Dombóvári Hírlap, 1921 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1921-10-23 / 43. szám

6. oldal.

számos képében, aki csizmája sarkával eltapossa, bár akaratlanul, de mert az útja éppen arra vezeti ? . .. És vájjon elhin- né-e, a réti virág ha ©zt valaki mondaná neki ?

Kacagva ugrál virágról-virágra az aranysárga őszi napfény, megmosolyogja az őszi hervadás fakó szinfoltjait a tar mezőkön. A fázósan sütkérező, megkopaszodott őszi fák szomorúan álldogálnak ; aranysárga fény ömlik el alattuk, fölöttük, mellettük ; apró ágaik rezegnek, susognak, só- hajosan imbolyognak, a lehulló sárga levelek zörögnek és kísérteties táncot lejtenek a levegőben, amig leérnek a földre. A földön sincs megállásuk, a földön is bolygás az osztályrészük, a földön is űzi, hajtja őket a fagyasztó, dermesztő őszi szól. Csönd van mindenütt, halotti csönd, hallgat minden, elnémult minden s az ember csak néz jobbra, balra, előre. Csak megy, megy, °k nélkül, cél nélkül és talán érzés nélkül.

Ólmosra borusodott az égbolt nemrégen még azuros kékje; ködök szállnak hosszú, keskeny, fehér-szürke sávokban az őszi rétek, őszi vizek fölé; nagytestű, lomha madarak úsznak a levegőben nagy lármával valami ismeretlen vidék felé, valami nagy lakoma irányába. Egyre hüvö- södik ; a Ids patakocska háta már vékony, üvegszerü, fehér bőrruhát vett föl; kutyák vakkantanak egy-kettőt valahol, idehozza a hangot a szél; egy-egy szólroham egész özön falevelet szór le a földre, ettől fölriad egy csomó fagyos veréb és éktelen lármával menekül föl a fára ; ott ismét vig csiripelésbe kezd.

Különös, különös. Milyen más most a természet, mint amilyen a tavasszal, meg amilyen a nyáron volt! Még élénk emlékezetünkben van a természet nyári formája, még látjuk az élénk színeket, fehér napfényt, aranysárga, kanyargós utakat és talán kerekre nyilt szemekkel csodálkozunk azon, hogy hogyan tudott minden elszin- telenedni, hogyan tudtak azok a gyönyörű, élénk sziuek ennyire tompává, ennyiie vörösbarnává változni ? !

Ugyan, nem hasonlit-e ehhez teljesen az ember külseje és bensője is : természeti törvények parancsolása idején; lelki válságok, túsák és tortúrák alkalmakor ; a vér erjedő forrásakor az ifjúság kora tavaszán vagy az élet nyarán ?rVan e tavasz az életben és van-e nyár ? És melyik a szebb és melyik a jobb ebben a tavaszban : a nyár-e vagy a tavasz ? És ha szép, vájjon mi szép benne, miért szép az és egyáltalán mi az, bogy szép ?

Mi hát a szép ? Az égbolt-e vagy a föld? A városok háztöm kelege-e vagy a szabad természet az ő vadvirágjaival, hi- mes rétjével, mezejével, susogó erdejével, csacsogó patakjával, vagy félelmetes nagy állóvizeivel ? Szóp-e mindezr akkor is, ha Te nem látod, ember ? És hát szép=e mindaz, amit te szépnek tartasz ? Vagy más és máshol van-e a szép, az igazi szép ? Hát hol ?

Megad vagy-e szép ? Szép-e az ember, a gyermek, a lány, az asszony ? Ha szépek, hát miért szépek ? Az-e a szép, ha nézed az asszony rózsaszínű, lilás szinti arcbőrének apró, finom vonalait, gödröcs- kéit, haj fodrait, mosolyát, szemeinek mély tüzét a benne rejlő egész pokollal vagy menyországgal, vagy ha hallod muzsikás, dallamos hangját, pajkos kacagását, nézed termetének szoborszerüségét vagy filigrán? ágát ?

