Dombóvári Hírlap, 1921 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1921-09-11 / 37. szám

2. oldal. mm hírlap 1921. szeptember 11. Vitéz Rajnai-őrmester ur portáján. Beszélgetés a vitézzé avatásról. Miért kapta az aranyérmet ? A Haláldomb. Mint a magános fa... Ahogy elnéztem kemény vágású arcélét, napbarnított arcát, boldog* öröm játszott szivemben, ügy ült az udvarra néző szabad folyosón a piroskockás ieritös asztalnál, mint az igazi magyar családfő s úgy beszélt, mint kinek hangjában még ott bujkál a fel- avatási ünnepély minden szívben arkolö emléke. Ahogyan visszahívja a királyt vár­ban történt eseményeket, látszik rajta, hogy még ma is elfógodott és a nagy kitüntetés igen-igen boldoggá és önérzetessé' tette, j Csak csillogó szemei árulják el. hogy hálás j a kérdezősködésért. Katonás, pattogó szavai | hűen adják vissza a vitézzé-avatás fényes ' ceremóniáját. — Augusztus 19-én reggel kellett je- i lentkeznem a várban Innét a Lovardába , vonultunk valamennyien, hói az üdvözlő- j beszédek után az uj vitézek jogait és köte­lességeit vázolták. Ez után el is bocsátottak | bennünket. Csak 20-án délelőtt kellett újra megjelennünk, hogy valamennyien részt ve- j gyünk a Szt.-István napi körmenetben. — A voltaképpeni vitézzé-avatás aug. 21-én délelőtt 9 órakor kezdődött a Királyi­várban. Gyönyörű és megható volt ez az ünnepség. Azt hiszem, olvasta az újságok­ban. Soh:se fogom elfelejteni. Nem egynek köny szökött szemébe s bizony az egész ünnepség alatt sokszor elgondoltam, mégsem feledkezett meg rólunk a magyar haza. Felkelt, bement a szobába, kis Írásokat hozott magával. Elémnyujtotía.. — Tessék, itt van az ünnepség sor­rendje. Minden mozzanata kedves volt, de valamennyi között a vitézzé-ütés voU a leg- meghatóbb, amikor a Kormányzó Ur Őfő-méi- tósága, mint a Vitézek főkapitánya, jobb vállon megérintett minden vitézt, a vitézi karddal. — Katona-ruhában vett részt az ün­nepségen ? — Nem kérem, fekete szalon-ruha volt rajtam, érmekkel diszitve. S már is hozta e?z érmekkel dekorált fekete ruhadarabot. A súlyos érmek meg- csörreruek a kabáton. Rajta függött az arany, nagyezüst, kisezüst. Károly-kereszt és a sebesülési érem. Mellettük csillogott a leg­újabb : a vitézi címer. Ovái-aiaku s a ma­gyar korona tündököl benne. Kerete kék zománcos s zöld tölgyfa-levéllel dekorált. A címeren ezüstös kard fekszik. — Most már szeretném tudni vitéz Rajnai uram vitézi cselekedeteit is V Mintha egy pillanatra elborult volna homloka a kérdésre s a szenvedéssel teli évek rárajzolták volna arcára a múlt nagy és dicsőséges küzdelmeit. Picit hallgatott s valamivel csendesebben hozzátette : — Erről nem szeretek beszélni. Faj is, de meg talán dicsekvésnek is veszik az em­berek. Hanem ha érdekli, hivatalos Írásban átnyújtom s ha érdemesnek találja, pár szó val erről is megemlékezhet az újságunkban. A hivatalos Írásokból jegyeztem ki az alábbiakat Az arany vitézségi érmet lenn kapta vitéz Rajnai őrmester a magyarok gyászos temetőjének színhelyén véghezvitt páratlan cselekedetéért. 