Dombóvári Hírlap, 1921 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1921-09-11 / 37. szám

V. évfolyam

37. m:

Dombóvár, 1921. szeptember II.

Előfizetési árak: egész évre 52 — korona ; félévre 26-— korona ; negyedévre 13‘— korona. Egyes szára ára : 2 korona.

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP.

Megjelenik minden vasárnap.

Szerkesztőség: Szent-László-tór 18. az. Kiadóhivatal és ngomda: Eaterházy-utca 17. szám. Saját ház. (Telefon : 40. szám.)

Uj idők, uj jegyuerek.

(P. K.) Végefoszlott a boros, bohókás magyar időknek; vége a megyebáli virradatig- táncolások mosolygó, boldog korának. Beie- hecceltek egy álmodó, de boldog nemzetet olyan megbódult pusztulásba, amihez foghatót még nem bámult a világ. Mit tehet ilyenkor az élet felé szaladó magyarság? Talán siránkozzék a tűnt idők felett.

Talán meggyógyulnak véres, fellépett sebeink, ha az elődök dicsőséges nagyságát hánytorgatjok tanácsban, vagy boros-kupa mellett? Talán visszaosztják, amit elraboltak tőlünk ? Talán lesz értelme a műit jeienné- hazudásának ? Nem. Az Élet szalad, nem tekint sohasem szenzuális szempontokat, nem csinál leikiismer« ti kérdést senki nemzetének C i vöíu-a mialt. Csupán a reáHtás számit a nemzetek versenyen, a hideg, tiszta reaiiíás.

Mennyi adsz? Mennyibe segitsz érdekeim. előmorditásában ? Ilyen kérdéseket dob egymás felé köt barátsá-gnéző nemzet. Nem a mint 'p ■ n, ö;esőséi én éráik !>i a .lóvét, lg; rat ; 1 adu', nek k, bármennviro

is táj a neki.bu.-u t magyar leiek. Ma a. korlátlan ed • -iluai nu -. féke vesz e-i •. demok- racie, szai' .d v s.-eny század, Lan, tér Cég igazuk is van.

És j r. nem szabad megállani a gondolkodó magyarnak. N m elég a tényt meg- állapilani, hanem jőg.ön olyan orvos- szei k idén is kel! re zei ame .ek az időbe?, keihez, kő ii.mte ehhez valók és vissza is kell verni a támadásokat, melyeket

Bízod alom.

AJrla : poqgrácz fércig.

Imre bácsit, ugye, ismerik Önök is ? Hogyne ! Tudniillik ő az az ember, ki már kora hajnalban ott ődöng a pályaudvar főkijáróiánál és illedelmesen megkérdi minden csomagos embertől:

— Szabad segíteni?

Ha igent int a jámbor atyafi, akkor nagy ügyesen kapja el és viszi örömmel. Szivesen fogad egy szivart utközbey mert hát nagyon szeret szivarozni az öreg. De még jobban szereti, ha utitársa beszélgető ember. — Nem kuka — mint ahogy maga szokta mondani.

Nekem is akadt vele dolgom a minap. Derekam kutyálkodott már két hete. Mondom magamban: — Bemegyek én a városba, megnézetem valami jófajta doktorral. — ügy is lett. Fölpakoltam, bucsuzkodtam s elutaztam.

Mikor leszálltam, hozzámjött Imre bácsi és már vitte is a csomagot.

— Hová?

— Egy jó orvoshoz.

— Talán baj van?

— A gyomrom fáj.

Már dőlt is belőle a szó.

— Egyszer régen, még fiatal házas voltam, velem is történt egy kutya eset.

az uj idők nemzetei csapnak a mégcsufolt,

I legyötört magyarság felé.

Mik ezek az uj fegyverek, amelyekkel I népek sorsát döntik, építik ? Mik lennének? j Elsősorban is a sajtó. Soha nagyobb hata- ! lom nem született a földre, soha nagyobb,

! erősebb kézzel nem gyűrte maga alá se ívki j fia a világot, mint manapság a sajtó. Nemzetek élele, boldogsága függ .tőle. Tehát a magyarságnak is legelső kötelessége saját jövője, jelene érdekében ennek a sajtónak az egyesemes magyar érdekek védeJmézésére való parancs olás a. Itt nagy dolgok forognak kockán, soha nemzet sivárabb helyzetben nem tengődött, Itt a végső idők sorvasztó szele fuj. bt tehát erős kézre van szükség j ebben a fontos kérdésben is. Nem megalkuvó, megvásárolható, sem rövid horizontú,

; intrikáló, saját érdeket néző emberkékre.

.Második fegyver a diplomácia. Nem j kell mondani, hogy diplomáciánk eleddig nem j volt sohasem. Vagy talán az osztrák fizetett, tarka bábuk serege diplomácia volt ? Talán. Nem. Azok lehel, hogy igen ügyesen tudtak előtancöskodni az udvari bálokon, de' mesterségükhöz,, a diplomáciához nem sokat értetlek. Nem is értek el sohasem pozitív ered- I méryt. Hogyan ? Talán a monarchia nagy : hatalmi állása nekik volt köszönhető ? De- j hogy !. Az idők forgatták nagyra. De az idők j forgatták szét szilánkokra is. Ha nekünk jó I külügyi diplomáciánk van, amelyik nagyho- i Hzonttal és kellő tudással, hozzáértéssel ren- : delkezik, akkor szabad talán ilyen hatalmi !■-csoportosulásnak ellenünk bekövetkezni ? Le- 1 beteljen. Megmondta m\v Hegedűs Lóránt is,

ki pedig nem csekély eszű ember, hogy a volt osztrák-magyar diplomácia fabatkát sem ért. Kell tehát a mostani magyarságnak uj, jobb, olyan, ahol nem a származás, az ősök szerint becsülik őket, hanem a tudás, képesség, rátermettség az irányadó.

