Dombóvári Hírlap, 1921 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1921-10-09 / 41. szám
V. évfolyam Dombóvár, 1921. október 9 41. szám Előfizetési árak: egész évre 52”— korona; félévre 26‘— korona; negyedévre 13’— korona. Egyes szám ára : 2 korona. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Szent-László-tér 18. az. Kiadóhivatal és nyomda: Esterházy-utca 17. szám. Saját ház. (Telefon : 40. szám.} Hősök emléke. Egy nemes akció megindulásáról akarom olvasóinkat tájékoztatni, amikor örvendetes híradásban tudomásukra hozom, hogy a helybeli állami iskola tantestülete kegyeletes és magyar lelkületű munkájával hódolni akar az elesett hősök emlékének. De nemcsak hódolni és elismerni akar, hanem szeretné, ha Dombóvár közönsége megértve ezt a nemes akciót s anyagi támogatásával bőkezűen sorompóba állva, a dombóvári hősök emlékművének kivitelét is v minél sikeresebben és minél gyorsabban megoldhatná. Ma már elmondhatjuk, hogy nincs kisváros, nincs rtagyobbszámu nemesen gondolkodó falu, amely valóra ne váltotta volna a bő.-ök emlékművének l'elállitását. A vajúdó magyar világ, ha mással jelenleg nem is tud fizetni idegen földben porladó heldentodjainak, igy tartozik becsüleiérzés- ből leróni a kegyelet néma adóját drága hőseinek. Hi-zen ez a legkisebb, amit adhat s a legcsekélyebb ajándék, amit köteles adni. Azután nem tudjuk elgondolni, hogy miként legyen a magyar élet keserűségeitől bármennyire agyonzaklatott szív, mely erre az emlékezésre becsukná ajtaját : idegenben porladó hős, fejfa nélkül pihenő magyar katona, sok-sok árva halott. Nem tudjuk elhinni, hogy mikor ezeknek a hősöknek valami minimális lelki megjutalmazásá- ról van szó, valaki is akadjon, ki az el- zárkózottság hideg üvegfala mögé búvik kegyetlen érzésével. Lehet, hogy Dombóváron már indult is meg ily irányú akció a hősök emlékművének felállításáról. E sorok Írója megengedi, de az eredményt még sehol megváló sitva nem latja. Az is tudomásunkra jutott, hogy az állami elemi népiskola agilis tantestülete most magáévá tette ennek a gondolatnak me valósítását.. Hogy miképpen akarja megvalósítani kegyeletes tervét, még bővebb információt erről nem tudtunk beszerezni. Mi e sorokkal nem is ezt akartuk szóvátenni, csak bekonferálva az akciót, felhívni Dombóvár közönségét s az összes működő egyesületeket a cél megvalósítására. Tudjuk, hogy nem csekély összeg kell egy impozánsabb, művészi emlékmű kivitelére, de azt se felejtsük, ha sikerül a dombóvári társadalom erejét csoportosítani erre a nemes célra, nagyon könnyen legyőzhető ez az akadály is. Mi a magunk részéről Ígérjük, hogy az akciót támogatni fogjuk a nyilvánosság előtt a legmelegebben s minden alkalmat megragadunk, hogy szóvá tegyük a dombóvári hősök emlékművének nemes ügyét. — Ä kalocsai Jézustársasági érseki főgimnázium volt növendékei a főgimnázium fennállásának 60-ik évfordulója alkalmából Kalocsán 1921. évi október hó 8 —10-én kongresszust tartanak, melyre a kalocsai Jézustársasági érseki főgimnázium ösizes volt tanulóit és a Stefaneum összes volt növendékeit meghívják. A kongresszus országos keretű, a magyar nemzeti politika szempontjából jelentős, pedagógiai tekintetben pedig rendkívül fontos lesz. Élén közéletünk vezetőférfiai állanak. A kongresszus eszméj* dr. Steuer György államtitkáré, aki az előmunkálatokat lelkes ügyszeretettel és alapos avatottsággal vezeti. fl legmodernebb pedagógia iránya. ii. Hány gyermek van, aki a sok, idő előtt leikébe kényszeritett fogalom miatt megnyomorodott értelemben. Nem tud figyelni, nem érdekli semmi és nincs kedve tanulni, uj ismereteket szerezni, amelyre pedig tán szintén lenne olyan szükségé, mint arra, hogy 7 éves korában tanuljon táncolni. Nem korán érett ifjú, hanem éretlenül elfonnyadt érlelem. A tanító, tanár emberfeletti erővel kínlódik, hogy a lanuló figyelmét lekösse, de hiába van sokszor a fárad sága, a szegény már fél minden betűtől, minden tanulástól, mivel teljesen megcsö- mörlött a gyakori, túlságos szellemi táplálkozástól. — Azt gondolta tanár ur — mondja tanárának a fiú, — hogy engem érdekel ez I az unalmas magyar nyelvtan ? Jó, az ön kedvéért megtanulom. S ezzel a kóros tünettel nemcsak közép és főiskolákban találkozunk, hanem többé kevésbé a legegyszerűbb népnél és gyermekeknél is megtaláljuk. Nem érdekli a papja, a tanítója, a vezetője beszédje, ő már nagyobb, erősebb hatásokat, izgalmakat élt át, volt már mozgóban, színházban, tánciskolában, már elismeréssel voltak az ő szépségéről, okosságáról. De ez beteges irányzat, mely a gyer- j mek értelmét, időelőtt meg akarja tömni is- j méretekkel, kedély világát teljesen tönkre- j teszi. Valaki azt mondotta, hogy minden : nagy kulturváros végébe azt lehetne írni: i