Az asszonynak csak a benső birodalma-e a szép ? Mi a helyesebb ? Az-e, ha lelki gyönyörűséggel nemes szomjúsággal keresik benne a lelket nemesítő szépet, művészit? Vájjon ez-e a szép, vájjon nem-e másutt kell az eszményi szépet keresni? Vájjon lehet e szép egyáltalán az, ami anyag, ami test ? Nem-e csupán csak a lélek, a szellem a szép ? Nem e a lelki szépségek az igazi szépségek s a többi mind-mind hazugság, ostobaság, beképzeltség, képzelődés, önhittség és önáltatás ? ! . . .

Hamiskásan hunycrgat, huncutkodik

a bágyadt őszi napsugár; mind vörösebbé váló sugarai már messziről csapódnak vissza a sötétedő, éjjeli pihenőre elülő tájra. Vérvörös roppant korongja szemvakitóam világit bele a rozsdavörös mezőbe, erdőbe. Kocsik nyikorognak valahol messze, kocsisok káromkodva ostorozzák a fáradt barmokat s a városból idehallatszik vontatottan, szakadozottan az esti harangszó !

Megbékítő, kiengesztelő hangokat hoz felém az őszi szél a harangszóban; ngy képzelem, mint valami szerelmes szép asz- szomy búgó haDgját, amint a fáradt férfi gondterhes fejét puha ölébe fektetve, babusgatja meleg, szép szavakkal; anyásko- dóan simogatja a férfi szürkülő haját apró, selymes ujjaival. h.

Értesítés. •

Értesítem Dombóvár és vidéke hölgyközönségét, hogy bevásárlási utamról visszatérve, sikerült raktáramat újabb szép divatos dolgokkal felújítani.

Elvállalok kalap alakításokat,

valamint szőrmék átalakítását és lámpaeraijők készítését.

Kérve a b. é. hölgyközönség szives pártfogását, maradok kiváló tisztelettel :

GOLDSCHMIED BÖZSI

Dombóvár, Petőfi-utca 13. szám.

A „Magyar Köztisztviselők Fogyasztási Szövetkezőt©“

S©airsl2éwái*i ás™dsá§ját3S8i

folyó hó 24 tői kezdve olcsó áron kiárusításra kerülnek: gyapjú kötött, szövött áruk férfi-, női- és gyermek-harisnyák és trikók, férfi és női szövetek, kész férfi és fiu-öltönyök. — Állandóan raktáron tart összes fűszerárukat, mindennemű közszükségleti cikkeket, égetett szeszes italokat, borokat zárt palackokban. Elsőrangú kristály- cukrot kg.-ként •‘•8 koronáért. Makói vörös hagyma kg.- ként lö koronáért kapható. — Bárki vásárolhat, - Ugyanott két tanuló felvétetik.

Schlesinger L cspőáusliáza

Kaposvár, Fő utca 41. szám.

Az udvarban. — (Turűi-szálló mellett)

Ajánlja külföldről beszerzett nagy választékú raktárát. Úri, női, fiú, gyermek, vadász és legszebb kivitelű luxus cipőket a legolcsóbb árban.

Munkás-cipők és bakancsok is kaphatók,

JWagányos úriemberhez vagy öreg házaspárhoz ajánlkozik egy 30 éves nő — gazdasszonynak.

Cím a ^adóhivatalban.

ivi^iT«reiiroöDV4un'x?c>xifiui»^5m.v.2Ja^:.c.xxrc^ianasv!miruiMr^*BA?KiTtvv‘aiwoxinc*i',.ca«ríaBreimn?»««i»,-'nfHC,UK>

5? Aki tartós és fényes

CIPŐT akar, az csakis LILY cipőkrémet használjon. Kapható minden jobb üzletben.

Gyártja: BCáÜmán üüáfltyás vegyészeti gyára Kaposvár, Pécsi-utca 11. szám. Ugyanott kapható a legolcsóbb napi áron : vegytiszta hamuzsir és terpentin.

