Dombóvári Hírlap, 1921 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1921-02-06 / 6. szám
Mm évfolyam. Dombóvár, 1921. február 6. 6. szám. D0MS07ARI nur POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. _______ El őfizetési ár: egész évre 48— kor; | Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Szent-László-tér 18. az. félévre 24-—kor; negyedévre 12*—korona' É13*z»t,ési dijak és hirdetések a kiadóhivatalba; Kiadóhivatal: Esterházy-utca 17. szám. 1 a lap szellemi részét illető közlemények pedig aj , . .n szerkesztőséghez (Szt. László-tér ltí.) küldendők. 6 eiou : u> szam* Egyes szám ára 1 korona. Dombóvári problémák. Nem is annyira problémák ezek az alábbi sorok, mint inkább közállapotaink szomorú, de egyúttal sürgető követelései. Probléma csak addig tudniillik, amig az emberek tudatosan, bűnösen és közönyösen : szívesen látják a problémák sorában. Mert hiszen majdnem úgy is van : — nálunk minden probléma. Beszélnek réla, véleményt mondanak felöle és disputáinak fölötte, de aztán — nincs tovább. Hogy aztán itt a hiba és hogy minden jjyomoruságnak itt van a kezdete, az bizonyos. Sok nyomorúság bolygatja most az életünket, jobb körülmények között szeretnénk élni, de, sajnos, az egyén akarása mindig csak egyszerű, szimpla magánérdekké zsugorodik össze, a nagy tömeg, kivált az úgynevezett illetékesek szives-örömest és sietve gombo- lózkodnak be előle és dugják be’ vattával a fülüket. Egynéhány, aprónak látszó, de egészen komoly dombóvári problémát fogok itt önök elé terjeszteni, tisztelt nyilvánosság. Komoly dolgok ezek kérem és hát fessék elhinni, nem okvetlen kell fölötte mosolyogni. Itt van elsősorban a dombóvári ivóvíz. 0, nem akarom azt mondani, hogy minden ivóvíz rossz volna Dombóváron. Azonban azt se vagyok hajlandó elismerni, hogy minden ivóvíz jó Nem bizony. Van jó viz is és van rossz is és mint keserves tapasztalataim igazolják, inkább több a rossz, mint a jó viz. Például az Esterházy-utca kutjai közül 80 százalék ihatatlan vizet „szolgáltat“, mosni sem lehet benne. Ivóvizet a szomszédból, a túlsó oldalról kell hordatni," ha engednek. Ha pedig az illető fcuttuiajdo- nosok nem engedik meg a vizhordatást ? Akkor vagy távolabbról kell a vizet hozni, vagy megelégedni a rossz vizzei, ami után föltétlenül gyomorgöresöt kap az ember. Más városokban preventív védik meg az ember egészségét azok a bizonyos illetékesek, holmi „közös kütu formájában. Kiváncsi vagyok, hogy itt, nálunk nem lehetne-e ilyen közös kutat megcsinálni ? Nos, illetékes uraim ? A másik probléma a tűzoltóság szép és emberharáti inté/ménve. Nagyon kiváncsi természetű ember vagyok, borzasztóan fúrja az oldalamat, hogy vájjon hogyan is állunk azzal a bizonyos dombóvári tűzoltósággal. A gyengék kedvéért ide kell írnom, hogy a tűzoltóság az ,,egy“ egészen komoly intézmény és nemesupán téli- és nyári-mulatságok rendezésére, valamint parádés kivonulásokra van megcsinálva, hanem főképpen arra, hogy ha valahol föls,. áll a házra a vörös kakas, azt onnan különféle furfangos eszközökkel elriassza. Komolyabban pedig : Akár falu, akár város a neve Dombóvárnak, jól megszervezett, kitünően fűnk. ciouáló tűzoltóságra éppen olyan szükségünk van, mint