kedélytelen, nevetni, örülni nem tudó emberek siralomháza. Nem azért járnak az emberek igen sokat szórakozni, mert nem bírnak kitörő jókedvükkel, hanem mert keresik az elveszett vidámságukat, hátha valahol megtalálnák. Mert az élet bölcs egyszerűségével együtt eltűnt az igazi, mély, szivbeli ö-öm is. Pedig a öröm az embernek olyan szükséges tápláléka, mint a mindennapi kenyér, oly nélkülözhetetlen igénye, mint a szemnek a fény, a virágnak a napsugár. S különösen a gyermeknek, ifjúságának van előjoga az örömre. De mikor örömről beszélünk, nem nagy, világraszóló, tomboló örömöt értünk, hanem apró, csendes, — az ártatlan lélek mélyén lakozó örömre gondolunk. Rá kell nevelni a gyermeket, hogy tudjon örülni a kicsinynek, az egyszerűnek, akkor sok öröme lesz. Kétségtelen, hogy a világban sok baj és küzdelem környékez bennünket, de ne feledjük el azt a sok szépet, nemest, amely körülvesz. Apró, cseppnyi jóságok, olyanok mint a réti virágok nem észbontók, nem kéjesek, nem mámorosak, hanem egyszerűek és vonzók, harmata öntözi azokat, nem pezsgő, sem pálinka. Hagyjuk meg a gyermeket neki való örömöknél, játékoknál, ne emeljük ki erőszakosan a gyermekkorból s ne csináljunk belőle kisvénembert. Ne fosszuk meg a gyermekkort az ő bájos üdeségétől, iaiv egyszerűségétől, semmiféle táncprodukció kedvéért. Ne töröljük le durva kezekkel a gyermeki lélek hamvát, hanem legyünk tisztelettel, tapintattal a lelki finomságok iránt. Egy jó keresztény sohasem követheti el azt a rövidlátó önzést és szeretetlenséget, hogy gyermekét feláldozza az ő szórakozásáért. Hiszen aki a gyermek lélektanához csak valamit is ért, aki ennek a kicsiny világnak életét csak félig.meddig figyelemmel kiséri, aki a gyermekarcokból s szemekből olvasni tud, aki sorsukat érző szivén viseli, mély levertséggel kénytelen elpanaszolni, gyakran találkozunk öreges blazirtsággal, elkeseredettséggel, korukat meghaladó romlottsággal, sőt valódi cinizmussal és bűntettekkel, s mind ritkábban találkozunk derűs vidámsággal, s azzal az igazi gyermeki jókedéllyel, mely szemből szembe árad s szívből szivet gyuliaszt. Pedig ezt kell ápolni s fejlesztenie minden szülőnek s nevelőnek. Foerster, — akinek legalább pár könyvét minden szülőnek meg kellene vennie, ha törődik gyermekének okos nevelésével, — gazdag tapasztalatának, mély tudásának egész fegyverzetével vonul fel könyveiben azok ellen, akik a gyermeket puha neveléssel, valósággal elrontják. Az igazi életre való nevelésnek legbiztosabb módja az, — írja, hogy az ifjúság lelkét acélossá, lelkületét áldozatossá növeljük s az önmegtagadásniik megkedveltetéséhez szoktassuk, ami majd erőt fog nyújtani arra, hogy akár örömte- len nehéz sorsot is s ha kell nélkülözésekkel teljes életet, vagy aivár időket férfiasán tudjon elviselni. Mert az élet kegyetlen, a valóság érintése rideg. Ilyen időkbtn csakis az olyan nevelés tesz eleget kötelességének, amely gyémántjellemeket nevel. A szigorú fegyelmezett neveléshez való visszatérést hirdeti a racionalista Paulsen is, aki három ponthoz való szigorú ragaszkodást tanítja : tanulj engedelmeskedni, tanulj törekedni, tanuld meg magadat megtagadni s legyőzni. Igen is, az erre való ráne- velést elkezdhetjük már az elemistáknál! Még valamit! Sokrates, a nagy görög bölcselő valahol azt mondja : egész határozottan tudja, hogy az athéniek oly biztosan el fogják Ítélni, mint egy csupa gyermekből álló törvényszék elitélné az orvost, akit a cukrászok megvádolnak, hogy rossz ember, mert az édességeket elveszi tőlük, keserű orvosságokat rendel s betegeit vágja és égeti. Ma is vannak ilyen cukrásznők, akik cukrászfilozófiájukkal a lélek igazi egészségtanát megfyanusitják és megvádolják. A gyermek egészséges .fejlődését szivén viselő szülő és nevelő azonban nem hagyja magát félrevezetni még akkor sem, ha a gyermek-törvényszék — elitélné. Hantos Béla. — Frühwirt Géza esperes búcsúzává, Megható szavak és könnyek között búcsúzott a dombóvári kerület papságától a f. hó 5 én tartott szákcsi koronán Frühwirt Géza esperes. A joviális, szerető szivü, meleg lelkű esperes 1900. óta vezette a kerület egyházi ügyeit. Ez alatt a hossz* idő alatt arany szivének jóságát ismerték meg paptársai. Gondolkozásában nobilis, a vezetésben páratlanul finom kezű esperest Kovács Antal szakálli plébános búcsúztatta el azzal a tudattal, hogy Frühwirt esperes ez után is vezére, melegszívű gondozója és tanácsadója marad a kerület papságának, ha korára való tekintetre a kerület vezetésében aktive nem is vesz részt. Itt jegyezzük meg, hogy Frühwirt esperes 43 év óta lelkipásztora Gyulaj községnek s ha a Mindenható megengedi neki, jövő évben tartja arany miséjét. Adja a jó Isten, hogy ebben a lelki örömben is része legyen.
