Dombóvári Hírlap, 1921 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1921-08-21 / 34. szám
1921 augusztus 21. 3. oldal. beo Mi támogatjuk önöket — mondta — Lápaíia eladó: ház, istálló, hét hold belsőséggel, gyümölcsössel. — Bőuebbe Hajdú Sándornál, Lápafán. j Délután 3 órakor indult, meg a körülbelül 2000 főié szaporodott csőcselék, hogy tüntessen és egyúttal ellenőrizze a prokla- mált sztrájk végrehajtását. Botokkal, kövekkel, vasdarabokkal fölszerelve és a proie- lár-indulót kurjongatva, Magyarországot gya lázó gunyképekkel a menet élén indultak el a Széchenyi-térről, — fölkeresve mindenek előtt a nagyobb gyárakat, hogy érvényt szerezzenek akaratuknak és megmutassák a világ előtt a szervezett munkásokat elszántságát. A Király és a Ferenciek utcáját végigjárva a Siklósi-utcába nyomultak a Hoffman féle bútorgyárba. Annak megállapítása után, hogy a gépek üzemben vannak és a munkások dolgoznak, felszólították a dolgozókat a munka abbanhagyására és mikor ez késedelmesen történt meg. a munkások Kovács nevű bizalmi emberét tettieg inzultálták, —• agyba.főbe verték. Egy felóra múlva, — az. erőszaknak engedve, a gépház beszüntette működését és megállt a munka. Ezután a Rákóczi utón keresztül újra •a Király-utcába vonultak, közben a nyitva lévő üzletek kirakatait behúzták. A Nemzeti Kaszinó bejáratait elálltak és az onnan kijövő -kaszinó-tagokat kővel megdobálták és többet megvertek. A kapu üveg ablakainak betörése után a „Dunántúl“ könyvkereskedés üzletét törték össze, éltetve a demokráciát, a megszálló hatalmat. Innen a Király-utcán végig vonulva, a Zsolnai-gyár felé vették útjukat, ahol megelégedve egy pár kődobással, az Anna malom felé tódultak. Kisebb-uagyobb csetepatét itt is rendezve, a. Lyceum'-, József-uteákon keresztül e Mária-utcába fordultak és a Dunagőzhaiözási Társaság épületének ablakait törték be. Ugyanilyen sorsra jutott a Megye utcában lévő Legényegylet is. Végezetül a megyeháza elé vonult a tömeg, ahol Raics kormánybiztost kívánták hallani, akinek tudtával és beleegyezésével, sőt egyenes, biztatására csináltál-: meg a tüntetési és sztrájkol. Rates megnyugtatta a tömeget, hogy a ,.v dréáre a belgrádi kormánytól még semmiféle parancsot nem kapott és az angol bizottsággal csupán inforznatio beszélgetést folytatott és kijelentette, hogy úgy mint eddig, a jövőben is mindent megtesznek a munkások .érdekéde önök is támogassanak bennünket. Majd Doktor Sándor dr. tartott beszédet, aki hangoztatta, hogy a sztrájk csak kezdete a magyar bevonulás elleni akciónak. Az események megmatatták, hogy tényleg csak kezdet volt mindez. A ,,Baranyai Magyar Újság“ és a munkáság külön-külön egyidejűleg nyílt levéllel,' illetve memorandummal | fordult a kiürítő bizottság elnökéhez, Gosselh ! angol ezredeshez. „Ezredes ur, — mondja a nyílt levél, Hessziéin József dr. Írója — én magyar vagyok, én a magyarokat szívesen, örömmel fogadnám, de nem ezeket, akik ide bejönni készülnek. Erzredes ur, mi jogot, igazságot, fembei-szereíetet és nyugati demokráciát akarunk Elegendő garanciát nyűit-e ön nekünk arra nézve, hogy semmi bántódásunk nem fog történni ?“ És még egy csomó „Ezredes ur“ megszóló ás és még egy csomó jajkiáltás, ami azonban nem talált kellő visszhangra.. A memorandum így fejeződik be : „Ezredes ur, kérjük önt, kövessen el mindent, hogy elhatározásunk súlyos következményei elkerülhetők legyenek és a munkásság ne legyen kénytelen a legszélsőbb eszközökhöz nyalni.