1915. november 4 én hajnali 4 órakor az olasz front Monte Szí. Micheli szakaszán, a 4-ik honvég-gyalogezred meg­erősítésére a 17-es népfelkelők lettek ki- küldve. A századparancsnok egy idegsokkos hadapród-őrmester volt, ki még az állások elfoglalása előtt otthagyta a századát s rá­bízta Rajnai őrmesterre. Rajnai a 4 ik honvód-ezrod legénységével megrohanta az olasz állásokat s a rettenetes golyózáporban el is érték azt, de csak 28 an. Az olaszok a hatalmas «Rajta» kiáílitáskor azt hitték, hegy egy egész ezred rohan rájuk, árkaik­ból kiugráltak s kezüket feltartva közeledtek a kisded magyar csapat felé. Huszonnyolc magyar baka a 97 főből álló olasz legény­séget igy ejtette foglyul. Rajnai őrmester aztán elfoglalta a vas-gerendákból épített olasz állást s eléje még azon az éjjelen drótot huzatott. Csak mikor megvirradt, látta, hogy tőle jobbra és balra is az ár­kokban olaszok vannak s az olasz hadnagy ottmaradt távcsövével kikémlelte, hogy a hegy lábánáí, az Isonzón vert hídon olaszok jönnek át s a Monte Szí. Michel lejtőjén vonulnak fölfelé. Figyeléseit telefonon foly­ton jelentette s kisebb tábori-ágyuk közelebb hozását kérte. Közben egy egész ezred olasz átvonult a hidon s. pihenőt tartottak a lejtőn. Ekkor Rajnai telefon-jelentésére a magyar tüzérség megkezdte a tüzelést. Az Ötödik lövés az olasz csapat, közepébe vá­gott, mire kérte a 30 és feles akcióba lé­pését. Tizenhárom lövés után az ott pihenő olasz csapat teljesen megsemmisült. A tüzér­harc után Csapataink jobbra és balra tá­madtak s este 10 órakor már a mienk volt a Monte Szt. Micheie legmagasabb része: a hires haláidomb. Maga a katonaság hiva­talosan azóta az. állást csak Rein-félc cibs~ nitnak nevezte. így jutott vitéz Rajnai őrmester ur az arany vitézségi éremhez. Mig néztem, böngésztem és jegyeztem az írásokból vitéz Rajnai őr mester ur vitézi eselekeaeteit, azalatt a vitézből szives házi­gazda lett. Jó borocska, teli poharak kerül­tek az asztalra. Kocinfottunk. Beszélgettünk- Megtudtam, hogy 187-et arattak aug. 21-én vitézzé, 52 tisztet, és 135 legénységi ' álló- j mányban ievőt. Elmesélte, hogy milyen nagy- i szerű volt a vitézi ebéd -— Érdeklődtem j maltja- után. — Hát bizony, nem szégyeniem be- ! vallani, hogy szegényen kezdtem Mikor ezt j a házat 1905-ben megvettem s a boltot be- j rendeztem 300 koronám volt. Nem sok, | de a becsületes munka meghozta gyümölcsét, i 79-ben születtem Bátaapátiban, tehát négy- ; ven és egynéhány éves vagyok és német . j születésű, de ha Isten segít, még akarok j dolgozni és munkámmal akarom megköszönni I a magyar főidnek a kitüntetést. • Ki - éztern a messzi húzódó portájára. ! A tiszta, csinosan berendezett boltból is ki- 1 hallatszott folyton a vevók beszélgetése. Elgondoltam, milyen boldog ember -ez a ! Rajnai vitéz. Meg is kérdeztem. — Nem is panaszkodom. Áz Úristen szép családot is adott. Fan egy 17 éves és egy 14 éves lányom, meg egy 9 éves fiam. Bennük minden örömein. *— Hol kapja a vitézi telket Rajnai uram ? — Még nem tudom, de itt a közeiben szeretném. Különösen jól esne, ha a puíai határban kaphatnám a magyar haza kedves ajándékát. A magaméval együtt könnyen megmunkálhatnám. Közben szívesen töltögetett poharunkba. Künn az augusztusi este kezdte már bon­togatni árnyékát. Fölkeltem s búcsúzó po­haramat Rajnai őrmesterre és Tolna-megye első vitézére és kedves családjára emeltem. A félhomályban végigkísért boltján. A zöldre festett ajtóban megszorítottam becsületes magyar kezét. Á kézfogásából kiéreztem, hogy magyar szive lüktetését j hordozza két erős karjában. — Ha már kiírja az újságba beszélge- i tésünket, csak szerényen Írja meg. Nem I szeretek dicsekedni. Egy fájt, most a búcsú- ! zásnál megmondhatom, bogy vitézzé avatá- i somkor a község nem képviseltette magát. I Pedig volt vitéz, kit huszonnyolcán is fel- | kisértek falujából, ezen szépséges ceremó­niára. Én úgy álltam köztük, mint az árva, j magános fa, a mező közepén. . . No, de ezt ; tán meg se kellene írni . . . Elbúcsúztam. Némán, egyedül bandu­koltam az Árpád-utca hézagos, rossztéglás ; járdáján. A kis lakásokban égymásután gyui- tak ki az apró mécsek. Az este is sötét-kék fátyollal takarta le az augusztusi firmámén- turnot s mire a Hunyadi-téri szederfák alá i értem, már. apró csillagok tündéri tarkasága himezte tele égi mécslángokkal. Hiszekegy istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy Isteni örök igazságban, Hiszek Magyaroszág feltámadásában. Ámen. Magyar-estély. Eddigi kultur- és vallásos estélyeinek sorozatára méltóképpen helyezte a siker ko­ronáját a Dombóvári Evang. Nőegyie.t e hó 3 án rendezett magyar-estélyével. Az ügyesen összeáll]tott műsor kezdő­pontja Gaál József helybeli evang. lelkész hatásos beszéde volt melyben bizó keresz­tény magyarságát sok lendülettel és meg­győző erővel juttatta kifejezésre. Pompásan sikerüllek a vegyes kar számai : a magyar Hiszekegy és a Kossuth-nóta. A kart ez al­kalommal Marton Kálmán r. k. kántortanitó, a Dombóvári Dalkör karnagya tanította be és vezényelte mesteri kézzel, személyi kivá­lóság folytán az énekkari betéttel biztosítván a művészi sikert Ihrig Pál hatásos szavalata számára is. Meglepetés volt pazar dekorá­ciójával és szerzője ismeretlensége miatt Baumgart Erzsébet dialógusa: a Két vi­téz, melyet Sturm Henrik és Ihrig Ákos sok finom áiérzéssel adtak elő. Ugyancsak kiválóan ügyes volt Rajnai Ilonka szavalata: áilj meg Horthy Miklós ! Wittmann Kornél százados nagyszerű hanganyaggal én ekeit néhány Schubert opera-áriát, neje mü vészi zöngorakisérete azonban nem tudott az iga­zan rossz pianinón érvényesülni. Ehhez ugyan Dombóváron már hozzászokhatott a közönség, mert bizony nagyon régen hallott jó zongorán nívós és élvezetes j.áíékot. Annál tökéletesebb volt Majomé, Papp Ma­riska Ébredés c. egyfelvonásos darabjának előadása A nagyobb és kisebb szerepek alakítói egyaránt sok beleélést és igyekeze­tei mutattak. Baumgart Erzsébet gondosan kidolgozott alaiíiiásban adta az oláh meg­szállás sok keserve között is törhetetlenüi hivő magyar anyát, Schréter Pólika teljes erővel a bátor magyar nőt, Ihrig Ákos az üldözések miatt elkeseredett magyar férfit. Rajnai Irmus sok gyermekbájjal élte be ma­gát íiu szerepébe. Nagy igyekezettel alakí­totta Szemenyéy Andor a renegát Berger Jakabot, talpraesett volt Miihl Juszt!, mint szemfüles cselédlány, valamint a jelentékte­lenebb szereplők is teljes elismerést érde­melnek. A vízió díszletei és elrendezése ma­gákon viselték a gondos női kezek fáradsá­gos munkájának nyomait. Sturm Henrikné, mint Hungária, körülvéve az angyalok bá­jos karától, valóban elragadó volt. De két­ségtelenül a végjelenet nyomta rá az egész estély hangulatára észrevétlenül is a meg- | hatottság könnyes bélyegét. Térdelve imád- • kozni a közös édesanyáért: a szép magyar I hazáért és ajkáról a Miatyánk szavai zoko- gón olvadnak össze a dombóvári templom Áve Máriára konduló nagy harangjának ün- 1 nnepélves, búgó hangjával . . . Fájdalmasan igaz, felejthetetlen magyar bánat . . . Programm után magyarruhás lánykák kecses palotása aratott megujrázó tapsot, j majd kezdetét vette a táncmulatság, mely- ; nek az éjféli záróra vetett korai véget. Köz. I ben dús nőegyleti buffet üdilette, világposta i szórakoztatta a kedélyes hangulatban levő I publikumot. 4-én az előadást megismételték. BENZIN., PETROLEUM., GÁZOL A]., GÉP. és HENGER-OLAJ a legjobb minőségben, állandóan kapható ; a Somogy vármegyei Gazdasági .Egyesület védnök­sége alatt álló Árufogyasztási és Termény­értékesítő Szövetkezetnél, Kaposvár. (A vasut-állomással szemben.) Interarban-telefon: 184.

Next

/
Thumbnails
Contents