Dombóvári Hírlap, 1921 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1921-10-23 / 43. szám
1921. október 23. 3. oldal. ternyire az utcafronttól, hogy eléje meg lehessen még toldani a házat. Eljutunk a főutcáig, a Saguly Károly- utig. Szép, széles, egyenes út lesz. Es már előre büszkén mondja útmutatónk, hogy nagyszerűen be fogják fásitani. Már rendeltek 3800 drb.hárs- és vadgesztenye-csemetét, úgy hogy a tavaszra ezeket ki is ültetik. Mire a házak mind felépülnék, a fák is szép lombosak lesznek. Most még csak itt-ott látni a házak mellett gyümölcsfácskákat; a legmagasabb növény a kukorica-kóró. Átszeljük a Bethlen Gábor- és Arany János utcákat s eljutunk a Szabadság-térre, j mely a Saguly-út és a Szabadság utca keresztezéséből alakul. Ez lesz az új «város» főtere. Közepén fog állani a kath. templom, körülötte a községháza, iskola, ovóda, orvos és pap lakása, fogyasztási szövetkezet stb. Mindenre gondolnak már előre s valóban nagyon szépen berendezett, igazi mintaközség lesz belőle Isten segítségével. 20 házhelyet tartanak adddig is szabadon, a különböző középületek számára. Megállunk az egyik háznál. Még szorgalmasan dolgoznak, vakolják a külső falat, pedig a nap Dombóvár mögött már erősen hajlik nyugovóra. Az udvaron egy csapat gyereklány köszönt ránk hangos „Dicsértes- sék“-et. Megszólítjuk a gazdát, magyaros képű, derék vonatfékező. Betessékel' bennünket. A ház ugyan még munkában van, nem is lesz kész már az ősszel — nem futja a ládafiából ablakra, meg kell várni, mig jó áron el lehet adni a süldömalacokat — de a család már benn lakik. Hevenyében bebutorozott, de csinos konyhába lépünk. Ez egyelőre a szoba, mig az első helyiség is lakhatóvá lesz. Mellette apró kis konyha, ez lesz a nagymama szobácskája. A liliputi iűzhelynél már szorgoskodik a háziasszony, pattog a tűz s nemsokára rotyogni fog a jól megérdemelt krumpli-paprikás. Érdeklődtünk a költségek iránt. 50000 koronája ment eddig rá, ha nem több, de hála Isten nincs adóssága. Csak az ajtó és az ablak készül hozómra. De persze ez csak a legszükségesebb. Volna itt még sok minden beszerezni való. Körülnézünk az udvaron. Van iti már di-^nóól, tyúkól, ki van már ásva a pince, ott «. kerekeskut is. Igaz, hogy most a nagy szárazság miatt nagyon _ DOiW/ARI HÍRLAP _ sekély benne a viz, egyébként azonban egészséges, tiszta szép ivóvize van. Olt tátong aztán az udvaron egy hatalmas gödör. Onnét vették a földet a vertfalhoz. Idővel majd ez is belemetődik. Elköszönünk s folytatjuk utunkat. Tőlünk jobbra balra téglarakások, már megásott kutak, épületfák sejtetik, hogy tavaszra majd itt is, ott is megindul az építkezés. Jó előre kell mindent beszerezni. — Igaz ni, van óm már boltunk is ! — töri meg egyszer a pillanatnyi csendet fáradhatatlan vezetőnk — mindjárt oda is érünk. Az utcára nyíló üzletajtó messziről jelenti, hogy ime, itt már kapható, ami kell. A boltos, Cziráky Miklós uram, nyugdijas vasutas, nevetős arcú, mosolygószemű kis lánykáját babusgatta éppen karján, ahogy odaértünk. Belépünk a kis »üzlethelyiségbe«. ! No lám ! Van itt tényleg minden. Már polc, sőt pult is. Vizsgálódó szemmel rögtön megállapítom, hogy a legszükségesebb holmi raktáron van : gvujló, pótkávé, sikárlókefe., kékitőoldat, paprika, só, bors, fahéj, sós- boíszesz, cipőkenőcs, mind szépen sorjában elrendezve. Megtudjuk, hogy Ozoráról származik, sőt jó magyar szokás szerint ki is sütünk azon melegiben vagy féltucat közös ismerőst. Mire nem jó a magyar ember: még boltoszsidónak is felcsap. Mert zsidója a vasutasvárosnak nincsen. Mind az 571 lakos keresztény magyar ember. Nem hihetetlen ? ! De tovább kell igyekeznünk, mert már sötétedni kezd. Megnézünk még néhány csinosabb házat, azután a Baross Gábor~-ut- eán — ilyen nevűnek csak kell a vasutasok Rómájában lenni ! ? — kifelé tartunk. Itt találjuk félig készen Szíjártó Károly ügyesen felépített villáját. Dicsérjük a praktikus elrendezést, szép, rendes tömést, mikor esak megszólal Dobor barátunk : — Ja szakemberek csinálták ám ! — Szakemberek ? Kőművesek ? — No, hát én is! Mert bizony igy készült Szíjártó Károly palotája is: baráti segítséggel, maga munkájával. Így értük el az utolsó, ha jobban tetszik : első házat, Rákos irodakezelő veran- dás villáját és megköszönve Dobor Istvánnak szives kalauzolását, nekivágtunk a hazafelé vivő ut porának. * Az öreg bold tolta már elő a téglagyár mögül kerek lámpását, fenn kigyultak a csillagok apró