a rendes kisdedóvó-intézetben, továbbá az állandó és a nyári menedékházakban. Ezeknek elhelyezkedését az ország megszaggatott területei szerint a háború előtti utolsó iskolaévről a következő összeállítás szemlélteti :

A 2598 kisdedóvó, állandó és nyári menedékházakból csak 1206 marad határainkon belül, 1752 azonban kisiklik joghatóságunk alól, 1600 tanerő sorsa válik bizonytalanná s 60,000 pöttön magyar gyermek elesik a magyar nyelvű kisdedóvástól. Az elvesző intézetek fele eddig állami költségen állott fenn. Az állami kisdedóvók különösen nagy számmal voltak a Felvidéken s az ország keleti felében. A Felvidéken 13,000 magyar gyermeken kivül 27,000 nem magyar ajkú élvezte az áldásukat, a román megszállás területén 26,000 magyar és közel 22,000 nem magyar ajkú. A nem magyar gyermekek közül azonban több mint 30,000 német ajkú s ezek is hiába várják anyanyelvűk felcsendülését az iskolában.

Elemi iskoláink képe hasonló fekete színeket mutat a megszállás és szétdarabo- lás miatt.

A közel 17,000 elemi iskolából 6402 maradna a mi kultúránk terjesztésére ; az elveszett iskolák negyedrésze állami intézmény volt. 19,319 elemi iskolai tanító marad határainkon kivül s több mint 310,000 magyar gyermek oktatása ezentúl nélkülünk történik, 132,000 német gyermek oktatása

szintén idegen nyelven. A román uralom, amely legkíméletlenebb a magyar iskolákkal szemben, 180,000 magyar elemi iskolás gyermeknek diktálja ezentúl a maga alacsonyabb kultúráját.

Az elszakított elemi iskolák közü körülbelül 3000 nek talán meg lesz a lehetősége ezentúl is arra, hogy véreinket magyaroknak nevelje. Ezek ugyanis felekezeti iskolák s mint ilyenek ezideig élvezik a megszállás alatt is autonom jogaikat s igy a tanítási szellemet is a régi magyar érzésben ápolhatják. Bár nem lehet tudni, hogy ezek a magyar felekezeti iskolák is meddig kerülik ki a szerb, román, cseh nagynak tervezett államok beavatkozási jogát. Addig mindenesetre az elszakított részeken ezek az iskolák a magyar nevelés oázisai.

Kulíuresfélyeh.

Dec. 6-án tartotta a kir. kát. főgimnázium tanári kara első előadását. Vér Vencel tanár neve már előre biztosíték volt számunkra, hogy nem mindennapi lelki élvezetet fogunk nyerni felolvasásában. Az ő ismert munkás magyar lelke, fáradhatatlan tevékenysége most is megmutatkozott.

Elvezetett bennünket az örök hó és jég hazájába, a gleccserek rianásai fölé, hol a természeti szépségek a maguk borzalmas fenségességével bilincselik le a szemlélő figyelmét. Megism rtetett a jégárak keletkezésével, tulajdonságával és tanulságos előadását művészies képek vetítésével még élvezetesebbé tette.

Hála és köszönet az előadónak, de hála és köszönet illeti Kiss József pécsi nyug. reáliskolai igazgatót is, aki a diaposi- tiv lemezeknek az előadásra való szives átengedésével a kulturestély megtartását lehetővé tette.

Sajnálatos dolog, hogy Dombóvár intelligens közönségei nem nyilvánította pártolását oly mértékben, aminőt vártunk volna. Lehet, — és szeretnők hinni, hogy igazunk volna, — hogy sokan azért maradtak távol, mert az előadás megtartásáról nem tudtak kellő időben tudomást ízerezni, nem oszthatták be másképpen idejüket, de leszögez, zük a tényt szárazon és kíméletlenül. Nem akarunk arra gondolni, hogy Dombóvár tízezer főhöz közei álló lakosságából csak tanárok, tanítók és — diákok érdeklődnek olyasmi iránt is, mi nem tánc és nem kabaré. Ha igy volna, nagyon nagy szegénységi bizonyítvány volna.

Az előadásokat rendező tanári kar mindent elkövet a siker érdekében ezentúl is. Felhívjuk olvasóink figyelmét a magunk részéről is a legközelebbi estélyre. Ezen Máté Károly tanár ,,Irredentizmus a magyar költészetben“ címmel fog előadni. Közben, fűszerezésül, főgimn. tanulók a legújabb kői-