Dombóvári Hírlap, 1921 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1921-10-16 / 42. szám
2. oldal. adminisztrációját éri < ti s a pedagógia szak- irodalomba vágó kérdés. Sokkal fontosabbnak tartjuk a másik okot, amely a minden hivatalos kényszertől ment, a társadalom felfogásában, gondolkodásában végbement eltolódást mutatja. Bekövetkezett végre az, amiről nagyon sok szó esett már eddig is, — a szabid pályák kellő értékelése. A keresztény magyar társadalomban valahogyan lenézett foglalkozás volt a kereskedői, az ipari pálya, a legjövedelmezőbb szabadpályák. Mindenki arra törekedett, hogy fiát „urnák“ taníttassa, hogy „állami kenyérihez juttassa, az volt vágyai netovábbja, hogy életét „hivatalban“ élje le. Ismertünk kereskedőifjakat, kitanult iparosokat, akit magánúton jól-rosszul lerázott vizsgák árán nagynehezen bejutottak irodákba, mentek vasúthoz, postához, csak azért, mert nekik „derogált“ iparosnak, kereskedőnek lenni. Nyilvánvaló, hogy úgy a kereskedői pályán túlnyomó részben nem magyarok érvényesültek s találtak pompás megélhetést, mig a magyarság tanult rétege keserűen élvezi a dohos lisztből készült korpás „állami“ kenyeret, ügy látszik — és kívánjuk, b£rha ne tévednénk, hogy a lateiner pályák régi bálványozása megszűnt, valahára, legalább is az ifjúság ezidei pályaválasztása erre enged következtetni. Megszűnt kissé a szellemi pályára való tódulás, a diploma-vadászat s előtérbe jutottak a gyakorlati foglalkozások. Hogy kézzelfogható bizonyítékkal is szolgáljunk, örömmel eszözöljik illetékes helyen szerzett információnk alapján azt a megállapítást, hogy a dombóvári gimnázium IV. osztályát sikerrel végzett, felsőbb tanulmányokra alkalmasnak Ítélt »övendékek közűi 30% ment ipari, illetőleg kereskedői pályára. Hozzászámítva ehhez a visszatartott, továbbhaladásra nem megfelelő tanulókat 50% választott gyakorlati foglalkozást. Tehát nagyobb százalék ment szabad választás, egyéni belátás folytán szabad pályára, mint, mondjuk, a hivatalos „kényszer“ következtében, habár a rendelkezés nyújt igy is megfelelő módot a tanulmányok folytatására. Értesülésünk szerint érettségizett ifjak is mentek ipari pályára s ha a helybeli iparos iskolában még nincs is, de Szeksaárdon már vau tö'bb oly „iparostanonc“, aki érettségi bizonyítványa alapján nyert felmentést a kötelező iskolábajárás alól. Ha meggondoljuk, ezeknek a szárazon leirt ténynek readkivüli jelentőségük van. Ki merte volna elképzelni ezelőtt csak tiz esztendővel is, hogy egy apa belenyugodott volna fiának ilyenféle pályaválasztásába ? ! Hisz mindenik legalább is szolgabirót, tanárt, meg a jó ég tudja mifajta állami vagy megyei hivatalnokot látott már előre a fiában léd. Meg fogod érteni, mert a gyermekkori mélység nem tűnhetett el telkedből, csak mélyült. Kislányom, öreg vagyok. A hajam, az én szép fekete hajam, már fehóredik. Nem is csoda. Sárika már nagy lány. Jó, hogy volt néhány kedves, féltett, lánykori ruhadarabom, most legalább adhatok reá valamit. Zoltán gimnázista. Persze, ezt el sem képzelheted, hiszen karodon hordoztad akkoriban. Csak látnád, milyen szép, erős fiú. Mindennap eljár a Nyugati pályaudvarra s nemzeti szinü szalagot ragaszt az Efcdély felé irányított vaggonokra. Ö kedves, te nem tudhatod, mi ez ! Ahogy elnézem azt a szép két gyermeket, úgy érzem, hogy futnom kell zokogva, messze, át a határokon, ahol idegen nagyurak ácsolták az otthonunk