“ Aláírva : a megszállt terület munkássága. Hogy ehhez a polgárságnak igen kevés köze van, azt jól tudjuk, mert ismerjük a színpadon szereplő személyeket és a haragos tiltakozóknak végső célját. Vasárnap aztán az események betetőzéséül végrehajtották kedvenc tervüket, kivetették utolsó ütőkártyájukat: Kikiáltották a baranyai szerb- magyar köztársaságot azzal, hogy Károlyi Mihály és Jászi Oszkár nevével indulnak harcba, inert csak ez a két kiváló államférfi van hivatva arra, hogy ott a vezetést a kezébe vegye, párosulva a jugoszláv állam és a kis antant támogatásával, mellyel a trianoni békeszerződés „becsületes“ végrehajtását tudnék biztosítani, megdöntve természetesen a . keresztény kurzus“ reak ciós politikáját. A népgyülést, melyen több ezer munkás és emigráns vett részt, délelőtt ti. • órakor Schmira Károly párttitkár nyitotta meg. Az első szónok Bodnár Zsigmond városi tanácsnok vob, aki hangsúlyozta, hogy az emberi jogok és szabadság nevében keli a küzdelmet fölvenni a bevonulni készülők ellen. Többek értéktelen felszólalása után Dobro- vics Péter festő emelkedett szólásra, akinek nagy része volt az 1918 évi pünkösdi >•. rés fölkelésben a 6. gyalogezred föllázitásá- v»I. Többek között a következőket szónokolta: *}Ja bekövetkeznék az idő, bogy a megszállt területeket kiürítsék, elérkezettnek látom a pillanatot, hogy a baranyai szerb— magyar köztársaság életbe lépjen. Ezen elhatározásunkat közölni fogjuk a belgrádi kormánnyal és kérjük beleegyezését. Ettől a pillanattól fogva Baranya sorsát egy intéző bizottság fogja vezetni. Esküt teszünk,, hogy ezt a területet fegyverre! fogjuk megvédeni.« Lelkes éljenzés után dr. Fekete Ferenc teszi föl a kérdést: »Elfogadia-e a népgyü- lés Baranyai Szerb—Magyar Köztár ;»ság név alatt alakult uj államot?« Kézemeléssel persze hogy elfogadták, kimondták az uj »ál- malakulást« és szívre tett kézzel a következő szövet.ü esküvel esküdtek föl az uj köztársaságra: »Becsületünkre és lelkiismeretünkre fogadjuk, hogy életünket és vérünket, testünket és lelkünket áldozzuk a Baranyái Szerb—Magvar Köztársaságért.« Majd jnK mellék Dobrovics Pétert s az intéző bizottság elnökéül nevezték ki, egyúttal pedig meghívták Károlyi Mihályt és mindazokat, akik a magyar uralom ellen az emberiség érdekében küzdeni akarnak. A köztársaság megalakulását hirül vitték Raics kormány- biztosnak egy küldöttséggel, aki tudomásul vélte az állam megalakulását és megígérte, hogy küiön futárral fogja a belgrádi kormányt is erről értesíteni. A gyűlés feloszlatása után az intézőbizottság összeült tanácskozni és megállapították a legsürgősebb teendőket, ami pedig abban csúcsosodott ki, hogy a lehető legsürgősebben fegyvert szerezzenek be és harcba szólítják a munkásságot a Horthy és Magyarország ellen küzdő köztársaság védelmére. És már, mint ahogy ilyenkor szokás, proklamációvai fordultak á i éphez, a lakossághoz, amelyben bejelentik szép, hangzatos frázisokkal, hogy harcba indulnak a szabadság és élet védelmére, a köztársaságot a jugoszláv állam és a kis ántánt védelme alá helyezik és a néptörvény értelmében földhöz juttatják a dolgozó parasztokat. »Önvédelemre szólítjuk fel — mondják — a köztársaság egész népét. Uj élet., uj szabadság sarjad : Baranya—Baja földjéről indul útjára az uj, a dicsőséges demokrácia.« Az intézőbizottság fölkereste Gosseth ezredest és kérték, hogy hozza az uj állam megalakulását az ántánt tudomására Gosseth kategorikusan adta meg a választ, néhány szóval intézte ej az intézőbizottságot, biztosítva arról, hogy ha jálók hat nem hagyják abba, a nemzeti had: reget még a kiürítés megállapított terminusa élőit., 24 órán belül J Pécsre hozza. Másnap megjött Belgrádból is a kor- ; mány válasza, szintén csak néhány szóban: a kiürítést meg kei! kezdeni. Egyben pedig értesíti az illetékeseket, hogy augusztus hó 16 ói kezdve utlevel - - e* é- Jugoszláviában való tartózkodásra .