testünknek az egészségre. Nem tudom, hogy állunk ezzel az intézménnyel, lehet, hogy jól, lehet, hogy ro-z- szul. Sejtem, hogy rosszul. Pedig ezen a téren a iehető legjobban kellene állanunk. Nem jó az ördögöt a falra fösteni, de — Isten mentsen meg tőle — jöhet olyan szomorú nap, vagy éjszaka, amikor váratlanul, hívatlanul és kéretlenül megjelenik majd a baj, ki fogja akkor a veszedelmet, a szerencsétlenséget kiparírozni'? És : mivel ? Kinek a lelkiismeretét fogja terhelni egy csomó polgártársunk anyagi töairrejutasa ? Illetékes és nem illetékes uraim : hogyan is állunk azzal a tűzoltósággal ? Itt a harmadik kérdés is. Mi van azzal a bizonyos vasárnapi munkaszünetiéi ? Nem tudják ? Eh sem tudom és mivel szeretném tudni, hát szép csöndesen idersvogatom u kérdésemet, ügy vagyok értesülve, hogy*a keresztény Magyarország létalapjait most rakosgatják le, uj élet, uj irány kezdődik ebben a kis, összelapitott, agyonradirozott országban. A keresztény ünnep dominálna itt, ha tudna és akarna is dominálni. Nos, és ? Hát aki kiváncsi, az megláthatja, hogy vannak üzletek, amelyek szombaton .bezárnak ugyan, azonban vasárnap egész délig nyitvatartanak. Már most; nincs azzal tisztában az ember, hogy melyik a hivatalos, kötelező munkaszüneti nap ? Nem lehetne a vasárnapot munkaszüneti nappá avatni? Ezt nem mondom, hanem csöndesen, hangfogót alkalmazva, — csak úgy kérdezem... Negyedik kérdés is van. Szörnyen kiváncsi vagyok arra, hogy miért van az, hogy ha eső esik : sár van, ha nem esik : por van. Nem arra vagyok kiváncsi ugyanis, hogy miért van sár és miért van por, hanem csupán csak arra, hogy az eltakarit- tatásával senki, semmiféle „illetékes“ nem törődik. Ha az „illetéktelenek“ fognak a dologba beleavatkozni, nem lesz abból hatásköri összeütközés? h. Heti politika. Teleki szerint a királykérdést nem szabad napirendre tűzni. — Andrássy erős kormányt kivdn. — Kilépések a kormdnyzópdrtból. — Hegedűs olcsóságét jósol. Fokozódó mozgalmasság észlelhető a politikusok között. Erősen várják a nemzetgyűlés megnyitását. Már majdnem valameny- nyien Budapesten vannak ; érdeklődnek az aktuális kérdésekről és a nemzetgyűlés megnyitásával kapcsolatos eshetőségekről. Az elmúlt hét főbb politikai eseményei a következők : Teleki a királgkéráés?il. Olyan hírek kerültek nyilvánosságra, mintha Teleki Pál gróf miniszterelnök a királykérdésben állást foglalt volna. A kormányzópárt egyik ülésén megkérdezték erre vonatkozólag a miniszterelnököt, aki kijelentette, hogy a kósza hírek teljesek valótlanok ; véleménye szerint a királykérdés előtérbetolása nem szerencsés az országra nézve, sőt az országot még súlyos belügyi zavar elé állíthatja. Anthráasg nyilatkozata. Egyik fővárosi napilap munkatársa felkereste Andrássy Gyula grófot és megkérte, nyilatkozzék a politikai helyzetről és ama okokról, melyek ösztönözték, hogy nyíltan kiálljon a keresztény és nemzeti irány mellé. Andrássy kijelentette, hegy nem kíván tárgyalásairól szólald, ellenben azon célokról, melyek vezetik, szívesen beszél. A jelenkor legfőbb szükségletét abban látom — mondotta — hogy legyen céltudatos, erős, egységes kormány és korEmigránsoh. (Második közlemény.) A bécsi kazaárulók népbiztos