koporsóját. Mennyit harcoltunk az urammal azért, hogy két gyermekünk ne érezzen semmit, hogy megmenthessük a hitüket, a naivságiikat. Sose beszélünk előttük nyomorult helyzetünkről. S mégis tudja mindkettő, kijárnak, vaggonokat díszíteni, hogy üzenjenek Erdélybe! Most itt lakunk az Auguszta-telep egy kétszobás barakk.lakásában, uj bútorok, uj környezet között. Tegnap még az egyetlen megmaradt kincsemet is elvitték: a zongos megmozgatta az összes befolyásos és kevésbé befolyásos rokonokat a szükséges „protekció“ megszerzésére ! Ma is kell a protekció, ■— azért élünk Magyarországon ! — de nem arra, hogy bejusson a nagyreményű fiúcska valami lehetetlen hivatalba helyettes díjtalan — .segédfogalmazó — gyakornok — jelöltnek, hanem, hogy felvegyék valamely jóhirű, nagyforgalmu üzletbe, elsőrangú gyárba ipari üzembe — inasnak. Ma még beláthatatlan jó hatása lesz önnek a jelenségnek, — bárcsak ne szórványos lenne, hanem tartósnak bizonyulna — az ország kultúrájának fejlődésében. Tanult, müveit iparos és kereskedő-osztály, nagyarányú, fejlett magyar ipar, megbízható, tisztességes magyar kereskedelem, a foglalkozások kölcsönös megbecsülése, szociális jólét, a szomszédok feletti kuítura, Nagyma- gyarország . . . ezek a képek tolulnak szép egymásutánban e sorok Írójának lelki szemei elé. Vajha hozzásegítene bennünket a bús magyar végzet! Jóforgalma vegyeskersskedss Kurd legforgalmasabb helyén, a községházzal és a templommal szemben, teljes berendezéssel és áruraktárral eladó. — Bővebbet: Szabó Ferenc tulajdonosnál, Kurdon. Deák Ferenc-utea 13. szám alatti ház szabadkézből eladó. a világ legjobb butorfiszlitója! Kapható Dombován Takarék Áruosztályában. Pályázati hirdetmény. A sütvényi m. kir. ménesgazdaságban 1922. évi január hó 1 én egy magtáros gazdai és egy bognár-segédi állás üresedik meg. Csakis katonaviselt és a magtárosi állásra jó irásu egyének pályázhatnak. Pályázók a ménesgazdaság sütvényi irodájában jelentkezhetnek. Sütvényi m. kir. ménesgazdaság intézösége. rámát. Sárika odaborult a szállító kocsira a úgy zokogott: — Az anyuka szép zongorája . . . En úgy éreztem, a koporsómat vitték. Ó és mindezekért semoai remény, hogy visszamehetnék mégegyszer Erdélybe, Kolozsvárra! Pedig esak ez tartja bennem az életet. Csak mégegyszer láthatnám régi földemet, az ifjúságom, a lánvságom világát! Csak mégegyszer ... Csak addig, amig elsóhajtona az utolsó sóhajt, amig elsírom az utolsó könnyemet. Csak egy pillanatig lássam még, azután ha meg is halok, minden jó lesz. Most, hogy felszabadult Baranya és elolvastam ujjongó | leveledet, ezerszer felzokog a vágyam. Ami téged felrázott és jörömmel töltött el: a mecseki kegyek szálfád vonala, a megyéd felszabadulása, nekem fájdalom. Ó, hol van még a mi örömnapunk ? Hol van még Kolozsvár ? Meddig lesz idegen kézen Erdély ?“ Ezekhez a sorokhoz nem kell kommentár. Elküldöm a magyar férfiaknak. Ezer és ezer asszony zokog igy Magyarországban. Ti férfiak, adjatok rá vigaszt. Ti férfiak, adjátok vissza a régi földeket, az elhagyott városokat, az elrabolt házakat. Vegyétek vissza Erdélyt! Vegyétek vissza a Kárpátokat ! Vegyétek vissza a szétdarabolt, köny- nyektől ragyogó országot I 1921. október 16. — Vasutengedélyezés. Herseh Vilmos budapesti vállalkozó megyénkben keskeny nyomtávú, gőzüzemű s közforgalmú gazdasági vasútvonal építését tervezi, mely Ujdombórár állomástól