1921. október 23.

Első könyvem elé.

Illik köszönni, ha elmegy az emb§r._ Illik visszanézni a tűnt tájak felé. Illik bu- csuzáskor visszaidézni a multbaszakadt emlékeket. Illik és jólesik megemlékezni rólatok örökkedves tájak, mesélő erdők, sokszínű virágok, őszi, szerelmes alkonyok. Jólesik felétek is búcsút inteni életjárt, komoly magiszterek, kik bőven és remélve adtátok jövő életem ; és felétek emberek, kik szerettetek*.

Régi kisváros, te láttad viduló ifjú életem. Te láttál vidám örömben teljesedett napjaim nyarán. Láttál játszadozni a finom íveléssel hajló dombjaidon, szerettél, mikor virgonc gyermekcsatákban tornáztattam fiatal erőm. Éveink együtt rohantak. És ketten bámultuk az előttem megnyíló sokszínű világot. Visszahívtad tizenhéléves masabb életbe lendülő fiad. Visszahívtad és szeretted a megbocsátó szent dédelgetésével.

Ekkor gyulladt világosra tragédialátó szemem. Ekkor már tisztán átfogtam az egész bús, roncsolt életposványt. Ekkortól születtek ezek az apró mesék is, melyek nem is mesék, csapán egy-egy rohanó életből kikapott tragédiás sorok vagy sorfoszlányok. Es éppen ezért nem is kivan a könyv i minden erőmnek mutatója lenni; csak néhány jól-rosszul meglátott és elmondott mozaikszem a vajúdó élet haiálrafáradt siralmas táncából.

Ekkor oldódott ki előttem tévedő magyar fajtámnak minden szomorúsága, minden bántódása, minden csatavesztése a nemzetek tülekedő, eltipró tornáján ; ekkor tettem szent esküvést arra, hogy minden időkön által, minden izmusokon felül, minden erőmmel hitesen, harcosan, bátran azok közé lépek, kik kiverekedik az uj, a szebb és boldogabb magyar jövőt.

Ez a könyv, a Tévedő emberek, első állomás egyrészt ebben a viharos útban ; másrészt illő buesuköszöntés szükebb pátriámnak. Bucsuzás tőletek becsületes, békés emberek, komoly magiszterek, szerető régi barátok ; és tőletek dunántúli őszi vidékek.

Könyvemet ajánlom azok szeretetébe, kiket eleddig is érdekelt tévedő, de minden időkben igazságért harcoló fiatal életem. Igaz becsüléssel köszöntőm azokat, kik szerették bennem az igazabb időkért verekedő embert. Hitem erős, hogy közeljövőben minden magyarok diadalmas ünnepén foghatunk kezet. Pongrácz (Schmieder) Károly.

A Holnap Älmanachja 1922. évre,

Versek, novellák, társadalmi és kritikai cikkek fogják gazdagítani a Holnap Alma- nachjät, mely a magyar vidék szellemi hadseregének legjobbjait állítja sorompóba s ilyenformán nemcsak irodalmi értéket, de maradandó kulturdokumentumot is reprezentál. Az ízléses kiállítású könyvet Pérely- Hercz Imre és Vaszary Gábor művészi raj^- zai díszítik. A dunántúli irók szine-java itt helyezi el dolgozatait : Gsite Károly, Bozzay Margit, Dénes Gizella, Finta Sándor, Gyöngyös Marca, Harsányi Lajos, Kárpáti Endre, Kocsis László, Ligethy Béla, ősz Iván, Szit- nyai Zoltán, Tóth Gyula, Yáth János. Az Almanach bővebb ismertetésére még visszatérünk.

Ä Pénz közgazdasági hetilap mai számában a bankvezérek a pénzügyi helyzetről, nagyatádi Szabó a kivitel uj szabályozásáról, a bankok börzedirektorai a tőzs-