mécsei, körül a szemhatár ragyogott az állomás villánylámpáinak fényétől. Hideg szél borzongott végig rajtunk s mi gyorsított menetben róttuk utunkat. Közben ráértem eltűnődni: de más is i volna, ha a dombóvári tisztviselői karnak is lett volna 1918 ban egy Sagulyin, nem félrevezetője, nem hátráló, de igaz, józan vezére, — akkor talán volna a tisztviselőknek is Eszterházy-telepjük, megszeretett, magukénak érzett kis családi házuk s nem lennének lakástalan, megtűrt, hazátlan magyarok. . . —ly. Mozi a faluakban. Nagyhatású és olcsó falunevelő intézményt honosít meg a Falu-szövetség : a íalu mozit. Nagyon sok falusi embert a városi élet változatossága, szórakozása csalt el a fővárosba és lett gyökértelen emberré, léikévé, ztett proletárrá. Az unalmas téli estéken a korcsma, a kártya volt sok falusi embernek egyetlen időtöltése. Elég nehéz lesz a káros, megszokott szenvedélyektől elszoktatni a faiusi magyart. A különböző nemeseid u egyházi és gazdatársulatok szövetkeztek, feloltasások stb. mellett ezt a nemes, tanító és szórakoztató célt szolgálja a falu mozija is. A Falu Szövetség azt akarja, hogy minden nagyobb községnek meg legyen a maga kis mozgófénykép-szinháza. Megalkotta az Országos Filmgyár és Forgalmi R.-T.-ot, mely válogatott képanyagot állít össze a falu számára. A filmsorozat szórakoztató tárgyakon kivüi a gazdasági, tudomány, egészségügyi, természettudományi ismeretek, történelem, magyar költészet és irodalom, nép és földrajz legérdekesebb és legtanulságosabb fejezeteit is felöleli. Itt figyelmeztetjük az illetékes köröket, hogy el ne mulassza a rokkanlak és hadiözvegyek bekapcsolását, mert itt bő alkalom kínálkozik kenyérkereseti pályákra a háború áldozatainak. Ha feltűnő szép nőt iát, ajádkrémjén, púderén, parfumején s szappanon kívül más szépitő- szert bizonyára nem használ. - Csodás hatású cikkek! nem bontották fel. Rá volt írva: a címzett meghalt.^ Érdeklődtem ismerőseimtől, kik ismerték Máriát. Azt Írták: meghűlt egy bálon. Két hónap alatt elhervadt szegény. Röpültek éveim. Rohant az élet vadul velem. Harcoltam, küzdöttem folyton. Gondok, fájdalmak bántottak, örömöm kevés volt. Minden nap új emberek, új események torlódtak életembe. Lassan kihallott emlé^ kémből a kisváros és minden, ami hozzá tartozott. így feledtem el Máriát. * Hull a hó . . . Hull a fehér hó. Olyan szomorú minden. De jó ilyenkor meghajló életemmel nyugodalmasan belesüppedni az ódon karosszékbe. És nézni a régi, ódon várost, mely álmodik velem. Álmodik és szeret. Szeret, bár harcos éveim alatt megfeledkeztem róla, — mégis visszatértem hozzá megnyugodni életem alkonyán. —- Álmodik velem a régi tűnt időkről és rólad, Mária. utolsó sugár. Gyönyörű volt. Máriát nagyon meghatotta ez az alkonyat. Soká nézte az imbolygó, halkan suhanó vizet, mely mindinkább sötétebb tónusban feketedett. Ekkor ránéztem Máriára. Soha szebb j lényt még nem láttam. Kék szeme a mész- j szeségbe nézett, piros pompás arcára lágyan | hullott le szőke haja. Isteni látvány ! így szerettem meg Máriát. * * / • . , t Rz ősz halkan kopogtatott a régi vá- j ros ódon kapuján és egy szeptemberi reg- j gél be is jött a városba. Először a kertekbe j szaladt. Sárgára festette a falombokat. Aztán ! hívta jóbarátját a szélt és fuvatta, fuvatta a j faleveleket. Végül az emberek leikébe ment. Komorságot csókolt rája. Elhalkultak a kacagások, megszűnt a mosolygás. Mindenki bánatos és szomorú volt. Én legjobban. Búcsúztam a régi, kicsi városkától, mely szeretett. Rz élet hivott, babérokat meg boldogságot Ígért. Máriával a Kármeliták temploma mellett találkoztam utoljára. Nem járt senki a halotthüs utcán. Szomorún bámultak a régi, rozzant házak, előttem egy juhar siratta hulló leveleit. Felülről jött Mária. Hangja sírásra csuklóit, amint beszélt, de nekem nemkülönben. — Elmegy ? Mégis ? — El kell. R kötelesség szólít. — Ugy-e elfeled engem ? — Nem, Mária, sohasem. Néztünk; egymás szemébe szótlanul. Talán egy percig/ talán félóráig. Nem tudom. Ezerféle érzés nyűgözte lelkem. Csak azt láttam, amint Mária azúr szemét elborította a könny. — írok magának, Mária, megengedi? Megírom, merre járok, mit csinálok, mindent, í mindent. Bólintott. Bucsuzásra nyújtotta kezét. Megfogtam. Remegett a keze. Körülnéztem. Nem jött senki. Hirtelen lehajoltam és megcsókoltam. Mária sírva ment észak felé. Én sirva dél felé. írtam aztán Máriának egy évig minden hónapban. Egyszer visszakaptam a levelet,