óló engedélyeket osztogatnak axe' r ■ akiknek ezekre szükségük lesz. A nagy republikánusok megsemmisulten vették a lesújtó hivatalos értesítéseket és patkány módra futkosva lesik a következményedet, amikkel mi már tisztában vagyunk. A köztársaság kikiáltásának a kiürítésre vonatkozólag semmiféle kihatása nem lesz és a tervszerűen megállapított program semmi változást nem fog szenvedni és hisz- szük, hogy jövő számunkban már a felszabadult Pécset és Baranyát üdvözölhetjük. 14—18 éms, ügyes és tiszta 9 hónapos gyermek mellé. Bőuebbet: Vargha-gőzmalomban, Dombóuéron. í jobb fiú feluéfeiih fizetéssel férfivuh a-hereskedő tanoménak Klein Józsid féfjipuha-szabó üzletében Dombóoáron. mert valaki meghalt és nem azért halt meg most valaki, mert az a csillag lefutott. • A pipás ember meglepetve néz először a rákos emberre, aztán meg a szomorú emberre. — Neem ? Hát mér ? Nagyít sóhajt a szomorú ember. Magyarázza ezeknek az embereknek ? Megértik-e vájjon, ha magyarázza? Ejh, mindegy! — Lássák, a csillag is egy olyan világ, mint ez a miénk, amelyiken élünk. Csakhogy egyik kisebb, a másik nagyobb. Egyik nagyobb még a mi földünknél is, a másik meg csak akkora, mint egy babezem. Csillag a neve, mert idecsiiiog. Van olyan, amelyik már kihűlt, azon élő lények i* vannak, amelyik még nem hült ki, az meg tele van tűzhányókkal. Az emberek áhítattal hallgatják. Újat mond. Ezt még ők sohasem hallották. Ugyan ki jönne ide hozzájuk, szegény pákáss, halász emberekhez, hogy a nagy világon kívül még a világegyetem titkait is az orrukra kö^se. A szomorú ember pedig csak folytatta : — Ha igaz volna, hogy amikor egy csillag lehűli, akkor valak. meghal, akkor, bigyjék ei, kikeresném a magamét és lelökném onnét. Már meguntam nagyon ezt az életet. Gazdag és boldog ember voltam. Ur voltam. De egy szép. ördöglelkn asszony tönkretett. Mindenemből kifosztott. Koldus lettem. Azóta járom az erdőt, mezőt, lápot. Azóta ismerne!', maguk is. Semmire sem való vagyok már. Mi az ördögnek botorkálok még a világban. Csak tudnám kikeresni az én csillagomat, vagy az övét, egyiket biztosan lelökném a magasból, hogy összetörne apróm, mire leér . . . A két ember csöndesén hallgatott. Elállt a szavuk. A pipás embernek kialudt a pipája. Újra rágyújtani nem volt kedve. Nagyon kesernyés lett & szájaize. Fölállt, nyuj- tóztatta egy darabig elgémberedett tagjait. Aztán a halászkcnyhó mögé ment, onnét egy nyaláb szénái hozott elő. Éjszakai nyug- vóhelye;. es inált bármőjuknak.E! cs ö n desed tek. A békák vígan brekegtek, a tücskök buzgón muzsikáltak közelükben, s valahol & magasban valami eltévedt viz? madár kétségbeesve kiabálta : íuli-tuíi . . . Ahogy lefeküdtek az illatos szénára, a pipás ember csakhamar elaludt. Nyugodt szu- szogy.sáJból, horkolásából lehetett erre sö~ vetkeztetni. A rákos ember is elcsendesedett, mint a kidőlt s..-ólfenyő. A szomorú ember hanyatt feküd u illatos, zizegős, ropogós szénára és nedves, kitágult szemek- ! kel bámult a csillagos égre. Kerülte az álo?m, j Keresgélt a fénylő, sziporkázó asillagrenge- l tegben. Talán azt a két csillagot kereste, amelyik közül ax egy’kefc nyugodt lek! sme etteí letudná lökni onnét s magasból, hogy mire leérne, apró darabokra törne szét Horváth htvdn