Uj idők — uj feg verek. Rozsdás frin- I gsával botor megy ma ágyuk elé, Uj idők — uj fegyverek, ez kell a mostani idők megszorult magyarságának. Ha egyenlő fegyve- 1 rekkel megyünk a népek örök csatájába,

I nem a múlt idők szomorúan elkopott teóriájával, akkor bizvást még is nyerjük a nagy ! csatát, melynek eredménye minden magyarok szent kívánsága: Nagymagyarország.iesz.

—Fiatalkornak züllése. Szomorú

i dolgokat tár elénk e heti rendőri krónika, j Egyszerre három fiatalkorú lélekre veti rá I a züllés sötét bűnét. Mi lesz, ha ez igy foly- I tatódik Dombóváron ? Egész • betöröbanda j rekrutálódik bamarost a, fiatalokból, ha szi- ; goru intézkedéseket nem léptetnek életbe, j a szülőknek pedig tekintélye s gyermekeiket ellenőrző gondossága nem fokozódik a züllés utján • tévelygő gyermekeknek legkíméletlenebb fékentartására. Az esetek a követ- j kezűk. líj. Purger György jelentést tett a i rendőrségen, hogy lakásáról egy 16 éves I gyerek ellopott 1 drb, 100 K-ást s egy I arany karikagyűrűt. A gyűrűt eladta az ék- I szerésznek. A fiatalkorú bűnöst már meg*

I csípték. — Másik esej, hogy az illető Patal- ! korú bemászott az ablakon, s két öltöny i ruhát kiemelt a szobából s elmenekült ve’e.

• Á rendőrség kinyomozta, hogy szintén gyer- I mekkel van dolga s ami nagyon lesújtó,

: jobbmódu szülők gyermekével. — Máté An- Káinétól is elloptak egy aranyláncot s egy I égetett nikkel órát. A hátrahagyott lábir-o- 1 mok szintén fi;»1' uiekre vallanak.

rw>rw K«a.*»ea»Bütiaws"'r-ísvwü.- tpr3n*m-ywTru;itiD» «■■*»« ffff^r^jr^rfnnrrr-’

j Mánfán dolgoztam a vasgyárban és egy í szombati nap, jól emlékszem rája, nekem : esett valami fene nagy gerenda. Bizony elhenteregtem. Nem tudom, hogy egy óráig, vagy egy percig feküdtem-e ott, elég az hozzá, hogy rutul voltam. Meg is ijedt ám a gyári doktor, mikor kidülledt szememet látta. Rögtön felpakoltatott — igy mondják -- valami kocsifélére és vitt be a lakásomra. ■Az anyukom sirt-rit:

— Jaj mivé tették lelkem Imruskámat.

De bezzeg ez nekem nem használt.

Letettek vigyázva, óvatosan az ágyamra. Hol hideg, hol meleg ruhát dugdostak rám. Aztán itatták-etették velem a drágábbnál- drágább medicinákat.

— No most rámfizet a gyár — gondoltam magamban. Pedighát nagyon fáj ám a gyomrom. így voltam félig élve, félig halva, talán két hétig is. De nem mondom biztosan, lehet, hogy háromig is. A doktor ellátogatott minden nap hozzám.

— Hogy vagyunk? — kérdezte vidám képpel.

Intettem, hogy nem jól.

— Egyszer csak megunhatta a dolgot, mert elküldte hozzám a kórház-kocsit és bevitetett valami csodálatos nagy házba. Itt voltam talán két napig, aztán . feltettek egy nagy fehér asztalra.

Csinált sok hókusz-pókuszt körülöttem egypár fehérkötény es. — Lám milyen előkelő ember lettél, Imre — mondtam magamnák. Egyszer csak egyik valami zöldes ruhával büdösitett az orrom alá, aztán elaludtam. Mit csináltak ? Äzt nem tudom. De másnap, mikor felébredtem, nagyon rosszul éreztem magam. Äzt hittem már, hogy meghalok. Ekkor jó gondolatom támadt. Elhatároztam, hogy ha a fene fenét eszik, akkor sem fogok meghalni. És minden erőmmel bízni kezdtem.

— Neked Imre meg muszáj gyógyulni!

És lett is foganatja. Többet ér ez, mint

hatvan medicina. Jobban lekem egy-két nap múlva. Már nem fájt annyira a derekam, a gyomrom is mintha könnyebb lett volna. És uramfia, három hét alatt meg is gyógyultam teljesen. — Az urnák is csak azt ajánlom, hogy menjen nyugodtan haza, sohase költekezzék orvosra, hanem csak bízzon nyugságosan, akkor biztosan meggyógyul. Fő a bizodalom!

Ezalatt éppen odaérkeztünk dr. Péterfy gyomor-specialista^ elé. Megköszöntem az öregnek a szives tanácsot, adtam neki pár garast, meg egy szivart.

— De — mondok — mégis félmegyek3 ha már iítvagyok.

Imre bácsi rosszalóan nézett.

Ädtam neki még egy szivart.

— Hát Isten neki — mondta — nézesse meg az ur magát avval a mihaszna doktorral, de ha már az sem tud segíteni, ne feledje el: legjobb és legbiztosabb medicina a bizodalom.