tagjai közül főszerepet vittek még Böhm és Landler. A proletárban írták gvalázó köpködé- seiket a magyarság ellen. Különösen a nemzeti hadsereget, becsmérelték. Mintha nem emlékezne még a nemzet, sőt a külföld is Böhm Vilmos hírhedt vörös fővezérségére, úgyszintén Landlernak, a vörös Hindenburg- nak szédületes pályájára. A hivatásos újságírók közül a nevető, magyargTalázó Göndör Ferenc. Régebben a nem éppen magyarhangzásu Krausz Náthán névre hallgatott. Olvasóink bizonyára ismerik, hiszen a szón szed Kaposváron „kezdte bontogatni szárnyait“. Onoan Budapestre került éü a Népszavának* lett politikai riportere. Mondják, hogy a parlamentben egyszer egy szolga ki akarta kergetni az ujságiró karzatról, mert pesti csirkefogónak nézte. A háború allatt egyébként az uszítok közé tartozott. Mint sajtótudósitó vett ré««t a világháborúban, mindenüvé ter- raéazetesen az ütközetek lezajlása után érkezett. Két könyvet is adott ki, melyekben háborús élményeit Írja msg. Az őszirózsás forradalom előtt néhány hónappal indította »Az Ember« cimü riportlapját, amelynél piszkosabb szennylap még nem jelent meg Magyarországon. Ebben megtámadott mia- denkit, aki nem tetszett neki, kezdve az utcaseprőtől, plakátragasztőiól egészen a miniszterig. Különösen báró Szterényi Józsefet piszkálta, akire szappanpanamát igyekezett rábizonyítani. Októberi forradalom idején a Budapesti Újságírók Egyesületét forradalmositotta. Először szabad?zervezetté züllesztette, majd szakszervezetté, melynek természetesen ő volt nagyérdemű elnöke. Mint ilyen, irányította a kommunista ' sajtó népboJonditásait. El is indult Becsbe, még jóvai a proletárdiktatúra megbukása előtt. Szimatával megérezte előre a >kraehot«, Becsben elsőnek indította meg az emigráns lapok közül Az Embert. Araulva olvasták a jámbor osztrákok, milyen rettenetes kínzások folynak Magyarországon, persze nem tudták, hogy mindez Íróasztal mellett kigondolt valótlanság. Mindenképe* hozzáillő fegyverbarátja Diószegi Tibor most is vele csatázott. Ez a tollkufár csirkefogó, ki Lmkachichot »A katonák hóhérai« cimü förmedvénysorozatában annyira meggyalázta, egyike a legvéresebb szája emigránsoknak. Élénk fantáziája még Jókait is megszégyeníti a rémmesék kigondolásában. Fia minden képtelen ha- zudozása a magyarországi zsidógyilkoiások- ról igaz volna, akkor egyetlen zsidó sem élne már. Nagyrészt neki köszönhetjük a külföld bizaimatlankodását. Hajnal Jenő szintén egyik oszlopos tagja a társaságnak. De a vezérszerepet Göndör mellett mégis Gábor (Greiszer) A*- dor viszi. Ez a néhai pesti kabaré-tréfa gyáros, Majd a Vica és egyéb irodalmi silányságoknak tákolója szintén a császárváros fekete kenyerét eszi, mivel a kommunizmus alatt vörösködütt ö pocakossága. Főképp a magyar nemzeti irodalmat becsméreli a Bécsi Magyar Újságban. Herczeg Ferencet egy végnélküli cikksorozatban támadta meg. Minden tehetséget megtagadott tőle, regégyeit limonádének mondja. Fáj ta= Ián neki Herczeg magyarsága, nemzeti érzülete. Bántja, hogy nem őt becsülik ma, ki valamikor dédelgetett kedvence volt Budapest félvilági és őgyéb nem éppen szigo- ruerkölesü köreinek. Kaczér Illés szintén emigráns. A jobb időkben Stern Jakab nevet viselő írástudó,
