Dombóvári Hírlap, 1921 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1921-11-06 / 45. szám

2 eidal.

flz ujdombóuári községi képuiselőtestület gyűlése.

A jövő évi költségvetés háromszorosa az ideinek. — Rendbehozzák a járványkórházat. — Jótékony adományok. — A dombóvári tüzkárosultak segítése. Huszonnégy méter- mázsa gabona a tisztviselő-konyhának. — Az újonnan megválasztott képviselőtestület.

Ujdombóvár község érdemes képviselő . tesíületének november 2-án tartott ülése méltán tarthat számot a közönség érdeklődésére. A költségvetés tárgyalásával kapcsolatban egész sor oly határozatot hoztak, amely dokumentálja, hogy a tagokban van megértő lélek és kellő érzék a kultúra emelésére, javainak támogatására.

Az ülés folyamán határozatba ment az idei költségek felszaporodása és az árak felemelkedése miatt az eddigi 143000 koronás 1921. évi költségvetésnek kiegészitése újabb 150566 K-va1. Az 1922. évre elfogadott költségelőirányzat azonban már 390000 K-t tüntet fel. Nem érdektelen annak le- szögezése, hogy a község pénztára a mai napig az idén adományok és segélyek címén 42000 koronát fizetett ki. Ehhez nem kell kommentár, a számok beszélnek.

Nagyfontosságu a járványkórház ügye. A képviselőtestület a megrongált épület sürgős rendbehozatalára 54000 K-t szavazott meg addig, mig a beszállásolt katonaság által okozott károk megtérítése kellő módon el nem intéződik. A szükséges lépések megtörténtek.

Felhivják és határozattal kötelezik a közbiztonság és közrend érdekében az úgynevezett Kakukk-csárda tulajdonosát, hogy rendes épületet csináltasson, mert annak halogatása az italmérési engedély megvonását fogja okozni. Ugyancsak a közbiztonság szempontjából bir jelentőséggel a dombóvári m. kir. államrendőrség részére megszavazott 12.000 K felszerelési segély, mert a kapitányság mindmáig szívességből átengedett épületben elhelyezve, kölcsön-buto- rokkal berendezve, jóformán minden kényelemnek hijjával van.

Segíteni kívánják a dombóvári tűzká- rosultakat is. E célból felhívás ment az ősz« szes gazdaságokhoz, hogy adományaikkal,

elsősorban szalmával támogassák a szükség- látókat. Meg vagyunk róla győződve, hogy a felhívásnak meg is lesz a kívánt eredménye.

A sport-ügyet szintén előmozdítani óhajtván, a Kát. Legényegylet Sport-osztályának 1000 K, a Turul Sportegyletnek pedig 2000 K segélyt folyósítottak.

Végül megbeszélés tárgyává tették a jelenvoltak a tisztviselők súlyos helyzetét, a beszerzési lehetőségeket és egyöntetű megállapodásra jutottak. Eszerint a dombóvári tisztviselő-konyha teljesen ingyen 24 métermázsa gabonát, némi burgonyát és zöldségfélét kap. A nemesszivü adakozók névsorát sikerült megszereznünk. És pedig: Dőry Hugó 4 q búza és 2 p burgonya, Szabó Lajos 4 q búza, Veszelei Zsigmond 2 q finom liszt és 150 kg. sárgarépa, Halmos Henrik, Czeizler Zsigmond és Vásárhelyi Ernő 2 — 2 q búza, Kónyi Gyula 1 q búza és 1 q burgonya, Péter Lajos, Makai István, Deutsch és Oppenheim cég, valamint Flasiis József 1—1 q búza minden ellenszolgáltatás nélkül való átengedését vállalták magukra.

Talán nem is olyan nagyon sok a megajánlott mennyiség és mégis mennyit jelent ! Leemelése egy kevés gondnak arról az úgyis agyonnyomoritott hivatalnoki vállról. Egy kis könnyítés. Áldozat, de amely biztos befektetés. Gyarapítása annak a szellemi tőkének, amely a közalkalmazottak, tanárok, tanítók idegölő, fárasztó agymunkája nyomán fakad. Bárcsak szerte az országban több megértés mutatkoznék, több ilyen könnyíteni akarás történnék, mint az ujdombóvári gazdaságoké ! Köszönet, meleg köszönet érte a tisztviselők nevében !

*

Október 24 én választotta még Ujdombóvár polgársága 1922. január 1-i érvénnyel a községi képviselőtestületet. A választás eredménye a következő :

Rendes tagok lettek 1927. dec. 31-ig terjedő időszakra: Börzsönyi Gyula, Dvor. zsák Lajos, ifj. Szabó Lajos, Trick János, Kónyi Lajos, Bedő Simon, Karkecz Lajos, Molnár Endre, Dobor István és dr. Dőry Jenő; — rendes tagok 1924. dec. 31-ig terjedő időre: Ács Ferenc, Petrovics Mihály, Weisz Antal, Feriencük Gyula, Fürst. Jenő, j- DWÖM'HIFtLffi 1921. november 6.

Deutsch Mór, MischI József, Asztalos Sándor, Ferenczi István és Szőke István ; —- póttagok 1924. dee. 31-ig terjedő időszakra Reichardt Ferene, Szíjártó Károly és Cziráki Miklós.

A tisztviselői menetdijkedvezmény igénybevételére jogosító arcképes igazolványok érvényesítést 1922. évre.

