Dombóvári Hírlap, 1921 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1921-08-07 / 32. szám
2. oldal. tegyük ki azokat, akik két kezük fáradságos munkájával keresik meg kenyerüket. Emellett gabonát, cséplésre szánt tárgyakat kellően biztosítani kell. Az a néhány fillér befektetett tőke meghozza esetleges baj alkalmával kamatját és akkor senki sem panaszkodhatok, hogy nem gondoskodott magáról és övéiről. Fel tehát munkára, segítsünk embertársainkon kölcsönös egyetértéssel addig, a óiig nem késő. Péesi his hírek. A napokban alkalmunk voít beszélgc <egy pécsi vezető emberre!, kitől pár üj j intim részletet tudtunk meg a pécsi haldokló vörös világról. A pécsi magyarok telve br zajommal és reménykedéssel várják a soká már nem húzódható kiürítést. A pécsi jelek ’s azt mutatják, hogy küszöbön áll a megszállt területek felszabadulása. Az alábbiakban leadunk beszélgetésünkből néhány részletet. * Az ilj párt. A vörösre átmázolt elvi ártsak uj taktikához folyamodtak. Megalakították az úgynevezett se vörös, se fehér pártot. Vezetője dr. Simonfai Krémez László ügyvéd lett. Állítólagos célja a pártnak : a polgárságot és a gazdatársadalmat belevonni & demokratikus világfelfogásba. Voltaképpen azonban a cél: Összekaszálni a két fennálló tábor egységét vagy ami még valószínűbb : menteni, kifehéríteni a vörös vezetők halomra gyűlt bűneit. Legalább is ide irányul az egész kótyagos uj párt buzgalma, mikor Doktor Sándor és a vörös vizekre átvezető Hoffmann Ottó egész és télelvtársakat próbálják a nép programot adó uj párt szolgálatába átmenteni. Kiürítéssel nem foglalkoznak. No, ekkor igazán kiváncsiak vagyunk, mivel akarnak foglalkozni a tisztelt ajpártiak odaát ? * A Baranyai Magyar Újság (a Bécsi Magyar Újság kopirozása) Írja szombati számában, hogy az esetleges (?) kiürítés alkalmával a pécsi szerb hatóság Dárdára teszi át székhelyét. Tehát már ott is beharangozzák a kiürítést, igaz ugyan az esetleges szó egész természetesen ott fityeg a hir mellett. De nem is ez a fontos. Mi azt hisszük, sokkal fontosabb hova teszi a Baranyai Magyar Újság székhelyét s göndörhaja ifjait. Dárdára nem. az egész bizonyos. * Napok óta bujdósik a diadalmas hir a : Mecsek túlsó oldalán, hogy megtalálták a . köztársaság elnökét. Mit gondolnak, ki le- ! gyen ez a merész férfiú ? Jászi (Jakobovics) ' Oszkár. A jó Jászi csak nem tud nyugodni. Ügy látszik, mindenáron a kantont akarja megcsinálni Baranyában is, Bácskában is. I * A pécsi vezető magyarok most tár- i gy '• ’ V az oda helyezendő egyetem sorsát. ./etem elhelyezése azonban problémásé vált. Először a katonai hadapród- ,ólában akarták elhelyezni, de mivel ez továbbra is megmarad katonai alreáliskolá- nak, igy az egyetem sorsa függőben maradt. Reméljük azonban, a pécsi magyar társadalom megtalálja qiját-módját, hogy el ne ve szitse a régóta sürgetett és óhajtott egyetemet. < . • * Tudomásunk Volt róla, hogy a Ru- zsinszky által szerkesztett lapot a szerbek egyszerűen beszüntették. A lap az intran- j zisens keresztény iparosok ügyét szolgálta, j tehát el kellett neki néroulni. Most örven- i det.es fordulat állt be a lap ügyében. Pécsett járt Jaksity képviselő, kinek előadták a sérelmet. Jaksity utána