kiágazva, Mágoes, Nagyhajmás, Mekényes, Lengyel, Kisvejke, Závod, Nagyvejke, Tevel, Bonyhádvarasd, Kisdorog^ Zomba, íakasd, Sióagárd községek érintésével a szekszárdi vasútállomásig vezetne. A tervezett nagyszabású vasútépítésre a kereskedelemügyi miniszter az előmunkálati engedélyt már megadta. — Köszönetnyilvánítás. A „Move“ dombóvári osztálya áltál 1849. okt. 6-nak emlékére rendezett ünnepély alkalmával a „Move“ Sport-csoport javára a következő adományok folytak be: Dőrv Hugó 200, Tory Qyörgyné 140, Szévald Oszkár, Szallós János, Cziriák, Frigyes, D/orzsák Rezsőné, Weisz Béla, dr. Halmi Zoltán, 100 —100, László Vilma, Faics Kálmánná, Türkössy Sándor, Illés Gyula és neje.50—50 K, Börzsönyi Gyuláné 45, Lincz Böske, Hoilósy Andor és leánya 40, Thé.sz Antalné, N. N. 30 —30, dr. Mann József, Kanizsai Fereocné, Móritz Istvánná, Baumgart Böske, Pető Jó- záefné, Újvári Józsefné, dr. Mészáros Edéné, Stadler Jánosné, N. N., N. N., Koruzsán Melétné, Pér' Istvánná, Hipp tiszthelyettes, Dobszai N., Reiszné, Simon Károly, Orosz Lászlóné, Nikolényi István 20 — 20 kor. A 10 koronás adományokból befolyt 860 kor. összesen 1545 korona. Fogadják a nemes szivü adakozók a Move osztály hálás köszönetét. Ez utón mond hálás köszönetét az Osztály Elnöksége Cziriák Frigyes urnák, aki szives volt ez alkalomra az Uránia Mozgó helyiségét átengedni, valami-nt Látrányi Béla árnak,' aki a színpadhoz szükséges kellékek szállítását, Balogh Rudolf urnák, aki a színpadi villamos világítás felszerelését szívesek voltak a hazafias és nemes cél érdekében ingyen eszközölni. — Hol van a tűzoltóság ? Beküldték szerkesztőségünkbe a következő levelet: Tekintetes Szerkesztőség ! Idevetett sorsom Dombóvárra, az alföldi hires városból, Szegedből és mint hivatásos tűzoltó tiszt érdeklődtem e kis város tűzoltósága után. Megvallom, nagyon szomorú tapasztalatra jutottam. Mi lenne Dombóváron, ha a vörös kakas egyszer végigrohanna a városon? Majdnem azt mondhatom, hogy teljesen akcióképtelen lenne a lakosság a tűzvésszel szemben. Nincs zakképzett tűzoltóság, a felszerelés pedig nagyon primitiv. Nem lehetne e^en a mizérián segíteni Szerkesztő ur? Most jönnek az őszi napok, a külső muuka is fogytán s csak szervezőképességgel megáldott vezető kellene, aki a kezébe venné ezt az ügyet és tavaszra már megszervezett tűzoltóság állhatna sorompóba, minden tűz- veszedelemmel szemben. — Kérem e pár sor szives közlését, maradtam stb. Egy saégedi hivatásos tűzoltó-tiszt. — Hadirokkantak figyelmébe. A szekszárdi hadigondozó népiroda értesíti a művégtaggal biró hadirolikaptakat, hogy Szetezárdon művégtag- és orthopéd cipő- javitó-műhely létesült. Szükségtelen tehát javítás céljából Budapestre utazni, mert a i olnanaegyébői jelentkezőket az állami művégtaggyár úgyis a szekszárdi javitó-műhely- hez utasítja. — A dombóvári Közművelődési és Jótékony-Egyesület alapszabályai füzet alakjában a belügyminisztertől jóváhagyva most került ki nyomdánkból. Mi a magunk részéről azt kívánjuk, hogy az egyetlen dombóvári humánus és kulturegye- *ület eredményes működését minél áldás- dúsabban folytassa a jövőben is. — Utcai verekedés. Folyó hó 9-én estefelé Király János döbréközi lakóst az utcán gyanútlanul megtámadta Lője János falubelije s egy fél téglával úgy fejbe ütötte, hogy az orvosi megállapítás szerint 12 napig gyógyuló sérülést okozott rajta. A téglával verekedő atyafit feljelentették az illetékes bíróságnak.