A magyar királyi államvasutak üzletvezetősége ezúton is értesíti Baranya-, Somogy és Tolnavármegyék, valamint Bács- Bodrogvármegyének a megszállás alól felszabadult területén fekvő valamennyi állami hivatalt, törvényhatósági, tanfelügyelőségi és egyéb érdekelt hivatalokat és katonai parancsnokságokat, továbbá az igényjogosult összes nyugdíjasokat, hogy az arcképes igazolványoknak 1922. évre való érvényesítését november hó 1-től megkezdjük. Az üzletvezetőség Baranya és Tolnavármegyék | területén lévő hivatalok és nyugdíjasok igazolványait november havában, Somogy és csonka Bácska területén lévőket pedig december havában fogja érvényesíteni. Előre is figyelmezteti az üzletvezetőség az érdekelteket. hogy arcképes igazolványaik érvényesítése iránti kérvényeiket legkésőbb f. évi december hó 3l-ig — az üzletvezetőség I. menetkedvezményi ügyek — küldjék be, mivel a később beérkezett kérvények figye lembe nem fognak vétetni és az illetők igazolványai 1922. évre nem fognak érvényesíttetni. A családtagokarcképes igazolványai betétlapok nélkül kü dendők be és érvényesítés után az 1921. évre még le nem utazott szelvények 1921. december 31-ig fel- használhatók. Azonban 1922. évi január I 1-től csak az uj betétlapok használhatók. Végül figyelmezteti az üzletvezetőség a fent- említett négy vármegye összes állami és egyéb hivatalait, hogy arcképes igazolványaikat kizárólag a pécsi üzletvezetőség érvényesíti, illetve állítja ki, miért is ily irányú kérelmekkel az államvasutak igazgatásához vagy más üzletvezetőségekhez ne forduljanak, mivel eziráuyu kérelmeiket érdemleges elintézés nélkül úgyis el fogják utasítani. Az összes érdekeltek kérelmeikhez visszakü'í., désre ajánlati dijat csatoljanak.

művészi formák iránt érzékenyebb, mint volna máskülönben, rendes körülmények között. A keserű sors mégsem egészen mostoha hozzátok, mert másik, épségben levő érzékszervetek fejlődöttebb, különb a máséinál. Ritka az a siketnéma, akinek nem volna valamilyen tekintetben, valamihez különleges érzése, érzéke, fölfogása vagy hajlama.

Mégsem vagytok hát egészen szerencsétlenek. Bizonyos tekintetben szerencsésebbek, boldogabbak lehettek más embereknél. Nem kell meghallgatnotok az emberek sok-sok badarságát, nem erőszakolhatja rátok senki a véleményét, felfogását, vagy akaratát. És nem is kell válaszolnotok senki kérdezésére. Mentve vagytok attól, hogy a gonosz emberek csűrését csavarását bárki is egyenes haladástok béklyóinak használhassa föl.

Nem vagytok hát szerencsétlenek, inkább boldogok lehettek. És nem szánalom illet meg benneteket, hanem tisztelet és szeretet. h.

kozik bennünk, ami csak terebélyesedik, ha azokat, másokkal is közöljük és ha mások is közük velünk. Ti nem ismeritek ezt a nagyszerű érzést, a ti kedélyeteket nem vidítja föl ez soha, soha. Fáj a szivem, ha erre gondolok.

Szivbemarkoló és megőrjítő gondolat, mikor a család szelidlelkü asszonya, az anya nem hallja, nem hallhatja kisded gyermekének gügyögő, nyügösködő, nyögdécselő hangját. Szive vérének, kicsi gyermekének ébredő öntudatát nem figyelheti meg. Csak látja, csak érzi, de nem hallja. Emberek, kaján, rút emberek! Tudjátok-e, micsoda érzés lehet az egy anyának : nem hallani envérének, saját gyermekének minden hang. nál édesebb, minden hangnál drágább hangját ? Emberek, tudjátok-e, mi az igazi fájdalom, mi az igazi keserűség?

Szegény, szegény embertársaim azürban.

Nem hallani soha muzsikaszót, nem ismerni azt a vigasztaló hatást, amit a muzsikaszó nyújt. Nem hallani magyar nótát. Magyar nótát! A nóták nótáját, a himnuszok himnuszát, az »Isten, áldd meg a magyart«. A nóta, a muzsikaszó vigasztal,

bátorít, fölemel, de ha kell : megríkat. A hegedüszó isteni zenéje, a magyar nép száraz fája, miden időben vigasztaló szerszám volt. Benne sirt a magyar nép lelke. A he- gedüszóral zokogta el a magyar nép minden bánatát, minden fájdalmát, minden keserűségét, — de minden öröme, pajzán vigsága is a hegedű húrjain szaladt keresztül. Yigasztaió és megríkató, bátorító és elcsüggesztő hatását mindig becsesnek tartjuk.

Csak ti, szegény, szegény embertársaim az Urban, — nem ismeritek, nem ismeritek, nem ismerhetitek azt a gyönyörű érzést, amit a muzsikaszó vált ki az emberi kedélyből.

Jártok köztünk keserű lemondással, csüggedt kedéllyel és méla bánattal. Az élet. sors mostohaságát mégis bámulatos türelemmel, megadással és nyugalommal viselitek. Pedig nagyon-nagyon értékes emberek vagytok, hasznos, munká* és számottevő tagjai az emberi társadalomnak.

Tudott dolog, hogy az az ember, kinek valamelyik érzékszerve hibás, korcs, vagy visszafejlődött, annak valamelyik másik érzékszerve a normálisnál jóval fsjlődöttebb, %