nézett Belgrádban a dolognak s azt a kijelentést tette, hogy ott semmit se tudnak a lap beszüntetéséről s | egyben intézkedett, hogy a lap zavartalanul megjelenhessek, ügy látszik, Pécsett saját hatáskörükben minden sajtőmozgaimat a vörös urak intézték., szájuk ize szerint vagy ami még gonoszabb, lepénzelték az ottani | szerb hatóságot s szabad volt a nemzetközi I vásár. Hasonló sorsa volt a baranyai német I kisgazdák lapiának is. Jaksity intézkedése j után most ez a lap is megindult. * Pécsett hivatalosan közölték a lapok, j bogy Tscholak-Antics volt pécsi városparancsnok 10 napra Parisba utazott. A lapok hozzáfűzték azt a hirt, hogy ez az utazás ösz- | szefiiggésben van a kiürítéssel s mihelyt I megérkezik, megteszik a lépéseket a kiüri- j tésre. Mindenesetre, ez is biztató jelenség, ha már ilyen híreket terjesztenek a megszállt területen a szerb cenzúra beleegyezésével. 1921. attgusatos 7. A diuatról. (Levél egy kislánynak.} Kedves kis Hugóm! Már régen nem Írogattam, mert a legutolsó levelemért borzasztó sok szemrehányást kellett kapnom közvetlenül és közvetve. „Okulás céljából“ íródott, de tudom, hogy nem használt valami sokat. Bizony az emberek nem igen szeretik törni a fejükhöz vagdalt igazságokat s nem kivételek ez alól a szabály alól a különben nagyon szelíd és türelmes kis lánykák sem. Pedig Öröktéma a leányvilágban a tánc és a ruha, a mindkettőt egybefoglaló divat miatt. És ma talán különösen aktuális, midőn »hadat üzentek« mindennek, ami nem magyar és keresztény, s hadat üzentek a divathóbortnak is. Szegény idealisták ! ők azt hiszik, hogy | elérnek valamit is a céljukból, s nem látják, ! hogy még azok is divatból cselekszenek, akik mellettük állanak. Állást foglalnak különféle egyesületek, I felhívást bocsátanak ki a Noszövet ség ré- | széről az ízléstelenül rövid szoknyadivat el- | len, hatalmas és nem hatalmas cikkek je- ! lennek még ellene és rpit látunk a gyakor- 1 latban ? A keresztény és nemzeti propa- j ganda égisze alatt megtartott előadáson ma~ í gyár táncot nem a földtől, hanem a csípő- I jéiől húsz centi hosszú balletszoknyában' | járja el bizonyos »művésznő« ! Ez talán ! jellemző ? Ez magyaros öltözködés? Foiylon szónokolnak derűre-borúra, jó I hazai szokás szerint a Budapestről szétáradó ; »idegen métely« eilen, ugyanakkor azonban ! valósággal rávetik magákat a hozzád ha- j sonió korú lánykák a modern »galambszürke« j harisnyára, amely ugyan eleinte egészen szo- ! lidan indult, ma azonban teljesen áttetsző I és testszinövé'fajult. Képzeld el hozzá a tér- : den felül érő szoknyát, a keblekig kivágott I ujj nélküli biuzí, akkor már igazán csak egy I lépés választ ei bennünket attól, hogy ne i fürdőruhának nézzük a kis divatmajmocskák öltözetét. Talán meg lehetne állni a további kurtításban? Mert ha igy tart, Éva anyánk divatja fog alkalmasint a jövő sai- sonban hódítani. De nem kell azt gondolni, hogy én most azt szeretném, ha minden kis lány uszályos szoknyát viselne s áliig begombolÉszrevettem az aggodalmas szaladgálást. Tudtam, miben sántikál a koma : Dél van. A réti és szőlőmunkások vagy ebédelnek, vagy alszanak. Az ösztöne súgta : nem pen- düi a kasza, nem hallatszik a gyűjtők dala . . . Gséplés idején kevés a szőlő- munkás és a réti is. Szerettem volna kiáltani, de apámat sajnáltam. Vártam ; egy éles füttyentés csak elriasztja. A mezei munkás, ha férget iát, két vastag ujját, a mutatót szájába dugja, nyelvét közé módosítja, kitágítja tüdejét, belefajtat, s öblös fütvtyentés hasítja át a levegőt. A féreg elriad . . . Elmaradt a rias/.tás. Csak néztem, mit akar a róka ? Visszafutott kölykeihez Jobb első lábát fölemelte. Leült a farkára. Fülével, szemével figyelt. Közben a csintalankodók egyike belekapaszkodott a farkába, mint a gyermek anyja szoknyájába. A másik emlőihez csúszott. Anyjuk kellemetlennek találta. Türelmetlen mozdulatot tett. Annélkül, hogy szemét levette volna a kétes irányról, él- ugrott az emlőit keresgélőstől. Az bámészan maradt ott. A hátán csintalankodó nyekkenve zökkent a földre. Anyjuk, hogy nem birt megbizonyo- j sodni. neki indult a víznek. A láncsor me- j gint kialakult. Tán éppen időrendben. A partra értek. Kétségbeesett hápogás ! zavarta meg a csendet. A partból delelő kacsák repültek föl. A négy kamaszkodó megrezzent. Látszott meredt tekintetükből az ijedelem. Az anyán nem. Csak az elszalasztott pecsenye sajnálata. Megint éjszaknak tekintett. Vád szóit a tekintetéből. A szellőnek szólt, amiért a délre fekvő kacsák pecsenyeillatát elterelte fínomszimatu orra elöl. ’ e feladatára gondolt. Belenézett a v Az aggodalmas kifejezést elűzte arcáról. Vidámságot színlelt. Lefeküdt kölykei eich. Kinvujtózkodott. Orrát a földre szorította. Első, hátsó lábait megfeszítette a földben, mintha kinyújtóztatták volna. Azután előre tolta testét. Vagy kétszer meghemper- gett. Mire kölykei pajkosan körülvették volna, hogy játszhassanak fülével, farkával, fölugrott. Megcsóválta bozontos farkát. Fiait sorra* a partra állította. Fejjel a szárazföld felé nézve. Odahemperedett eléjük, hogy a menekülést elzárja ... A szellő végigsimitotta a vízfelületet. Megfodrozta. A fodrok odacsapódtak a fal tövéhez : loccs. Ebben a pillanatban henge. redett a rókaanya : zsupsz ! Az apróságok evickéltek. Utánuk ugrott a bokáig érő vízbe anyjuk s fővezérként vezette befelé kölykeit. Később uszniok kellett. Kis lompos farkukat kitartották a j vízből. Csak a fejük s farkuk jelezte, hogy 1 merre vannak, mint a hálót a gyékénycsuka ; meg a fenyőcompó. A^ felkavart viz mutatta ! az íves utat, amit megtettek. Percekig tartott a fürdés . . . Mikor a bölcs anya meg* elégelte a leckét, a menetelesebb parton kivezette ivadékait. Meghempergette őket a fűben. Ez volt a törüiközés. Azután nekivágott a krumplirendeknek. * Kis diák voltam. Ebédet vittem édesapámnak. Nem tudtam megmagyarázni, miért lökte be a róka kölykeit; miért irt le akkora kört; miért jött ki másutt? Pihenés után megkérdeztem apámat. — Oda ne menj fürödni! — mondta kurtán. Ma értem a rövidséget. A godtaian kölykök leckét kaptak a tisztálkodásból. Többet: a megélhetésből. Vadruca, elhullott hal, rák van a parton. A hullám sodorja ki. Jó pecsenye minden szükség esetén . , . ♦ A Matacs kökénygalagonyás oldalában hosszú fekete lánc-sor szalad. Az uj balaton- parti vasút gyorsa. Kobogása fölveri a pihenő munkást deleléséből. A kultúrával a róka- család, kökény, galagonya pusztul
